- Akkor a következő lesz. Én felhívom az elnököt. Chuuya meg Mori sant és megkérdezzük hogy nem lehet e mégis tévedés ez.

- Amúgy Makréla neked nem tanították hogy felsoroláskor magadat mindig a végére kell mondani.

- Tanították de tudtommal ezt a szabályt emberekre szokás használni. A hozzád hasonló csigák nem részesülnek be-

Nem tudta befejezni a mondatot mert az alacsonyabb gyomorszájon vágta amitől görnyedten esett össze. Nyögdécselt egy kicsit ahogy fájlalta magát és még forgott is egy kicsit a porban. De ezt lehet csak egy kis színjátszás volt a részéről csak hogy Atsushi megsajnálja és segítsen neki. A fiatal viszont nem tett semmit. Csak felkelt a padról és a sárkánnyal az oldalán odasétált a vörös mellé és együtt nézték tovább a kötéses szenvedését.

- Azt hittem eleget vitáztunk és abbahagyod. Úgy tudtam nem bírod a fájdalmat te szerencsétlen.

- Én sem értem akkor miért hergel téged Chuuya san...

Atsushi logikus de megis váratlan megszolalása mindenkit meglepett egy kicsit. Dazai-t azért mert nem védte hanem egyetértett a tökmaggal. Fel is húzt magát térdelésbe hogy jobban részt vegyen a beszélgetésben. De felállni még nem tudott annál jobban fájt neki az az ütés. Meg lelkileg hogy senki sem sajnálja őt. Akutagawa-t szintén hasonló okból csodálkozott a tigrisen. Mert azt hitte egyből oda fog futni hozzá hogy felsegítse. De még csak nem is tervezett ilyesmit.

Mondjuk nem is tudta hogy Atsushi ehhez már hozzászokott amennyiszer vágta már Dazai-t földhöz otthon a szemüveges kollégájuk. Meg sem lepődött hogy a csípkelődéseiért ezt kapta a kötéses. Csak mindenki más azon hogy tényleg úgy tűnt nem érdekli a mentora. Chuuya ezek mellett pedig azon is pislogott hogy simán letegezte őt a fiú. Még csak nem is hezitált mikor kimondta a nevét hogy igazat adjon eki. Ez az infó Atsushi agyába is megérkezett kicsit késve. De feltűnt neki hogy mindenki őt nézte és a kék szempár csodálkozása miatt esett le neki is hogy mit mondott.

- M-mármint Nakahara san! E-elnézést kérek! Dazai san annyit mondja a keresztnevedet, hogy megfeledkeztem magamról. Bocsánat! - kezdett hajlongani előtte hogy ne haragudjon rá, nincsenek olyan viszonyban hogy így tegezze nem kérdezte meg ezt tőle előtte.

Most még inkább felszaladt a szemöldöke a homlokán a vörösnek. Főleg mikor észrevette Dazai mozdulatait. A fájdalmával már nem törődve igyekezett kalimpálni Atsushi-nak hogy hallgasson el. Mert nem kellett volna megtudnia Chuuya-nak hogy beszédtéma bizonyos alkalmakkor. Mégpedig igazából elég gyakran. Főleg mikor Dazai kicsit többet iszik a kelleténél és megered a nyelve. Olyankor Atsushi szokta haza támogatni de arról nem beszélt senkinek hogy ilyenkor miről beszél neki a kötéses. De most kiderült azzal hogy annyit mondott sokszor hallotta már a vörös maffiózó nevét volt társának szájából.

Ez igazából kicsit melengette is a mellkasát Chuuya-nak. És az ahogyan nézett a fiatal irodistára sok mindent elárult a mellettük álló Akutagawa-nak. Ő is hallotta sokat Dazai nevét mikor Chuuya részeg volt. Ő tudta a legjobban milyen kapcsolatban álltak korábban. És mikor felé pillantott a felettese egy nagyobb pislogással jelezte neki hogy nem fog megszólalni arról amit hallott tőle. Chuuya-t ez megnyugtatta. És csak azzal kellett törődnie amit most hallott. Valahol jó mélyen odabent reménykedett benne hogy jut eszébe a kötésesnek ő is és nem csak fordítva. Ez felvidította. Így arra jutott hogy engedékeny lesz a fiatal sráccal.

- Hát ha már így megszoktad akkor hív nyugodtan Chuuya-nak. Engem igazából nem zavar. Csak megleptél vele.

- É-értem... még egyszer elnézést kérek érte... És Köszönöm Chuuya san!

- Dazai.... mégis hogy tudott egy olyan szerencsétlen mint te ilyen jól nevelt gyereket a szárnyai alá venni? - simogatta meg egy kicsit Atsushi

- F-fogd be kalaptartó!

Atsushi közben elpirult egy kicsit. Mert még sosem kapott ilyen dicséretet. Valamint a Guild-es eset óta felnéz a kalaposra, amiért úgy védelmezte szeretett városukat. Jól esett neki hogy ilyeneket mondott neki. Akutagawa észrevette a fiatal megvaltozott arc színét is. Amit egy "Tsc" hanggal kommentált. Őt zavarta hogy Atsushi könnyen férkőzik az emberek közelébe. Amiért udvarias visszafogott de mindemellett társasági személy aki szeret beszélgetni és elég sok mindenről tud is.

Bár ezt sosem ismerte el neki de tudta hogy egyébként nagy tudása van. Csak stresszes helyzetekben nehezen hozza elő ezt. Ellenben ha nyugodt környezetben beszélgetett vele az ember akkor érezte hogy rengeteg könyvet olvasott és emiatt sok információt meg tud osztani a hallgatósággal. Viszont azt tényleg nem mondta volna ki előtte hogy okosnak tartja a fiút.

