Már hajnalba felkeltem, hogy elvégezzem a szokásos reggeli rutinomat, vagyis az edzést. Egy fekete cicanaciban és egy rózsaszín sportmelltartóban, a kedvenc edzős cipőmben szökdeltem le a lépcsőn, majd a konyhában elkészítettem a reggeli shakemet. Minden reggelem ezzel indult és ez segített szinten tartani. A shakerrel a kezemben mentem le az alagsorba, hogy felfedezzem a Zalán által emlegetett konditermet. Legnagyobb sajnálatomra nem voltam egyedül ugyanis a sztárfocista Nagy Brúnó már megelőzött engem. Berci után ő volt a korban leginkább hozzám illő, 28 éves volt, sötétbarna bozontos haja volt és gödröcskés mosolya, amivel meghódította a szívemet. Szoboszlai Dominik után, neki volt a legtöbb esélye kitörni és meghódítani a világot. Őszintén meglepett, hogy most éppen az én szívemért versenyzett.

– Nem gond, ha csatlakozom? – dobtam le a törülközőmet a futópadra. – Nem olyan biztonságos súlyokat emelni úgy, hogy nincs, aki elkapja – sétáltam oda hozzá.

– Nem kell engem félteni – mosolyogott rám és a helyére tette a súlyt, majd felült. – Korán kelő vagy?

– Ez sajnos nem magától ilyen – mutattam magamra ő pedig csillogó szemekkel figyelte, ahogy körbefordultam előtte.

– Azt mondom, megéri emiatt korán kelni – állt fel könnyedén. – Ki az edződ?

–  Szekeres Roland. A legjobb Pesten.

– És a legkíméletlenebb – tette hozzá elismerően pislogva. – Próbáltam hozzá bekerülni, de lazán elhessegetett.

– Hát igen, ő már csak ilyen – vigyorogtam rá és beindítottam a futópadot.

– Lábazok egyet, szólj, ha majd kéne segítség a súlyoknál – lökte el magát a faltól én pedig hálás voltam, amiért magamra hagyott.

Edzés közben nem igazán szerettem beszélgetni, mert az elterelte a figyelmemet, arról, amit csináltam. Most is bedugtam a fülesem és az edzős playlistem hallgatva kihajtottam magamból a szuszt is. Brúnóval csak akkor beszélgettem, amikor pihentünk, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat és megbeszéltük, hogy mindketten imádjuk a hasunkat. Őszintén bevallom tegnap vele beszéltem a legkevesebbet, de most már ezt nagyon bántam.

– Mikor tanítasz meg focizni? – vontam fel a szemöldökömet kihívóan.

– Bármikor állok rendelkezésedre – hajtotta meg felém a fejét. – Megyünk? – kérdezte a lépcső felé intve.

– Induljunk. Te mivel szoktad megjutalmazni magad egy jól sikerült edzés után?

– Bezuhanok az ágyba és meg se mozdulok – vágta rá azonnal. – De igazából veszek magamnak egy cipőt.

– Cipőgyűjtő vagy?

– Mániákusan – biccentett. – Na, és te? Mivel jutalmazod meg magad?

– Fánkkal – mosolyogtam rá csillogó szemekkel. – A lakásomtól nem messze van egy Istenien jó pékség, ahol a világ legjobb fánkját készítik, csak kár, hogy itt nincs – sóhajtottam fel.

– Na, igen itt sok minden nincs – értett egyet. – Például térerő. Az én szobámban hol van, hol nincs – panaszkodott.

– Aki túlélt 4 hetet a vadonban, annak ez nem okozhat gondot – veregettem meg a vállát. – Reggelinél találkozunk – búcsúztam el.

– Hé –szólt utánam, mire megfordultam és kíváncsian ránéztem. – Holnap ugyanott?

– Megbeszéltük – mosolyogtam rá.

Még akkor is mosolyogtam, amikor a szobámba értem és gyorsan lefürödtem. Bár a zuhanyt jobban kedveltem, nem panaszkodtam a kád miatt, csak gyorsan megmostam magam és felöltöztem. Egy könnyű virágmintás nyári ruha mellett döntöttem, aminek carmen nyaka kiemelte a vállam vonalát. Imádtam az ilyen stílusú ruhákat és, ha tehettem ilyet vettem fel. Mikor kiléptem a rejtekajtón keresztül az orromat azonnal megcsapta a reggeli ínycsiklandó illata. A hangokat és az illatokat követve lementem a lépcsőn és mosolyogva csatlakoztam az asztaltársasághoz.

– Jó reggelt – köszöntem és helyet foglaltam az asztalfőn. – Milyen volt az első éjszaka itt? Nekem szokatlan volt a csend.

– Szívesen csapunk neked zajt, hogy nyugodtan tudj aludni – vigyorgott rám Konrád.

– Észben tartom – mosolyogtam vissza majd érdeklődve Gábor felé fordultam. – Melyik fogás a tiéd? – intettem a finomságok felé.

– Nem engedtek be a hátsó konyhába – fonta össze a kezét maga előtt rosszkedvűen. – De a baconos rántottát én készítettem – tette hozzá, amikor szedtem magamnak egy adaggal.

– Valahogy sejtettem. Lássuk – mosolyogtam és a villámra szedtem egy adagot, majd a számba tettem.

