Igor azzal jelezte érkezését, hogy hozzám nyomta vizes testét majd ráadásként megrázta a fejét és vízcseppek repültek szerteszét. Felsikkantottam, mire többen felénk fordultak.
– Felszarvaztál – vádolt meg.
– Éhes vagyok – vonogattam meg a vállam. – Lángost eszünk – vigyorogtam rá.
– Már, ha eszünk – ráncolta a homlokát Gábor. – Tocsog az olajban.
– Nagyon? – kérdeztem pipiskedve, de nem láttam be a pult mögé.
– Nagyon – vágta rá és kiállt a sorból.
– Ne már, itt nagyon jó. Még mindig itt vagyok nem? – kérdezte Csanád.
– Nem tudom én inkább a szakemberrel tartok – állt ki a sorból Igor is.
Összehúzott szemekkel meredtem rájuk, majd előrébb léptem és belekaroltam Csanádba.
– Akkor üljetek le, mi meg eszünk lángost – jelentettem ki.
– Betti…
– Gáboooor – nyújtottam el a nevét, mire szúrósan megvillant a tekintete.
Végül Igorral leültek, én pedig Csanád mellett maradtam és beszélgettünk, amíg sorra nem kerültünk. Csanád igazából nagyon is értelmes ember volt és nagyon szenvedélyes, amit furcsáltam az az, hogy eddig ezt nem vettem észre. Elmesélte, hogy nem ő választotta az ügyvédi pályát, valójában író akart lenni, de végül győzött a józanész az írást pedig meghagyta hobbinak.
– Tudod, ha az ember nincs, megáldva tökéletes színészi képességgel vagy énekhanggal nehezen élhet meg a hobbijából. Az írás pedig nem a legjobb kereseti lehetőség.
– De a legtöbb szívet az mozgatja meg – mosolyogtam rá és elvettem a saját lángosomat.
Csanád kétkedve nézett rám, de én kiálltam a véleményem mellett. Az írás ugyanolyan fontos szerepet töltött be az emberiség életében, mint a zene. Mert, ha jobban belegondoltunk, az embereket két csoportra lehetett osztani. Voltak, akik a zenébe menekültek és voltak, akik az olvasásba. Én az előbbibe tartoztam, de olyankor én is elolvastam egy könyvet. Molnár Krisztián könyvei például ott sorakoztak a polcomon, ahogy az Adriennel közös könyve is. Ezzel pedig a listám végére is értem több könyvem nem volt.
Gábor a homlokát ráncolva hajolt közelebb a lángosomhoz, majd rám emelte a tekintetét, amikor lecsippentettem belőle egy darabot és a számba dobtam.
– Olyan, mint az összes többi lángos – vontam meg a vállam.
– Csak tocsog az olajban, nem is beszélve a rengeteg feltéttől. Fogadjunk, hogy fél órán belül visszaköszön – morogta.
– Ember megtennéd, hogy befogod, és nem veszed el az étvágyunkat? – háborodott fel Csanád. – Értem én, hogy te vagy a nagy sztárséf, de néha leszállhatnál a magas lóról. Nem csak az a tökéletes, amit te készítesz.
– Jól van elég lesz – vándorolt kettejük között a tekintetem mielőtt egymásnak ugrottak volna. – Sok pénzt bukok, ha összeverekedtek.
– Nehogy rajtam múljon a fogadásod – morogta Gábor felállva és ott hagyott minket.
– Szép kis napunk lesz – nyugtázta Igor és belekortyolt a kólámba.
Vettem rá egy elkeseredett pillantást és szívem szerint Gábor után mentem volna, hiszen ő csak jót akart, de maradtam a fenekemen és megettem a lángost, Igor pedig megitta a kólámat, de hozott nekem másikat, hogy legyen mivel leöblítenem a falatokat.
– Tudod utána mentem volna – hajolt közel hozzám Igor. – Mármint Gábor után – magyarázta értetlen tekintetem láttán.
– Nocsak – vontam fel a szemöldököm.
– Nem úgy, mint utánad – javította ki magát röhögve.
– Miért nem tetted?
– Mert ez egy verseny és ő nem illik a top 3-ba – biccentett Csanád felé.
– Tehát te ezt így eldöntötted, hogy nem illik bele. Ki van benne a top 3-ba szerinted?
– Az, aki neked is – válaszolta őszintén. – Természetesen én, Brúnó, amit meg is értek, valamint Gábor, amit még nem teljesen értek. De mindketten tudjuk, hogy a végén úgyis az enyém leszel – fonta át a derekamat és szorosan magához húzott.
– Nagyon biztos vagy magadban – suttogtam felnézve rá.
– Félig már így is az enyém vagy. Elvettem a Sztárszerelem szüzességed – suttogta a fülembe, mire elvörösödtem. – Hamarosan pedig a szíved is értem fog dobogni, akkor pedig már mindegy bármilyen küzdelem, csók, randi az enyém leszel. De most nedvessé teszlek – kezdett el a medence felé húzni.
– Beszélnem kell Gáborral – vetettem meg a lábamat.
– Már megint felültetsz? – vonta fel a szemöldökét.
– Sajnálom – mosolyogtam rá majd elhúztam a kezem és megfordulva Gábor keresésére indultam.
Először a medencéket jártam végig, de ott nem találtam őket így a standok felé indultam. Hosszas keresgélés után végül az italospultnál bukkantam rá.
– Ugye nem alkoholba folytod bánatod? – ültem le mellé és kértem magamnak egy Sex on the Beachet.
