Történtek után eltelt fél év... Félév és 2 hónap... Jelenleg a UA-be felvételizem úgy gondolom ő is oda akar menni ha hőssé akar válni. A UA a legjobb hősképző középiskola japánban.
Megkapom a levelet és idegesen azt feltépve bontom fel. Kiesik egy kis vetítőcsipp belőle és All Might monoton mégis felpezsdítő üzenete miszerint fel vagyok véve gratulál és plussz információként még az is, hogy a tanárom. Kiskoromba felnéztem rá. Mára kissé eltomoult a rajongásom...

Kazue féléve eltünt. Semmi hír róla. Azt hittem itt lesz, hogy az egyszer olyat tegyek amit egyáltalán nem szoktam. Ránézek a fotómra amivel a húgommal vagyok rajta. Lehajtom a képet a képkerettel együtt majd elkapom a fejem. Anyum benyit a szokásos modorávan.
-Bent vagy vagy ápolhatunk? -értetlenkedve nézek rá-
-Süket vagy? -morgom- Bent vagyok...
-Hála az égnek. -becsukja az ajtót. Ebbe meg mi ütött? Ennyire meg akarnak tőlem szabadulni? Király... Sóhajtok majd elkezdem összepakolni a maradékát a hősruhámhoz, majd elfekszem az ágyamon. Nézem a plafont. Nem tudok elaludni. A gondolataim szárnyalnak, de már fel sem fogtam mik azok.

Április eleje van. Belépve a terembe alig van bent az új osztálytársaim közül. Bent van egy vörös furahajú. Egy szőlőfürtös kicsávó meg egy sárga hajú sárgaszemű srác. Fura az új egyenruhánk. Nem a megszokott fekete öltözékem mint 4-éve egyfolytába. Leülök egy magamnak kiválasztott helyre, majd ablakon kinézve az a gondolat ugrott bele a fejembe, hogy vajon Kazue is itt van. Suliban vagy esetleg egy osztályban. Megrázom a fejem és mormogom magam elé.- Biztos nem került be sehova sem. - szerencsére senki nem hallotta meg. Nézem egyre többen kerülnek be az osztályba. Felrakom a lábamat a padra miközben a széken hintázva hátradölök. Bejön valami pápaszemes balfék az osztályterembe majd nekiáll pattogni nekem, hogy nem illendő ilyen helyen ilyen magatarást nyújtani meg egyébb kis finomságok. -Leszarom magasról! -morgom a fejére. Erre a megrettent Deku is megérkezett. Tch... Hogy a francba? Nincs is képessége. Morgok tovább, majd a kékhajú parancsának bár nem szándékosan, de eleget teszek. Ismét Kazue jut eszembe. Elkomorulva nézem ahhogy a zöldhajú nyomi helyet foglal. Lassan megérkezik az osztályfőnökünk is majd nagyon lusta hangon névsorolvasást kezdeményez. Eljutottunk a T betűhöz.
-Todoroki Shouto?
-Jelen. -mondja az elég magának való gyerek.
-Toru Hagakure?
-Jelen! -próbál jelentkezni a láthatatlan lány. És folytatja a tanár még három névvel. Szóval Kazue nincs az osztályteremben. Sóhajtással fordulok vissza és nézek tovább ki az ablakon. Aizawa még mond valamit, majd rátér a lényegre. Szóval felmérésünk lesz máris... Király.
Kimegyünk a terepre a UA edző egyenruhájába, majd megtudjuk az instrukciókat. Többekközött azt is, hogy az utolsó kiesik az osztályból. Elvigyorodok amikor Deku hulla sápadt arcára lesek. Engem szólítanak, hogy a gyakorlatot mutassak be. Ám legyen. Odamegyek a kiinduló helyre majd a labdát megkapom.
-Ja és Nyugodtam használhatjátok az erőtöket.-mondja a fekete hosszúhajú felnőt.
-Erre vártam!-elvigyorodom. Készülök a dobásra. Egyszercsak eszembejut a lány. Összeszorítom a markaimat, majd amint elfogtak az érzéseim egy "Dögölj meg!!!"-et ordítva robbantva dobom el messzire a labdát, majd elvégezve a dolgomat elsétálok. Mindenki elképedve nézi az eredményt. Amikor nem nagyon figyel senki megbánásom ismét feltör... Azt hittem elengedhetem végre ezt a terhet ha ide jövök és itt lesz, de nem...