Miközben Chuuya tárcsázta a maffiafőnök telefonszámát. A két fiatalabb végül is felsegítette a kötésest. Dazai nem szidta meg Atsushi-t ami miatt kikotyogta titkát. Amúgy sem tudta volna sokáig elhallgatni Chuuya elől. Így inkább figyelték hogy a kalaposnak sikerül e hívást indítania. Hamar kicsengett és egy percen belül felvette az ismerős hang.

- Chuuya kun? Van valami probléma?

- Ami azt illeti igen főnök. Ideértünk megadott címre. De belefutottunk Dazai-ba és Atsushi-ba. Nekik is van egy kulcsuk a házhoz. Mi folyik itt?

- Nem az enyém a ház hanem Natsume sensei-é. - hangzott a válasz a maffiafőnök torkból, olyan hangsúllyal ami arra utalt sejtette hogy ez be fog következni. - Ezek szerint anno Fukuzawa dononak is adott egy kulcsot nem csak nekem.

- Értem...

- Ammondó vagyok hogy elfértek egy házban négyen. Csak ne öljétek meg egymást. És a házikó is maradjon épségben. Rendben?

- Igen főnök...

- Kellemes nyaralást!

Ezzel letette. Chuuya fújt egyet és elmondta a többieknek mit telefonált az imént. Miután Dazai képes volt talpra állás után nem csak nyögni és kínlódni hanem beszélni ő is felhívta Fukuzawa-t. És közöttük is egy hasonló beszélgetés zajlott le. Külön kitérve arra hogy nem mehetnek haza hétfőig. Ekkor már mindenkinek kezdett leesni hogy ezt a főnökeik direkt így tervezték el. Tudták hogy nincsenek ők négyen a legjobb viszonyban. De mivel már szövetséges a két szervezet ilyen ellenséges hangot nem akartak az alkalmazottaik között. Ezért küldhették el egyszerre őket ide hogy kibékítsék az ellentéteket közöttük.

Nem volt mit tennijük. Mindkét páros főnöke parancsba adta hogy együtt töltik ezt a hetet. És mivel a tengerpart elég széles úgy érezték lehet hogy nem lesz olyan kellemetlen mint jelenleg gondolják. Ha csak arra az időre kell egymást látniuk míg a házon belül vannak nem lesz kellemetlen nekik. És nem mondtak esőt erre a hétre. Kint tölthetik a szabadidejüket a napon.

Bementek hát a szállásuk ajtaján. Egy nagyon aranyos kis fehér faházikó volt. Melyet körbeölelt a megemelt terasz. És dagálykor a terasz hátsó részéről bele lehetett lógatni a lábunkat a hullámok közé. Kicsit távolabb esett a falu utcáitól. Emiatt nagyon csendes volt csak a tenger zúgását és a természetet hallották most.

Odabent a előszobából két-három lépéssel a nappaliban vagy a konyhában lehetett az ember. Jobbra két ajtó nyílt a közelebbi volt az egyik háló a másik a fürdő és a mosdó. A bejárattal szemben hatalmas üvegablakok engedték be a fenyt. Itt volt a másik ajtó a tenger felé. A nappalival egyben volt a konyha csak egy konyhapult választotta kicsit el egymástól a két teret. A bejárat Japán szokáshoz híven egy lépcsőfonyival alacsonyabban volt mint a ház többi része. Ez biztosította az apró előszobát. Ahonnan igazából ha elég magas volt az ember át tudott nézni a konyhába mert az is csak egy alacsony válaszfal kerítette el. A nappali belső sarkából lépcső vezetett az felső szintre. Ami tulajdonképpen a konyha és a lenti háló/fürdő feletti második hálószobából illetve az előtte lévő belső terasz szerű folyosóból állt csupán. A fenti háló kicsivel kisebb volt mint az alsó. De ehhez tartozott egy fenti terasz is ahova ki tudott ülni az ember.

A fiúk lepakoltak a nappaliban. És felfedezték a lakás minden pontját. Azt egyértelműnek látták, hogy holnap takarítani fognak mert a kis házikóban feltehetőleg évek óta nem járt senki. A por vastagságából ítélve. Azzal számoltak hogy a mai napon maximum a két hálószobát takarítják ki azok akik benne alszanak. A többit majd holnap reggeli után intézik.

De mielőtt eldönthették volna ki hol alszik Atsushi-nak megkordult a gyomra. A fiú elpirult és szeretett volna kicsire összezsugorodni. Főleg miután Dazai nagy kacagásban tört ki. Mondjuk az is csak addig tartott amíg Chuuya fejbe nem kólintotta hogy fejezze be. Majd a táskák között kezdett kotorászni. Felemelt egy fehér zacskót és a konyhába vitte. Ahogy letette kigurult belőle némi élelmiszer.

- Nocsak Chuuya milyen gondos vagy szereztél nekünk kaját? - nézte végig a bultot az ennivalókkal de mikor felvett volna egy almát Chuuya a kezére csapott.

- Meg egy nagy francot hoztam neked! Nem gondoltam hogy beléd botlok. De igen vacsorának valót vettünk még útközben. És ahogy hallhattuk Atsushi éhes szóval csináljunk valami kaját.

- Segíthetek Chuuya san? - lépett melléjük a legfiatalabb - Megpucolom a zöldségeket. - és már elő is kereste a fiókból az eszközöket és elkezdte azokat megtakarítani mielőtt hozzákezd.

- Köszönöm ezt elfogadom Atsushi. Dazai viszont te ki vagy tiltva a konyhából mert csak bajt csinálsz!

- Gonosz vagy Chuuya! - kapott a szívéhez sértődötten a magas amire a vörös csak a szemét forgatta.

