Más embereknek Pilisborosjenő annyit jelentett, hogy itt voltak az Egri vár romjai. Ha jól tudom itt forgatták az Egri csillagokat, nem pedig ténylegesen az Egri várban, de nem akarok hülyeséget mondani. Számunkra ez a hely, a Teve szikla az a hely volt, ahol Alina és Mal meghúzták magukat, miután Alina megszökött a varjaktól. Itt nem időztünk túl sokat, megnéztük a sziklát csináltunk pár képet, aztán mentünk tovább a második fő helyszínre. Iszkaszentgyörgyre, ami otthont adott Keramzinnak, annak az árvaháznak, ahol Mal és Alina felnevelkedtek. Nekik itt kezdődött minden. A kastély jelenleg nem volt látogatható, így csak kívülről tudtuk megnézni, aztán mentünk is tovább az utolsó állomásra, a harmadik fő helyszínre, Keszthelyre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el rohadtul. Az adrenalin kezdett elpárologni a testemből és már a lábam is sajgott, nem beszélve a fenekemről. De ennek semmi jelét nem mutattam, amikor kiszálltunk a kocsiból a Festetics kastély előtt. Ez a kastély volt a sorozatban a Kis Palota, a nagy részét itt forgatták le, de engem csak egy vágy fűtött. Látni akartam azt a titkos szobát, aminek nem volt ajtaja. Magamra öltöttem a fekete, arany mintázatú keftát és elnyomtam egy ásítást.
– Hagyjuk holnapra? – kérdezte Brúnó és hüvelykujját végig húzta a szemem alatt.
– Dehogyis! Nincs semmi gond, csak most kezd kiütközni az esti sorozatmaraton – ellenkeztem és belekaroltam az én Éjuramba.
Bár ő az én Tűzmadaram volt, tény, hogy a sorozatnak Mal csak egy mellékszereplője volt. Kulcsfontosságú ugyan, hisz Alina szerelme volt, a legnagyobb erősítő, de attól még egy mellékszereplő.
– Szétszedhettem volna két napra – mondta Brúnó aggodalmasan. – De Zalán így is nehezen ment bele, hogy hagy töltsük itt az éjszakát.
– Nincs ezzel gond – mosolyogtam rá. – Imádom minden pillanatát és azt még jobban, hogy veled lehetek itt – suttogtam és átkarolva a nyakát megcsókoltam. – Imádom, hogy mi nem drámázunk – hunytam be a szemem. – Veled minden tökéletes!
– Örülök, hogy te is így gondolod – mormolta és megpuszilta a homlokomat. – Menjünk, mielőtt bezárnak – húzódott el.
– Pillanat csak muszáj innom egy energiaitalt – nyitottam fel a csomagtartót és elvettem egyet a kosárból.
– Egészségesebb módja is van annak, ha fel akarod magad pörgetni – sandított rám sejtelmes mosollyal.
– Hát drágám gondoltál volna erre akkor, amikor megvetted nekem – bontottam ki a dobozt és belekortyoltam.

Még régebben, amikor anyu és apu együtt voltak eljöttünk ide a családdal. A kempingben szálltunk meg, telepített sátorban aludtunk és bejártuk a várost. Akkoriban nem kötött le a kastély, most viszont idősebb fejjel csodálattal tekintettem a festményekre és a falakra. A falakra, amik történetet hordoztak magukkal. Az idő teltével újabb és újabb réteget festettek ezekre a falakra, egy újabb korszakkal toldották meg az épületek történetét.
– Úgy érzem rossz korba születtem – sóhajtottam fel. – Az élet sokkal könnyebb volt, amikor nem volt internet. Akkor az emberek szemtől szemben rendezték le a nézeteltéréseket.
– Vagy mérget tettek a borba – válaszolta Brúnó. – Minden kornak megvan a maga sötét oldala, de tény, hogy más világ volt. Még a nagyszüleink is teljesen más világban éltek. A háborúk, a rendszerváltás.
– Bálok, udvarlás, lovaskocsik – soroltam a pozitív oldalát. – Papa minden randira rózsával és bonbonnal érkezett, hogy kedveskedjen mamának. Minden szombaton bálba jártak, keringőztek, tangóztak. Tudod melyik a legérzelmesebb sztenderd tánc?
