A stylist ebéd után érkezett meg és hozott magával 10 estélyi ruhát. Az egyik gyönyörűbb volt, mint a másik és ez nem könnyítette meg a választást. Szerettem volna jó benyomást tenni a férfiakra, azt akartam, hogy az idősebbek is a nőt lássák bennem, ne pedig egy kislányt. Titkon leginkább Gábornak akartam megfelelni, hisz ő volt a legidősebb. Egy barackszínű tüllös ruha és egy csillogó fekete sellő fazonú ruha közt vaciláltam és végül az utóbbi mellett döntöttem a kialakítása miatt. A combom közepéig szorosan a testemhez simult és onnan terebélyesedett ki, a felső része pedig a köldökömtől hasított volt és oldalról sejtelmesen villantotta meg a melleimet. Nem voltam telt idomokkal megáldva, de sose bántam. A színpadon nagy mellel nem egyszerű ugrálni, tudom, mert rengeteg ismerősöm panaszkodott már. A hajamat begöndörítettem, a sminkemet pedig hagytam, hogy a stylist készítse el, miután elborzadt az ötletemtől. Ugyanis én imádtam az erős sminket, de Nóri szerint a kevesebb néha több, így kezelésbe vette az arcomat.

Este hétkor aztán megálltam Zalán mellett és izgatottan toporogtam. Mikor az első kocsi begördült elénk, kinyúltam oldalra és akaratlanul is megszorítottam Zalán kezét. Kíváncsi voltam, hogy ki lesz az első, aki megérkezik, de arra, aki kiszállt a hátsó ülésről egyáltalán nem számítottam.

– Te meg mi a francot keresel itt? – fakadtam ki és csak meredtem Molnár Krisztiánra, akinek a széles mosolya kisé elhalványodott.

– Neked is, szia – köszönt vissza döbbenten pislogva.

– Nem! Szállj vissza a kocsiba és húzd haza a beledet Adriennhez, még csak most kérted meg a kezét! Örök szerelmet esküdtél neki, mégis mit csinálsz itt? – hadartam idegesen.

– Jöttem jó tanácsokkal ellátni téged? – nézett rám megszeppenten.

– Hogy? Ó! De most? Mindjárt itt vannak a potenciális jelöltek – pillantottam a háta mögé arra számítva, hogy mindjárt felbukkan a következő autó.

– Addig még van egy fél órád. Menjetek – hessegetett el Zalán.

– Ez esteben oké – biccentettem és zavartan Krisztiánra mosolyogtam. – Németh Beatrix – nyújtottam kezet.

– Molnár Krisztián – rázta meg a kezemet majd egymás mellett lépkedve elindultunk a kert felé. – Nem vagy ideges?

– Egyáltalán nem – mosolyodtam el. – Inkább izgatott vagyok, de egy kicsit félek is, hogy nem miattam jönnek, hanem amiatt, akinek hisznek.

– Ez sajnos velem is előfordult. Próbálj meg nyitott lenni és figyelni a jelekre – tanácsolta én pedig nyitott füllel hallgattam.

Fél órán keresztül megállás nélkül beszélgettünk, egyik ámulatból estem a másikba és már értettem, hogy Adrienn miért szeretett bele. Krisztiánnak volt egy olyan kisugárzása, ami arra sarkallta az embert, hogy megbízzon benne. Lehet ez abból fakadt, hogy író volt, de lehet a személyisége volt az oka, na meg az, hogy piszkosul helyes volt.

– Kicsit azért csalódott vagyok, hogy nem versenyezel a pici szívemért – jegyeztem meg, amikor visszaértünk a szökőkúthoz.

– Sajnálom, de foglalt vagyok – nevette el magát. – Add önmagad és minden jó lesz – ölelt magához, én pedig meglepetten, de boldogan viszonoztam. – Csak kérlek, ne ess abba a hibába, mint én. Ha úgy érzed, szeretsz valakit ne habozz elmondani neki.