Eltelt egy kis idő. Most vagyunk a nyári időszámításba. Jelenleg az Edzőtáborban főzünk magunkra, nemsokára meg lesznek az északaki játék amit nekünk terveztek. Megeszem azt amit csináltam. Nem a legjobb, de egyszer megehető. Későbbi hívákban ugye a megrendezett játékon veszünk részt. Lassan elindulok a félarcú hozzámsorsolt társammal. Várunk hogy végre elinduljunk. Egyszer csak egy kiscica fut el a lábaim között majd leül elém. Csillogó szemekkel néz fel rám.
-Tch... -elnézek de a cica továbbra sem. Adja fel. Ráül a lábfejemre. Morgok de ő dorombolással válaszol. Enyhül a szivem és leguggolok hozzá. Megsimogatom a cicát aki erre még beleugrik minden alkalommal a kézfejembe a simogatársa. Elmosolyodom.
-Nem is tudtam, hogy a Cats csapatnak házimacskájuk is van itt. -mondja ezt a félvörös félfehérhajü fiú. Nem foglalkozom nagyon ezen, de engem is meglepett. A szürke cicát tovább simogatva várjuk a jelzést. A cica nagyon kimerültnek tűnik nekem. Hallom, hogy indulásunkat jelzik. Felegyenesedem, majd a macskát otthagyva mennék az ösvényemen. De a macsja rohan utánunk nyávogva. Mérgembe elkergetem.
-Nem volt valami szép.
-Nem érdekel. Csak zavarni fog.-morgom.

Én vagyok az a cica akit elkergetert jelenleg Kacchan. Futok hátha megtalálom Midoriyát. Aggódom, nem véletlenül vagyok itt. Egyszercsak robajt hallok. Mintha tűz pattogna. Megérzem a füstszagot. Nenene.... Elkéstem.... Tovább és tovább bolyongok az erdőben és hallom hogy a hegyen harc van. Arra kezdek futni. Midoriya vérzsagát érzem meg. Megtorpanok, megfagyok. Ő mit keres itt?... Megrázzom a fejem fontosabb dolgod is van Kazue. Fontosabb sokkal. Futva a hegyek felé egy zöld kondenszíccsak érkezve hatalmas fájdalmat érzek az oldalamba. Felnyekergem amitől az illető is satuféket nyom el. Midoriya az. Mitől van ilyen nagy ereje? Kezd ködösödni a látásom majd a rajta lovagoló fiú felvesz.
-Te mit keresel itt Kazue? Azt hittem már nem is vagy japánba. Az eset óta aggódom érted, mond jól vagy? Minden rendben? -nem tudok nemi válaszolni mert emberbe tudnék neki beszélni de elsem bírna. Nem kockáztatom. Rázom a fejem, hogy ez most nem fontos, hátha megérti. A fiú belefut a osztályfőnökébe. Megáll majd sietősen átad neki minket de én kiugrom a tanár kezéből. Már elfutnék amikor hírtelen ember lettem. Pofára esek. Midoriya a feketehajú felnőt üzenetével tesz egy nagy kitérőt még a célvonalához. Én pedig feltápászkodom.
-Mond csak TE miért vagy itt? -fog le a tanár a masszív ruhaanyaggal. Én pedig felnyögök. Így mégjobban érzem ahhogy a zöldhajú elsodort.
-Sajnálom... Én csak...
-Igen?? -türelmetlenkedik a tanár.
-Véletlenül meghallottam, hogy mit terveznek a gonoszok és hogy hova. Utcán sétáltak el de a sulimhoz nem tudtam fordulni akármennyire is hősképző. -elkomorulok.- Sajnálom tanárúr, hogy hivatlanul jöttem ide... -a tanár elenged.
-Jólvagy lányka?
-Megleszek. Megpróbálok segíteni Midoriyáéknak ha tudok.
-Menj inkább a Táborhoz. Biztos kell ott is segítség.
-Rendben van! -elfutok. Alakot váltok és denevérben igyekszem a táborhoz érni ahhol szintén dulakodás folyik. Szedem a szárnyaimat majd a levegőbe alakot váltva fehértigrisben ugrom a gyíkra aki támad a profi hősre. Nem sértem meg, de a hősnek ezzel gyors segítséget nyújtottam, hogy lekötözze. Ekkor hallom meg a fejembe, amit a hősnő szétkürtöl telepátiával. "1/A osztály tanulói. Radírfej enedélyével önvédelem céljából harcbaszállhattok. Ismétlem. Engedélyt kaptatok a harcra!" emberré alakulok, majd majdnem össze is esek. Köhögni kezdek... Ismét alig kezdek látni, hallásomat egykönnyen elvesztem majd ájultan esek össze. Nem tudom mi történt utána. A nagy csalódás miatt eltörhetett egy bordám. Egyszerüen csak megeröltettem magam és sajnos elvesztettem az eszméletem. Ügyes lány vagy...

Lényegében az történt, hogy Kacchant nem tudtam visszatartani amivel el is rabolták. Engem kórházba vittek enyhe kómával és még sok diákot és pár gyakorlott hőst is. Katasztrófa ez a Ua számára. All Might a fiú megmentésére eredt de majdnem ő is odamaradt. A Béke szimbólumának annyi és ez tulajdonképpen... Rajtam szárad... Ha nem ilyedek be és emberbe próbálom visszatartani a fiút nem rabolják el...
Akkor ébredtem fel amikor a tvben szembe velem ez ment. "Te következel..." aztán csak a híradós zagyvált mindenről. Kacchan mindenesetre megmenekült hála Midoriyáéknak. Ismételten kórházba lábadozom. Alig egy éve kerültem be. Sóhajtva visszafekszem az ágyba. Nézem a plafont. Vajon jól cselekedtem?... Szólnom kellett volna a sulimnak vagy a rendőrségnek? Mi lett volna a helyes megoldás?