– Rumba?
– Nem a keringő. Mert olyankor, ha a megfelelő személlyel táncolsz, a lelketek is együtt keringőzik – léptem közelebb Brúnóhoz és a vállára csúsztattam a kezem.
Brúnó keze a derekamra siklott, pillantása vágytól izzott, ahogy a testünk szorosan egymásnak feszült.
– Ez esteben szabad egy táncra? – kérdezte rekedten.
– Ezerszer is igen – suttogtam és a kezébe csúsztattam a kezem.
Táncolni kezdtünk, a Tükörterem kellős közepén, látogatókkal és teremőrökkel körülvéve. Hülyének néztek minket ebben biztos voltam, de egy pillanatig sem érdekelt. Dúdolni kezdtem John McLaughim So Close című dalának dallamát és Brúnó szemébe néztem. Meglepően ügyesen vezetett, tekintetét le se vette rólam, ahogy táncoltunk és a külvilág teljesen elmosódott. Talán ez annak volt köszönhető, hogy egész nap egyfajta buborékban voltunk és a varázs kihatott ránk is. A saját életünk főszereplői lettünk, egy tündérmese, a mi tündérmesénk. Ahogy a tekintetünk egymásba fonódott, úgy kapcsolódott össze a lelkünk is. Addig a pillanatig, míg ezt a buborékot ki nem lyukasztotta egy pocakos biztonságiőr.
– Ez nem játszótért – mért minket végig ridegen.
– Nem is játszottunk. Csak megidéztük őseink szellemeit eme parketten, ahol megannyi alkohol és mulatság folyt. Azok voltak ám a szép idők – tekintett körbe Brúnó meghitt arccal.
– Viselkedjetek – morogta és elballagott, de a szemét rajtunk tartotta.
– Hallod ezt? Kezdek úgy beszélni, mint Péter barátunk – ráncolta össze a homlokát.
– Gyere ízig-vérig nosztalgia, keressük meg a titkos szobát – fogtam meg a kezét vigyorogva.
Kéz a kézben léptünk ki a teremből és indultunk el a következő terem felé miközben beszélgettünk. Azt latolgattuk, hogy vajon milyen lehetett itt élni, ebben a kastélyban és, hogy mit kezdtek magukkal internet nélkül. Ugyan egyikünk se volt internet függő, de a szakmánk megkívánta, hogy aktívan részt vegyünk a közösségi média platformokon. Hosszas keresgélés és térképtanulmányozás után a kastély északi szárnyában kötöttünk ki, ahol gyorsan megtaláltuk Kirigan szobáját. A naiv kis énem azonnal a titkos alagutat kezdte el keresni, de amint tapogatni kezdtem rám szóltak, hogy hagyjam abba. Abba hagytam helyette Brúnót tapiztam le pár csók elejéig, mert basszus ez Kirigan szobája volt, ahol a sorozatban Alina és Kirigan smaciztak. Naná, hogy mi is azt tettük, a látogatók legnagyobb örömére. A kalandunk végül a folyosóval zárult. Azzal a bizonyos folyosóval, ahol megkísérelték megölni Alinát. Az, hogy a titkos szobát megtaláltuk-e az a mi titkunk maradt. Akit érdekel, jöjjön el és győződjön meg maga.
– Ez volt életem legcsodálatosabb napja – öleltem át Brúnót és mosolyogva pillantottam fel rá, ahogy kifelé tartottunk.
– És még hol van a nap vége – kacsintott rám.
– Ó, megyünk még valahova?
– A kempingbe, felverjük a sátrunkat, aztán pihenünk egy kicsit és elmegyünk vacsorázni egy jót.
– Szuper – csillant fel a tekintetem. – De nem hoztam fürdőruhát, ha már itt vagyunk, akkor én fürödni akarok a Balatonban! Tudod mennyire szomorú voltam, amiért idén nem itt forgatunk? – panaszkodtam.
– Mi bajod a friss hegyi levegővel? Így legalább volt egy kis változatosság. A Balatonnál mindig nagy a nyüzsi, a Mátrában legalább tudunk pihenni – karolta át a vállamat. – Fürdőruhára pedig nem igen lesz szükséged.
– Miért?