– Így lesz – ígértem meg és biztos voltam benne, hogy ezt be is tartom. – Szeretlek? – vigyorogtam rá.

– Igen, majd valahogy így – röhögte el magát. – Ügyesen!

Feltöltődve álltam meg Zalán mellett majd hirtelen felindulásból őt is átöleltem. Zalán megveregette a vállamat, majd kezet fogott Krisztiánnal, aki egy kacsintás kíséretében beült a kocsiba. Pár perccel később begördült az első kocsi, majd kiszállt belőle Gábor. Azonnal levert a víz és éreztem, hogy az arcom vörös tűzben ég. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az első, de azért örültem, mert nem kellett sietnem. A tökéletes formámat mutathattam, úgy, hogy még senki sem volt bent a házban, akikre figyelnem kellett.

– Tasi Gábor örvendek – lépett oda hozzám.

– Szia. Németh Beatrix – mosolyogtam rá és mikor a szemébe néztem teljesen elvesztem. – Alig várom, hogy megkóstoljam a főztöd!

– Készen állsz arra az eksztázisra? – vonta fel a szemöldökét halvány mosollyal az arcán.

– Tesztelj – billentettem oldalra a fejemet.

Gábor mosolya szélesebb lett, majd felemelte a kezét és finoman a fülem mögé tűrt egy hajtincset.

– Kérlek, fáradj be a házba és foglald el magad, míg a többiek megérkeznek – kérte Zalán. – Szedd össze magad, még hátra van 19 – motyogta nekem Zalán, amikor Gábor bement.

Zavartan biccentettem és, amikor begördült a következő kocsi már ugyanolyan lelkes voltam és összeszedett mielőtt Gábor megérkezett volna. A társaság vegyes volt, voltak, akik megleptek engem és voltak, akik csalódást okoztak. Sajnos ezek közé tartozott Berci és Attila is, akiket pedig nagyon vártam, de Dorián nem hazudtolta meg magát. Hófehér öltönyben érkezett és egy csokor vörös rózsával.

– Nocsak – mosolyogtam meglepetten.

– Hát, szia – lépett oda hozzám és megpuszilta az arcomat. – Tóth Dorián vagyok.

– Én pedig Németh Beatrix és imádom a rózsákat – vigyorogtam vadul, majd merészen a válláról lecsúsztattam a kezem a karjára. – Ez igen – biccentettem elismerően.

– Hát igen. Szépségverseny első hely – kacsintott rám. – Odabent találkozunk virágszál.

Teljesen megfeledkeztem róla, amikor a következő autóból kiszállt maga Damon Salvatore. Komolyan mondom az első pillanatban azt hittem, hogy ő az. Sötét szinte fekete haj, hihetetlenül kék szemek, teljesen fekete szett és szívdöglesztő mosoly. Buzgón kutattam az emlékeim között, hogy vajon ki lehetett ő, de teljesen tanácstalan voltam. Lehet, hogy egy külsős?

– Helló – rebegtem és felsóhajtottam, amikor az idegen megfogta a kezem és egy csókot lehelt a kézfejemre.

– Örülök a találkozásnak. Valkusz Igor vagyok.

– Köszönöm, hogy itt vagy. Te voltál az utolsó, már mindenki itt van – mosolyogtam.

– Akkor gondolom már fáradt lehetsz, nekem pedig elég nehéz dolgom lesz – állapította meg és a karját nyújtotta felém. – Szabad lesz?

– Melyik dimenzióból pottyantál ide?

– Az álmaidból? – kérdezte én pedig elnevettem magam.

Most már pontosan tudtam, hogy ki ő. Igort eredetileg a kinézete miatt húztam azonnal jobbra, egy percig se gondolkodtam, csak cselekedtem, de már tudtam, hogy 34 éves és egy Hotel láncot üzemeltet.

– Igor kérlek, csatlakozz te is a többiekhez, hamarosan Betti is csatlakozik.

