Irma néni egyedül él egy hatalmas házban, mert gyermekei már elköltöztek, férje pedig három éve meghalt.

A néni épp unokáinál volt. Mikor két ismeretlen, sötétruhás ember jelent meg. Pont szegény Irma háza felé tartottak. Nem is csoda, hogy azt a házat akarják kirabolni. A belsejében a plafon díszes, mintás. Szekrényekben értékes porcelán gyűjtemények. De bármilyen gazdagnak is látszik a néni, nem volt az. A házán kívül nincs más kincse. Legalább is a környékbeliek így tudták. Volt neki egy ezüst pálcája, amit a pincéjében tartott. Sokan a pincéről sem tudtak, mert a házban egy elrejtett helyen lehetett csak lejutni. A pálcánról a rokonok tudtak, de nem sejtették, miért értékes annyira.

Míg én meséltem a betörők bejutottak a házba. Senkinek sem tünt fel hiszen nem ismerik Irma néni családját. Meg hát azt hitték otthon van. A sötétruhás alakok mintha tudták volna, hogy milye van a néninek, úgy mentek le a pincébe. Ott túl sötét volt így elővették a zseblámpákat. Már az arcuk is látszott, az egyik nő, a másik férfi volt. Nem lehettek többek huszonötnél. Mindent felforgattak odalent. De semmi érdekeset sem találtak csam régi ruhákat.

Egyszer csak ajtónyitást hallanak és egy öregember jött be.
- Irmi, csak én vagyok Jóska, hoztam az almalekvárt, ahogy megbeszéltük - mondta az öreg. A betörők megkönnyebbültek, hogy nem a ház tulajdonosa jött vissza.
- Rendben Jóska, csak tegye le valahová azt a lekvárt. Most sok a dolgom, majd holnap beszélünk -válaszolt a nő öreges hangon.
- Jól van, akkor majd holnap. Szervusz - köszönt el a bácsi, majd kiment.
- Ezt megúsztuk - súgta a férfi boldogan. Majd kerestek tovább. Az egyik sarokban rá is leltek az ezüst pálcára. Gyorsan a táskába tették és mentek ki. Kint körülnéztek, és bezárták hullámcsattal az ajtót. Aztán autójukba szálltak és elmentek.

Irma néni csak egy óra múlva érz haza. Nem vett észre semmit, még a lekvárt sem. Így hát lefeküdt aludni. Reggel szokásához híven lement a pincébe, de ott minden fel volt forgatva. Irma csak abban reménykedett, hogy a pálcáját nem találták meg. Szegény nagyon elkeseredett, mikor látta, hogy elvitték. Azonnal hívta a rendőrséget. A tárcsázás közben vette észre az almalekvárt, amit az öreg Jóska hozott.
- Halló. Halló! - szólt egy hang a telefonból. Nő volt, valószínű egy rendőr. Irma néni megrázkódott. Azután elmondta a hölgynek, hogy mi történt.
- Értem. Kiküldjük önhöz az egyik detektívünket, ő majd kideríti ki a tolvaj - mondta a rendőrnő. Úgy is lett, néhány perc múlva megérkezett a detektív. Leültek az asztalhoz és bemutatkoztak. A nyomozó neve Katy volt. Azért volt angol neve, mert anyukája külföldi. Katy már kiskorától fogva detektív akart lenni. Sokszor játszott olyat, hogy meg kell oldania egy ügyet. És végre igazából csinálhat ilyesmit, mivel ez az első bevetése. Eddig csak megfigyelhette, hogy dolgoznak a profik. Erre a feladatra is aztért őt választották, mert nagyon szorgalmas, meg mert jelentéktelennek tartották a feladatot.

- Kérem mondja el részletes, hogy mi történt - kérte meg Katy a nénit.
- Minden ott kezdődött, hogy elmentem az unkámhoz. Betörtek, míg nem voltam itthon. Csak a pincében kutattak és elvitték egyetlen egyetlen kincsem. Az ezüsz pálcám. De találtam egy üveg lekvárt ott a konyhapulton - mesélte el Irma.
- Miért tarotta a pincében a pálcáját, ha értékes? - kérdezte jogosan Katy.
- Azért, hogy az emberek ne tudjanak róla - válaszolt a néni.
- Valaki tudott a pálca létezéséről?
- Csak a családom, de ők biztos nem beszéltek róla senkinek - közölte Irma néni.
- A lekvárt tudja, hogy ki hozta? - kérdezett és jegyzetelt detekívünk.
- Talán a szomszéd Jóska, mert vele beszéltem meg, hogy hoz beföttet.
Ekkor nem bejött az említett bácsi? Hát de, meg is lepődött Katy miatt. Egy darabig csak állt az ajtóban, majd bejött. Illedelmesen bemutatkozott és leült ő is az asztalhoz.
- Maga hozta az almalekvárt? - kérdezte meg a bácsitól Katy.
- Igen, tegnap estefelé. Tudod Irmuska még beszéltünk is - jelentette ki Jóska.
- Én este az unokámnál voltam és biztos, hogy nem beszéltünk egy szót sem! - ábrándította ki Irma néni a bácsit.
- Akkor kivel beszéltem? - kérdezte értetlenül az öreg. A detektív csak hallgazott, nem írt és nem is kérdezett semmit.
- Az egyik betörő válaszolhatott neked - gondolt bele a néni.
- Mit vittek el? - érdekelte Jóska bácsit.
- Az nem érdekes. Az a lényeg, hogy nem maga a bűnös - vágott közbe Katy - Mára ennyit tehettem, holnap megint jövök.
Aztán elment. Csend lett és senki egy szót sem szólt. Pár perc múlva Jóska is hazament. Amint elmentek Irma hívta is fel a családját, hogy elmesélje mi történt vele ma.

