Zalán előzetesen feltérképezte a környék strandjait majd az egrit ajánlotta, mert sokkal nagyobb, mint a gyöngyösi és több a lehetőség is. Már előre odaszólt a strand vezetőségének, hogy tájékoztassa a fürdőzőket az érkezésünkről. Erre azért volt szükség, mert forgattunk és nem akartuk, hogy valaki kiakadjon, hogy a beleegyezése nélkül került a Tv-be. Mivel 3 férfival utaztam én beültem előre az anyósülésre, míg a többiek hátul szorongtak. Nem lehetett valami kényelmes, hiszen mind a hárman mackós alkatúak voltak.
– Amúgy én nem értem – szólalt meg Igor. – Ha mi sem posztolhatunk semmit és titkolózni kell a verseny folyamatáról, akkor miért megyünk nyílt helyre? Mármint biztos lesz ott olyan, aki nézni fogja majd a műsort.
– Ezért írattak alá titoktartási papírt – válaszolta Csanád, aki ügyvédként maga készítette elő ezeket a papírokat.
– Szombaton ez valamiért nem jött össze – villant rám Igor tekintete. – Mi ez a sztori a volt tanároddal?
– Semmi – vágtam rá azonnal és csuriban tartott ujjakkal könyörögtem, hogy Gábor se mondjon semmit. – Megbotlottam, ő ott volt és ennyi.
– És a videó? – ütötte tovább a vasat.
– Nem szállnál le róla? – vetette közbe Gábor. – Láthatod rajta, hogy nem szeret róla beszélni!
Hálásan elmosolyodtam, majd a mellettem csendben vezető Józsi bácsira pillantottam, akit volt alkalmam megismerni az ideérkezésem napján. Látszott rajta, hogy még mindig nem kedvelt meg és ezt az érzést meg is értettem. Ő volt az, akinek meg kellett várnia Doriánt és hallgatni, hogy hazafelé alkoholtól kótyagos hangon panaszkodik.
– Szereti a munkáját? – kérdeztem hirtelen.
– Én csak egy sofőr vagyok. Nem velem kell ismerkedni – morogta az orra alatt és kitette az indexet.
– Ön is fog velünk strandolni?
– Nem!
– Hú de morcos valaki – motyogtam és a napellenzőt lehajtva a tükörben ellenőriztem a sminkemet.
Nem tettem sokat magamra, mert tudtam a vízben úgyis lejönne, szóval egy kis vízálló szempillaspirálon kívül nem igazán volt rajtam más smink. Furcsa volt teljesen natúran kimenni az utcára, a bőröm viszont hálás volt ezért a szabadságért. A telefonom csörgésére felkaptam a fejem és gyorsan fogadtam Olivér hívását.
– Kiélvezted?
– Zalán elküldte neked? – tátottam el a számat döbbenten.
– Minden nyersanyag nálam landol először – vágta rá én pedig megnyugodva sóhajtottam tudva, hogy a műsor a legjobb kezekben van. – Szóval kiélvezted? Ezzel a focistával már biztos alakul valami. Verekedtek már?
– Azt leszámítva, hogy Brúnó behúzott Bálintnak? – ráncoltam össze a homlokomat. – Megmondtam, hogy kulturáltak és nem ugranak egymás torkának – vigyorogtam hátra a srácokra.
– Minden férfiben ott él a versenyszellem!
– Végül is. Lehet, felvetem Zalánnak, hogy legyen egy bokszmérkőzés. Aki életben marad, nyer.
– Ebbe mi is beleszólhatunk? – köhintett Csanád.
– Félsz, hogy alul maradsz? – vigyorgott Igor magabiztosan.
– Ahogy hallom azért vannak ott ellentétek – nyugtázta Olivér. – Ez a Brúnó gyerek nagyon szimpatikus. Rengeteget adományoz, a kishúga is tündéri, van is veled közös képe – magyarázta.
– Te most lenyomoztad?
– Mindegyiket – helyeselt mire felröhögtem. – Igorral óvatosan, a nagybátya az egyik legbefolyásosabb újságnak az igazgatója.
– Oh – leheltem és a gyomrom egy pillanatra görcsbe ugrott. – Köszi – mosolyogtam.
– Na, jó szórakozást kölyök – búcsúzott el. – Apropó van valami közöd ahhoz, hogy rám írt a Peti? Pontosabban 5 év után visszaírt? Arra a felkérésre, hogy szerepeljen már egy régen megjelent klippben és javasolja annak újra forgatását?
– Nem említette, de imádom – nevettem fel. – Benne vagyok, de ne újra forgassunk, hanem vegyünk fel egy újat – javasoltam.
– Van új dal?
– Még nincs, de azt hiszem, hogy lesz – jelentettem be ünnepélyesen.
– Hát ez nagyszerű hallani kiscsillagom – kiáltotta hirtelen nagyi boldogan.