- Csak tapasztalt. És nincs annyi alapanyagunk hogy legyen mégegyre ha valamit elrontasz.

Atsushi már megvolt az előkészületekkel. Csak arra várt hogy Chuuya rábólintson hogy amit kitalált azt főzzheti. Ezt az engedélyt a kalapos hamar megadta neki így nekiállt a feladatának. Úgy érezte mégiscsak segítenie kell ha már ő a legéhesebb. És mindemellet Chuuya pénzéből lesz vacsora. Nem akarta kihasználni a maffiózó kedvességét.

Akutagawa meglepődött azon hogy ennyire hamar képes volt hasznossá tennie magát. Holott ő úgy tartotta Jinko nem jó semmire. Tévedett. Atsushi igazából nagyon ügyesen mozog a konyhában. Ezt Dazai is tanúsíthatja mert volt rá lehetősége a főztjét kóstolni. Minden alkalommal amikor a tigris megunja hogy már hetek óta csak rákkonzerven él akkor főz neki is. Vagy áthívta magukhoz vacsorázni.

Akutagawa is úgy érezte segítenie kell valamit. Ha már a tigris ebben is megint megelőzte. Egyébként is zavarta a jelenléte. Az meg méginkább hogy a középpontba került ahelyett hogy a sarokban gubbasztana. De nem küldhette el oda. Amúgy is cak összevesztek volna ezen, amihez nem volt energiája most. Így csak bevonult előbb az egyik majd a másik halóba is. És miután kicsit portalanított, és kiszellőztetett a szekrényekből kihalászta a takarókat és a hozzájuk tartozó ágyneműt. Majd megágyazott mind a két helyen.

- Chuuya san kész vagyok. - Szólt le az emeletről mikor befejezte a cselekvését.

- Á! Köszönjük. Bár még az sem dőlt el hogy ki hol alszik. De ez tényleg nagy segítség volt. - dicsérte meg a vörös beosztottját.

Ellemben Dazai csak kommenteket fűzött hozzá. Csak nem éppen olyan hangnemben amit köszönetnek lehetett volna mondani. Inkább csak kijelentette hogy ő így érez ezzel kapcsolatban.

- Utálok ágyneműt húzni.

- Amilyennek ismerlek anélkül aludtal volna ma. Ha valamelyikünk meg nem csinálja helyetted.

- Komolyan ennyire lustának nézel?

- Talán tévedek?

Megint morogtak egymásra mint a veszett kutyák. Ezért Akutagawa megelőzvén az újbóli hosszú civakodásukat inkább kérdezett csak hogy elterelje a figyelmüket arról hogy ki nem állhatják egymást.

- Akkor ki hol fog aludni?

- Szerintem úgy lesz a legjobb, hogy te és én fenn alszunk az emeleti szobában. Az nekem amúgy is jobban tetszett. Reggel ki tudok majd menni cigizni az erkélyre. Dazai meg Atsushi meg el lesznek idelent. Addig sem kell tartanunk attól hogy este leugrik odafentről.

- Nincs ellenvetésem. Minél messzebb vagyok tőled annál jobb. Amúgy sem akartam a büdös füstödet szívni!

- Mondja az aki hamarabb szokott rá a dohányra mint én.

- De le is raktam hamarabb mint te.

- Mert te olyan tiszta jófiú vagy mi?

Akutagawa a fejét fogta ahogy támaszkodott a korláton ahogy látta miként semmisül meg az erőfeszítése arra hogy elkerülje a két idősebb veszekedését. Érezte hogy hosszú lesz még így a mai nap. Az egész hétről nem is beszélve.

...

Atsushi ezt a beszélgetést nem hallotta. Annyira belemerült a főzésbe. Miután az előkészületekkel végzett folytatta tovább is. És Chuuya san javaslatára curry-t állított össze. Az zökkentette ki hogy Dazai mögé állt és a fejere tette az állát. Ezen egy kicsit megugrott a fiatal mert nem számított az érkezésére. Korábban csak zajként hallotta maga mögül az idősebbeket de nem figyelt oda arra miről van szó így arra sem mikor fejezték be.

- Aaaatshushi kuuun éhes vagyoook.

- Tudtommal neked nem lehetne ide jönnöd Dazai san. - felelte higgadtan csak hogy jelezze nincs most kedve a hülyeségeihez.

- Nem is csinálok semmit

- Csak engem nyaggatsz. Világos. Hamarosan készen van.

- Remek. Imádom a főztödet.

- Néha azt hiszem csak ezért hanyagolod a rendes étkezést hogy megsajnáljalak

- Erről szó sincs! Csak szeretem a rákot.

- Igen tudom... De mást is kell enned időnként

- Mmmm úgy beszélsz mint az anyukám... Meg mint Chuuya...

Atsushi nem akart visszavágni azzal hogy: "Dazai san de hát te is árva vagy...". MErt ez azért kicsit pofátlannak tűnt így visszafogta magát inkább nem mondott semmit. Csak kavargatta a piros színekben játszó étel kupacot. Remélve hogy a csed miatt megunja a kötéses az ottlétet és más elfoglaltságot talál magának.

Azt azonban Atsushi nem tudta hogy Dazai azért ment oda hozzá esőkörben hogy látványosan ignorálja Chuuya-t aki viszont ezt csak egy szemforgatással jutalmazta majd elment körbenézni a fürdőszobában is. Meg akart bizonyosodni róla hogy ott is működik minden mivel a vízcsapokat egy ideje már nem használta senki. Így otthagyta a két irodatagot a konyhában.

Ketten maradtak teljesen mert a másik maffiózó is talált elfoglaltságot magának. Felvitte a bőröndjeiket az emeletre és elkezdett kipakolni belőlük. Már amennyire a pormennyiség engedte neki. Eközben Dazai ott maradt a konyhában és kicsit még ölelgetni is kezdte a fiatalabbat amíg gondolkodott.

