Nagy lendülettel kinyitottam a titkársági iroda ajtaját. A fiatal nő hosszú szőke hajjal és sötétkék szemekkel felállt és meglepődve pásztázott engem. Piros szűk szoknyát viselt fehér felsővel és egy fekete blézerrel amin a Ferrari logó szerepelt. Közelebb léptem az asztalához és átadtam neki a levelet benne a meghívóval. 

- Az állás interjúra jöttem! - közöltem vele élesen

- A stratéga pozícióra ,ugye? - kérdezte a nő. Biccentettem jóváhagyás képpen. Zavarában elkezdett mosolyodni és ezt mondta:
- Nos, kérlek gyere vissza holnap... Az interjúd időpontja holnap lesz ,nem ma.

- Bocsánat de mi van?! - emeltem fel a szemöldökömet - Te küldted nekem ezt a levelet ,hogy jelenjek meg ma és mikor ideérek időben az időpontomra te azt mondod távozzak és jöjjek vissza holnap? 

- Nos , igen. - mondta és bűnös tekintetett vetett rám.

- Megőrültél?! - suttogtam dühösen, próbáltam lenyugodni

- Miss Bernardi jogos a feldúltsága ,de ma van az autó bemutató és mindenki elfoglalt valamivel. - próbált a szőke mentegetőzni 

- Ide figyelj "titkárnőcske"! - szakítottam félbe azzal ,hogy a kezemmel az asztalra csaptam. - Hozz ide valakit a csapatból most azonnal akinek nincs olyan sok munkája , addig nem megyek el mig meg nem történik ma az interjúm!

-Mamma mia, kérlek halkabban! - zihálta - Odakint filmezünk.

- Pont leszarom! - küldtem rá a gyilkos tekintetemet - Menj és keress valakit! Most!

Szegény vékony nő kirohant a szobából, csattogva a vékony sarkú magassarkújában a márvány járólapon. Míg váram rá addig dobogtam a lábammal ami elég hangosnak sikerült ahogy a cipőm sarka hozzá ért a padlózathoz. Csak a kinti zaj volt hangosabb nála. 

Tapsolások és öröm ujjongások halladszódtak be a félig kinyitott ablakon amelyek felkeltették a figyelmemet. Közelebb léptem az ablakhoz egy óriási szinpadot pillantottam meg amin kettő műsorvezető állt és a közönség piros pólót viselt. A zaj hangosabb lett mikor kettő jóképű ,erős, magas, edzett férfi fellépet a szinpadra. 

A bámészkodásomat valaki megzavarta aki az imént lépet be a szobába. Egy alacsony , vékony ősz hajú, bajszos férfi volt az, akinek a kicsi sötét szemei kocka alakú szemüveg alá voltak rejtve. Úgy nézett ki mint ez muskétás csak köpönyeg és kalap nélkül. 

- Laurent Mekies , a Scuderia Ferrari versenyigazgatója. - mutatkozott be a férfi

- Lissa Bernardi jelentkező a stratégista pozicióra. - kezet ráztunk

- Örülök ,hogy megismerhettem Miss Bernardi! - mondta enyhén mosolyogva - Láttam az önéletrajzodban ,hogy Modenában élsz. 

- Ez igy igaz! - bólintottam és mosolyogtam - Bolognában születtem ,de Modenában élek. De miért tetted ezt a megállapitást?

- Nos, mivel az interjúd időpontja holnapra van ütemezve. - mondta Laurent lassan - Ma van az autó bemutató nincs időnk...

Ez volt az a pillanat mikor realizáltam ,hogy minden ami a pshiológia könyvekben van és útmutatókban az első benyomásokról mehet  a kukába. 

- Az én hibám az ,hogy az időpontom pont akkora szól mint mikor az autóbemutató van? - kérdeztem nyugodtan ,de a vénáimban a vér már forrott. 

- Nos, ez a kollegám hibája , de 

- Azokat a perceket, amiket elvesztegettél, hogy mindezt elmondd, felhasználhattad volna az interjúmhoz – mondtam, és elhúztam egy hajszálat az arcomból. – Most tegyél fel néhány gyors kérdést, és akkor egyikünk sem vesztegeti az idejét. 