– Az éjszaka jó barátja az embernek, ha el kell rejteni bizonyos testrészeket – suttogta a fülembe és lágyan megharapta a fülcimpámat. – Pár napja otthon akartál fürdeni a tóban, meztelenül. Akkor nem hagytam.
Brúnó meleg leheletétől felállt a szőr szerintem minden testrészemen és a testemet kellemes borzongás járta át. Őszinte leszek azóta kíváncsi voltam milyen lehet érezni a meztelen testemen a hullámok nyaldosását mióta Bella bemerészkedett Edward mellé a tengerbe. Brúnóra pillantottam és az ajkam halvány mosolyra húzódott. Emlékezetes éjszakánk lesz ebben biztos voltam.

A lelkesedésem addig tartott, míg tudatosult bennem, hogy Keszthelyen nem volt olyan kemping, ami közvetlen vízparti lett volna. Olyan szinten kicsaptam a balhét, hogy 20 percig senki, se mert hozzám szólni. Ha már egyszer a Balatonnál voltam szerettem volna lesétálni a partra, anélkül, hogy el kellett volna hagynom a kemping területét. Szerettem volna, ha pisilés után, reggel csipásan azzal indíthattam volna a napot, hogy lementem a partra és csodáltam a napfelkeltét. Nekem erről szólt a Balaton, nem pedig arról, hogy egy hotelszobában, vagy kilométerekre a parttól dekkoljak. A hisztim odáig kiterjedt, hogy kijelentettem Balatonalmádin kívül sehol sem fogok megszállni. Én ott akartam ma aludni és pont.
– Mit szólnál, ha mi megvacsoráznánk, mikor beérünk, a stáb pedig felverné nekünk a sátrat? – puhatolózott Brúnó.
– Jó – fontam össze magam előtt a kezem még mindig duzzogva.
– Sajnálom Napidéző, jobban utána kellett volna néznem a kempingeknek – sóhajtott fel, mire rápillantottam a szemem sarkából. – De teljesen igazad van, a kempingezés úgy a buli, ha a parton vagy – fogta meg a kezem.
– Nem muszáj elmennünk Almádiig – enyhültem meg látva rajta, hogy jócskán el volt fáradva. – Révfülöp is tökéletes lesz, a kemping nagyon jó.
– Biztos? Nem hiába választottad Almádit.
– Gyerekkorom óta ismerem, szeretek ismerős helyen lenni. De Révfülöpöt is ismerem. Egyszer beültem a bohóc mellé a kocsiba – meséltem.
– Akkor legyen Révfülöp – támasztotta a homlokát az enyémnek. – Talán az étel majd felráz minket – tűnődött el.
– Meg a Balaton vize – tettem hozzá izgatott várakozással a gyomromban.

Túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy a városban sétálva keressünk éttermet, helyette megelégedtünk a kemping területén találhatóval. A zuhanyzóknál mindketten átöltöztünk én belebújtam az almazöld nyári ruhámba, amit egy pánttal tudtam a nyakamhoz rögzíteni, a hátamat pedig szabadon hagyta. Imádtam ezt a darabot, legfőképpen azért, mert szellőzött a hátam és jobban éreztem Brúnó érintését, ő pedig tudta, hogy a ruha alatt nem viseltem melltartót. A vacsora alatt vibrált kettőnk közt a levegő, mintha mindketten tudtuk volna, hogy ma éjjel megtörténik. De egyre csak húztuk és húztuk, a várakozás izgalma pedig a tetőfokra hágott. Mire megvacsoráztunk már szó szerint vörös voltam és nem bírtam megmaradni a fenekemen, pedig tudtam messze van még az a pont, amikor a kemping lakói aludni térnek. Nem szerettem volna lebukni és a holnap reggelemet azzal indítani, hogy a balhés Németh Beatrix meztelenül fürdött a Balatonban.
A sátrunkat végül úgy döntöttünk, hogy mi magunk verjük fel. Ezt még a kocsiban beszéltük meg, mert beláttuk, hogy a stáb biztosan ezerszer fáradtabb, mint mi. Ők egész nap dolgoztak, míg mi szórakoztunk. Ezért azt sem vártuk el, hogy itt maradjanak a kempingben, elzavartuk őket a hotelbe, egyedül csak Alexander maradt velünk és egy másik operatőr, ők egy lakókocsit béreltek ki maguknak. Mázlijuk volt, hogy erre az éjszakára akadt egy szabad lakókocsi.
