Amíg én Petivel randiztam odahaza a srácok sem tétlenkedtek, Zalán ugyanis újabb feladatot adott nekik. A srácoknak egy napjuk volt felkészülni a Ki mit tud versenyre, ahol be kell mutatniuk, hogy miben igazán jók. A versenyből Peti kimaradt, így neki Zalán engedélyezte, hogy a mai napon kihasználva a szabadnapot elintézze a fontos teendőit a villa falain kívül, de megkérte, hogy a versenyre érkezzen vissza.

Zalánnak végül nagy nehezen megbocsátottam a váratlan húzása miatt, de csakis azért, mert kakaóval és csokival kért bocsánatot. Oké talán az is közrejátszott, hogy Olivér felhívott és másnaposan nem igazán volt kedvem csatározni vele. A délelőtt nagy részét alvással töltöttem, majd kitántorogtam a szobámból és lementem a földszintre, hogy tápláljak magamba valamit, ami nem kakaó és nem csoki. Végül csak egy szendvicset készítettem és kíváncsian kimentem az udvarra, hogy megnézzem a srácokat.

– Hé – kiáltott rám Brúnó. – Milyen meglepetés lesz így?

– Bocsánat – tartottam fel a kezem és visszahátráltam a villába.

Ötlet híján elterültem a kanapén és felkapcsoltam a Tv-t majd a csatornák között váltogatva megreggeliztem. Ekkor hallottam meg Gábort, aki odafent a szobájában énekelt. Bár fűtött a vágy, hogy felmenjek és kihallgassam, nem tettem meg, sőt még hangosabbra is vettem a Tv-t.

A délután nagy részét filmezéssel ütöttem el és éppen chipset tömtem magamba miközben a Tv-ben a Bosszúállok megmentették a világot, amikor Zalán megjelent.

– Vendégeink vannak – köszörülte meg a torkát.

– Ki? – kérdeztem lenyalva az ujjaimról a sót, majd boldogan felsikkantottam, amikor megláttam Krisztiánt és Adriennt. – Úristen – pattantam fel és szó szerint lerohantam őket.

– Örülök, hogy még mindig jó a kedved – nevetett fel Krisztián.

– Én pedig örülök, hogy végre megismerhetlek – mosolyogott rám Adrienn kedvesen. – Mennyire nehéz a dolgod?

– Borzasztóan! Ezen az oldalon ezerszer rosszabb lenni, mert egy ribancnak érzem magam – panaszkodtam.

– Krisztián és Adrienn azért jöttek, hogy zsűriként legyenek, jelen a mai Ki mit tud versenyen és segítsenek az értékelésben – szakította félbe a panaszkodásomat Zalán. – De előtte tanácsos lenne rendet tenni magad után és át öltözni – tette hozzá.

– Veled is úgy bánt, mintha egy rossz gyerek lennél? Felettem folyton atyáskodik – magyaráztam miközben eltakarítottam magam után majd mindet kidobtam a kukába.

– Igen van ilyen rossz szokása – helyeselt Krisztián. – De mindenképpen jót akar – tette hozzá.

– Köszönöm – forgatta meg a szemét Zalán. – Egy órán belül kezdetét veszi a verseny, addig kérlek varázsold magad szalonképessé – nézett végig rajtam.

– Nyugi Zalán, nem neked kell majd a hétköznapokban nézned ezt a látványt, hanem nekem – karolta át a vállát Brúnó vidáman. – És nekem tökéletesen megfelel – járatta végig rajtam a tekintetét.

– Hiányoztál tudod? – szökkentem oda hozzá és megpusziltam az arcát. – Gyere, imádni fogod a szobámat – pillantottam hátra Adriennre. – Velem jöhet?

– Nincs akadálya – vonta meg a vállát Zalán.

Vigyorogva ragadtam meg Adrienn kezét és magam után húztam. Szerintem kicsit meglephettem a kitörő lelkesedésemmel és azzal, hogy azonnal a barátomnak tartottam, de ismertem őt. A műsoron és a könyvein keresztül megismertem őt és kedveltem, az másodlagos volt, hogy szerintem ő nem tudott rólam semmit. Miközben megfelelő ruha után kutattam folyamatosan Adriennek panaszkodtam, aki nem győzött közbe szólni, ha valamit nem éretett.

– Szóval, ha jól értem elkezdeted megszeretni Brúnót, de most már úgy érzed, Petit szereted?

