Zalán ma reggel furcsán jókedvű volt. Nem tudom, hogy ennek az volt-e az oka, hogy hajnalban Melisszát láttam távozni a birtokról vagy pedig egészen más. Amúgy a reggelem nekem is mesésen indult. Hajnalban megleptem Brúnót az edzőterembe, aminek köszönhetően csókokkal lettem elárasztva, mondván a kalóriák így is égnek. Azért edzettünk is. Én lápnapot tartottam, Brúnó pedig hasgyakorlatokat végzett és közben mindketten a saját feladatunkra koncentráltunk.
– Hiányzott ez – mutatott körbe és megtörölte a homlokát a törülközővel.
– Nekem is – bólintottam.
– Ahhoz képest, hogy megbeszéltük holnap ugyanitt, egész héten nem jártunk itt – nevette el magát és felrántott a padról, majd átkarolta a derekamat és megcsókolt.
Boldogan viszonoztam a csókját és cseppet sem zavart az izzadságszag, ami belőle áradt. Ez az illat ugyanúgy hozzá tartozott, mint az imádni való gödröcskés mosoly. Ujjaimmal beletúrtam a nedves hajába, válaszul pedig a karjába kapott és nekitolt a falnak, miközben keze a sportmelltartóm környékén garázdálkodott.
– Másszatok ki egymást torkából és gyertek – kiáltotta Zalán vidáman.
– Honnan – kezdtem elhúzódva Brúnótól és gyorsan körbe hordoztam a tekintetem, majd észrevettem a jellegzetes piros villanást, ami csakis egy kamerától származhatott.
– Jobb is, hogy megtudtuk – suttogta Brúnó a fülembe. – Ha egyszer ez itt lekerül, csak én akarom látni mi, van alatta – rángatta meg a sportmelltartóm szélét és gyengéden megsimogatta az oldalam.
– Ez egy ígéret?
– Talán – válaszolta, mire kuncogva eltoltam magamtól és a kulacsomat felkapva felszaladtam a lépcsőn.
Zalánnak már nem volt nyoma így a szobámba mentem és gyorsan megfürödtem majd átöltöztem és csatlakoztam a reggelizőkhöz. Mint minden reggel most is terülj-terülj asztalka fogadott, ahogy lehuppantam a helyemre. Utánam nem sokkal Brúnó is felbukkant letette elém a fánkokat rejtő papírzacskót, amit mosolyogva megköszöntem.
– Zalán ma nagyon jó kedvű – szólalt meg Igor.
– Nála járt a barátnője – világosítottam fel. – Hajnalba láttam elmenni. Minket is felzavart a konditeremből majd felszívódott. Totál el van varázsolódva.
– Mit szívott? Nekem is adhatna – röhögött fel Igor.
Pislogás nélkül meredtem rá, majd gyorsan elkaptam a tekintetem és próbáltam nem látványosan kiakadni. Persze tudtam, hogy ilyet az emberek gyakran kérdeznek, ha valaki túlságosan jókedvű, de érzékenyen érintett a tudatmódosítók felemlegetése. Hallgatásba burkolódzva reggeliztem meg és közben végig magamon éreztem többek tekintetét is. Brúnó az asztal alatt a térdemre csúsztatta a kezét mire felpillantottam és egy apró mosollyal válaszoltam a kérdő tekintetére.
– Szép jó reggelt – kiáltotta vidáman Zalán, mire akkorát ugrottam, hogy majdnem leestem a székről.
– Látod Zalán? Már félünk tőled – kurjantotta Peti szórakozottan. – Ha neked jó a kedved, akkor nekünk biztosan rossz lesz hamarosan.
– Nem állsz messze az igazságtól. Ugyanis a következő feladat egyszerre áldás, de egyben átok is. Ma ugyanis lehetőségetek lesz, sőt kötelező lesz megcsókolnotok a drága Bettit, aki a csókotok alapján fog felállítani egy sorrendet. Bettinek végig be lesz kötve a szeme, a kezei pedig a háta mögé kötözve, hogy még csak lehetősége se legyen tapintás alapján rátok ismerni. Az a 3 férfi, akinek a csókja a leginkább feltüzelte Bettit, részesülhet egy négyes randiban.