- Rendben... – sóhajtott Laurent. - De csak öt percet kapsz! Gyere velem!

Büszke léptekkel követtem az irodájába, és bementünk a titkárnővel együtt. Leültem a nagy íróasztal előtti székre, és lazán elmosolyodtam.

- Tehát az első kérdés: „Mit tudsz a „Scuderia Ferrariról" és általában az autósportról? – olvasott fel Mekies az asztalára helyezett papírlapról.

- Sokat – válaszoltam lakonikusan. – Nem a csapat időrendi történelmével készültem az interjúra.

- A következő kérdés az, hogy miért vegyünk fel téged? – kérdezte és a szemöldöke alól nézett rám.

- Ez kérdés? – suttogom magamnak és elmosolyodtam, de a titkárnővel mindketten halálosan komolyak maradtak. Aztán azt válaszoltam: – Nos, volt egy meg hirdetett állásod a „Karrier" oldalon, úgyhogy nyilván szüksége van valakire Rueda úr helyére... Tényleg, olvasta az önéletrajzomat?

- Igen, mi... - kezdte a titkárnő, de félbeszakítottam.

- Neked van, neki nem! – mondtam élesen. – Nos, Mr. Mekies, ha elolvassa az önéletrajzomat, megérti, miért kell engem felvennie.

Ebben a pillanatban kinyílt az iroda ajtaja. Egy kövérkés középkorú férfi lépett be a szobába, és kérdezett valamit Laurenttől franciául. A kérdezőm rám mutatott és megvonta a vállát.

- Ki vagy te? – kérdezte angolul az ismeretlen férfi.

- Lissa Bernardi – mondtam magabiztosan. – Jómagam megpályáztam a „Stratéga" állást.

- Állj fel – parancsolta, és megtettem. – Fordulj meg, majd mutasd meg a kezed.

Mindent abban a sorrendben csináltam, ahogy mondta. A férfi megfogta a kezem és ránézett a vörös és arany színű manikűrömre.

- Hol van a fekete ló? – vigyorgott.

- Nem tudok körömre festeni – mondtam majdnem nevetve.

- Muszáj lesz...

- Nos, akkor a „Scuderia Ferrari" - tól kapott első fizetésemmel speciális műkörmös tanfolyamokra megyek – kacsintottam rá.

- Ő tökéletes! – mondta vidáman a férfi és kezet fogott velem. – Örülök, hogy találkoztunk, Frederic Vasseur, a csapatfőnök és az ön új főnöke.

- De Fred, nem kérdeztük meg... - tiltakozott Laurent és felé fordultunk.

- Tudod mit, Mekies... - mondtam - tedd fel a hülye kérdéseidet valahova, ahová a napfény nem ér el. Legyen szép napod!

- Felvesszük! – nevetett Vasseur és megfogta a kezem. - Most gyere velem. Szeretném bemutatni neked a világunkat.

Aztán mindketten elhagytuk az irodát. Minden olyan gyorsan történt, hogy még mindig fel sem fogtam. Egymás mellett sétáltam a Scuderia csapatfőnökével. Egy pillanatra azt hittem, ez megint csak egy álom. Felvettek?! Ez a hozzáállás után?! Tipikus olasz nőként viselkedtem, gyors indulatú voltam és nehezen engedelmeskedtem, de erős jellemem volt az, ami segített túlélni az évek során. De ha valóban meg akartam tartani a munkahelyemet, meg kellett próbálnom elkerülni az ilyen magatartást a felettesemmel szemben.

- Lissa, a kis neveden foglak szólítani. – mondta hirtelen Vasseur, és egy pillanatra megállt. – Látod, próbaidőn leszel. A bahreini tesztek után felülvizsgáljuk és aláírjuk a szerződésedet, így Ön velünk tarthat a szezonban. Ha lehet próbálj meg minél több dolgot megtanulni ezen a hétvégén.

- Megteszem, gyorsan tanulok. - mondtam, és próbáltam leplezni a mosolyomat amit az elégedetlenség előzött elő. 

