Felvétel

Brúnó szemszöge

Minden porcikám Betti után vágyott ugyanakkor dühös is voltam. Szerettem volna elfelejteni a műsort, azt, hogy megismertem és beleszerettem. A csapat és az edzőm azt mondták ne tegyem, ne legyek balfék, de nem hallgattam rájuk. Elmentem ebbe a hülye műsorba, mert megláttam valamit Betti szemében, ami magával ragadott. Persze ő nem tudott róla, hogy aznap én is ott voltam a koncertjén, amikor behúzott annak a férfinak. Láttam, hogy teljesen összetört és a tette után mennyire elszégyellte magát. Nem is tudom, talán csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól van és erre csak úgy jöhettem rá, hogy jelentkeztem a műsorba, hogy megküzdjek a szívéért. De ő az első pillanatban elrabolta az enyémet és tudtam ő lesz a végzetem. Ő volt az, akit egész életemben kerestem, a lelkitársam, már ha volt ennek egyáltalán valami értelme.
De mindez nem számít, mert elárult engem. Elárulta a szerelmünket és a mai napig nem tudom miért tette. Nem akartam nézni a műsort, de hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam mi történt. Miért dobott el magától? Miért választotta Igort helyettem? Annyi kérdésem lett volna hozzá, de túlságosan dühös voltam ahhoz, hogy én kezdeményezzek. Már eltelt 4 hónap és nem keresett, ha jelentett volna neki ez az egész bármit is, akkor kibaszottul keresett volna!
Semmit sem tudtam róla, csak a hírekből tudtam tájékozódni és ez szétcincálta a lelkemet. Tudtam, hogy napvilágra került a hír, hogy valamilyen szinten köze volt a zenésztársa halálához és tudtam, hogy visszavonult egy időre, de nem tudtam, hogy volt. Nem tudtam kit választott, eddig a pillanatig.
– Sajnálom, de nem szeretlek!
Ezeket a szavakat mondta el Petinek és Gábornak is, akik egyáltalán nem látszottak összetörtnek. Keserű nevetés hagyta el az ajkam, amikor tudatosult bennem Igor nem volt köztük. Hát, akkor mi értelme volt mindennek? Kidobott engem, hogy Igor maradhasson, majd őt is dobta? Sőt mind a négyünket?
A gondolataim sötét zugaiból a kapucsengő hangja rángatott vissza. Felpattantam átvágtam a konyhán és a nappalin majd az ajtóhoz léptem.
– Ki az? – szóltam bele a kelleténél élesebben a kaputelefonba.
– Csomagot hoztam Nagy Brúnónak – hallottam egy srác hangját.
– Gyere fel – vakkantottam és megnyomtam a zöld gombot, majd kinyitottam az ajtót és az ajtófélfának támaszkodva vártam a futárt.
Az utóbbi pár hét teljesen összefolyt előttem, mióta a műsor a Tv-n volt csak még nagyobb erőfeszítéseket tettem, hogy ne gondoljak Bettire. Edzettem, meccsekre jártam, edzettem és nem gondolkodtam. Valószínűleg ezért ment ki totálisan a fejemből, hogy rendeltem valamit. Legalább lesz egy kis örömöm így Karácsony előtt.
– Alexander? – szaladt magasba a szemöldököm és úgy meredtem az operatőrre, mint egy kicseszett délibábra. Ennél jobban csak akkor döbbentem volna meg, ha maga Betti jött volna fel hozzám.
– Csá Brúnó – köszöntött és a kezét nyújtotta.
Nem fogadtam el, csak bámultam rá, magam előtt összefont kézzel.
– Mit akarsz?
– Üzenetet hoztam – lóbálta meg a borítékot.
– Bettitől? – húztam össze a szemem és átkoztam a hülye szívemet, amiért a gondolattól, hogy küldött nekem valamit hevesebben kezdett el dörömbölni az áruló szívem.
– Igen tőle. Szóval bemehetek? – intett a hátam mögé.
– Nem?
– Betti meghagyta nekem, hogy csak akkor mehetek el, ha az üzenete biztosan célba ért!
– Az a helyzet, hogy épp menni készültem. A szüleimnél töltöm az ünnepeket.
– Na, látod. Pontosan ezért fogok bemenni!
Feltarott kézzel gúnyos mosollyal az arcomon elhátráltam az ajtótól, hogy be tudjon jönni. Alexander egy biccentéssel nyugtázta a dolgot és, mint aki otthon érzi magát a nappaliba ment és leült a fotelembe.
– Ugyan ne is zavartasd magad. Sört esetleg? Vagy valamit enni? Rendelhetek pizzát!
– Nem előnyödre változtál az elmúlt 4 hónap alatt.
– Semmit sem változtam – csattantam fel és türelmemet vesztve kitéptem a kezéből a borítékot.
Az ízléses bontogatással nem vacakolva, szó szerint széttéptem a fehér borítékot, aminek tartalma a földre esett. Pár pillanatig csak bámultam a padlót borító fényképekre, majd letérdeltem és a kezembe vettem az egyiket. A képen én és Betti voltunk, a Tükörteremben és táncoltunk. Az emlék hatására egyszerre lobbant fel bennem a düh és a fájdalom. Azon a ponton hittem el, hogy ő az enyém, hogy Betti is ugyanazt érzi, amit én. De valószínűleg csak a képzeletem játszott velem. Végignéztem a fényképeken, összerendeztem őket, majd a pillantásom megakadt egy kisebb téglalap alakú lapon.