– Olivér te mamánál vagy?
– Hol máshol lennék? Itt sütik a világ legjobb sütijét – hangzott az ártatlan felelet.
Boldogan mosolyogva váltottam mamával pár szót, majd amikor megérkeztünk a strandhoz elköszöntem tőlük és kiszálltam a kocsiból. Nem hoztunk magunkkal sok mindent, csak mindenkinek törülközőt, ami eszembe juttatta azt, hogy régen mindig felpakolva jártunk strandra, mert nem engedhettük meg magunknak a strandon kapható ételek fogyasztását.
– Hé – léptem Gábor mellé és felmosolyogtam rá.
– Hé – viszonozta a gesztust és viszonozta a mosolyom. – Ennyire jókedvre derített a hét férfi csókja?
– Nem csak szerettelek volna ösztönözni, hogy nyerj a következő játékban.
– Miért?
– Mert szeretnélek elvinni oda, ahol a világ legfinomabb sütijét sütik.
Gábor felvont szemöldökkel nézett le rám majd megragadta a derekamat és odébb húzott mielőtt magával sodort volna egy csapat diák. Úgy tűnt ők is a strand felé igyekeztek, mázli, hogy nekünk nem kellett kivárnunk a sort, hanem soron kívül bemehettünk. Nagyon hamar be is jutottunk, megkaptuk a karszalagjainkat és elindultunk felfedezni a strandot. Én még sose jártam az egri strandon és nagyon úgy tűnt, hogy Csanádon kívül senki sem. Csanád volt az, aki magára vállalta az idegenvezető szerepét és elmondta nekünk hol találjuk a mosdót és, hogy merre vannak a kajáldák. Igor azonnal levált tőlünk és a mosdó felé vette az irányt, mi pedig folytattuk az utunkat megfelelő helyet keresni. Ami nem volt egyszerű, mert én ragaszkodtam a naphoz, a srácok pedig az árnyékhoz, de végül sikerült találnunk egy fél árnyékos helyet.
– Megyek, bérlek ágyakat – indult el Gábor.
– Segítek neki – érintette meg a karomat Csanád. 
Ott maradtam a stábbal, akik maguk is elkezdtek lepakolni. Ezúttal állványt is hoztak magukkal, hogy ne kelljen a nyugiban töltött perceket kamerát tartva felvenniük.
– Többiek? – kérdezte Igor hozzám lépve.
– Elmentek – kezdtem, de a látványától nem tudtam befejezni a mondatot.
Igor pontosan hozta azt, amit elvártam tőle. Tökéletesen kidolgozott felsőtest, sehol egy szőrszál, bőre napbarnított egyszóval tökéletes Malibui pasi, azt leszámítva, hogy nem szőke volt a haja.
– Gyere velem – kaptam fel a táskámat, amiben benne volt a fürdőruhám is.
Igor engedelmesen követett az öltözőig, aminek S alakja volt. Bár nem lehetett belátni, nem akartam úgy át öltözni, hogy valaki nem állt nekem őrt az öltöző előtt.
– Itt maradnál, amíg átveszem a bikinimet? – kértem, mire biccentett és, mint egy igazi testőr megfordult és szúrós szemekkel körbenézett. – Azért ne csajozz be – motyogtam, amikor egy csapat fiatal lány vihogva elsétált Igor előtt.
Igor a beszólásomat nevetéssel jutalmazta, ami úgy hatott rám, mint a könnyű esti szellő. Felállt a szőr a karomon, de közben kellemes melegség járta át a testemet. Gyorsan kicseréltem az alsómat, a nadrágot a táskába gyömöszöltem, majd levettem a felsőmet és a melltartómat. A fekete bikinifelsőt több okból is imádtam, egyrészt nagyon dögös volt, másrészt extrán biztonságos, ugyanis cipzár is tartozott hozzá, a pánton túl, amit megkötöttem a nyakam körül.
– A fenébe – morogtam, amikor beakadt a cipzár. – Gyerünk már – rángattam.
– Ne segítsek? – kérdezte Igor, de a válaszomat meg se várva félresöpörte a kezemet.
– Te kukkoltál?
– Azt kérted ne engedjem, hogy más megtegye, arra már nem tértél ki, hogy én se tegyem – hangzott a magabiztos felelet.
– És, ha ez rossz pont nálam?
– A látvány miatt megérte! De nem hinném, hogy különösebben zavarna – húzta végig a kezét a karomon. – Mert akkor nem engednéd nekem ezt – suttogta belecsókolva a nyakamba. – Sem pedig ezt – mormolta, ahogy az egyik keze előre csúszott és finoman becsusszant a bugyimba, míg a másik a bikinifelsőn keresztül cirógatta érzékeny testrészemet.
– Nyílt helyen vagyunk – suttogtam és a lélegzetem elakadt, ahogy belém csusszantotta az ujját.
