Hogy mi is történt velem?
A balhé lefolyta után kifutva az utcára a végeredményt látva az összes reményem elszállt. Bátyámat halottnak láttam és gyanúsan felém közeledő alak annyira megrémített azon az Ominózus napon, hogy elfutottam a füstöt kihasználva. Így hát elvesztem a nagy városban. A sürgő-forgó tömeg észre se vesz egy bajbaesett lányt. Befutok egy kis sikátorba ahhol meghúzom magamat. Könnyeimet eleresztem némán sírni kezdek. Hiányzik Anya... A bátyám... Az a bácsi aki velünk foglalkozott... Az Aki adta a meleg finom ételeit nekünk...
Hiányzik mindenki... Biztos Anya keresni kezd... Nem?... Biztos anya megtalál... Ugye?... Ugye?... Egyre jobban sírtam... Féltem... De nem vett észre senki... Senki aki törődne velem... Mindenki csak otthagyott mint valami cafkarongyot... Nem tudom mit csináljak... Hova mehetnék tovább?... Hol fogok aludni?...
Kezdenek sírástól lecsukódni a szemeim. Elalszom a jéghifeg földön. Reszketek, mint a nyárfalevél... Mi lesz még?...

...Eközben a Maffiában...

-Mi az, hogy nem tehetném meg? Jogom van belépni és kilépni bárhonnan ahova szeretnék! Nem szabhatja meg senki mit csinálhatok az életemmel!
-Mit nem értesz abból, hogy nem? -áll föl az ex orvos. -Mintha nem is tudnád mit kockáztatnánk ezzel. Honnan veszed a bàtorságot, hogy elvigyél innen bizalmas Információkat amit te egykönnyen kiszedtél?-fegyverek kezdenek szegeződni a lány fele.
-Nem szedtem ki belőletek semmit ami fontos lenne. -morogja a macskalány.- Elegem van abból, hogy folyton ölnöm kellene. Megyek inkább oda ahhol el is fogadnak és nem csak Kihasználnak. -fordít hátat a főnöknek. -Engedjen el!
-Nem tehetem meg mondom.
-De így megteheti!-felmorog a lány majd lendületből bever a férfinak egy nagyot. A fegyverek elsülnek viszont a lány ügyesen kiugrik a golyók elöl amivel ki is törték az ablakokat. Leugrik az emeletről- Viszlát! -ezzel jelezve, hogy elhagyta a maffiát.

A vörös hajú fiú meghökkenve lép be főnöke irodájába.
-Itt meg mi történt? -értetlenkedik a fiú.
-A Társad itthagyott. -morogja a főnöke. -Elhagyott. -A vörös nem tudja ezt felfogni. Végül majdnem kitör rajta ereje.

Ezalatt rosszat érezve egy régi romos épükethez futok. Belépve a nagy terembe meglátom Dazait és súlyosan megsérült apámat. Odafutok.
-APA! -hangom elcsuklik a visszafolytot érzelmeim miatt.- Apa ne! -lököm el a kötszerest és furakodom a bézskabátos szenvedő férfihoz.
-Kicsim. -látom rajta, hogy csak miattam erölteti a mosolyát a szájára. Ne... Nem akarom őt is elveszíteni... Ne...- Valamit el akartam neked mondani...
-Mit apa? -könnyem a férfi arcára hull.
-Tudom, hogy többre is képes lehetsz... Lépj tovább és tarts Dazaival egy jobb út felé... Ments embereket.... -hangjába hallom, hogy alig bírja már. Elmosolyodom.
-Már intézkedtem erről...
-Bízom benned... -összeesik. Látom ahhogy szemeiből elhagyja az élet... Sírva borulok rá. A kötszeres véres kézzel áll föl. Apám vére csurog róla...
-Kint leszek. -simogatja meg a hátam a tiszta kezével. Eszembejut ahhogy a fogadott gyermekeimmel játszik apum. Elmosolyodom. Igyekszem jó emlékekre gondolni és nem gyászolni. Apum bízik bennem. Képes leszek most helytállni. Dazai segítségével jobb útra térünk...

Eközben Kazue arra ébred, hogy korog a gyomra. Lassan kezd lemenőbe fáradni a nap, vöröses narancsba fordul az ég színe. Mint mindig, most is gyönyörűen csillog a távolban a folyón a nap lemenő sugarai.
A gyomrom ismét korogni kezd. Összegömbölyödök. Egész nap nem ettem semmit... Nagyon éhes vagyok... Most mit csináljak?... Gondolom ezt. Szívem még mindig hevesen ver. Félelmem most sem tünt el. Fázom. Felülök és nekitámaszkodom a falnak mögöttem. Gondolkozom azon mit tehetnék, de nem jut eszembe semmi. Egyeszer csak a fal megnyílik mögöttem én pedig begurulok oda. Egy fiú áll a titkosajtó másik oldalán. Leguggol hozzám jobban megnéz, majd elmosolyodik. Ennek mi baja? A Keservemen találja a boldogságát? Olyan fekete kabátja van mint anyának és Dazainak... Ugyan ott dolgoznak vajon?
-Segítgetek kisasszony? -szól hozzám a fehéres feketehajú. Nyújtja felém a kezét. -Biztos éhes lehetsz, és fázol is. Nálam egy kicsit meghúzódhatsz ha szeretnéd. -erre csak bólintásom a válasz. Kedvesnek tünik. Megbízom benne... Belehelyezem kis kezemet és bevisz a rejtet folyosó mélyébe...