Meghívó a Karácsonyi Csodára.
Töltse el velünk a szeretet ünnepe előtti órákat, egy igazi báli hangulat keretei között. Az eseményen korlátlan étel és italfogyasztás biztosított. Éjfékor közös csillagszóróval köszöntjük az év legszebb ünnepét!
Helyszín: Budapest. American Hotel konferenciaterme.
Időpont: 23:00 – 00:00
Megjelenés: öltöny/estélyi

Megfordítottam a meghívót és egy döbbent sóhaj szakadt fel belőlem, amikor ráismertem Betti írására.
A csodák mindig karácsonykor történnek. Csak ki kell várni.

– Mi ez az egész? – bámultam Alexanderre, az egyetlen emberre, aki meg tudta magyarázni azt, ami történt.
– Szerintem van még más is abban a borítékban – vonta meg a vállát.
Valóban volt egy pendrive, de féltem megnézni, hogy mi volt rajta. A padlón térdelve csak forgattam a kezemben a teljesen hétköznapi pendriveot és bámultam a fényképekre, meg a meghívóra. Alexander valószínűleg megelégelte, hogy csak térdeltem ott és bámultam magam elé, mert kikapta a kezemből a pendriveot és csatlakoztatta a nappaliban lévő plazma Tv-hez. Pár pillanattal később a képernyőt betöltötte Betti arca, az áruló szívem pedig ismét hevesebben kezdett verni.
– Szia, Brúnó – köszönt csendesen és megpróbált mosolyogni. – Ha ezt a felvételt látod, az azt jelenti, hogy nemrég ért véget a Sztárszerelem a Tv-ben. Gondolom, nem értesz semmit. Hol van Igor? Miért kosaraztam ki Petit és Gábort? Téged pedig miért küldtelek haza? Elmagyarázom, ha megengeded. Talán kikapcsoltad a felvételt és ezek a szavak sose jutnak el hozzá, de azért elmondom. Mikor a kempingben voltunk, vasárnap reggel arra keltem, hogy az edződdel beszélsz, hogy ki akar rakni a csapatból, ha nem mész azonnal haza. Ezt nem engedhettem meg! Valamiért azt gondoltam, ha mindezt eltitkolom, hogy hallottam a beszélgetést, azzal minden könnyebb lesz, de csak megnehezítettem a dolgokat. Utána hallottam, hogy azt mondtad az edződnek hamarosan találkoztok és egy világ omlott össze bennem, de közben megnyugodtam, mert tudtam, hogy így nem fog annyira fájni, hogy téged küldelek haza. Igorral nem számoltam, de amikor megjelent azt gondoltam ő majd segíteni fog befoltozni a szívemet. Elhittem. Minden tökéletes volt, a bizalmamba férkőzött, aztán elárult. Ő indította el a lavinát, ami után az egész ország ellenem fordult. Kiderült, hogy mindvégig hazudott és igazából csak egy újságíró volt. Könyörögtem Petinek és Gábornak, hogy menjenek el, mert nem szeretem őket, de hajthatatlanok voltak. Mellettem maradtak és úgy csináltuk végig az utolsó pár napot, hogy mind a hárman tudtuk mi lesz a vége. Megtehettem volna, hogy őket választom, valamelyiküket, de akkor megtagadtam volna azt, amit irántad érzek. Brúnó annyira hülye