Másnap jött is a detektív. Minta kísértetet látott volna úgy lépett be az ajtón.
- Baj történt? - érdeklődött a néni.
- Mondja hölgyem, estleg a pálcája nem tud tárgyakat ametiszté változtatni? - kérdezte bizalmasan Katy. Irma néni megszeppent. Egy kis ideig egyszerűen nem tudott megszólalni.
- De, de tud ilyet a pálca. A tetején van egy kristály, ha az hozzáér egy tárgyhoz az máris drágakővé válik - vallotta be. A detektív meg sem szólalt, csak bambult előre. Majd megkérdezte a néni:
- Miért kérdezte?
- Aztért, mert tegnap jelentést kaptunk két munkatárstól, hogy egy férfi egy bottal véletlenül ametiszté változtatott egy utcalámpát - mesélte el nehezen Katy.
- Az úr kézzel is hozzáért a lámpához? - érdeklődött Irma.
- Persze, de nem ez az érdekes. Hanem az, hogy miért nem használta ezt a pálcát az adófizetéshez?
- Még régen az anyukám használta ilyesmire, de egyszer csak kijött a rendőrség és le akarta tartóztatni. Ezért nekik mindent elmondtunk. Ők azonban már nem élnek - felelt halkan a néni.
- Értem. Embert is át tud változtatni az ezüst pálca?
- Igen, sajnos nagypapámmal történt meg ez véletlenül. És ilyenkor már nem lehet mit kezdeni vele, már drágakő marad - mondta szomorúan Irma néni. Katy elszomorodott. Egy darabig csak némán néztek ki a fejükből. Majd megszólalt a detektív.
- Most mennem kell, viszont holnap nem biztos, hogy én jövök megint - elköszönt és mielött Irma bármit is mondhatott volna becsukta maga után az ajtót.

Másnap tényleg más jött. Ő már régóta dolgozik, és már sok ügyet megoldott. Azért váltották le Katy-t, mert még nem tapasztalt és inkább profibb emberre bízták ezt a veszélyes feladatot. Meg, mert nem bíztak eléggé benne, hátha az egytlen szorgalmas emberük megdermed. Így hát deketívünk irodai munkát kapott. Hetekig próbálták jobbnál jobb nyomozók megoldani az ügyet, de senkinek sem sikerült. Mikor ezt Katy megtudta elkezdett gondolkodni, hátha ő tudja a megoldást. Át nézte a jegyzeteit és, ekkor eszébe jutott az amit Irma kérdezett (Az úr kézzel is hozzáert a lámpához?).

- Meg van, tudom a megoldást! - kiáltott fel, csak senki sem hallotta. Még szerencse, mert így övé a dicsőség. Kivárta az estét, és belekezdett a feladatba. Elment az amentiszté vált utcalámpához, mivel el volt kerítve, ezért csak a férfi ért hozzá. Így Katy ujjlenyomatot vett róla. Másnap ki vizsgálta, hogy kié. A lakhelye is ott volt, ezért nem volt nehéz megtalálnia a búvóhelyét. Pont nem volt senki, ezért nyugodtan bemehetett. Bent talált egy térképet amin be jelölve, hogy mit és mikor fognak kirabolni. És volt egy hatalmas logo a falon a banda nevével. Sokat nem várt a detektív elvitte a sok értékes dolgot, közte az ezüst pálcával. Nagyom vigyázott, nehogy a pálca tetején lévő kristály valamihez is hozzáérjen. Először Irma néninek elvitte a végre megtalált kincsét és csak ezután vitte a többit a rendőrségre. Mindenki meglepődött, hogy pont neki sikerült megoldani az ügyet. Ezuntán összeszedett egy csapat rendőrt, hogy elvezesse őket a relytekhelyhez. El is fogták a két rablót, a nőt és férfit. Négy év börtön büntetést kaptak. Katy-t pedig kitüntették az önzetlen munkája miattm Végül minden jóra fordult. Innentől Katy id több bevetésre ment.

Csak egy kérdés maradt. Mi volt az a bandajel a falon? Talán többen is vannak?

A folytatásban kiderül! 😁

Írói megj.:
1. Komolyan az adók???
2. Nem csak egy kérdésről volt szól?
3. Minek a mosólygósfej?

És egyébként nem készült el a folytatás, szóval képzeljétek el ti a válaszokat a kérdésekre.😅

És a fejlécben a kép az az ezüstpálca és nem én rajzoltam (milyen meglepő).