2 évvel ezelőtt forgattunk egy klipet, amit azóta is a kedvenceim közé sorolom. Akkor bukkantam rá az Árnyék és Csont című sorozatra – üzenem a Netflixnek, hogy egy idióta, amiért elkaszálta – és teljesen a megszállottja lettem. Írtam egy dalt, amibe bele vittem a saját életemet is, a kliphez jelmezbe öltöztem és egy elhagyatott várban forgattuk le a dalt. A dal arról szólt, hogy az egyik nap még egy átlagos tinédzser voltam, utána pedig minden megváltozott. Már nem voltam az, aki azelőtt. Talán ezzel a dallal búcsúztam el a múltamtól, vagyis inkább menekültem el. A dalnak a Harcos Amazon címet adtam és ki merem jelenteni, hogy abban az évben az egyik legtöbbet hallgatott dal lett belőle.
Éppen ezért mikor Zalán reggel beállított egy középkori ruhával kiugrottam a bőrömből izgalmamban, most pedig az Egri várban ültem atyám jobbján, aki esetünkben Zalán volt és arra készültem, hogy végig nézzem ahogy Csanád és Peti megküzdenek a szívemért egy lovagi torna keretén belül. Petivel már volt alkalmam beszélni, a küzdelem idejére visszaadtam neki a nyakláncot és bevallom letapiztam. De mentségemre piszkosul helyes volt a középkori lovagi páncélban, hátra nyalt hajjal, mint a sorozatban. A rajongó énem felszínre tört és hát megtettem, amit akkor nem tudtam. Berángattam a szalmabála mögé és ájulásig csókoltam. Hogy éreztem-e közben bűntudatot? Közbe nem, de utána igen, mert úgy éreztem ezzel elárultam saját magamat és a korábban kijelentett érzelmeimet.
– Lehet mégsem szerelem? – kíváncsiskodott Zalán miközben kiszedett egy szalmaszálat a hajamból.
– Lehet – értettem vele egyet. – Négy hét alatt szerelembe eshet az ember?
– Az ember könnyen gondolja azt, hogy szerelmes, amíg napi szinten látja a másikat, az a fél év lesz a vízválasztó, amit külön kell töltenetek, amíg le nem megy a műsor a Tv-ben.
– Erről nem volt szó – tátottam el a számat.
– Nem említettem volna?
– Krisztián és Adrienn?
– Ők mindig megtalálták a kiskaput a találkozásokra és egyiküket se lengte körbe annyi figyelem, mint titeket. Feltűnő lenne, ha ott lenne a koncerteden, vagy te a VIP páholyban a focimeccsén.
– Érdekes, hogy csak Brúnóról beszélünk – tűnődtem el.
– Roppant érdekes – erősítette meg, majd elhallgatott ugyanis Gábor és az imént említett Brúnó csatlakoztak hozzánk.
Mindketten a kornak megfelelő öltözéket viseltek, bár szerintem inkább hasonlítottak a három muskétás két tagjára. A lovagi torna kezdetéig azon szórakoztam, hogy kitaláljam, melyikük kit alakítania a három testőrben majd megkértem Alexandert, hogy csináljon rólunk pár fényképet. Néhány kép elejéig drága jó atyám Zalán is mellénk állt, majd miután úgy ítélte meg, hogy a két lovag kellőképpen bemelegített és megismerkedett a kardjukkal megköszörülte a torkát.
– A mai feladatnak ismét nagy a tétje. Ma van az utolsó lehetőség arra, hogy valamelyikőtök megnyerje a versenyt és ez által megszervezhessen egy randit Bettivel. A párbaj addig tart míg valamelyikőtök – hallgatott el Zalán hatásszünetet tartva. – életét nem veszti – fejezte be.
– Jó vicc – intett oda Peti röhögve.
– Úgy nézek ki, mint, aki viccelt? – vonta fel a szemöldökét Zalán.
– Atyám talán érdemes lenne megfontolni a lehetőséget, hogy ezt a két bátor lovagot, a halál helyett, a kimerültség ragadja el. Bár roppant vonzó a tudat, hogy az urak ölnének a szívemért, de nem barbárt akarok férjuramul – álltam fel és Zalán mellé léptem.
