A lány aki miatt az érzéseimmel küzdöttem éveken át... Most a karjaimba fekszik és majdnem elalszik. Felnevetek.
-Kicsit máshogy képzeltem el, hogy szerelmet vallok neked. -simogatom. Hallom ahhogy dorombol.
-Nekem így is megfelel. -csikiz meg macskafüleivel. Nem tudom mióta lehetünk már a sikátorba, kicsit már fáradnak a lábaim. Levagyok gyengülve az erőm miatt... Menten összeesek. Eltolom magamtól a lányt.
-Lassan mennem kell. -mondom szomorúsággal a hangomban. A lány csak cukin csillogó macskaszemekkel néz rám. Belesuttogom a fülébe. -Holnap ugyan itt? -mosolyodok el Csak nem így... Nincs kedvem megölni téged...
-Hallom ám. -emeli magához a tekintetem - Este 10? Yokohama Kikötő?
-Rendben van! Akkor lesz örségváltás. -mégegyszer megcsókolom a lányt. -Szeretlek. -suttogom a csókba. Ő csak belemosolyog a csókba, majd elenged -Siess haza! -lassan elhátrál, majd amikor a kezemet is elengedte elfut. Még nézem a távolt.
-Ohh basszus. -észbekapok amikor hallom a maffia helikopterét. Aggodamol csillan fel a szememben, majd eszembejut, hogy engem keresnek. Élve vagy holtan. Francba. Kifutok a sikátorból és a felém közeledő fénycsóvát megvárom. Észrevesznek és már küldik is le a létrát. Gondolom arra számítanak, hogy Dazai miatt nincs erőm és enegriám se hazamenni. Sóhajtok, majd felmászok.
-Ugye tudod, hogy hatalmas felfordulás van miattad? -morogja a szőke. -Francért tombolsz nagyon feleslegesen. -erre csak forgatom a szemeimet. A lány jogosan háborodott fel, de ha az anyja miatt fájt a szívem... -Remélem jogos magyarázatod van erre.
-Nincs módom neked magyarázkodni. A helyedben inkább nem csapnék ekkora felhajtást miattam.-a lány csak felmorog. Apropó, van holnap mit mondanom Ainak. Elkalandoznak a gondolataim. Hála az égnek, hogy ezt senki sem hallja vagy látja. Kalapomat a kezembe nyomják és fel is veszem. Hogy mit fogok még kapni a maffiától hát azt nem tudom...

Vajon rendszereződik a találkozásunk? Elkalandoznak a gondolataim futás közbe. Ezalatt az iroda Atsushit ápolják.
-Hol voltál? -kapom máris a kérdést Kunikidától.
-Kiiktattam a támadót? -értetlenkedve kérdezem vissza. A férdi csak morog.
-Nem esett nagyobb baja. Lábát kintudta szedni a sziklaalól szóval az ereje meggyógyította.
-Hála az égnek... -odamegyek a fiamhoz és megölelem.
-Holnap újra megpróbáljátok.
-Rendben van...-válaszol a fehérhajú.

Holnap ismételten elindulunk. Atsushi már várja, ha támadnának, de nem mondhatom el neki, hogy nyugodjon meg. Kérdezné az okát és azt pedig nem akarom elmondani még neki. Viszont lassan el kell vállnom mellőle. Ránézek az órára, MOST ÜTÖTTE MEG A TÍZET?
-Atsushi.. -rakom a kezemet a csuklómra a karórára. -Váljunk kétfelé. Rendben? Így nagyobb esélyünk van nyomrabukkanni.
-Rendben... -sóhajtja a fiú.
-Sok szerencsét! -futok el sietősen. Még érzem magamon a fehérhajú értetlen érzéseit, de nem tehetek mást. El fogok késni. Futok a kikötő felé, de egyszer csak két ölelő kart érzek és a talajt már nem a lábam alatt kicsit megijedek kalimpálni kezdek.
