Luna szemszöge

Fáradtan mentem a végben. De nem áltam meg. Reméltem, hogy hamarabb befelyezhetem. Talán kevesebb időt leszek távol.
Majd a várhoz értünk.
Gyorsan körbejártam. Leana tudta, hol lehet.
-Leana, tudod hol van a szív, ugye?
-Miért nevezel így?
-Mert ez a neved.
-Igaz. Az elágazás mellet, jobbra rögtön. Csak el kell tolni.
Odamentem. Tényleg ott volt. A szív mellet egy lány volt. Nem törődtem vele. Szégvágtam a szivet és a lány eltűnt sistergéssel. De mindenhonnan hallotam sistergést. Majd kijöttem. Mindenki ott várt.
-Induljunk. Máshol is segítenem kell.- mondtam. Majd visszamentünk. Alkonyat -várt minket.
-Alkonyat, szükség van rám. Ha elmegyek ott maradsz melettem, ugye?
-Persze.
-Akkor mehetek?
Fény vett körül, majd a stúdióban voltam. Nem változott semmi. Mindenen por volt, és azok a rajzaim, amik az asztalon voltak, eltűntek.
-Henry biztos elvitte.
Elindultam emlékezetből a tintagép felé. Ismét be volt deszkázva. A sarokból figyeltem.
-Joey hány éve vagy itt?- kérdeztem.
-Lun....na?- kérdezett vissza. Mindenki ez kérdezi tőlem.
Majd egy kéz kinyúlt, és rám nézett.
Inkább menekültem. Nem itt kell változtatni.
A kijárathoz értem. Ami beszakadt alattam.
Hagytam hogy essek. Ha nem lennék itt halhatatlan,  végem lenne.
Majd volt egy dolgom:

Megkeresni Sammyt.