- Mond csak Atsushi kun ugye nem forogsz éjszaka.

- Nem, miért?

- Csak hogy ne rúgj majd le az ágyról.

Atsushi-ban megállt egy pillanatra az ütő de szerencsére nem volt a kezében a fakanálon kívül más mert így csak ezt ejtette ki a kezéből. Nem gondolt bele ebbe korábban. Amikor körbejárták a házat nem figyelte meg rendesen hogy a hálókban egy-egy framciaágy van csak. Bevillant neki pár képkocka a vonat útról és máris hasonlított az arca az ételhez maga előtt.

Megdermedése és a kanál elejtése feltűnt a kötésesnek. Aki még mindig köré volt fonódva a fiatal törzsére. Kényelmes volt neki ott. Csak észlelte hogy Atsushi nem éppen gondolja így.

- Atsushi kun jól vagy?

- I-igen... csak... s-semmi! Felejtsd el Dazai san.

Az elvékonyodó hangjától és a zavart viselkedésétől leesett hogy miért kezdett máshogya beszélni a fiú. Neki is eszébe jutott az ideút. És már értette miért olyan piros a tanítványa. Elmosolyodott. Átkarolta a nyakát míg kezei a mellkasán vegigcsúsztak. Úgy súgott a fülébe a remült tigrisnek. Az volt a terve hogy méginkább piros legyen az arca mikor Chuuya kilép a fürdőből hogy idegesíthesse őt ezzel is.

- Ígérem nem nyúlok hozzád egyetlen ujjal sem. Hacsak te nem akarod.

- D-D-DAZAI SAAAAAN!

Kiáltotta és villám gyorsasággal bújt ki a kötéses öleléséből és szaladt el a lehető legbiztonságosabb helyre. Ami jelen esetben Chuuya háta mögött volt.

A vörös éppen csak kilépett a mosdóból amikor a fiatal ott termett mögötte olyan kicsire összehúzva magát hogy el tudjon rejtőzni a barna szempár elől. A zaj Akutagawa-t is előcsalta az emeletről és nem értette mi folyik odalenn. Hátmég Chuuya akinek hirtelen védelmező feladat jutott.

Megvető szemml nézett egykori társára. Tudta hogy ő tett valamit a fiatallal. És ezt régen sem nézte jó szemmel mikor Akutagawa-t kellett védelmeznie. De az óta azt hitte már nem kerül majd többé ilyen helyzetbe.

- Dazai... mit csináltál?

- Semmit. - rántotta meg a vállait ahogy közeledett feléjük - Csak szóltam Atsushi kunnak hogy velem fog aludni.

- Úgy látom ennek ő annyira nem örül. - pillantott maga mögé hogy lássa mennyire összegörnyedt a fehérhajú.

- Talán kicsit messzire mentem... De szerintem inkább alszik velem mint Akutagawa-val.

A tigris a név hallatán felnézett a lépcső tetején a korlátnak támaszkodó fiúra. Aki nem számított arra hogy Jinko szemébe nézhet majd abban a pillanatban. Látta benne hogy most éppen tart egy kicsit a kötésestől és fejben megfordult benne hogy inkább választja a feketét hálótársnak. Miután tudatosult benne Jinko ezen gondolata érezte hogy a pulzusa ugrott egy kicsit. És inkább elfordította a fejét és visszament a szobába.

- "Én biztos nem alszok egy szobában vele! - morogta magában - Mit képzel mire gondolt? Idióta kölyök! Megtisztelve kellene éreznie magát hogy Dazazi sannal alhat erre elcserélné... rám?"

Különös érzés fogta el ahogy ebbe jobban belegondolt. Mert sosem volt még senki aki ilyen vegyes érzéseket váltott volna ki a fiatal maffiózóból mint Atsushi. Egyszerre utálta, tekintette vetélytársának és ellenségének, de közben úgy érezte kíváncsi a fiúra mert néha indokolatlan dolgokat tesz. Mint ahogyan most is.

Olyan pillanatokban tudott a tigris máshogyan viselkedni mint ahogy azt Akutagawa tervezte hogy egyáltalán nem tudott kiigazodni rajta. Akar vele beszélgetni. Nem akar vele rsszban lenni. Szeretné megérteni őt és azt is hogy elérje a célját. Nem tudta elfogadni. Az a fiú aki az ellensége miért akar segíteni neki abban hogy Dazai elismerje őt? És miért akarna most vele tölteni az éjszakát?

Csak egyetlen másodpercre képzelte el. Hogy milyen lenne ha mellette feküdne. Még nem látta milyen ha alszik a társaság legfiatalabb tagja. Annyit megállapított, hogy legalább olyankor nem beszél. Mégis belegondolt egy pillanatra. Megrázta a fejét. Nincs semmi amiért vele egy ágyban töltené az éjszakát! És ezen nem fog változtatni semmi! Ha nem akar Dazai sannal aludni akkor költözzön a kanapéra! Ült vissza morogva az ágyra és vette kezébe a kinyitva letett könyvet amit eddig olvasott.

Atsushi kicsit csalódottan vette tudomásul hogy Akutagawa elutasította a gondolatát. Így elengedte Chuuya vállait és bevonult a fürdőszobába megmosni az arcát hideg vizzel. Még piros volt az ölelés miatt és szakadoztak a léptei. Rendezni akarta a gondolatait amik jelenleg Akutagawa és Dazai körül forogtak.