Teli hassal álltunk neki összerakni a két személyes sátrat, ami meglepően gyorsan sikerült. Pikk pakk el is készültünk, kiterítettük a hálózsákokat és bevackoltuk magunkat a birodalmunkba.
– Tudod, örülök, hogy a stáb nem liheg a nyakunkba – szólalt meg Brúnó. – Fárasztó volt egész nap a kamerák kereszttüzében.
– Elhiszem – suttogtam és felkönyökölve rápillantottam. – Gondolom örülni, fogsz, ha ennek vége.
– Csak egyetlen esetben – nézett rám. – Ha veled együtt lesz vége – érintette meg a karomat majd ő is felkönyökölt.
– Így lesz – mosolyogtam rá, mire felcsillant a tekintete és közelebb araszolt hozzám.
– Tehát fixen a kedvenced vagyok?
– Betonbiztosan – erősítettem meg mire rám vetette magát.
Az ajkunk forró csókban forrt össze, lábunk egymásba gabalyodott, ahogy a sátorban hemperegtünk, miközben a kezünk felfedező útra indult a másik testén. Időnként felnevettünk, amikor megfeledkeztünk a sátor korlátairól és túlságosan nekidőltünk az oldalának, vagy fájdalmasan feljajdultunk, amikor az oldalunkba nyomódott a szerteszét heverő cuccaink valamely része. Nem csináltunk mást csak csókolóztunk mégis mintha tornádó söpört volna végig a kis sátrunkban.
– Álljunk le – súgta a számba Brúnó.
– De hát csak most jöttünk bele – kuncogtam csókokkal hintve tele a nyakát. – És valaki egészen mást akar – simogattam meg a farkát, mire megrándult a teste.
– Valaki? – visszhangozta ködös tekintettel és felnyögött, amikor tovább simogattam. – Basszus Betti, ha nem állsz le most, nem fogom tudni garantálni, hogy nem velünk lesz tele az internet pillanatokon belül. Világos van – zihálta majd felhördült, amikor gyengéden, de erőteljesen rámarkoltam.
– Igazad van – sóhajtottam fel és elhúztam a kezem, mire kikerekedett a szeme.
– Boszorka vagy – vádolt meg és feltérdelve megigazította a nadrágját majd a táskája felé fordult és kivett egy fürdőnadrágot. – Engedelmeddel eltettem egy bikinidet, mert bár meztelen fürdés a terv, szeretnék most is megmártózni – dobta hozzám a piros bikinimet.
– A zuhany nem megfelelő – kérdeztem ártatlanul pislogva, mire dühösen rám meredt és egy mozdulattal megszabadult a nadrágjától felfedve a férfiasságát.
A torkomra fagyott a szó és csak bámultam az előváladéktól nedves férfiasságát, majd erősen az ajkamba haraptam és a sátor bejárata felé pillantottam.
– Nem – szólt rám, amikor elszánt arccal felé másztam.
– Komolyan? – kérdeztem döbbenten. – Nem akarod?
– Szerinted? – bökött magára nevetve. – De nem így, nem ilyen hirtelen pláne nem világosban.
– Igazából már szürkület van – pislantottam az átlátszó tető felé, és eszembe véstem, hogy feltétlen takarjam le, mielőtt sor kerülne a nagy pillanatra.
Brúnó követte a tekintetem majd felröhögött belebújt a fürdőnadrágba és kimászott a sátorból, hogy át tudjak öltözni. Nem esett rosszul, hogy most elutasított, mert igaza volt. Világos volt, a kempingben gyerekek voltak, mi pedig erkölcsös felnőtt emberek voltunk, akik nem paráználkodtak fényes nappal. Átvettem a bikinimet, majd felpillantottam és Brúnóra vigyorogtam, aki az átlátszó tetőn keresztül figyelt engem. Macska egér játékot játszottunk, feszegettük egymás határait, míg a Hold magason nem járt az égen. Bár éjszaka nem volt szabad a vízben tartózkodni, az nem volt tiltott, hogy a parton maradjunk és megvárjuk, míg mindenki nyugovóra tér. Mindenki kivéve Brúnó, én és a két operatőr.