– Igen és közben ott van Gábor is, de vele annyira keveset beszéltem még, de közben érzem, hogy ő más. Egyszerűen tökéletes, bár kicsapta a biztosítékot, amikor a hitről kezdett el magyarázni. Nekem semmi bajom Istennel, komolyan még hiszek is benne, de utálom, ha valaki megpróbálja rám erőszakolni.

– És a későbbiekben ez gondolom, probléma lenne.

– Nem az, hogy probléma, de nekem senki se mondja azt, hogy Isten mellettem van, mikor egyedül vívtam meg a harcaimat és nemhogy segített, de még keresztbe is tett nekem.

– Értelek – biccentett. – Hát majd csak kialakul – mosolygott rám. – Hogy vagy? A srácok könnyítenek az életeden, hogy másra figyelj?

– Csak nem regényt akarsz írni elcseszett kis életemből? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

– Krisztiánnal valóban gondolkodunk egy riportkönyvben – vallotta be. – Mindkettőnket bosszant, hogy az emberek csak a felszínre figyelnek, és vaktában ítélkeznek. Természetesen csak akkor vágunk bele, ha te jóváhagyod és részt veszel a folyamatokban.

– Átgondolom jó? – mosolyogtam rá. – Mehetünk is – igazítottam meg a hajamat.

Úgy tűnik, a stábnak bevált a kinti programozás ugyanis a Ki mit tud verseny szintén odakint került megrendezésre. Izgatottan huppantam le az asztal mögé egy székre, amitől úgy éreztem magam, mintha zsűritag lennék egy tehetségkutató versenyben. Pláne amikor megláttam a táblákat, amikre fel tudom majd tenni a pontot, amit a produkciókra adok. A srácok nem voltak a közelben, valószínűleg az ideiglenes színpad mögött várakoztak a sorukra. Éppen, mint egy műsorban Zalán mikrofonnal a kezében lépett fel a színpadra.

– Kedves Betti, hamarosan kezdetét veszi a verseny. A háttérben már ott várakozik az a 6 férfi, akiknek minden vágyuk, hogy téged lenyűgözzenek és nyerjenek veled egy randit. Hogy a döntés ne legyen olyan nehéz vendégül hívtunk két segítőt. Kérlek, fogadd sok szeretettel Molnár Krisztiánt, a tavalyi évad sztárját, valamint barátnőjét és egyben jegyesét, Bartha Adriennt. Ők ketten a bizonyíték rá, hogy ez a műsor valóban elhozza a Sztárszerelmet.

Mosolyogva megöleltem és megpusziltam Krisztiánt és Adriennt, majd leültünk és vártuk, hogy Zalán felkonferálja az első versenyzőt.

– Az estet az a fiatalember nyitja, aki már jó pár alkalommal győztesként kerül ki, de még úgy gondolja, hogy ez még mindig nem elég. Többet akar és, hogy közelebb kerüljön szíve választottjához egy látványos bemutatóval készült. A segítője pedig nem más, mint, egy focilabda. Érkezzen Nagy Brúnó!

– Húúú – kiáltottam hangosan tapsolva.

Brúnó a Fall Out Boy Light Em Up című dalára készítette az előadását. Oké tudtam, hogy focizásban verhetetlen, de hogy 3 percen keresztül a labda nem érte a földet, mindezt úgy, hogy közben táncolt, na, az megért egy misét. De ha ez nem lenne elég, fekete nadrágban, fekete felsőben feszített, valamint smink volt az arcán. Úgy nézett ki, mint egy utcai harcos, akinek a barátja akartál lenni és nem az ellensége.

– Látványos – nyugtázta Krisztián és felmutatta a saját pontszámát.

– Hihetetlen, amit a labdával műveltél és ezzel a zenével első osztályú – mosolygott Adrienn és felmutatta a táblát.

– Imádlak Brúnó – jelentettem ki és a mágneshez érintettem a kilences számot ábrázoló lapot, majd felmutattam.

– Ez összesen 26 pont, kezdetnek nem is rossz – mondta Zalán.

Brúnó vigyorogva meghajolt, majd leugrott a színpadról és elfoglalta a helyét a kihelyezett székek egyikén. Mikor elhaladt az asztal előtt vigyorogva a tenyerébe csaptam.

Csanád egy saját maga által írt novellával készült, ami nagyon aranyos volt, de csak 7 pontot tudtam rá adni. Zsombor egy portrét készített rólam 3 perc alatt, Levente pedig néptáncot lejtett. Mivel Peti kimaradt a mai feladatból, így az utolsó versenyző Gábor volt. Tűkön ülve vártam, hogy felbukkanjon a színpadon, de csak azt láttam, hogy pár stábtag felvisz egy asztalt, meg pár széket, amikre aztán tányérokat és ételeket halmoznak fel.