Kettesben hagyta az egykori partnereket és társakat. Emiatt Chuuya kicsit másabb hanglejtéssel kezdett Dazai-hoz beszélni. Mintha már neki is elege lenne a mai napra abból hogy vele veszekszik. Kis nyugalmat akart. Meg kimenni a teraszra és elszívni egy pár szál cigit.

- Ahogy látom Akutagawa kevésbé akar vele aludni. - sóhajtotta - még akkor sem engedné maga mellé ha Atsushi ezt a lehetőséget választaná helyetted...

- Gonosz vagy Chuuya! Atsushi kun nem cserélne le engem Akutagawa-ra.

- Vagy ha nagyon megutáltatod magad vele akkor választhat még engem is éjszakára.

- Erre nem fog sor kerülni!

Dazai hangja olyan komoly lett erre az egyetlen mondatra hogy még Atsushi is megdermedt egy pillanatra mikor már odabenn volt csak be akarta zárni az ajtót belülről. A kötéses szavaiban felismerte hogy csak úgy úszik a féltékenységben. Ezután már tényleg jó gondolatnak érezte hogy magára hagyta az egykori partnereket. A tükör elé állva megmosta az arcát hogy ne legyen olyan mint egy paradicsom.

- "Tiszta hülye vagyok! - gyötörte magát - Komolyan választanám Akutagawát? Neeeem! Nem lehetek ilyen szerencsétlen. Inkább alszok a kanapén egyedül. Ha... hogyha Dazai san nem fogja visszább magát."

Nem tudta mi üthetett belé. Csak elmélkedett a dologról várva hogy az idősebbek befejezzék odakinn. Lehet hogy a maffiózók ittléte miatt kezdett el máshogyan viselkedni? És ez az előző megszólalás is nagyon zavarta.

- "Dazai san nem akarja hogy Chuuya sannal aludjak? De Akutagawa-val engedne... Akkor azt nem akarja hogy Chuuya san mással aludjon. De Akutagawa mellett tölti az éjszakát. Akkor... ezt most már nem értem. Egészen biztosan feltékeny. De most akkor kire és miért?"

Feladta hogy megértse mi folyik az idősebbek között. Ehhez ő még túlságosan gyermeklelkű. Nem is akart beleszólni a felnőttek dolgába. Hiába voltak csak pár évvel idősebbek nála nem tartotta magát egynek közülük. Ő volt az újonc a fiatal a gyermek. Nem tekintett magára máshogy mint ahogyan bántak vele a többiek.

...

A kalapos amint kettesben marad a magassal odalépett hozzá megragadta a karját és kirángatta őt a teraszra. De nem maradtak az ajtó mellett. Hanem a ház mögötti részre mentek hogy ne hallják őket a fiatalok. Ott áltak a másik lépcső mellett. Éppen apály volt száraz lábbal elhagyhatták az épületet ha messzebb akartak menni.

- Dazai mit művelsz? - kérdezett Chuuya mikor már úgy érezte nem hallhatják őket a többiek.

- Nem tudom miről beszélsz? - tette karba kezeit maga előtt elzárkózva volt társát.

- Tudod te azt. Ugyanazt a játékot játszod most Atsushi-val mint korábban Akutagawa-val. Mire jó az hogy őt is összetöröd?

Akkor amikor a fiatal tigris odabújt mögé hogy a védelmét kérje a kötésessel szemben emlékek jöttek elő neki. Abból az időből mikor Dazai meg a maffiában volt. Chuuya-val hosszabb-rövidebb időre voltak együtt. De az álandó veszekedesük és Dazai kiállhatatlansága miatt mindig szétment a kapcsolatuk. Mindezek ellenére valahogy mindig összegabalyodtak újra. Magyarán valami mégis megmaradt köztük hogy Chuuya mindig engedett a kötésesnek. Viszont volt egy időszak amikor nagyon megharagudott rá és tényleg nem engedett neki.

Ez az után volt hogy Akutagawa-t Dazai a szárnyai alá vette. Elkezdte kiképezni viszont ennél tovább ment mikor Chuuya elutazott egy hosszú küldetés miatt. És nem csak profi gyilkoló gépet faragott a fiúból. Hanem egy engedelmes ágyast is. A szó legszorosabb értelmében. És mégis valahogy elérte hogy a fiatal maffiozo beleszeressen. És bármit hajlandó legyen megtenni neki. Majd összetörte. Elhagyta olyan mélyre lökte a fiút hogy ha Chuuya nem kapja el időben lehet végzett volna magával. Dazai akkor úgy ment el hogy a szemébe mondta a fiúnak csalódott benne. 16 hónapba telt mire Chuuya eltüntette a fiú szeméből az opálos ködöt. És még 4 hónap kellett hogy egyszer megcsillanjon valami a szürke íriszekben. Nagyon nagy munka volt megint életet önteni Aku-ba.

Azokra az időkre egymásra tudtak csak támaszkodni. Mert Dazai mindkettejüket elhagyta, eldoba. Chuuya-nak nem szólt egy szót sem. Akutagawa-hoz pedig az volt az utolsó mondata hogy csak azért feküdt le vele mert kéznél volt amíg Chuuya nem. És hogy soha nem gondolt rá úgy mint egy emberre. Csak egy tárgyra.

Chuuya nem tudta eldönteni hogy melyik miatt gyűlölte jobban Osamu-t. Csak az után tudott felül emelkedni az érzésein hogy ismét találkoztak. És miután behúzott neki egyet elégtételt vett. És képes volt kötelezettségből együtt dolgozni vele mikor parancsba kapta.

De tudta Akutagawa nem dolgozta fel teljesen. Még mindig ott volt a szívében az a szálka amin dazai neve állt. És ezt még ő sem tudta kihúzni a fiatal maffiózóból. Örök nyomot hagyott a fiúban azzal amit tett vele.

