Hazaérve a kollégiumba máris kapom a szidást a jó öreg osztályfőnökömtől, hogy miért szöktem el szó nélkül satöbbi satöbbi...
Szobámba beérve eszembe jut ahhogy félve néz rám a lány amikor menekül. Még mindig fél tőlem... Nem tudtam vele beszélni ismételten... Felmorgok és ránézek a régi osztályképünkre. Felkapom azt és jól meg is nézem. Végigsimítok Kazue arcán és látom... Látom az arcán a boldogságot, hogy mellém sorolták be. Mintha barátjának... Tartott volna...
Majdnem meggyújtom a képet. Leteszem az éjeliszekrényemre. Miért van rám ennyire hatással a lány? Miért nem tudom elfelejteni? Összeszorítom markaimat.
-Mikor bocsájtasz meg nekem, és kezdünk tiszta lappal az egészet?... -suttogom magam elé.

Hétfőt máris ezésel indítunk. Készülünk megszerezni a hősengedélyünket. Erre egy hetet szánnak. Mivel edzőtáborunk elmaradt így kaptunk ismételten egy hetet erősödni és kifejleszteni valamilyen támadási technikát. Eleinte csak zúzom a tanárúr klónjait de későbbiekben már a tecnikáimat kezdem kitalálni. Körülöttem az egész terep remeg és füstöl. Kissé elragadtattam magam, de most magasabbra tettem a lécet, mint azt szoktam.
Estefele a kimerült osztály úgy dönt egy kis megbeszélést tart. Bár én nagyon nem akarok részt venni rajta Kirishima elrángat rá.
-Tulajdonképpen arról lenne szó, hogy...-kezdi el Tsuyu.
-Hogy nagyon bánt a cselekedeteitek minket -Fejezei be Uraraka.
-És nekem ehez mi közöm? -morgom a vörösnek.
-Szombaton te is megszöktél valahova!-válaszolja. Erre csak morgásom a válasz.
-Rám tartozik az, hogy mit csinálok. Felejsd e-
-Láttam, hogy Kazueval szerettél volna beszélni. -félbeszakít az a szaros Deku. Egy pillanatra megfagyok, ajkam szóra mozdulna, de hang nem fordul ki rajta. - Látom, hogy valami bánt Kacchan. És tudom is, hogy mi, de addig nem fog javulni amíg nem keres ő.
-Neked ehhez semmi közöd patkány! -morgom. Erre a zöldhajú feláll.
-De ugyamúgy van közöm mint neked! Ugyan úgy benne vagyok, mint te! Hisz engem védett meg akkor -nem hagyja abba a pofázást. Miért kell tovább feszítenie a húrt?...
-Fiúk nyugalom már! Ha Bakugou nem akar erről beszélni nem fog. -szólal meg a lebegőcsaj.
-Geropp... Jelenleg úgy is Kirishimáék kisakciójáról szeretnénk beszélni...
-Akkor én meg mit keresek itt? Hagyjatok békén! -morogva távozom a helyiségből. Kirishima még utánam kap, de aztán rájönn, hogy úgy sincs maradásom. Csak azt nem értem miért kell ezzel tovább zaklatni?... Miért törődik az a szaros a múltunkal?... Vagy én miért nem tudom végre elengedni...
Szobámhoz érve az osztályfőnököm áll velem szemben.
-Mit akar még ön is?
-Kazue zavar téged, jól gondolom?
-Köze? -a tanár erre csak sóhajt.
-Adott át nekem egy üzenetet. De ha nem érdekel akkor nem is adom át.
-Hogy? -nézek rá a tanárra, már más a tartásom is. -Kérem! -a tanár felemeli a borítékot 'Kacchan'-nak címezve. Vajon tényleg ő írta?
-Ezt a kórházba kaptam meg az orvosaitól. Azt mondták még a táborba akarta ezt átadni neked. -nyújtja a levelet. - Hátha így jobb lesz a teljesítményed amit visszafogsz.
-Köszönöm tanárúr! -átveszem a borítékot, majd végre bemegyek a szobámba. Leülök az ágyra és megvizsgálom a levelet majd kibontom.
-"Nem tudom mit akarsz vagy milyen szándék vezet most, de a jót látva benned szólok hozzád. A történtek után volt időd gondolkodni és remélem leesett neked, hogy miért döntöttem így. Hozzád szólva remegő kezekkel írom, hogy ha eljön az idő beszélhetsz velem... Lehet, úgy érzed itt az, de tudd, hogy nem egyszerű elfelejteni amit tettél velem. További jó utat az álmaid eléréséhez. Jó barátom Bakugou Katsuki...
~~Thūjio Kazue~~"
A levelet olvasva könnyem kicsordul. Jó barátom... Éjeli szekrény fiókjába rejtem a levelet, majd elfekszem az ágyamon. Jó oldalam... Hogy látta meg még azok után is bennem a jót? Álmaim... Megváltozott mikor jót cselekedtél velem. Tulajdonképpen ködösen, de azt akarom, hogy újra boldognak lássam őt.
Csütörtök fele járunk továbbra is tart a felkészülés a vizsgára. Jelenleg koncentrálok egy új technika kialakítása közben és készülök azt megvalósítani. Egy pontra összpontosítom az erőmet és kitöröm vele a sziklaoszlopot amit elémformált az egyik tanárom. Sikerült! Önelégült vigyor ül az arcomra ami egész gyorsan el is száll, a sziklaoszlop repedezni kezd, majd letörik egy nagyobb darabb belőle. Lenézek nem talál-e el valakit balszerencsémre igen és nem is akárkit. Akit meglátok az...
-KAZUE!!! VIGYÁZZ!! - Ezalatt az a szaros Deku megmutatja ő mit fejleszt ki és megmenti All Mightot... Számhoz kapok, majd próbálom realizálni mi történt... Én tényleg azt hittem őt látom... Amikor All Might felnéz rám hátat fordítok neki.
-Vigyázzon jobban magára. All Might... -majd visszamegyek a felügyelő klóntanárhoz. Fejemhez kapok és olyan egy kicsit mintha szédülnék.
-Pihenjünk le egy kicsit.
-Nem szükséges! Kérek egy újabb betonoszlopot! -morgom.