– Ám legyen. Hallottátok a hercegnő kívánságát. Az veszít, aki hamarabb elfárad – rendelkezett.
Imádtam minden egyes pillanatát a színdarabnak az, hogy pedig szövegem és feladatom is volt, csak még jobban izgalomba hozott. A ruha ujjából előhúztam egy fehér kendőt és a két srácra szegeztem a tekintetem.
– Győzzön a jobbik – mosolyodtam el és elengedtem a kendőt, ami úgy hullott a föld felé, akár egy tollpihe. Puhán és kecsesen.
A párbaj kezdetét vette, Peti és Csanád felvették a kezdő pozíciót, majd Csanád előre tört, Peti pedig védekezett. Hosszú percekig így ment, Csanád támadott, Peti védett. Pontosan tudtam, hogy Peti mire játszott, ki akarta fárasztani Csanádot és aztán belevetni magát a küzdelembe, amikor könnyű szerrel legyőzhette az ellenfelét. Tudtam, hogy ő fog nyerni, a sorozat miatt Peti brutálisan jól forgatta a kardot, csakhogy ezt Csanád nem tudta.
– Meddig szórakozik még vele? – kérdezte Brúnó szórakozottan.
– Jóuram miből gondolja, hogy ez szórakozás? – érdeklődtem ártatlanul. – Bár, ha jobban belegondolok. Péter a birodalom legjobb kardforgatója, ügyessége előtt még a nagy Achilleus is fejet hajtana. Ön is jól forgatja a kardot? – érintettem meg Brúnó térdét.
– Az én tehetségem egészen másban mutatkozik meg – válaszolta majd közelebb hajolt hozzám. – Mondja meg hölgyem. Miért tűri el, hogy az atyja rendelkezzen a szíve felett? Hát nem vágyik az igaz szerelemre, a kalandra? Szökjön meg velem, egyszerű testőrrel és ígérem, önnek adom a szívemet. Rendelkezzék felettem.
– Nem tehetem, a hazám, a birodalmam – sóhajtottam és próbáltam nem kiesni a szerepemből, pedig az imént elhangzott mondatok egyáltalán nem voltak a forgatókönyv része.
Brúnó ajka végig súrolta a fülemet, mire összeszorítottam a lábamat és megpróbáltam az előttem zajló párbajra összpontosítani. A srácok megérdemelték, hogy figyeljek rájuk. Brúnónak viszont feltett szándéka volt, elvonni a figyelmemet.
– Te sem örülnél, ha ide pillantva azt látnád, hogy mással hetyegek – suttogtam.
– Igaz – nyugtázta és hátrébb húzódott, de a kezét nem vette le a székem karfájáról. – Szerintem öreg koromra színésznek állok – jegyezte meg.
– Én is elgondolkodtam rajta, hogy bele kóstolok milyen lehet – vallottam be kipirult arccal. – Olyan szívesen játszanék el szerepeket – sandítottam Zalánra.
– Én nem utazok, filmekben szóval rám ne nézz. Be se tudlak intézni – rázta meg a fejét azonnal. – Az, aki éppen érted küzd. Neki sikerülhet – bökött Petire.
A párbaj végül 2 órán át tartott. Egy óra leteltével lett izgalmasabb, akkor már Peti is elkezdte megmutatni, hogy mire képes majd egyetlen egy határozott mozdulattal a földre küldte a kimerült Csanádot.
– Feladom – kiáltotta Csanád lihegve.
Felpattanva megtapsoltam Petit, majd a korlát széléhez mentem és lehajolva Petihez a csuklójára kötöttem a fekete kendőt. Peti kipirult arccal zihálva karolta át a derekamat, fejét a hasamba fúrta, én pedig gyengéden beletúrtam a hajába. Abban a pillanatban tényleg úgy éreztem magam, mint egy filmben, főleg, amikor Peti átemelt a korláton és mikor letett a földre megcsókolt. Hozzá simultam és viszonoztam a csókját, miközben a fejemben egy kis hang egyre csak azt üvöltötte, hogy hagyjam abba. Nem hallgattam rá.