– Akkor azt ajánlom maradj csöndben – nyomta nekem a csípőjét.
– Igor – nyögtem ki a nevét és a lábaim megremegtek a fejem pedig hátrabicsaklott, ahogy egyszerre két helyen is ostromolt az ujjaival.
A mellbimbóim megkeményedtek az érintésétől, odalent pedig egyre nedvesebb voltam, ahogy az ujjai egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtak. Próbáltam nem hangosan nyögni, de ehhez minden önuralmamra szükség volt és a kezembe kellett harapnom, amikor Igor egy utolsó nyomást gyakorolt a csiklómra és a gyönyör felrobbant a testemben. Igor zihálva húzódott el tőlem én pedig kótyagosan ránéztem és volt valami piszok izgató abban, ahogy lenyalta az ujjairól a nedvemet. Magamhoz húztam, ajkam rátalált az ajkára, ujjaim bátran kalandoztak be a fürdőnadrágja alá rátalálva a meleg és lüktető farkára.
– Bocs, de mi is átakarnánk öltözni – szólt egy bosszús női hang.
– Elnézést a barátnőmnek beragadt a cipzárja, de már megyünk is – válaszolta Igor a számba vigyorogva. – A medencében találkozunk – suttogta és mellettem elnyúlva elvette a törülközőmet.
Még mindig a történtek hatása alatt állva néztem utána, majd megráztam a fejem felkaptam a táskámat és visszamentem a helyünkre. Gábor és Csanád éppen azt beszélték, hogy mi legyen majd az ebéd az érkezésemre azonban abbahagyták.
– Mit eszünk? – huppantam le a nyugágyra és előkerestem a naptejemet.
– Bekenjem a hátad? – ajánlotta fel Csanád azonnal.
– Miért is ne? – vontam meg a vállam és előre húztam a hajamat szabaddá téve a hátamat.
Csanád kenegetése cseppet sem hozta annyira lázba a testemet, mint az előbb Igor. Igazából ennyi erővel Józsi bácsi is bekenhette volna. Gábor a standokat figyelte a homlokát ráncolva, valószínűleg azon gondolkodott, hogy merjen-e itt enni. Vagy pedig azon agyalt, hol ássa el Csanád hulláját, amiért elhappolta előle a lehetőséget.
– Zalán vett rá, hogy megborotválkozz? – kérdeztem Gábortól, mert még mindig furcsa volt őt a megszokott borosta nélkül látni.
– Igen – húzta végig a kezét az állán.
– Jól nézel ki. Furcsa, de nagyon jó – mosolyogtam rá, majd elkezdtem bekenni a karomat és a lábamat.
– Igor belefulladt a WC¬-be? – kérdezte Csanád.
– Elment úszni. Azt mondta majd csatlakozunk, de én előbb enni szeretnék valamit.
– Az a lángosos ott nagyon jó – biccentett egy medence közeli stand felé Csanád.
– Akkor ez el is dőlt. Együnk lángost – vigyorogtam, majd hátra hajtottam a fejem és felnéztem Csanádra. – Remélem, nem okozol csalódást.
– Azt én is – mosolygott vissza rám majd lehajolt és összekente naptejjel az orrom hegyét. – Kész is vagy szép hölgyem.
– Ezer köszönet – vigyorogtam rá, majd amikor elfordult észrevettem a hátán lévő hatalmas angyalszárnyakat. – Wow. Menő tetkó – dicsértem meg. – Hány óra volt még elkészült?
– Majdnem egy teljes nap – válaszolta.
Rápillantottam a saját tetkómra az alkaromon, ami egy óra alatt készült el, de majdnem befostam közben. Mi lett volna, ha egész nap éreztem volna azt a fájdalmat?
– Neked mit jelent? A tetoválás? – kérdezte Csanád.
– Az életemet – suttogtam a mikrofont és azt a két szívecskét figyelve, amit a nagymamám és nagypapám a saját kezével rajzoltak el. – Egy könyvből vettem az ötletet, hogy az életem két legfontosabb részét összemossam egy tetkóval. Ez pedig a zene és a nagyszüleim – néztem fel. – Neked? – kérdeztem vissza.
– Hát… - túrt bele a hajába zavartan. – Nekem csak megtetszett a szalonban – vallotta be mire elnevettem magam.
– Na, együnk egy lángost – ragadtam meg Gábor kezét. – Hátha jobb kedvre derülsz te is – mosolyogtam rá és felhúztam a nyugágyról. – Elő veheted a szigorú sztárséf nézésedet és lepontozhatod őket – vonogattam a szemöldökömet.
Ez hatott, Gábor elnevette magát és átkarolva a vállamat magához húzott.
– Na és a te tetkóid? – kérdeztem csendesen a karját borító tetkókat nézegetve.
– Ahhoz nem elég pár perc, hogy elmeséljem – hallatszott a felelet. – De el fogom mondani – ígérte.