Reggel 8-kor állt meg a lakásom előtt a kocsi, ami majd elvisz engem a Mátrába. Kicsit fájt a szívem, hogy az idei évad nem a Balatonon kerül megrendezésre, de talán jobb is volt így. Kellett a változatosság. A bőröndjeimmel együtt léptem ki a szemerkélő esőbe, a sofőr pedig azonnal hozzám sietett, átvette a csomagjaimat majd betette őket a csomagtartóba. Az autóhoz lépve becsusszantam a hátsó ülésre és meglepetten pillantottam a bent ülő srácra.
– Szia, idegen – köszöntem gyanakodva.
– Szia – köszönt vissza. – Alexander vagyok, én leszek a te állandó operatőröd – mutatkozott be. – Tavaly még csak egy egyszerű operatőr voltam, de előléptettek – mesélte büszkén.
– Á te vagy Zalán öccse? – kérdeztem.
– Igen – vágta rá csillogó szemekkel.
– Klassz figyelj, nem akarok bunkó lenni, de nem zavarna, ha én most? – vettem elő az AirPodsomat.
– Nem, persze semmi gond. Klassz kezdése lesz a műsornak. Németh Beatrix zenét hallgatva készül fel az előtte álló hetekre – tett egy széles mozdulatot a kezével, mire önkéntelenül felnevettem.
Alex nem járt messze az igazságtól ugyanis pontosan ezért akartam zenét hallgatni. Na meg azért, mert a kocsi hátsó ülésén általában hányni szoktam, de ha zenét hallgattam a probléma orvosolható volt. Lerúgtam a cipőmet, lábaimat felhúztam magamhoz és a táskámból elővettem a firka füzetemet. Kezdetben a dalszövegeket írtam le, de mostanra tele volt áthúzott sorokkal, idétlen rajzokkal és olykor egy naplóbejegyzéssel. Ez a füzet pontosan tükrözte a lelkivilágomat. Minden kusza volt és zavaros mióta Tomi elment és kifütyültek. Ahogy a füzetben lapozgattam a pillantásom megakadt Tomi kézírásán és könnyek lepték el a szemem. „Ne állj meg a csillagokig! Tündökölj a legfényesebben, mert te erre születtél!” Tomi nemcsak egy egyszerű srác volt, akivel együtt zenéltem. Ő volt a legjobb barátom, de talán még annál is több. Mióta ismertem azon voltam, hogy segítsek neki, hogy meg mentsem. De kudarcot vallottam és ez fájt a legjobban.
Finom érintést éreztem a karomon, és amikor felpillantottam Alex nyújtott felém egy zsebkendőt. Szótlanul elvettem és az arcomba fésültem a hajamat. Nem akartam a műsort azzal a képpel indítani, hogy sírok.
– Mi van, ha mindenki csak azért jelentkezett, hogy megismerje a botrányos énekesnőt? – kérdeztem hosszú autókázás után.
Alex felpillantott a telefonjából és hosszasan fürkészte az arcomat mielőtt válaszolt volna.
– Nem hitegetlek azzal, hogy ez nincs így, de arról biztosíthatlak, hogy nem mindenki azért jelentkezett. Mindig akad olyan, aki igazán téged akar megismerni, azt, aki itt lakozik belül.
– Krisztiánnak sikerült – nyugtáztam.
– Ó ők egy legendás páros. Mit gondolsz, felül tudod őket múlni? – kérdezte vigyorogva.
– Őszintén? Nem szeretném. Nem akarok drámát. Tudom, hogy dráma nélkül valószínűleg a nézettség nem lesz a legjobb, de épp elég volt a drámából.
– Érdekes hetek elé nézünk – mosolygott rám majd összeráncolta a homlokát. – Mond jól vagy? Olyan zöld az arcod.
– Persze – mosolyogtam rá, de abban a pillanatban éreztem, hogy a gyomrom felkavarodik, majd hirtelen előre vetődtem és kihánytam a reggel elfogyasztott zabkását. Hogy is mondta Alex? Érdekes hetek elé nézünk? Ilyen kezdéssel ebben biztos voltam.

A sofőr nem örült túlságosan, amikor miattam be kellett iktatni egy alapos kocsimosást, de legalább, amíg a kocsit tisztították, sikerült rendbe szednem magam és bevásárolni. 1 órával később indultunk tovább ezúttal már az anyósülésen ültem és csendben hallgattam Alex magyarázkodását, aki a bátyának mesélte el a kis kalandunkat.
– Nem hiszem el, hogy mindig kifogom az ilyeneket – morogta mellettem a sofőr.
– A milyeneket? – kérdeztem vissza.