Döbbenten pislogva meredtem Zalánra majd a srácokra néztem. Ha Zalán rögtön a második napon hozakodik elő egy ilyennel, vidáman rávágtam volna, hogy naná, csináljuk, de már eltelt egy hét és helytelennek gondoltam, hogy úgy csókoljanak meg, hogy azt mindenki más lássa.
– Nem tűntek boldognak a lehetőségtől – állapította meg Zalán.
– Bocs, hogy nem repdesünk az örömtől – fintorgott Igor és a pillantása rám vándorolt. – Mi van azokkal, akikkel már csókolózott? Ők kimaradnak?
– Nem, a játékban mindenki rész vesz, Betti pedig az érzései alapján fog dönteni. Nyilván megteheti, hogy olyat választ, akivel már csókolózott ezzel is mélyítve a viszonyukat, de dönthet úgy, hogy esélyt ad egy olyannak, akivel még nem sikerült kapcsolatot kialakítania.
Mikor Zalán tekintete rám ugrott, majd Brúnóra sandított egyből levágtam az üzenetét. Nem szeretné, ha ezúttal is Brúnót választanám. Ugyanakkor a testemet becsapni úgysem tudtam, pokolian vágytam Brúnóra és bizton állítottam, hogy a csókját senki sem tudja felülmúlni. Brúnóhoz már nem csak a vágy kötött, hanem egy kötelék, ami az idő elteltével egyre szilárdabb lett.
– A vakcsókra a pavilon alatt kerül sor. Betti arra kérlek, készítsd fel magad, majd csatlakozz hozzám odakint.
A készítsd fel magad alatt természetesen azt értette, hogy induljak fogat mosni. Eleget tettem a kérésének, felálltam az asztaltól és a szobámban megmostam a fogamat. Mielőtt csatlakoztam volna Zalánhoz, Brúnó szobájába mentem, aki az ágyon elterülve azt a plüssből készült focilabdát dobálta, amit én vettem neki szombaton. Mikor beléptem fel sem pillantott, csak dobálta tovább a labdát. Sóhajtva becsuktam az ajtót, majd felé másztam és a combjára ülve elkaptam a plüss labdát.
– Ne kérd, hogy mosolyogva álljak a dologhoz – pillantott rám.
– Nem kérem azt – vágtam rá azonnal.
– Akkor miért vagy itt?
– Hogy előre is bocsánatot kérjek, amiért téged kihagylak a mai randiból – suttogtam. – Esélyt kell adnom másoknak is, de szeretném, ha tudnád, mielőtt azt gondolnád, hogy nem élvezem a csókodat, hogy senkié nem múlja felül a tiédet.
– Most még ezt mondod. Talán mindannyiunknak – húzta keserű mosolyra a száját. – Talán nekem kéne bekötni a szememet. Zalán biztos megteszi, ha megkérem.
– Brúnó – sóhajtottam fel és a karommal megtámasztottam magam a feje két oldalán.
A szemembe nézett, én pedig kisöpörtem a szemébe hulló tincseket majd lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Brúnó karja azonnal a derekam köré fonódott, én pedig előrébb csusszanva a csípőjére ültem. Hosszú forró csókban forrtunk össze miközben a valóság lassan teljesen értelmét vesztette. Csak ő voltam és én egy buborékban. Brúnó hirtelen átfordult, testével az ágynak szegezett, ajka a nyakamat csókolta, ujjai a felsőm alatt kalandoztak. Szinte biztos vagyok benne, hogy tovább léptünk volna, ha nem hallom meg a nevemet.
– Beatrix vonszold le a segged – ordította Zalán, ami a nyitott ablakok miatt tisztán hallottam.
– Mestere annak, hogy megzavarjon minket – röhögött fel Brúnó és megmarkolt a fenekemet. – Biztos vagyok benne, hogy szándékosan tette korábban.