- Az jó! – ütögette meg a vállam. – Küldök néhány tananyagot és információt a Bahreini utazásával kapcsolatban. Ha kérdésed van, hívd a titkárnőmet, ő mindent elmagyaráz.

- De honnan kéne tudnom a számát? – kérdeztem zavartan.

- Elküldök neked mindent – ​​kacsintott rám Fred. – Most itt az ideje, hogy kimenjek a pályára, mert egy perc múlva interjúm van. A boxnál találsz minket.

- Igazad van nem kell most megmutatnod a "világodat" ,minek is?!- mondtam és idegesen felnevettem. - Találkozunk Bahreinben.

- Kérlek, gyere és nézd meg az autót - könyörgött a csapatfőnök. – Végül is ez az új munkád.

- Igen... az új munkám végül is...

Ahogy ismételtem a szavait, magabiztosabbnak éreztem magam, mint korábban. Körülnéztem, és hirtelen kihagyott egy ütemet a szívem. Megérkezett az érzés! Otthonomnak éreztem ezt a helyet.

♢♢♢

Mindketten kimentünk a versenypályára. Vasseur arra kényszerített, hogy maradjak a boxban, és elment interjút adni a versenyzőivel. Leültem a nagy képernyők előtt és elmosolyodtam. Sok ember volt körülöttem, de senki sem észlelte a jelenlétemet. Valamennyien fekete nadrágban és piros Ferrari márkájú ingben voltak. Nyilvánvalóan ez volt a hivatalos ruhájuk minden versenyen. Néhányan sisakot viseltek, miközben az autón dolgoztak. A másik részük mellettem volt, és ellenőriztek valamit a képernyőkön. Nem voltam benne biztos, hogy mit csinálnak, de nem éreztem magam munkatársnak, sokkal inkább nagy rajongónak köztük.

Amíg a leendő munkán gondolkodtam, egy kéz megkocogtatta a vállam, és felugrottam a helyemről.

- Elnézést, kisasszony, nem akartalak megijeszteni! – mondta valaki olaszul tiszta spanyol akcentussal. "Jól vagy?"

Megfordultam, és egy jóképű, magas férfit láttam, cserzett bőrrel, bolyhos fekete hajjal és nagy, meleg barna szemekkel. Kövérkés rózsaszín ajka enyhe mosolyra húzódott. Végigfuttattam a szememet fitt, jól edzett testén, és láttam, hogy versenyruhába öltözött. A jobb csípőjén az 55-ös szám volt. Kíváncsi voltam, hogy flamencót fog-e táncolni, vagy megöli a bikákat torreádorként. Ó, biztosan remekül fog kinézni az egyik ilyen szűk corrida öltönyben.

- Kisasszony jól van? – ismételte a férfi, miközben tágra nyílt szemekkel néztem fel rá. Olyan ismerős volt számomra.

- Teljesen jól vagyok. - mondtam, miután felépültem a sokkból.

- Te valami újságíró vagy? – kérdezte tőlem gyanakodva.

- Hát én igazából itt dolgozom - nevettem idegesen. – Nos, majdnem alkalmazott vagyok.

- Rendben,  „Majdnem alkalmazott" kisasszony, hagyna nekem egy kis helyet, hogy együtt végignézhessük, ahogy a csapattársam teszteli az autót? – mondta a férfi széles mosollyal.

Bólintottam, és kicsit megmozdultam, hogy hozzáférhessen a képernyőhöz.

- Szeretnél egy fejhallgatót? - kérdezte tőlem. – HA szinte alkalmazott vagy, szükséged lesz rájuk.

- Felajánlod, hogy együtt nézzük meg a tesztet? - lepődtem meg

- Csak vedd fel! – mondta sietve a férfi, miután körülnézett, és óvatosan a fülemre tette a fejhallgatót. – Egyébként Carlos vagyok... Carlos Sainz.

- Bernardi... Lissa Bernardi - mutatkoztam be és kezet fogtunk.

- Te vagy a Scuderia „James Bondja"? – Carlos felnevetett, és ennek hatására az arcom azonnal elpirult.

- Hamarosan megtudom - válaszoltam röviden.