– Ha bármit is felveszel, mielőtt a víz ellepne, kitekerem a nyakad – pördültem Alexander felé.
– Valóság showt forgatunk, nem pornót – ráncolta össze a homlokát. – Komolyan meztelenül akarsz a halak közt úszkálni?
– Egyszer élünk – vontam meg a vállam és elfordulva a lépcső felé indultam.
Nem voltam hülye nem a szemük láttára vetkőztem le, megvártam, míg derékig ellep a víz, akkor kibújtam az alsóból és kihajítottam a partra, majd nem sokkal később követte a bikinifelső is. Ahogy a meztelen testem akadály nélkül érintkezett a hideg vízzel, a mellbimbóim azonnal megkeményedtek és a víz kellemesen simogatott odalent, ahogy Brúnó mellé úsztam. Ő már nem volt rest Alexanderék előtt letolni a gatyáját, de nem is hibáztattam érte. Piszok jó teste volt, amit csak magamnak akartam, tehát kénytelen leszek megfenyegetni Alexandert, hogy vágja ki ezt a részt.
– Nem hiszem el, hogy bevállaltad – fúrta a tekintetét az enyémbe Brúnó.
– Nem vagyok egy szende szűz kislány – vágtam rá és átkaroltam a nyakát. – De, ha az lennék, boldogan adnám neked a szüzességem – suttogtam csókokkal hintve tele az arcát. – Mond el mit csinálnál velem, ha szűz lennék.
– Tessék? – kérdezte kábultan pislogva.
– Mivel kezdenéd? Hogy érnél hozzám? Óvatosan? Erősen? Törékenynek tartanál, akire úgy érzed vigyáznod, kell, vagy hagynád, hogy a szenvedély uralja a testedet?
– Ó bassza meg a saját csapdámba estem – nyögött fel, amikor a legintimebb testrészünk egymásnak feszült.
– Mit tennél velem Brúnó? – szegeztem rá a tekintetem és az ujjaimmal beletúrtam a hajába. – Mutasd meg – kértem.
– Megmutatom – suttogta és a keze szorosabban fonódott a derekam köré. – De csakis a sátorban – jelentette ki.
Már felöltözve sétáltunk fel a lépcsőn, amikor a parton egy elemlámpa fénye söpört végig. Mindketten lefagytunk és a közeledő fénypontra szegeztük a tekintetünket, míg meg nem jelent egy fiatal srác.
– Éjjel tilos a vízbe menni – szólt ránk. – Tiltja a házirend, amit elfogadtak, amikor kifizették a szállást.
– Sajnáljuk. A menyasszonyom elvesztette a gyűrűt, amivel megkértem a kezét. Családi örökség volt, azt kerestük mielőtt holnap reggel a többi vendég még mélyebbre nyomja az iszapban – mondta Brúnó és óvón magához ölelt. – Nem baj cica – suttogta.
– Annyira sajnálom. A nagymamádé volt – motyogtam. – Édesem – görbült sírásra a szám.
A sírhatnékom valós volt, de nem a nem létező családi örökséget sirattam, hanem azt, hogy feltartottak minket.
– Ezért ajánlatos ékszer nélkül a vízbe menni.
– Most már tudjuk – sóhajtott Brúnó.
– Bébi fázok, menjünk és feküdjünk le aludni – kértem a nyakába fúrva a fejemet.
– Ha az úr elenged minket…
– Menjenek csak, a keresést pedig folytassák reggel. 8 órától lehet a vízbe menni – mondta a férfi majd elsétált.
Nem túl kedves szavakat motyogtam, ahogy a távolodó alakja után bámultam. Brúnó nevetve lépkedett mellettem, majd a nevetése elhalt, amikor az egyik sátorból valaki csendre intette.
– Hogy itt semmit se lehet csinálni – jegyezte meg és a sátrunkhoz érve elhúzta a cipzárt.
Elsőként másztam be, majd a táskám mellé térdeltem és addig turkáltam, míg rá nem akadtam a hosszított pólómra.
– Mit csinálsz? – kérdezte Brúnó és zseblámpával bevilágította a sátrunkat.
– Felöltözök – válaszoltam és magamra húztam a felsőt, majd Brúnó felé fordultam.
– Pár pillanat múlva úgyis a sarokban landol – kuncogott fel.