Éppen ezért kezdett aggódni Atsushi miatt is. Nem tudta mennyit változott Dazai amióta a fényben él. De nem akarta hogy ezt a fiút is annyira összetörje. Nem biztos hogy ha vele is megtörténne ugyanaz mint Aku-val akkor a tigris mellett is lenne egy olyan személy mint Chuuya aki megmentheti. Arra pedig nem találkozott volna hogy még egyszer végigcsinálja. Meg egyébként is ebben az esetben Ryuu féltékenységre számíthatna. Mert csak úgy tudta megmenteni a fiút hogy Dazai helyébe lépett. Bár annyira sosem szeretett bele mint korábbi mentorába. De annyira igen hogy túl tudjon lépni rajta. Valamennyire.

És abban is biztos volt ha Atsushi-val ugyan ezt kellene tennie akkor azt Ryuu nem hagyná szó nélkül. Bár nincsenek együtt nem tűrné meg a tigrist Chuuya mellett.

Osamu kicsit megbillentette egyik szemöldökét a furcsa kérdés hallatán mert nem gondolta összetörni Atsushi-t. Annál jobban kedvelte a fiút hogy tárgyként kezelje. De ez nagyban a fiatalon, részben pedig halott barátja kérésén múlott. Mert ha nem nézett volna fel rá annyira és nem kezelte volna úgy mintha egy fiatalabb naívabb Odasaku lett volna mellette akkor nem alakul ki ilyen kapcsolat közöttük.

- Miből gondolod hogy összetörném

- Ismerlek te szerencsétlen. Eddig egy valakit nem törtél össze a kapcsolataidban. És az én voltam. Mert nem hagytam.

- Tevedésben élsz Chuuya! - hajolt közel annyira hogy orra Chuuya hajához érjen.

Szerette volna zavarba hozni az apróságot. De az állta a farkasszemet és nem enyhült az a jeges tekintet. Nem hagyta hogy Osamu elterelje vagy kibillentse ebből.

- Ó valóban akkor mondj meg ilyen személyt.

- Nem abban.

- Mi?

- Valóban te vagy az egyetlen, ebben nem tévedsz apróság. De nem azért úsztad meg mert te nem hagytad. Hanem azért mert téged nem akartalak összetörni

- He?

- Jól hallottad. És élvezd ki hogy te vagy az egyetlen akit eddig nem akartam összetörni.

- Dazai te-

A kötéses még jobban odahajolt az alacsonyabbhoz és a homlokára adott egy puszit. Amitől az teljesen elvörösödött. Évek óta nem érezte a másik ajkait magán. Erre most pár óra egy házban töltött idő után csak így megteszi. Ellökte magától még visszakézből adott neki egy pofont és elrohant a parton. Nem állt erre készen. Nem hitte hogy megint ilyet tesz majd a langaléta. És most fogalma sem volt hogy mit tegyen.

Dazai sem tartotta már jó ötletnek a tettét. Így az apróság után eredt. Hogy visszahozza őt vacsoraidőre.

...

Közben odabent. Atsushi visszatért a főzéshez. De minden gondolata a kötéses körül keringett. Egészen addig a pillanatig amíg Akutagawa mögé nem állt. És meg nem szólalt.

Figyelte őt az emeletről már korábban is. Mert a jó illatok előcsalták a barlangból. De nem akart közelebb menni. Aztán mégis megemberelte magát. De ahogy leért elfogta egy érzés. Dazai san nem sokkal korabban ott állt a fehér hajú mögött. Ezt látta mikor felment a lépcsőn.

Dühös is volt rá amiért most ő Dazai kedvence. De ahogy közeledett hozzá. Kíváncsi lett. Milyen érzés lehet ha most ő van abban a helyzetben. Tudta milyen mikor a köteses úgy odaáll mögé. Tapasztalta már párszor. De ő még egyszer sem tette meg. Nem is lett volna kivel. Mert Chuuyaval ilyen szintre nem jutottak el. Eluralkodott benne a gondolat hogy most kipróbálja. És nem foglalkozott azzal hogy pont Jinko lesz az akivel megteszi ezt.

Ahogy átnézett a válla felett látta hogy fejben nincs jelen a fiú. Nem látta még ilyen közelről de csak most tűnt fel neki hogy pár centivel alacsonyabb nála. Végigsiklott a tekintete a nyakán a vállán. Eszébe jutottak dolgok a múltból. De arra a szintre már nem süllyedt le hogy mindazokat meg is tegye Jinko-val. Így csak megszólította.

- Mikor lesz kész?

Atsushi majdnem a plafonig ugrott ijedtében. Sőt ha Dazai nem oltotta volna ki az áldottságát korábban akkor karmokat növeszt és 10 körömmel kapaszkodott volna a mennyezeti gerendába fejjel lefelé, miközben a cicafarka és cicafüle is megjelent volna. De így csak esetlenül földetért nem messzire a fekete hajútól aki csak értetlenül nézett a hirtelen tett akrobata mutatványra.

- A frászt hozod rám! Ne állj így az ember mögé!

Agresszívabban akarta mondani. De csak kis nyüszítés jött ki a torkán. Mert még dolgozott benne az ijedtség.

- Te nem voltál itt csak testileg. Ha nem szólok odaégeted.

- O!

Felpattant és gyorsan megkevergette a vacsorát. Szerencsére semmi baja nem lett. Így megnyugodva sóhajtott egyet. Utána nézett rá a még mindig ott álldogáló maffiozóra.

- Ha annyira ráérsz nem akarsz főzni rizst? Ha most feltesszük egyszerre lesznek készen.

Nem felelt csak bólintott és hozzálátott. Atsushi végre teljesen megnyugodhatott, a pulzusa visszatért a normális tartományba. Akkor tette fel a kérdését a másiknak.