– Az a másik lány is ugyanilyen volt. Bár ő nem hányta össze a kocsimat.
– Adrienn?
Választ nem kaptam, de a hallgatásából már tudtam, hogy igen Adriennről beszélt.
Nem sokkal később beértünk Gyöngyösre, de csak átsuhantunk rajta és mentünk tovább a Mátrába. A hely ahová tartottunk a Mátrafüred és Mátraháza között bújt meg egy félreeső helyen. Eredetileg az egyik gazdag filmes csávóé, aki átengedte nekünk a nyári lakját a forgatás idejére. Egy ponton a főútról letértünk egy mellékútra, áthajtottunk a kovácsoltvas kapukon és egy ideig csak kanyarogtunk az erdőben, majd az egyik éles kanyar után a szemem elé tárult az egyik legimpozánsabb épület, amit valaha láttam.
– Uram atyám – leheltem.
A luxus faház úgy magasodott előttünk, mintha önmaga is tisztában lett volna azzal, hogy milyen gyönyörűre sikeredett. A kétszintes építmény csak úgy ontotta magából a melegséget és a régi idők varázsát. A ház előtt egy szökőkút volt, aminek oldalait rózsa futotta be, mögötte pedig a ház gerendáit szintén rózsa futotta be, de látszott, hogy ezek a növények rendesen meg vannak metszve. De, ami a legjobban magával ragadott, az a kimagasló toronyszoba a faház jobb oldalán. Kábulatba esve szálltam ki az autóból és a szívem hevesen dörömbölt a mellkasomban.
– Köszöntelek itt Betti. Ígérem, hamarosan körbe nézhetsz – mosolygott rám Zalán.
– Én nem gondoltam volna, hogy ez a hely ilyen meseszép lesz. Tisztára olyan, mint a mesében – forgolódtam és csak úgy ittam magamba a látványt. – Valaki komolyan itt él?
– Nyaranta igen. De ide adta nekünk és ő addig megkapta a Balatoni nyaralót. Kérlek, gyere, fontos dolgokat kell megbeszélnünk – invitált.
Követtem fel a lépcsőn, majd a nyomába beléptem a házba és kénytelen voltam megragadni a karját, hogy ne essek el. A ház belülről ugyanúgy fából volt, mint kívülről. Rögtön két oldalt egy hosszú folyosó volt, velem szemben pedig egy tágas nappali, amerikai konyhával, valamint egy lépcsővel, ami felvitt az emeleti szobákhoz.
– A ház 5 fürdővel és 20 szobával rendelkezik, emellett lent az alagsorban kapott helyet a konditerem és egy moziszoba, amit bátran használhatsz bármikor. Valamint van itt egy hátsó konyha, ahol a személyzet fog dolgozni, idén már nem magatokra kell főzni. Ha kinézel az ablakon, akkor láthatod a medencét, valamint a kerti tavat, rajta a pavilonnal. A tulaj felesége nagy horgász volt és ez az ő emlékére készült. De mint láthatod, az udvaron van egy mini focipálya is, valamint egy üvegház, ha kertészkedni szeretnél.
– Mi ez a hely? – nyögtem ki. – És ki ez az ember? Őt nem lehet meghódítani? – tudakoltam.
– Úgy tudtam utálod a vidéket – vigyorgott rám. – De a kérdésedre a válasz, egy 80 éves bácsiról beszélünk – veregette meg a vállamat. – Na, de akkor térjünk a lényegre. A menetrend.
– Azt hittem csak élnem kell az életemet, ti meg csak itt vagytok.
– Ez nem teljesen így van. Mivel ez egy műsor és én vagyok a műsörvezető fontos szerepet töltök be én is. Tehát a mai nap úgy fog kinézni, hogy hamarosan itt a stylist, aki hoz neked ruhákat ma estére. Természetesen hétközben hordhatod a saját ruháidat, de a férfiak fogadására és a ceremóniákra csinosan kell ki öltöznöd. A férfiak este héttől fognak érkezni, nekünk a szökőkútnál kell rájuk várnunk. Miután mindenki megérkezett lesz lehetőséged beszélgetni mindenkivel és mérlegelni, hogy kit küldesz haza még ma. A mai napon 5 személytől kell búcsút venned és az a 15 férfi, akik itt maradnak kapni fognak tőled egy bőrszíjat, amire majd gyűjthetik a medálokat. A holnapi nap pedig úgy néz majd ki, hogy lesz egy ismerkedő kvízkérdés, minden versenyzőtől 10 dolgot kérdezünk, ami veled kapcsolatos, aztán, az az 5 férfi, aki a legtöbb kérdésre helyes választ adott nyer veled egy-egy órát, hogy közelebb megismerkedhessetek.