Jövőhéten busszra szállunk és a terephez kiérve mindenki izgatottan várja mi lesz és mindenki biztos abban, hogy nyerni fog. Szánalmas egy remény főleg, hogy alig 100-an ha átjuthatnak az első próbán. És leszünk vagy 1600-an. Ráadásul a UA képességeit biztosan ismerik. Ország-világ látta mikre vagyunk képesek. Ha kiesősön múlik az egész külön válok az osztályomtól. Várunk, hogy történjen valami.
Kint még az osztályfőnökünk elmondja, hogy másodévesek is vannak és pont mellénk lép egy idegen osztály. Shiketsu gimnáziumból mondják magukat. Valamilyen hülye gyerek fejét betörve hajol le hozzánk. He? A többieket lefoglalja a fiú de végignézek a többi osztálytagon. Az egyik lány egy szürke kutyával érkezett? Ismerős a kutya, gyanús is, nekem. Közelebb mennék, de a kutya távolodik.
-Sajnálom, fél az idegenektől. -mosolyodik el a lány.
-Ohh. Mindent értek. Aranyos kutyus!
-Köszönöm! -Elmegy az osztályával és a kutyussal az épületbe. Lassan a mi osztályunk is bemegy oda.
Mindenki egy zsúfolt kis építménybe tömörül. Alig van levegő, egyre jobban nyomulnak hozzám mindenki. Wreeh... Végre egy félórás nyomorság után egy hullafáradt férfi szólal bele a mikrofonba nem messze tőlünk. A feladatunk tulajdonképpen három esélyes kidobós. Éreztem, hogy kiesős lesz. 1600 embernél tuti nem kvízjáték alapján döntik el ki merre hova tartozik. Egyszercsak kinyilnak a falak körülöttünk. Egy hatalmas területen vagyunk igazából és szabad terepünk van mindenhol. Ez tetszik. Szabadon használhatom az erőmet.

Késöbbiekben megvédtem a barátaimat valami húsgombóc csávótól ugyan is élő húsgombóccá változtatta Pikachut és a Furahajat. Lepihenek és várom, hogy mikor változnak vissza. Állok és nézem az enyhén mozgó húspacákat. Úgy látom jó helyet találtam, nem nagyon lát meg itt senki. Hátradőlök és megpihenek egy picit. Itt lehetek 10 perce talán és Kirishimáék visszaalakulnak de azonnal hallok 6 szenszor deaktiválását. Riattan nézek fel és látom, hogy a barátaim kiestek. Felpattanok és körülnézek mi történhetett, de nem látok semmit.
Egyszer csak egy majom fut végig rajtam makogva és egy labdával iktatja ki 2 szenzoromat.
-MI A FRANC?? -lelököm magamról a majmot, de az még röptébe eltalálja a 3. szenzoromat és visszaalakul emberré. Egy szőkehajú lány már menekülni készülő pózban ér földet. Hátradobja a haját és meglátom, hogy ki az.
-Kazue? -halvány öröm hallatszódik a hangomban. Shiketsus diák. Szóval ő is hősképzőbe ment.
-Később még beszélünk... -eltünik a szemem elöl a lány.