Az árvaház egy átlag embernek csöndes lenne. De Ainak nem az. Hírtelen gyereksikoly és Gyereksírás csapja meg a fülét. Rideg külseje egy összeszorult szivet kezd takarni. Valaki közelíteni kezd felé.
-Kislány. Eltévedtél?
-Nem ide jöttem. A főnököm mondta, hogy van itt egy kis dolgom. Beszélhetek a feletteseivel?
-Umm... -A úr gondolata-,,Ez a lány honnan tud ilyen szakszavakat?"- Főnök? Ki a főnököd? Az anyukád? Apukád?- a lány csak így felel
- Mori-sensei- az árvaházas megfagy a név hallatán. -Rendben. Gyere utánam. -Hátat fordít a lánynak. A lány újabb gyerek sírást hall meg. Összeszorítja markait. ,,Ez egy terror ház..." A férfi után megy. Az ajtóhoz érve egyedül fárad be rajta.
-Mondtam, hogy bárki is bejöhet?- förmednek rá a lányra.
-Nem, de nem is érdekel. Mori-senseitől jöttem. Szeretne beszélni önnel rajtam keresztül. Most!
-Kivel beszélek?- felegyenesedik az úr.
- Önnek csak annyit kell tudnija, hogy honnan jöttem. Szóval... Magyarázza el nekem. Miért is éheztetik a gyereket?
-Tessék? Te miről beszélsz? -tetteti az értetlent. - Annyi ételt kérünk minden hónapban, hogy majd megromlik a raktárainkban. -hazudik. Ai erre csak elmosolyodik.
-Akkor kérek szépen. Hány gyerek tartózkodik itt ebben az épületben?
-18. Személyzettel együtt vagyunk 30-an és mi 40 fős emberre kérjük minden hónapban ahhogy szoktuk.
-Hmm... Én itt úgy látom ez alig haladja meg a 25 főt. Érdekesnek látom, hogy a személyzet nem letört, fáradt a sok gyerekkel való játék és foglalkozás miatt, hanem inkább... Ebbe nem megyek bele. És hogy-hogy alig van a személyzetben nő?- kérdezi értetlenkedve.
- Nem jelentkezett nagyon nő -a kukában ott virít egy csomó űrlap nőktől akik ebbe az árvaházba akartak jelentkezni gondozónak.
-Értem. Ezesetben egyenlőre ennyit akartam -feláll.- Viszont látásra!-elköszön.
-Kikisérem-a férfi feláll és a lány után megy. Út közben kirohan egy pincelejárati ajtón egy árvaházi gyerek a húgát magával húzva és próbál könnyezve megszökni.
-Siess Kazue! Siess...
-Hé te kis nyamvatt félkegselmű!-rohan utána az igazgató. A szőke hajú lány szedi a kis lábait ahhogy csak tudja tehetetlenül. Alig múlt el négy éves de szegény lassan csont és bőr. Kis karján egy nagy lila folt látható és a nyaktövében egy égésnyom is. Haja csapzott, és sokszori alkalmas tépés is látszódik rajta. A fiú sincs jobb állapotban. De ő igyekszik a húga védelmében bármit megtenni.

A gyerekeket elkapták. Mind a kettőt a hajánál fogva emeltek. A lány némán próbálta tűrni de a fiú ellenszenves volt. -Ezért még a húgod fog megbűnhődni hamár téged nem lehet büntetni!- A fiú azonnal lenyugodott és nagyon elszomorodott... Nem akar semmi rosszat a húgának, de mást nem tud már tenni. Megszökés lenne az egyetlen módja az új élet kezdésének, mert máshogy ezt nem adják meg. Közben elviszik a 2 gyereket.
Ai kirohan az árvaházból és felfegyverkezik. Sietősen tér vissza és belopózik abba a Pincébe ahhol a gyereket vitték. Tovább surran igyekszik megtalálni azt a kettő szerencsétlen gyereket. A fiú a jéghideg cellájában némán sír a sarokba nagyon kicsire kuporodva. Nagyon aggódik húgáért. Ai macskában odalopózik hozzá és dorombolva hozzádörgölőzik. A fehérhajú értetlenül néz rá, de a gesztus nagyon tetszik neki. Megöleli a fekete cicát. Ai erre csak a fejével dorombolva letörli a fiú könnyeit és képességével erejével ezt a gondolatot ülteti a kisfiú fejébe. ,,Minden rendben lesz!" Visszaalakul emberré elötte.
-Csak gyere utánam!-bíztatóan a fiúra mosolyog nyújtja a kezét a csöppség felé. A fiú erre csak bólint és a kis remegő kezét a lány kezébe helyezi. Vele megy és megkeresik a rettegő kishúgát.
-Azonnal leállni!- Ai fegyvert fog a Kislány fogvatartójára- Szemembe nézni! Most!!! -az alkalmazott annyira nevetségesnek tartja ezt, hogy folytatja tovább amit akar a lánnyal csinálni. Ai válasza erre csak egy aprócska ujjmozdulat volt amivel megfizetődött egy lány élete. A kisfiú kiszabadítja húgát, Aiban meg realizálódik, hogy éppen... Ember életet vett el. Elteszi a fegyvert és megfogja a két gyerek kezét, majd kifelé veszi az irányt. Kezdik elállni az útjukat. Ai erre csak gondolatmegváltoztatással nyer egérutat maguknak. Kijutnak az épületből és a kocsiba gyorsan bedobja a gyerekeket, majd ugrik utánuk. A sofőrnek jelez, hogy gyorsan induljanak el.

Az úton az idősebb lány remegő kezeit nézi. ,,Megöltem... Megöltem azt az embert..." a kis árvafiú hozzábújik Aihoz. Kis remegő teste lassan megnyugszik.
-Köszönöm... Hogy segítettél.-suttogja. Húga már alszik. Ai nagyon meglepődött. Elmosolyodik majd elkezdi sikogatni a fiút és a lányt. 14 éves létére egy felnőt döntést tesz. Befogadja a két gyereket.

Amikor hazaértek, Ai bejelenti a történteket és az árvaház miharabbi felszámolását és az Árvagyerekek normális elszállásolását kéri. Ezután apjához fordul. Bekopog Odasakuhoz aki pár másodpercen belül ajtót nyit.-Szia Ai! -átöleli- Hogy-Hogy itt vagy? Nem szoktál ilyen későn jönni. Minden rendben van?
-Nincs apa. Segítségedre lenne szükségem...
-Gyere, meséld el.-beljebb fárad a lakásban.
-Nem apa! Te gyere ki!-kihúzza apját a házból és a kocsiban alvó két gyerekhez viszi. A bordóhajú erre csak meglepődik. Mindent megért és segít a lányának a két gyereket a házba vinni. Leápolja őket míg alszanak közben Ai mesél neki. A gyerekeket ágyba fekteti közben a lány kérdez
-Itt maradhatnak a gyerekek?- Odasaku szépen betakargatja a két fiatalt. Majd Halkan válaszol.- Igen...- felé fordul, aki dorombolva elalutt ezalatt az idő alatt. Elmosolyodik majd Ai is ágyba helyezi a két gyerek mellé. Álmába a gyerekek hozzábújnak a doromboló lányhoz. Halvány mosoly jelenik meg mindkettő arcán és alszanak. Odasaku lassan lekapcsolja a lámpát és ajtót becsukva halkan ezt mondja.
-Jó éjszakát! Szép álmokat!