voltam. Mentem a saját fejem után, mert azt hittem így lesz mindkettőnknek a legjobb, de most már tudom jobb lett volna, ha őszintén elmondom, hallottam azt a beszélgetést. Most már tudom, hogy meg tudtuk volna beszélni és találtunk volna megoldást a problémára, de már mit sem számít, mert gyűlölsz engem igaz? Amit meg is értek. De kérlek, tudd, hogy minden pillanat igaz volt, minden érintés, minden csók. Szeretlek teljes szívemből Tűzmadár és szívből remélem, hogy egy napon meg tudsz majd nekem bocsátani! Sajnálom, hogy a várt fény helyett, a sötétséget hoztam el neked!
Egy pillanatig se tudtam levenni a tekintetem Betti ajkáról, ahogy a szavakat mondta. Minden egyes szót, amit kiejtett mélyen a szívembe ivódott és mindent összekuszált. Istenem annyira bolond volt! Hát maradni akartam, megmondtam az edzőmnek kapja be, a szerelmet választottam! Őt választottam! Hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megragadjam és alaposan megrázzam, hogy végre térjen észre és ne legyen ennyire hülye!
– Mennyi az idő? – kaptam a tekintetem Alexanderre.

A látványa teljesen megbabonázott és minden vér a farkamba tolult, amikor megpillantottam őt. Már láttam estélyiben, de ez a látvány semmihez sem volt fogható. Aranyszínű ruhát viselt, ami lágyan omlott alá, a háta teljesen szabadon volt, csak néhány aranylánc fűzte össze a ruha két részét. Haja göndör loknikban, selymesen simult a meztelen hátára. Olyan volt, mint egy jelenés. A valaha létezett leggyönyörűbb angyal, aki a földre tette a lábát. Ő nem vett észre engem, még akkor sem, amikor váltottam pár szót a zenekarral, a táncoló embereket fürkészte, gyönyörű arcán mélységes szomorúsággal. Olivér ott állt mellette és aggódva figyelte, majd körbefordult, mintha keresett volna valakit. Mikor engem megpillantott feléjük közeledni, szemmel láthatóan ellazult és csendben váltottuk egymást. Betti ebből semmit sem vett észre, annyira elmerült a saját gondolataiban. Egyszer csak lecsapta a pezsgős poharat és indulni készült, de a zenekar játszani kezdte a dalunkat. Vettem egy mély levegőt és előre léptem.
– Egyszer egy lány azt mondta nekem, hogy a keringő a legérzelmesebb tánc. Mert olyankor, ha a megfelelő személlyel táncolsz, a lelketek is együtt keringőzik.

VÉGE

Na srácook! Elértünk a végére. Bevallom hiányozni fognak ezek a karakterek. Annyira a szívemhez nőtt Brúnó, hogy nehezen engedem el. De talán egy harmadik kötetben még felbukkan.
Nektek melyik tetszett jobban Krisztián és Adrienn története vagy Betti és Brúnó története? 🥰🥰 Köszönöm, hogy velem voltatok és remélem ez a kis történet megtalálja a saját olvasóit!
Nekem nagy álmom, hogy a Sztárszerelem megjelenjen nyomtatott formában is!!