Mikor elhúzódtam Petitől a válla felett elpillantva láttam, hogy Brúnó sebes léptekkel távolodik az emelvénytől és eltűnik az egyik ajtó mögött. Zsigerből tudtam, hogy nem a mosdóba igyekezett és nem kapta el a vágy, hogy felfedezze a várat. Elnézést kérve Petitől Brúnó után indultam és nagysokára sikerült is megtalálnom őt a börtönben. Addigra mindent láttam a várból, amit meg lehetett tekinteni és a kinti meleg után a testemnek jól esett a börtönben uralkodó hűvös levegő. Brúnó összefont kézzel állt a rácsok előtt nekem háttal és az élethű berendezést szemlélte.
– Nem kéne zavarnia – szólalt meg. – Folyton ezt mondogatom magamnak, hogy ez így van rendjén, meg kell tapasztalnod, hogy kivel a legjobb. De az az igazság, hogy piszkosul zavar és nem tudom tovább titkolni. Idegesít, amikor Peti megcsókol, idegsít, amikor ellazulsz Gábor közelében, mint, aki otthon van. Idegesít, hogy kedves vagy velük, hogy megcsókolod őket, majd engem csókolsz. Olyan mintha játszadoznál velünk, közbe tudom, hogy nem. Mert érzem, hogy ez sokkal több – fordult felém nekem pedig elakadt a lélegzetem a szemében sütő szenvedélytől.
– Szerinted a börtön a megfelelő arra, hogy ezt megbeszéljük? – fontam össze a kezem magam előtt. – Félre ne érts, szeretek veled beszélgetni, de bizarr, hogy egy börtönben vagyunk, te pedig így nézel rám.
– Börtönszexben amúgy se volt még részem – vonta meg a vállát. – Komolyan Betti – nézett a szemembe és közelebb lépett. – Nem tudom, hogy fogom tudni végig csinálni az utolsó helyet. Már nem csak egy lány vagy, aki talán engem választ.
– Akkor mi vagyok neked? – kérdeztem hevesen verdeső szívvel.
– Hát nem nyilvánvaló? – nyúlt a derekamért majd szorosan magához húzott. – Betti te nem csak egy egyszerű lány vagy, olyat, mint te nem lehet minden sarkon találni.
– Abban biztos lehetsz – értettem vele egyet és a karommal átkulcsoltam a nyakát.
Brúnó pillantása az ajkamra esett, én pedig pontosan tudtam, hogy mire gondolt. Nem olyan régen még Peti ajka az ajkamon volt. Szerettem volna semmisé tenni az összes csókot, amit eddig életem során kaptam. Azt akartam, hogy Brúnó legyen az, aki életében először megcsókol, hogy ő mutassa meg milyen az, ha szeretnek és megérintenek. De 17 éves koromban már megtapasztaltam az első alkalmat, mint kiderült nem a megfelelő személlyel.
– Életemben most először bánom, hogy nem te vagy az első srác az életemben – csúsztak ki a szavak a számon.
– Miért? – kérdezte rekedten és az ujja végigsiklott az ajkamon.
– Mert, ha az első lennél, akkor elmondhatnám az unokáimnak, hogy a nagyapjuk volt az első és egyetlen férfi az életemben. Hogy örökké tartott.
– Nem kell mindenről tudniuk – suttogta és lágyan megcsókolt.
A szemeiben vad tűz lángolt, de a csókja gyengéd volt én pedig átadtam magam ennek az édes érzésnek, addig, míg egy csoport be nem lépett a börtönbe megtörve a pillanat varázsát.
– Ez bizarr – szólalt meg az egyik lány.
– Igazad van. Tök bizarr, hogy Nagy Brúnó nekem esett a börtönben. Mennyire lúzer vagyok – sóhajtottam majd megragadtam Brúnó kezét és magam után húztam, vissza a napsütésbe.

Innentől kezdve lesz érdekesebb a történet 🤭🥰