Igor Zalán szavait hallva ellépett tőlem rám mosolygott majd a kert felé indult a többiekhez. Én Zalánnal egy kis szobába mentem és fáradtan leültem a kanapére. Őszintén azt hittem könnyebb dolgom lesz, de annyi érzelem ért az elmúlt egy órában, hogy csak pislogtam.

– Nos, eddig milyen? Kiket látsz esélyesnek? Jelen pillanatban kiket látsz a véghajrában?

– Igort, Gábort és Doriánt. Ők teljesen megbabonáztak. Hihetetlen, de ez az Igor. Én nem tudom, hogy kerülte el ennyire a figyelmemet.

– Kik azok, akiket már most beszélgetés nélkül hazaküldenél?

– Senkit. Mindenkinek meg akarom adni az esélyt – jelentettem ki.

– Mikor Berci jött úgy láttam csalódott voltál.

– Nem voltam csalódott csak túl sok volt, túl lelkes és túlságosan úgy viselkedett mintha évek óta jól ismernénk egymást.

Zalán elgondolkodva bólogatott majd ellökte magát a faltól én pedig követtem. Menet közben gyorsan elmagyarázta, hogy mi következik, majd megkért, hogy várjak.

– Uraim. Köszöntelek titeket itt a Mátra szívében, ahol a szerencsések négy teljes hetet eltölthetnek, hogy megnyerjék Németh Beatrix szívét. Az este folyamán lesz lehetőségetek közelebbről megismerni az énekesnőt, azt ajánlom, tegyetek mély benyomást ugyanis még ma öten hazamennek. Uraim Beatrix.

Mosolyogva léptem ki a fal takarásából ám egy pillanatra elbizonytalanodtam, amikor egyszerre 20 férfi tekintete szegeződött rám. Megköszörültem a torkomat és, hogy oldjam a zavaromat a zongorához léptem.

– Kezdetnek szeretném feloldani a hangulatot egy kis énekléssel, ha nincs ellenetekre – magyaráztam és a gyomrom görcsbeugrott, amikor a tekintetem találkozott Gábor kissé gunyoros szemeivel.

– Szabad lesz? – intett a mellettem lévő helyre Igor, mire odébb csúsztam. – Úgy tűnik egy csöppet zavarban vagy, ki mentselek? – kérdezte csendesen.

– Hamar belejövök – súgtam vissza és kíváncsian figyeltem, ahogy feltűrte az inge ujját majd hosszú ujjai a klaviatúrára helyezte. – Tudsz zongorázni?

– Édesanyám zongoratanár volt, így muszáj voltam megtanulni – válaszolta. – Mit játszunk? – kérdezte kíváncsian.

– Hát hosszú küzdelem fog rátok várni, adjuk meg a módját – vigyorogtam rá és elkezdtem játszani a Karib Tenger Kalózai főcímdalát.

Igor elnevette magát, majd becsatlakozott én pedig csak ámultam, hogy milyen gyorsan pörögtek az ujjai. Önkéntelenül átadtam neki az irányítást, mert lehetetlen volt felülmúlni őt, inkább a háttérből kísértem őt és én voltam az ő jobbkeze, nem ő nekem. A dal végén elismerően rámosolyogtam, majd felálltam, de mielőtt elmentem volna lehajoltam hozzá.

– Azt hiszem ez egy jó kezdet volt, de azért remélem, okozol még meglepetéseket – suttogtam a fülébe.

– Hidd, el tele vagyok meglepetésekkel – érintette meg a csuklómat mosolyogva.

A zene valóban gyorsan feloldotta a zavaromat és már nem esett nehezemre lehuppanni a kanapére a férfiak közé.

– Na, akkor beszélgessünk – vigyorogtam körbe, majd gyorsan elkaptam a tekintetem Gáborról, aki kicsit félrehúzódva beszélgetett Doriánnal és Bercivel, de közben engem figyelt. Valamiért, amikor rám nézett úgy éreztem helytelenül cselekszem és nem kéne itt lennem.