- Megkóstolod?

- Minek?

- Nem tudom te és Chuuya san mennyire szeretitek fűszerezve. Kiváncsi vagyok kell e még bele?

Ezzel belekanalazott és egy kis adagot megfújt majd Akutagawa felé tartotta. A szürkeszemű elsőre meghökkent de aztán közelebb lépett a fiatalabbhoz. Figyelte ahogyan tartja neki a kanalat a másik kezét alatta tartva hogy ne cseppenjen le a padlóra. Egyik hosszabb tincsét a füle mögé igazította és maga is megfújta a kis adagot. Majd anélkül hogy átvette volna a kanalat bekapta az ott tartott falatot. Atsushi-ban nagyobbat dobbant az ütője abban a pillanatban mikor ez megtörtént. Sosem hitte, hogy valaha ilyen lesz kettejük között. És kicsit el is pirult. Főleg azután hogy megjegyezte magának Akutagawa így hátraigazított hajjal egész aranyos. Aku ebből nem sokat vett észre. Becsukott szemmel ízlelgette Jinko fősztjét és el kellett ismernie. Finom. Pont olyan ahogyan szereti. Mire kinyitotta a szemét Atsushi arca megint a normál színben pompázott. És kíváncsian várta az ítéletet.

- Jó lesz.

- Tényleg?

- Igen. Pont eléggé fűszeres.

- Ennek örülök! Remélem Chuuya sannak is ízleni fog.

- Miért akarsz ennyire a kedvében járni?

- Nem csak az övében a tiédben is. És azért mert miattatok van miből vacsorát csinálni. Dazai san szerintem rendelt volna valami kaját. De ez így sokkal hangulatosabb.

Aku nem tudta mire vélje de valamiert jó érzéssel töltötte el hogy a tigris foglalkozik vele. Mindenkivel. De kihangsúlyozta hogy az ő kedvében akar járni. Számít neki. Ilyen még nem volt vele. Hogy valaki így nézzen rá. Mint most az élénk színekben játszó szempár. Furcsa eddig ismeretlen szorítást érzett a mellkasában. És az hogy a fiút mosolyogni látta ezt meginkább erősítette.

...

Mialatt a fiúk kicsit egymás utálata nélkül töltöttek az estét. Chuuya próbálta lehagyni Dazai-t aki a nevét hajtogatva futott utána. Már messzire jártak a háztól lasan el is tünt ahogy kanyarodott a tengerpart. De Chuuya nem akart megállni nem akarta megvárni hogy beérje, és főleg nem akart beszélni vele.

- Chuuya várj már meg!

- Te melyik részét nem értetted annak a pofonnak?

- Hogy miért kaptam?

- Te totál hülye vagy?

Torpant meg hogy hátrafordulva a szemébe nézzen a magasnak. De addigra odaért ő is és átölelte ex partnerét. Szorosan fogta magához. Maga sem tudja milyen okból tette. De mikor amaz megállt úgy érezte át kell ölelnie ha másért nem is legalább hogy ne menekülhessen tovább.

- Dazai? Eressz el!

- Nem!

Meglepte a válasz de még próbálta lefeszegetni magárol a kötésest. De az úgy rátekeredett mint a karjára a géz. Chuuya vergődött még egy kicsit majd feladta. Igazából kellemes volt megint érezni az ölelését. De haragudott még rá belül. Elvégre elárulta őt akkor amikor elhagyta a maffiát. Azon hogy szeretett motorját és autóját felgyújtotta már túltette magát. De az hogy egy szó nélkül elment és 4 évig nem is lehetett róla hallani az még nagyon fájt neki. Sok mindent megéltek gyerekként. Olyan kapcsolat alakult ki köztük ami csak az övéké volt. És mégis eldobta. És még meg is csalta amíg európában volt. Ennél jobban nem érezhette magát elárulva. Nem véletlenül utálta őt annyira. De mégis most hogy így ölelte megint megdobbanott benne valamit. Valamit aminek már rég nem volt helye Chuuya szívében. Nem küzdött. Hideg akart maradni hogy ne vegye észre Dazai azt a kis szikrát. Inkább kérdezni próbált tőle.

- Mit akarsz tőlem Dazai?

Nem kapott valaszt. Hiszen a magas nem tudta kimondani azokat amiket gondolt vagy amiket Chuuya várhatott tőle. Hogy sajnálja. És hogy ne haragudjon rá. Magának sem bocsájtotta meg a múltat. Hogyan kérheti ezek után hogy Chuuya megtegye. Így inkább csak ölelte azt a kis testet amit már régen nem. És akihez mindig visszatértek a gondolatai. Akárhány lányt fektetett meg a maffia otthagyása óta. Azt a tüzet amit Chuuya mellett tapasztalt meg senki másban nem fedezte fel ismét.

- Ha nem akarsz tőlem semmit akkor engedj el.

- Nem akarlak elengedni!

Suttogta de erőtlen volt a hangja, mondata a vége így is elcsuklott. De Chuuya megértette végre. Dazai most ugyan úgy mint ő a régi időkre emlékszik. És ezért ragaszkodik még a pillanathoz. Chuuyának fájt hogy most így kapaszkodik az emlékekbe. De nem akart megbocsájtani neki. Nem most kellene így ölelnie. Nem ennyi idő után. Hanem akkor kellett volna mikor elment európába. De akkor ezt nem tette meg. Így megkeményítette a szívét.

- Nem bocsájtok meg neked.

- Tudom. Én sem magamnak.

- És akarom hogy azt is tudd hogy én már elengedtelek.

Dazai megfeszült. Azt hitte a korábbi elszaladása és zavarba jövése miatt hogy még van az apróságban egy kis darabka még valahol a szíve táján ami még az ő nevét viseli. De csalódnia kellett.

