Minek gondolni világgal?
Annak temérdek bajával.
S mégis találhat az ember
Olyan kultúrákat figyel
Melyben istenek teremtnek.
Magam sem tudom miben higgyek,
Egyszer racionális vagyok,
Máskor isteneket kérek
Hogy segítsenek, bizonyítsák létüket.
Néha volt rá példa, mikor éreztem,
Az Egy Istent, segített nekem.
Mikor három hónapi rémálmok után
Bibliára téve kezem, elaludván
Többet nem volt rémálmom, végre volt éjszakám.

Ezt vettem észre, mikor nagy a tét
A tudomány adja lelkem fogaskerekét,
Ám mikor csak rólam van szó
Spirituális istenekhez fordulva
Keresem hogy mi is a jó.
Furcsa ez, s széthúz hitem,
Nem találom én saját istenem.
Az egy Isten az, vagy Ódin északi istenei,
Vagy egyik sem, csak a véletlen
Mi minket eme pillanatba hozott.
Bárhogy legyen, e kettősség fenn áll
S fenn is fog egy darabig,
Míg nem találom meg gyönge lelkem igaz tanításait.