De ezzel az érzéssel próbáltam nem gyakran törődni, helyette inkább arra koncentráltam, hogy megismerjem az engem körülvevő férfiakat. Az ismerkedés viszonylag elég gyorsan ment, köszönhetően annak, hogy egyikőjük sem akarta még túlszárnyalni a másikat. Mindenki meghallgatott mindenkit, nem tolakodott oda, csak közösen beszélgettünk és mindenre figyeltem. Amikor nem az egyikükkel beszélgettem, akkor is odafigyeltem, hogy a többiek mit tesznek. Például, amikor ketten kimentek dohányozni tudtam, hogy ők ez miatt háttérbe szorulnak. Egyáltalán nem ítéltem el őket, de az én életembe, ráadásul a lehető legközelebb nem kellett egy olyan, aki dohányzott.

– Te is? – szóltam Dorián után csalódottan, amikor kifelé indult.

– Nem, én egyedül csak a tiszta levegőt szívom. Ma látható az üstökös, ami elhalad a Föld mellett, azt akartam megnézni. Csatlakozol? – kérdezte kedvesen.

Az ajkamba harapva Zalán felé pillantottam, aki bólintott egyet így elfogadtam Dorián kinyújtott kezét és kimentem vele a kertbe. A dohányzók előtt elhaladva próbáltam nem levegőt venni, amit Dorián halk nevetéssel jutalmazott. A pavilonig sétáltunk ugyanis ott látszott a legtöbb az égből. Egy ideig mindketten a szemünket meresztettük szokatlant keresve az égbolton, amikor én észrevettem egy apró mozgást.

– Az nem az? – kérdeztem izgatottan.

– Az egy műhold – lombozott le Dorián, mire a lelkesedésem azonnal megcsappant. – Nézd csak – fogta meg gyengéden a vállamat és a megfelelő irányba fordított. – Olyan az alakja, mint egy könnycsepp – suttogta a fülembe.

Nekidőltem a mellkasának és arra pillantottam, amerre az ujjával mutatott, majd elmosolyodtam, amikor észrevettem az enyhén ragyogó könnycsepp alakú üstököst. Dorián keze a vállamról lecsúszott a derekamra, a testemet pedig azonnal átjárta a kellemes melegség. Sokáig csak álltunk ott csendben, majd mivel elkezdtem fázni rám terítette a zakóját és visszaindultunk a ház felé. Mikor felléptünk a teraszra megpillantottam Gábort, aki az egyik függőfotelben ült. Bocsánat kérően Doriánra mosolyogtam, majd leültem a Gábor mellett lévő függőfotelbe.

– Fiatalabb koromban mindig egy ilyet akartam a szobámba – szólaltam meg. – Fényfüzért akartam ráaggatni, hogy varázslatos legyen.

– De nem lett ilyened?

– Nem, túl kicsi volt a szobám – sóhajtottam fel. – Az első fizetésemből azonnal egy ilyet vettem – mosolyogtam rá.

– Akkor egy álmod valóra vált már – nézett a szemembe. – Miért vagyok itt Betti? Mióta csak megkaptam az e-mailt azon gondolkodok, hogy mit akarhat egy ilyen gyönyörű és fiatal lány pont tőlem?

– Adrienn tavaly pontosan ezen, gondolkodott. Mit akarhat tőle Krisztián?

– Komolyan érdekel – szegezte rám vesébe látó szemeit.

– Meg akarlak ismerni, van valami a szemeidben, aminek nagyon nehéz ellenállni – vallottam be. – Te voltál az utolsó, akit feldobtak nekem, igazából benne se kellett volna lenned, mert a műsor készítői 35 fölé nem akartak menni, de te ott maradtál és hiszem, hogy ennek oka van. De, ha ennyire kételkedsz magadban miért jelentkeztél?

