Ai az ebédlőhöz érve megfagyva nézi a történtek végeredményét. Távolba hallja nevelőapja ordítását, mindenhol az égő olaj és benzin, műanyag és gumi szagát érzi. Teljesen megzavarodott, bekönnyezik. Odamegy apjához és aggódva így szól.
-Apa! Mi történt? Hol vannak a gyerekek? -a férfi csak üvölt. Fel se fogta, hogy nevelőlánya simogatja a hátát. Szinte semmit nem tudott még felfogni. Könnyeik egyszerre hullanak le a földre. Mindent ellep szinte a füst. Ai köhögni kezd. Feláll és körülnéz. Észreveszi az ájult fehérhajút. Felveszi és leporolja. Kiviszi a füstből, köhög. Apját nézi aggódva. ,,Kazue is bent lehetett az autóban?" Könnyei a fiúra hullanak. Összeszedi magát és visszamegy Apjáért. Kiviszi majd meglátja az érkező maffiát. Felmorog. ,,Ezek meg mit keresnek itt?" Gondolja a lány. Felmegy a lakásba és leápolja Atsushit, megpróbálja felébreszteni ami sikerült is.
-Jó reggelt Atsushi-kun! -hangjában aggodalom és biztonság egyaránt csillog. Atsushi csak könnyezve felül. -Mi történt? -a lány aggódva néz rá. Letöröli a fehérhajú könnyeit.
-Éppen bújócskáztunk. Megzavart minket a lent történt fegyverlövések. Én el voltam bújva, és azt hiszem én voltam az egyedüli -szipogja.- Gonosz bácsik feljöttek és fegyverrel fenyegettek minket. Legalább is azokat akik már csak engem kerestek. Aztán levonszolták a többieket. Kazuet kerestem, de nem találtam. Amikor a kocsi felé szaladtam...-hangja elcsuklik. A lány befejezi.
-Jaj Atsushi....-nyel- Annyira sajnálom... -suttogja a feketehajú. Szorosan magához öleli a fiút. -Sajnálom Atsushi. Sajnálom... -simogatja, elnyomja a saját érzéseit. A fiúnak alakuló képessége majdnem kibontakozik mikor is Ainak eszébe jut valami. Valami amivel elterelheti a fiú gondolatait a tragédiáról.
-Menjünk máshova, rendben? -a fehérhajú erre csak bólint. Letörli a könnyeit szipogva. A halvány fénylés abbamarad. Ai nyújtja a fiú felé és bíztatóan rámosolyog. A fiú megfogja a kezét, másikkal letöröli az orrát. Sétálnak a Maffia fele.

A kisfiú szipogva néz egy játszótérre ahhol a gyerekek ugyan olyan jól eljátszottak mint ő a testvéreivel. Szipogva jut neki eszébe csomó jó emlék. Ai szomorúan olvassa a gondolataiból.
-Figyelj Atsushi? Megyünk veszünk a boltba valami olyat amitől jobb kedved lesz? Mondjuk nyalóka?-a fiú erre csak szomorúan bólint.
-Akkor menjünk egy kis kitérőre! -mosolyog rá. Mennek a pláza felé.
-Na mit kérsz? Nyalókát?-a fiú bólintással válaszol.-Kicsit-nagyot, csoki bevonatosat-cukor-
-Nagyot. -válaszolja a fiú szomroúan.
-Naaah. Picúr... -csikizi meg - Csak pozitívan! Biztosan jól van és játszik most is. Ne szomorkodj, így van a legbiztonságosabban!
-Akkor sem védtem meg... Pedig megígértem neki! -már szinte ordít a fiú.
-Az rendben van, de erről akkor sem te tehetsz. A múltat meg nem tudod megváltoztatni- a fiú erre csak sírásban tör ki. - De a jövődet jobbá teheted! - a fehérhajú szipog.
-Mégis hogyan?...
-Van egy ötletem... Velem tartasz ebben? -a fiú bólint. A plázához érve a gyermek rácsodálkozik a nagy épületre, majd megakad valamin a szeme. Nézi.
-Jössz Atsushi? -Ai mosolyogva néz vissza a fiúra.
-I-Igen!-fut a lányhoz, majd ismét megfogja a kezét. Bemennek a plázába. Az árushoz érve a fiúnak a figyelme megint a semmibe téved. Ai megveszi a kívánt nyalókát, majd fizetés után felkapja a fiút!
-Tessék Atsushi! Ez a tied!
-Arigato... Dee... -megfogja a nyalókát és a lány másik oldalának nyújtja- Tessék Kazue! Ezt neked kértem!-mosolyodik el a fiú! A feketehajú értetlenkedve néz a fehérhajú gyermekre. Beleolvasva a gondolataiba bekönnyezik. ,,Maga mellé képzeli..." sóhajt. -Egy kis türelmet kérek... -leteszi a fiút.
-Rendben^^-mosolyog a gyermek majd beszélget a ,,húgával". Ai egy ideig lefagyva nézi a fiút, majd szomorúan így szól.
-Nézz rám Atsushi! Kérlek nézz a szemeimbe. -leguggol a fiúhoz.
-Miért? -Néz a lányra, majd megfagy a látomás mellette lassan szertefoszlik és eszméletlenül fekszik a lány ölébe. Feketehajú sírva borul rá.