- Akutagawa?

- Nem. Most nincs senkim. De nem te fogod ezt a szerepet betölteni.

Eltaszította magától. És mikor meglátta Dazai fájdalmas arckifejezését tényleg megdöbbent. Osamunak nagyon rosszul esett ezt hallani. Hiszen bízott abban hogy most hogy fegyverszünet van a két szervezet között. Esetleg leporolhatnák a kapcsolatukat. De úgy tűnt ezzel elkésett. Az ahogyan szomorúan oldalra tekintett facsarta Chuuya mellkasát is. De nem gyengülhetett meg.

- Menj vissza Atsushi-hoz... És kérj tőle bocsánatot amiért úgy piszkáltad! Nem érdemli meg hogy így bánj vele.

Odalépett hozzá és lerántotta a gallérjánál fogva. Régen akkor húzta így magához ha meg akarta csókolni. Egy pillanatra azt hitte most is ugyan ezt tervezi. De nem így tett. Nem engedte annyira közel magához. Pedig Osamu már tervezte megnyalni cserepes ajkait a találkozás előtt.

- De ha össze mered törni azt a fiút. Azt sosem bocsájtom meg neked!

- Chuuya....

Halkan súgta a nevet sok érzelmet keltve a másikban. Dazai igazából tényleg csak ugratta a fiút. Nem akart vele komoly kapcsolatot. És most mégis az a személy akire gondolni szokott magányos óráiban... éppen ez a személy máshoz küldi társaságért, ez nagyon rosszul esett neki. Tudatni akarta Chuuya-val hogy nincsenek komoly szándékai Atsushi-val. Éreztetni akarta vele hogy alaptalanok a feltételezései. És hogy jelenleg az egyetlen akire gondol ilyen szemmel az egyedül ő. Így közel hajolt és megcsókolta.

Chuuya nem számított erre. Azt gondolta hogy most is csak szórakozni akar vele. Nem akart belemenni a játékaiba. De nem is tett semmit. Nem viszonozta és nem is lökte el. Megvárta míg Dazai felfogja hogy nincs válasza és elengedi. Amikor ez megtörtént hidegen tekintett rá.

- Látod ezért utállak ennyire. Mert azt hiszed hogy egy csókkal mindent jóvá tehetsz. De ez nem így megy. És amiért ezt nem fogod fel. Sosem találsz majd igazi boldogságot.

- Chuuya én-

- Nem akarok erről többet beszélni Osamu. Eljátszottad az esélyedet. Évekkel ezelőtt.

Ezzel ott hagyta őt a parton. De még nem ment vissza a szállásra. Ki kellett szellőztetnie a fejét hiszen az a csók még zsibbasztotta az ajkait. És így nem akart még egy fedél alatt éjszakázni a kötésessel. Főleg mivel úgy gondolta hogy a kis tigrist fogja átölelni az éjjel.

Fájt neki hogy amit lát nem egyezik azzal amit Dazai mond. még ha akart volna inni is neki... Sem tudott volna amiért így bánt vele... és a fiatal tanítványával.

Dazai szomorúan kullogott a parton majd fel a lépcsőn amikor visszatért a házhoz. Végig Chuuyát látta maga előtt és azt a megvető tekintetet. Nem hitte volna hogy tényleg ennyire elfelejtette mit éreztek egymás iránt. Nem akarta elfogadni. De nem tehetett mást. Nem erőltethette.

Odabent nagyon finom illatok keringtek. Már minden elkészült és az asztalt is megtérítették a fiatalok. Csak a kóválygókra vártak és nem tudták merre járhetnek és mégis miért tűntek el szó nélkül. Mikor Osamu besétált csak egyiküket vette észre. Akutagawa a mosdóban volt. Amíg Atsushi a kanapén olvasott.

- Dazai san! - Vette észre mentora visszatértét - Na végre! Hová tüntetek el?

- És hol van Chuuya san? - Lépett ki az ajtón a vékony fiú is, akinek egyből feltűnt Dazai savanyú arckifejezése és a vörös hiánya.

Egy kicsit még látszott a barna arcán a pofon helye amit kapott. De erre nem akart rákérdezni. Azt sejtette kitől és miért kaphatta de inkább nem firtatta. Nem is illett és valahogy érezte hogy róla is volt szó mielőtt az a pofon elcsattant.

- Nem tudom. - nyomkodta meg kicsit a foltot mikor észrevette hogy Akutagawa-nak is megakadt rajta a szeme - Azt hittem ő hamarabb visszaér mint én.

Végszóra meg is érkezett a vörös is. Aki az este további részében nem volt hajlandó szóba állni a magassal. A vacsora nagyon finom volt de csak ilyen semmilyen dolgokról beszéltek az elején. A hangulat feszült volt. De a tigris kérdezősködés feloldotta a mogorva párost is valamennyire. Így az este végére már elég hangulatos volt a vacsora. Chuuya utána nézett a helynek. És talált pár programlehetőséget amit Atsushi kérésere meg is osztott velük. Így sikerült eldönteni hogy mi is legyen a holnapi illetve az azt követő napi menetrend. Holnap Dazai fog elmenni reggeliért és hogy ne csak rákkonzervet vegyen így Akutagawa is vele megy. Addig a másik páros elkezdi kitakarítani a szállást. Reggeli után pedig mind a négyen befejezik a munkát. Utána irány a tenger. Egy nappal később pedig elmennek túrázni közeli erdőbe mert állítólag a van ott elrejtve egy szent kő ami szerencsét hoz ha az ember megérinti. Ennyi volt biztos a napirendjükből. Illetve még az hogy ma este ugy fognak aludni mint a bunda.