– Ő a szakács? – hajolt hozzám Adrienn.

– Igen, de el nem tudom képzelni, hogy mire készül – súgtam vissza és a színpadot fürkésztem. – Milyen étel van meg 3 perc alatt?

– Zacskós leves? – vetette fel Krisztián, mire horkantva felnevettem.

– Vagy zabkása – humorizált tovább Adrienn, majd egymásra vigyorogtak.

– Az utolsó versenyző úgy döntött, hogy teljesen kilép a komfortzónájából, de mégis megmarad önmagának. A saját terepén, hívja táncba Betti szívét egy vicces dallal. Fogadjátok sok szeretettel Tasi Gábort, a sztárséfünket – jelentette be Zalán.

Kíváncsian előre dőltem majd meglepetten felnevettem, amikor Gábor megjelent a színpadon, a séfruhájában és nagyon komoly arccal megállt az asztal mögött.

– Ú ez a dal a Holnap taliból – csillant fel Adrienn tekintete. – Tudjátok Csabika – magyarázta, de én és Krisztián is csak ráztuk a fejünket. – Ne már Dobai Ati csak megvan.

– Ó igen őt ismerem. Ő írta azt a szerelmes dalt, aminek főszereplőjére az egész ország kíváncsi.

– Pontosan!

– Figyeljetek – szólt ránk Krisztián, amikor az előadás kezdetét vette és Gábor énekelni kezdett.

Potyogtak a könnyeim a nevetéstől, ahogy Gábor előadását figyeltem, aki most az egyszer levedlette komor ábrázatát és elengedte magát. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire élveztem a műsort. Gábort olyannak láttam, mint előtte még soha, felszabadult volt és laza, közbe pedig olyat énekelt és produkált, hogy leesett az álam.

– 10 pont – üvöltöttem felpattanva és úgy lengettem a táblát mintha pompon lenne.

– Egyetértek – mutatta fel a saját tábláját Adrienn.

– Ne legyél rántott sajt – mondta Krisztián és az ő tábláján is egy 10 pontos virított.

Gábor a szívére szorítva a kezét meghajolt, majd lekapta a séfsapkáját és összeborzolta a haját. Vigyorogva fürkésztem őt, aztán visszahuppantam a fenekemre és egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen programra vigyem el Gábort. Mi az, ami alatt jobban megismerhetjük egymást? Szerettem volna tőle bocsánatot is kérni, amiért nem jól reagáltam le az Istennel kapcsolatos mondatát. Persze ez nem azt jelentette, hogy templomba vagy ilyesmi helyre fogom elvinni.

– Akkor egyértelműen eldőlt, hogy Gábor nyerte meg a versenyt és ezzel együtt a holnapi napot, amit Bettivel tölthet – hozott vissza a valóságba Zalán hangja.

– Szép volt – tapsolta meg Brúnó majd odalépett hozzám és az asztalra támaszkodva a szemembe nézett. – Szia.

– Szia – köszöntem vissza.

– Imádsz annyira, hogy ma filmezz velem?

– Kilenckor tali – mosolyogtam rá.

– Ott leszek – suttogta majd előre dőlt és megcsókolt. – Hé, nem akarsz rólam könyvet írni? – kérdezte Krisztiántól.

– Érdekes a történeted?

– Focista vagyok. A foci mindenkit érdekel – hangzott a magabiztos felelet.

Ott hagytam őket hagy bizniszeljenek, majd odamentem Gáborhoz, aki segített eltakarítani a színpadról.

– Öltözz holnap rétegesen – szólaltam meg, mire felegyenesedett.

– Hová megyünk?

– Vissza a múltamba – válaszoltam őszintén. – Fergetegeset alakítottál – nevettem el magam.

– Pontosan ez volt vele a cél. Folyamatosan gyakoroltam.

– Megérte!

Mikor kilenckor beléptem a moziszobába Brúnót már odabent találtam. Leültem mellé, felhajtottam a karfát, majd a vállához bújtam és kíváncsian pillantottam a kezében lévő tabletre.

– Mit nézzünk? – kérdeztem.

– Válasz te valamit.

– Hm… Kék bogár? – vetettem fel. – Tényleg te DC vagy Marvel?

– Egyértelműen Marvel – jelentette ki mire mosolyogva bólogattam, aztán kényelmesebben elhelyezkedtem és a nagy vászonra szegeztem a tekintetem.