-Tegyél le! -morgok fel a - Chuuya! -nyugszom meg máris. Megfordulok és a karjaiba borulok, megtehetem hisz az ereje átölel engem. Szabadon mozoghatnék a levegőbe de én őt akarom. Visz egyre magasabbra. Kapaszkodom a fiú nyakába. Egyre szebb a látvány tárul elém. Még nem is láttam Yokohamát a magasból.
-Gyönyörű nem igaz? -mondja mosolyogva a vörös.
-Igen...-válaszolom gyönyörrel teli hangon. Szemeimbe a város fényei csillognak.
-Lesz mit megbeszélnünk. Itt megtehetjük. Senki sem lát. Meg ki is nézne fel a magasba?-mondja a kalapos.
-Miről szeretnél beszélni?
-Leginkább arról, hogy kit kerestek. -kapok egy képet a lányról civilbe- Meg akarjátok menteni Dazainak Gin kell megérintenie. Gin a képesség forrása. -elképedve nézek a vörösre.
-Ezeket az információkat miért kapom meg?
-Mert tudom, hogy fontos neked a lány, és hogy visszaakarjátok kapni.
-Nagyon szépen köszönöm. -bújok hozzá. Érzem, hogy valamit nem mondott el és az bántja. - Bökd ki mi bánt. -a fiú szomorúan elnéz.
-Azt gondolom ez lesz az utolsó alkalom, hogy találkozunk így.
-Hogy érted ezt? Mi történt?
-A fönök a tegnapi kis színjátékom miatt mondta, hogy nem hagy felügyelet nékül. Nem tudo- -suhanó lövedékhangot hallok ami eltalálta a fiút. Egy nyugtatólövedék az...
-Chuuya! -kapom a kezem a fiú arcához. Látom hogy szemei kezdenek felakadni a nyugtató beléáramlása miatt és elveszti az eszméletét. Hírtelen zuhanni kezdünk. Ilyen nincs... Mikor szigorított ennyire a Maffia? Majdnem földet értünk mindketten. Összeszorítom szemeimet és szorosan megölelem a fiút. Egyszer csak valami puhára érketünk. Nem vagyunk még a földön de most elöre haladunk. Atsushi az, elkapott minket. Ölelem még mindig a vöröshajú, kabátost. Atsushi földet ér és futni is kezd. Nem áll le harcolni a katonákkal. Eltünik a katonák szeme elöl. Chuuya alig vesz levegőt. Erős lehet a nyugtató amit kapott. Aggódom. Mellkasához bújva meghallom a fiú lassú szívverését. Hallgatom. Addig jó míg hallom. Addig tudom, hogy nem veszítem el.
Atsushi ledob minket egy messzi sikátorba. Visszalakul emberré.
-Köszönöm... -suttogon neki.
-Ahelyett, hogy a húgomat keresnéd...- válaszomul nyújtom neki a képet, hogy néz ki a lány civilbe. A fiú meghökkenve néz rám.
-Informátorommal találkoztam... -ölelem még mindig a vöröst.
-Dehát ő-
-Maffiás. Tudom. De ő is tudja mennyire fontos nekünk a lány. -A fehérhajú elmosolyodik.
-Most mit kezdünk vele?
-Nem tudom. -válaszolom szomorúan. Atsushi megnézi a fiolát.
-Reggelig alszik. Magunkal nem vihetjük. Itt kell hagynunk. Lekonyulnak macskafüleim.
-Rendben... -leveszem a kabátomat és a feje alá helyezem az ölem helyett. Csókot lehelek a hajába, majd felállok. A fiammal elsétálunk.
-A Maffia mostmár tudja, hogy találkoztam vele. Szerinted mit fognak vele művelni?
-Hűtlen, de jó harcos. Valószínüleg azt amit Kazueval is.
-Akkor őt is ki kell majd hoznunk... Kérlek... -a fehérhajú csak sóhajt. - Beszéljük meg Dazaival, ő megértené.
-Akkor most menjünk hozzá?
-Biztos nem alszik még. Szerinted az irodába lehet?
-Szerintem biztos. Lustálkodik szokásosan a kanapéján. -nevetem el magam. Erre a fiú is elneveti magát.
-Akkor menjünk hozzá.