– Már alig várom – vigyorogtam izgatottan. – Milyen feladatok lesznek?
– Próbáltunk a te világodból építkezni, hisz az a cél, hogy téged meghódítsanak, de lesznek erőnléti feladatok is. Tervbe van, a folytasd a dalszöveget, akkor írj te egy dalt, énekelj, lesz süti sütő verseny, mert azt hallottuk van cukrász végzettséged, az erőnlétinél meg arra kell gondolni, hogy evezés, akadálypálya, te a toronyban és hozzád kell eljutni. Szóval ilyenek – magyarázta.
– Azta, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent ki lehet hozni ebből – tátottam el a számat.
– Minden tőlünk telhetőt megteszünk – vigyorgott rám. – Sőt újításként kicsit belecsempészünk valami extrát is.
– Mit?
– Az legyen az én titkom. Igazából ezt én találtam ki és az eddigiek alapján nem lesz ellenedre – mosolygott sejtelmesen. – Most pedig hagylak, nyugodtan nézz körbe.
– Hé – szóltam utána. – Én nem fogok senkit lecserélni.
– Szíved joga lesz így dönteni – biccentett. – Ha bármi van, a melléképületben találsz minket – biccentett a külön álló ház felé. – Ó jut eszembe, keress magadnak szobát, de ha rám hallgatsz…
– A tornyot választom – fejeztem be helyette, mire elmosolyodott.
Szívem szerint először rohantam volna a toronyszobába, de helyette félretoltam az üvegajtót és kiléptem a teraszra. A teraszon helyet kapott egy jakuzzi, valamint két függőfotel. Az egyik fotelben egy hófehér, kék szemű cica pislogott rám álmosan. Mosolyogva felé léptem, de abban a pillanatban felugrott és eliszkolt. Csalódottan battyogtam le a lépcsőn elsétáltam a medence mellett, majd a tó felé indultam. A szemem sarkából láttam, hogy Alex tisztes távolságból követ, mire elkezdtem riszálni a fenekem.
– Nem ér – röhögött fel.
Vigyorogva pillantottam hátra majd ráléptem a stégre és a pavilon felé indultam. Az enyhe szellőben, a fa stég lágyan ringatózott alattam, de nem ijedtem meg. Maximum egy kicsit vizes leszek. A stégről könnyedén átléptem a pavilon betonjára és a korlátra támaszkodva néztem a tavat, a mögötte magasodó erdővel.
– Nem hittem volna, hogy ez ilyen lesz/ De most érzem, valami új kezdődik/Vár rám valami más, egy ismeretlen világ, de a lelkem készen áll – énekeltem szórakozottan és végig húztam az ujjamat a sima felületen. – Rengeteg férfi ki körbe vesz/ Bókjaikkal átölelnek, szemeikkel megigéznek/Igen érzem ez most más lesz/ Érzem ezt most más lesz.
Sóhajtva ellöktem magam a korláttól és megfordultam majd visszaindultam a házba. Zalán azt mondta közlekedjek úgy, mintha Alex ott se lenne, éppen ezért úgy mentem el mellette, hogy rá se pillantottam. Ám amikor utánam sietett, lassítottam és vártam az ítéletet.
– Ez csak így most jött a semmiből? – kérdezte.
– Igen. Nagyon szar? – kérdeztem vissza.
– Épp ellenkezőleg, emlékeztet a kezdetekre, ami nagyon jó!
Rámosolyogtam majd bementem a házba és újult izgalommal sétáltam fel a lépcsőn. A toronyba vezető lépcsőt viszont csak hosszas keresgélés után sikerült megtalálnom mivel teljesen rejtve volt és ahhoz, hogy fel tudjak jutni, a könyvespolcon kellett elmozdítanom egy könyvet, hogy az ajtó kitáruljon. A toronyba egy csigalépcső vezetett fel, és amikor beléptem a szobába tátva maradt a szám. A szoba kör alakú volt, egy hatalmas baldachinos franciaágy volt a tetőablak alatt, az ággyal szemben a Tv, egy paraván mögött pedig a fürdőkád.
– Rapunzelnek érzem magam – jegyeztem meg és ahhoz az ablakhoz léptem, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a tóra. – De imádom – fordultam meg vigyorogva. – Kíváncsi lennék a történetére, hogy miért rejtették egy könyvespolc mögé – gondolkodtam és belenéztem Alex kamerájába. – De most szeretnék kicsit sziesztázni – intettem a lépcső felé. – Fel kell készülnöm 20 férfi fogadására.