– Azért, amiért mindenki más, hogy melletted legyek, átsegítselek mindenen és elő pajzsként védelmezzelek a világtól – mosolyodott el gunyorosan. – Neked Betti nem lovagra van szükséged, nem egy védelmezőre, hanem egy férfire, aki megtölti a hasadat, egy társra.

– Tetszik, hogy egyenes vagy – suttogtam.

– Tetszik, hogy őszinte vagy – vágta rá.

– Csak ennyi tetszik bennem? – érdeklődtem.

– Egyáltalán nem – billentette oldalra a fejét. – Nem tartalak fel, még sokan várnak a kettesben töltött pillanatokra veled – állt fel, mire én is felpattantam.

– Köszönöm, hogy jelentkeztél és bízom benne, hogy sikerül bebizonyítanom nem egy kislány vagyok – érintettem meg a karját.

– Nekem nem kell bizonyítanod – rázta meg a fejét azonnal és a kezemre tette a kezét. – Csak legyél önmagad, az ember, akkor a legvarázslatosabb!

Némán néztem Gábor távolodó alakja után, majd felsóhajtottam, megráztam magam és bementem a házba, hogy az elkövetkező percekben Berci elkápráztasson a tánctudásával. Az elején benne valóban csalódtam, mert kicsit megijesztett a lelkesedése, de a táncaink során megcsillantotta, hogy mennyire szórakoztató személyiség. Fergeteges poénjai voltak, szakadtam a nevetéstől majd hullafáradtan a kanapén kerestem menedéket.

– Szia – köszöntem Konrádnak és lihegve kivettem a kezéből az italát, majd felhajtottam a tartalmát.

– Egészségedre – mosolygott rám. – Még nem igazán volt alkalmunk beszélgetni.

– De tudom, hogy te vagy a pilóta és bejártad az egész világot – mutattam rá. – Melyik ország a kedvenced?

– Minden országnak megvan a maga szépsége, de mégis azt mondanám, hogy Magyarország.

– Hogy mi? – kerekedett el a szemem döbbenten. – Görögország, Franciaország, Amerika és neked mégis ez a kedvenced?

– Az országunk gyönyörű Betti, csak nézd meg ezt itt – intett a kilátás felé. – A legjobb az elhelyezkedése, minket nem sújtanak cunamik, sem tornádók.

– Jó igen, ilyen szempontból valóban a legjobbak vagyunk, de akkor is – kerestem a szavakat még mindig döbbenten.

– Mit nem tudsz itt csinálni, amit bármilyen más országban igen?

– Meglovagolni a hullámokat és híreségekkel találkozni minden sarkon – vágtam rá azonnal, majd az ajkamba haraptam. – Igazi hazafi vagy – mosolyogtam rá.

– Csak értékelem azt, ami van, és nem arra figyelek, ami nincs – vonta meg a vállát, majd elgondolkodva megérintette a hajamat. – Azt hittem te is így gondolod, amikor elénekelted a Magyarország című dalt, úgy éreztem te is szereted az otthonodat.

– Szeretem igen, de az országban lévő embereket már kevésbé. Túl sok a rosszindulat, a felesleges bántás.

– Az emberek rá fognak jönni mekkora hibát vétettek, amiért betámadtak téged – csúsztatta a tarkómra a kezét, mire a szemébe néztem és sóhajtva bólintottam.

– Köszönöm – suttogtam majd rámosolyogtam és felálltam.

A mosdó felé tartva magamon éreztem mindenkinek a tekintetét, ami arra késztetett, hogy még jobban kihúzzam magam. A mosdóba lépve aztán felsóhajtottam és egy pillanatra hagytam, hogy a fáradtság elhatalmasodjon rajtam. Elvégeztem a dolgom, megmostam az arcomat, majd percekig szemeztem a tükörképemmel mielőtt visszamentem a rám váró férfiakhoz.