Gábor feszült figyelemmel kísérte minden egyes rezdülésemet, de én behunytam a szemem és úgy élveztem a számba szétterjedő mennyei ízt. Nem most először ettem rántottát, de ilyen finomat még soha életembe nem ettem.

– Jézusom – nyögtem fel és kinyitottam a szemem. – Ez valami mennyei.

– Tényleg? Akkor én is megkóstolom – mondta Igor, de rácsaptam a kezére.

– Egyél a másikból, ez csak az enyém – húztam magam elé birtoklóan.

– Bocsánat – tartotta fel a kezét védekezve.

Elégedetten biccentettem és négy embernek is elegendő adagot szedtem a tányéromra, majd mosolyogva hozzá láttam és a mosolyom csak szélesebb lett, amikor láttam Gábor szintén mosolyog.

– Sokat késtem? – esett be az ajtón Brúnó lihegve, kezében egy papírzacskóval.

– Nem dehogy csak nemrég kezdtük – nyugtattam meg és gyanakodva fürkésztem a kezében lévő zacskót. – Merre jártál?

– Vadásztam a jutalmadra – válaszolta és felém nyújtotta a zacskót.

– Te elmentél fánkért? – meredtem rá döbbenten és egyben elérzékenyülve. – Pestre? – kerekedett el a szemem, amikor felismertem a zacskón lévő logót.

– Oda is elmentem volna, de Egerbe van nekik egy pékségük. Onnan hoztam – magyarázta. – Zalán azt mondta elmehetek minden reggel, csak hozzak neki is valamit – vigyorodott el.

– Köszönöm – pattantam fel és szorosan átöleltem. – Ó jó, ha tudjátok, hogy nagyon szeretek enni – fordultam a többiek felé.

– Nem látszik – vigyorgott az egyikük, mire Berci bosszúsan tarkón vágta a tőle 10 évvel idősebbet.

A reggeli vége felé Zalán is felbukkant és mindannyiunkat kiterelt a kertbe. Odakint már ott sorakozott a 15 szék, plusz egy nekem és egy Zalánnak a többi székkel szemben. A srácok leültek ezekre a székekre, én pedig lehuppantam Zalán mellé.

– Oké, tehát az első feladat nagyon egyszerű. Egyesével mindenkitől kérdezek 10 kérdést, ahány helyes válasz annyi pont. Az az 5 személy, aki a legtöbb választ adta együtt töltheti a délutánt Bettivel. Fejenként mindenkinek egy órája van és ez alatt az idő alatt csak kettesben lesznek és a birtokon belül bárhová mehetnek.

– Mármint kamerák nélkül kettesben? – kérdezte Igor.

– Nem – lombozta le Zalán, én pedig elvigyorodtam, mert eszembe jutott mennyire frusztrálta Adriennt is a kamerák jelenléte.

Kíváncsian előre dőltem ám nagyon hamar csalódottság lett urrá rajtam ugyanis csapnivalóan teljesítettek. Oké nem vártam el tőlük, hogy mindent tudjanak rólam, de azért utánanézhettek volna az életemnek. Hogy nem jutott eszükbe, hogy kétszer is megnyertem az év női előadója díjat? Vagy, hogy első helyezett lettem a Dal című műsorban? A csalódottságom az arcomra lehetett írva, mert többen fel se merték velem venni a szemkontaktust, egyedül csak Gábor nézett velem farkasszemet. Két kérdést tudott helyesen megválaszolni és a végén közölte, hogy azért van itt, hogy ezeket tőlem tudja meg és ne az internetről. Ez jól is esett, de azért szomorú voltam, hogy nem tudott számomra fontos kérdésekre választ adni.

Ahogy teltek a percek egyre jobban vágytam a saját Adrienemre csak férfi változatban. Krisztiánnak milyen jó lehetett, hogy egyedül ő minden kérdésre tökéletesen tudott válaszolni. Aztán legnagyobb örömömre Berci megmentette a napomat, ugyanis ő minden kérdésre tökéletesen és gyorsan válaszolt, nem sokkal lemaradva mögötte pedig ott volt Brúnó és Igor, ám a többiek tragikus válaszokat produkáltak.

– Nos, uraim, azt ajánlom, kezdjenek el felkészülni, ugyanis nem ez volt az utolsó ilyen feladat. Az az 5 ember, aki a legtöbb választ adta, Berci, Brúnó, Igor, Csanád és Levente – sorolta fel a neveket. – Ti ma részt vehettek a délután folyamán, egy randin Bettivel a birtok határain belül.

– És a többiek? – kérdezte Konrád.

– A többieknek szabadfoglalkozás van – válaszolta Zalán. – A következő feladatra szerdán kerül sor, szép napot kívánok – búcsúzott el majd felém fordult. – Válthatnánk pár szót?

– Persze – válaszoltam és felállva követtem őt a kisház felé.

– A többieknek nem mondtam, de te tudd, hogy idén is lesz hazugságvizsgálat. Tavaly minden alkalom után volt, de most csak az első héten, hogy még most kiszűrjük azokat, akik nem idevalók. De azért úgy szelektálj, hogy az utolsó hétre maradjon három ember. Különleges esetekben meg vállhatunk plusz főtől, mint tavaly…

– Amikor az a ribanc a magáénak hazudta Adrienn történetét – húztam össze a szemem haragosan.

– Pontosan – biccentett. – Szóval csak ügyesen és jó szórakozást, este találkozunk – köszönt el.