– Nem is tudom. Az a járkáló biztonsági őr elvette a kedvemet tőle – motyogtam.
– Oké – vonta fel a szemöldökét és mellettem elnyúlva elvette a töltőn lévő telefonját majd nyomkodni kezdte, aztán felcsendült egy nagyon is érzéki dal. – De úgyis tudjuk, hogy meggondolod magad – emelte rám a tekintetét.
– Meg? – érdeklődtem mosolyogva.
– De meg ám – húzott magához a derekamnál fogva és hosszasan megcsókolt. – Még gyertyát is gyújtanék, hogy még meghittebb legyen, de nem akarok elevenen elégni, csak egy dolog miatt akarom, hogy lángoljon a testem. Az érintésedtől – mormolta a számba miközben a keze a fenekemet markolta, aztán egyre feljebb cirógatott.
Borzongva adtam át magam a kellemes érintésnek és felsóhajtottam, amikor a két keze rámarkolt a melleimre. Már nem beszélgettünk, nem volt szükség szavakra. Brúnó gyorsan megszabadított a pólómtól, majd elterültünk a hálózsákon és átadtuk magunkat a szenvedélynek. Tompán érzékeltem, hogy egyszer csak teljesen sötét lett, de örültem neki. Nem akartam árnyékokat.
Brúnó minden egyes csókja, minden érintése perzselte a bőrömet és a testem folytatásért könyörgött. Lubickoltam a figyelmében, amikor teljesen meztelenül feküdtem előtte és, amikor arra kért kényeztessem magam, megtettem. Túl régóta nem éreztem azt, hogy valaki nem csak a testemet tartja gyönyörűnek, hanem a lelkemet is. Nem kellett hangosan kimondania, láttam a szemében, benne volt minden csókjában az ígéret, hogy nem csak egy test vagyok a számára.
– Annyira finom vagy – suttogta a combom rejtekébe temetve a fejét és a csípőmet megragadva közelebb húzott magához.
A testem egy ütemre ringott, Brúnó nyelvcsapásaival, ujjaim a hajába fonódtak, a testem remegett az egyre közelebb kerülő orgazmustól. Őszintén bevallom nagyon nehezen mentem el, míg Jocival együtt voltam jó, ha négyszer sikerült teljesen kielégülnöm. Valami plusz mindig hiányzott.
– Fordulj meg – kérte Brúnó, mire a hasamra fordultam és zihálva vártam a következő lépését.
Mikor hátulról belém hatolt felnyögtem és megmarkoltam a takaró szélét miközben ő a hátamra simulva egyik kézzel a csípőmet markolta másikkal pedig a csiklómat ingerelte. Pillanatok alatt felrobbantam, testem izzadt, de alighogy elmentem, újabb hullám érkezett. Brúnó kicsusszant belőlem, majd az ölébe vont én pedig keményen meglovagoltam, miközben az ajkunk egybeforrott.
– Mindjárt el… - nyögött a számba. – Kéne gumi.
– Fogamzásgátlót szedek, szard le a gumit – nyögtem a szájába és gyorsítottam a tempón.
Egyszerre jutottunk el a csúcsra majd kimerülten lihegve a mellkasára borultam.
– Azt hittem már sose mész el – suttogtam megcsókolva a mellkasát.
– Rekorder vagyok – válaszolta magához húzva a fejem és hosszasan megcsókolt. – Annyira szeretnélek látni világosban, ez a félhomály nem az igazi – mormolta bosszúsan.
– Van egy ötletem – vigyorodtam el és felülve magamra kaptam a pólót, majd felhúztam a sátor cipzárját és kilőttem a zuhanyzók felé.
Pár percen belül már a kivilágított zuhanyfülkében estünk egymásnak és aznap este harmadjára is orgazmusom volt. Igazából nem is tudom, hogy eddig, hogy tudtam élvezni a szexet. Brúnóval annyira más volt, minden sokkal intenzívebb és igazibb. Talán ez azt jelentette, hogy 25 éves koromra megtaláltam a Nagy Őt?
– Szeretlek Tűzmadár – suttogtam miközben azt néztem, ahogy Brúnó a hasamra hajtva a fejét egyenletesen szuszogott, aztán én is behunytam a szemem és mosolyogva elaludtam.