A mögöttünk lévő autónak beindították a motorját, ami megszakította a beszélgetésünket. Hatalmas zaj járta át az egész helyet. Most már értem, miért ragaszkodott Carlos a fejhallgató felhelyezéséhez. A képernyőn felvillant egy kép a sofőr sisakján lévő kamerából. Megnyomott néhány beállítás gombot a kormányon, majd kiment a garázsból.

Carlosra fordítottam a figyelmemet. Annyira ismerős volt számomra, és fogalmam sem volt, hol találkoztam vele korábban. Tényleg kezdtem aggódni magam miatt. Először is – az álom, másodszor – a srác a kapuban, aki úgy hangzott, mint álmomban a tolvaj, és most ez az ember, akivel valahol találkoztam... Nos, nem arról volt szó, hogy annyi tévéműsort néztem a Forma-1-ről. A megjelenése valahol mélyen bevésődött az elmémbe és ez az érzés megőrjített.

- Kicsit zajos itt – suttogtam Sainznak.

- Látnod kellene, mi történik egy versenyen - nevetett, majd megnyomta a rádiót, és így szólt: - Lord Perceval, milyen az autó?

- Hello haver! – válaszolta a férfi a rádióból.

Abbahagytam a beszélgetésük hallgatását, mert felismertem a hangot. Ugyanaz volt, mint annak, aki korábban reggel kiállt értem. Végül is találkozhatok vele és megköszönhettem a segítséget.

Az autó visszament a boxba. Carlos levette a fejhallgatóját, én is.

- Várj itt, az indítás végéig – mondta nekem. – Be fogom mutatni neked a csapattársamat.

Mosolyogtam és bólintottam. Sainz kiment a garázsból, hogy befejezze az interjúkat csapattársával. Nagyon izgultam oly módon , hogy egész testem remegni kezdett. Éreztem, hogy a szívem felrobban és hirtelen egyre nehezebben vettem a levegőt.

– Padre mio! - gondoltam. – Mi van velem?

꧁✦⁂⭒✾⋆꧂

Feljegyzés: Sziasztok olvasók! Örülünk, hogy újra találkozunk! Remélem tetszett a rész és örömmel fogadnám a véleményeteket róla! Türelmetlenül várom ,hogy posztolhassam a következőt... akkor találkozunk. 

Ez megint nem az eredeti szöveg. Ismételten én írom hozzá. (Charnni)
Szeretném megosztani veletek az örömömet: Idén ott leszek a Hungaroringen! 🤩 Egész tavalyig sosem akartam menni. Aztán tavaly megjött hozzá a kedvem, de már sajnos lemaradtam és nem hagytam veszni a dolgokat szóval idénre már augusztusban az jegyek árulásának elkezdése után két nappal megvettük a jegyet, mert nem esek kétszer ugyanabba a gödörbe. Asszem a bronz 3-as szektorban ülök telibe középen. Nem ott akartam ülni, de mivel négyen megyünk és nem lehetett annyi pénzt levonni a kártyáról amennyibe került volna mindannyiunknak ezért le kellett mondanunk a gold 2-ről meg a 3-ról. De így legalább mind a három nap mehetünk. Már megvannak a jegyek és nagyon várom! Ti mentek idén a hungaroringre és, ha igen hova szól a jegyetek vagy voltatok már esetleg vagy terveztek? Bocsánat, ha valakit elszomorítok ezzel, mert ő idén nem tudott kijutni tavaly én se és magam alatt is volta, ha időben léptek jövőre akkor ti is ott lesztek csak tenni kell! 💪 Ha van bármi kérdésetek ezzel kapcsolatban nyugodtan feltehetitek.

Most éppen baráti összejövetelt tartok a csajszikkal és közben rakom ki ezt a részt! Nagyon nyomatjuk a just dancet! Remélem nektek is jól telik a hétvége!

Köszönöm ezt a rengeteg támogatást és a már több mint 200 megtekintést! Szuperek vagytok! Így tovább!

És ma este érkezik az angol könyvben a monacói versenyhétvége ami olyan lesz, hogy lehidaltok! 🌉

Legyen jó versenyhétvégéd! 🤩

N16 és Charnni

Credits:Narrator16

Tiktok:Charnni16

Spotify:Charnni16

2023.07.07

1872 szó