– Rendben vagyunk? – kérdeztem az arcát fürkészve.
– Persze csak nem értem, hogy miért baj az, hogy egymásra találtunk. Hogy miért kell a felesleges köröket futni.
– Nincs dráma nincs nézettség – sóhajtottam fel majd felálltam és a szobából kilépve lesiettem a lépcsőn.

Fogalmam sincs, hogy a srácok mikor érkeztek meg pontosan. Percek óta vaksin álldogáltam Zalán mellett, aki a poén kedvéért még körbe is forgatott párszor így azt se tudtam, hogy a tavat bámulom vagy a villát. A dolgomat nem könnyítette meg az sem, hogy a kezemet hátra kötözték, így tapintás alapján se tudtam behatárolni a helyzetemet.
– Na – kezdte Zalán, mire összerezzentem ő pedig felröhögött. – Mint látjátok Betti semmit se lát különben nem ijedt volna meg a hangomtól. Köszöntelek titeket a Vakcsók nevezetű eseményen. Mondhatnám, hogy Csókstand, de gondolom, senki sem ismeri a filmsorozatot.
– Én igen – kotyogtam közbe.
– Én sem ismerem – folytatta Zalán. – Tehát fontos, hogy semmit se mondjatok, hogy nehezebben lehessen felismerni titeket. A csókra mindenkinek 10 másodperce van. Akkor Egyes számú versenyző tiéd a terep.
Megszeppenten ácsorogtam, a kezeimet ökölbe szorítottam, majd amikor finom érintést éreztem az arcomon, már nem paráztam annyira. Ajkam csókra várva elnyílt, majd amikor az ajkunk egybeforrott azonnal felismertem Peti ismerős csókját. Testemet újra az az édes gyönyör járta át, mint tegnap este a bárpult előtt. Petit fel is tettem a képzeletbeli listámra a 3 férfi egyikének.
– Lejárt az idő. Második versenyző – hallottam Zalán hangját.
Oké bevallom furcsa volt és meglehetősen kényelmetlen, hogy egy percen belül 7 férfivel kellett csókolóznom. Pedig amúgy imádtam csókolózni. A másodiknál nem éreztem semmi különösebbet, a harmadiknál pedig azonnal tudtam, hogy Brúnó pedig csak a derekamat karolta át. A csókunk alatt próbáltam belesűríteni minden érzelmemet és újra bocsánatot kérni, amiért nem őt választom, pedig szívem szerint megtettem volna. A negyedik csóknál elkapott egy hurrikán. Abban a pillanatban, ahogy a keze a tarkómra csúszott és magához vonva lecsapott az ajkamra teljesen elvesztem. Lángolt a testem, lábaim remegtek és csak kábán pislogtam, amikor hirtelen vége lett. Az ötödik csók viszont ennek az ellentéte volt, ahogy átölelt megszállt a békés nyugalom és a csókunk alatt azt éreztem, mintha otthon lettem volna. A hatodik csók vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, a hetedik viszont borzalmas volt. A kémia olyan szinten nem volt jelen közöttünk, hogy az már fájt.
– Oké, mindenki sorra került – jelentette be Zalán ünnepélyesen. – Betti, hogy érzed magad?
– Megrendülve – vágtam rá, mire többen felkuncogtak.
– Rendben van. Akkor kérlek, sorold el azok számát, akiknek a csókja a legjobb volt – kérte.
– Huha – haraptam az ajkamba, ami duzzadt volt a rengeteg csóktól. – A négyes mindenképpen. Akkor az ötös és a hatos – mondtam ki egy nagy sóhaj kíséretében, amiért le kellett mondanom Petiről és Brúnóról.
– Rendben, aki hallotta a saját számát az kérem, fáradjon ide – rendelkezett Zalán.
Miután ez megtörtént Zalán eloldozta a kezemet én pedig leszedtem a szemtakarót és a napfénytől hunyorogva néztem a pavilon alatt álló 3 férfira. Igorra, Gáborra és Csanádra.
– Remélem szerettek strandolni – mosolyodtam el.