– Nem igazán szoktam inni, de leellenőrizheted – tolta elém a poharát.
– Ugyan – legyintettem és az oldalának dőltem, hogy rám figyeljen. – Tudom, hogy csak jót akartál.
– Nem számít – vonta meg a vállát. – Talán tényleg csak túlreagáltam. Nem igazán szeretem az ilyen helyeket.
– Rossz tapasztalat?
– Azok voltak dögivel. Mikor még tanítottam osztálykiránduláson voltunk, a srácok éhesek lettek, de nem volt semmi a közelben, aztán megláttam egy kis vendéglőt. Másnapra az egész osztály kidőlt, köztük én is. És mi a legjobb? Kicsaptak – horkantott fel.
– Annyira sajnálom – szorítottam meg a vállát majd megköszöntem az italomat és belekortyoltam. – De nem a te hibád volt és igazságtalanul rúgtak ki. Akkor végül ezért fordultál a főzés felé?
– Voltaképpen igen – sóhajtott fel. – Szerettem tanítani csak aztán kisiklottak a dolgok.
– Ha gondolod, engem korrepetálhatsz kémiából – ajánlottam fel mire rám emelte a tekintetét.
– Utálom, hogy az első csókunk így történt meg. Nem így akartam, parancsra.
– Én nem sajnálom, mert nem tudom meddig húztad volna – vágtam rá azonnal. – De türelmesen kivárom az első igazi csókunkat – mosolyogtam rá. – Az első kémia korrepetálásig – kacsintottam rá és tovább kortyolgattam az italomat.
Míg elfogyasztottam az italomat beszélgettünk és végre valahára úgy éreztem, hogy Gábor leengedte a falakat és beengedett engem. Bár itt engem kellett volna meghódítani, mégis ő volt az, aki bezárkózott. De többé már nem engedtem, hogy visszaépítse azokat a falakat.
– Ú vízitorna – csillant fel a tekintetem és Gábor kezét megragadva már húztam is a medence felé.
Csanád és Igor a vízben voltak már, utóbbi érkezésemet azzal fogadta, hogy megragadott és berántott a zubogó víz alá. A víz adta takarást kihasználva ajka az ajkamra tapadt, keze pedig a fenekemre csúszott, majd mindkettőnket lerántott a víz alá. Nevetve ficánkoltam a karjában majd a felszínre rúgtam magam és beálltam az emberek közé, hogy tornázzak. Gábor és Csanád kimaradtak a mókából Igor viszont csatlakozott hozzám és velem együtt csinálta a gyakorlatokat.
– Ú ezt a zenét imádom – kiáltottam fel, amikor felismertem Pető Brúnó Ördög Nórika című dalát.
– Komolyan? – pillantott rám Igor döbbenten. – Nem gondoltam, hogy olyan lány vagy.
– Aki beáll a sorba? Csak tájékoztatásul közlöm előbb kedveltem meg a személyét, mint a dalait – öltöttem rá a nyelvem.
Miután véget ért a torna bementünk a fedett részre, ahol éppen beindult a sodrófolyosó. Csak annyian voltak, hogy nem igazán időztünk odabent, hanem, mint az öregek átmentünk a melegvizes medencébe. Ahogy a medence szélén sétáltam majdnem eltanyáztam, de szerencsére a vízimentő srác résen volt és elkapott.
– Megvagy? – kérdezte.
– Persze – mosolyogtam rá és a srácok nyomába eredtem. – Kiültetek, mint a verebek? – kérdeztem és bedugtam a lábamat a meleg vízbe majd hátra hajtottam a fejem és Alexanderre néztem. – Tedd le azt a kamerát és csatlakozz!
– Dolgozok – válaszolta.
– Elintézem Zalánnal – ajánlottam fel.
– Megtennéd, hogy levegőnek nézel? – érdeklődött mire felsóhajtottam és a vállamat megvonva visszafordultam.
A nyomott hangulat egyik pillanatról a másikra érkezett. Talán túl sokáig ültem a meleg vízben vagy nem tudom, de amikor visszafelé sétáltam a mosdóból begörcsölt a hasam. Fintorogva mentem vissza a helyünkre, elterültem a nyugágyon és behunyt szemmel próbáltam nem foglalkozni a görcsökkel. A menstruációm nem jöhetett meg, hiszen nemrég múlt el, így a fájdalom okát egyáltalán nem értettem. Magzatpózba kuporodva feküdtem és éreztem, hogy a homlokom izzadságtól gyöngyözik.
– Megvagy – huppant le a lábamhoz Csanád és megpaskolta a lábamat. – Minden oké?
– Persze – mosolyogtam rá. – Csak napozok.
Ám a napozásom nem sokkal később már igazi kínszenvedésé vált. Amikor megpróbáltam felülni elkapott az émelygés és azonnal visszadőltem.
– Bébi jól vagy? – kérdezte Igor leguggolva elém és megérintette az arcomat.
– Uhum – hümmögtem. – Elmegyek a mosdóba – suttogtam és megpróbáltam felülni, de abban a pillanatban a gyomrom tartalma a torkomba költözött.
Igort félrelökve kiadtam magamból a lángost, ami elkeveredett a koktél színével, amit megittam.
– Tessék, igyál – nyújtott felém Gábor egy palack vizet és sietve hátra fogta a hajamat. – Add ki mindet – bíztatott a hátamat simogatva.
– Bassza meg – nyögtem fel, ahogy egy újabb adag hullám érkezett és landolt a füvön.
– Ez a te hibád – csattant fel hirtelen Igor. – Te meg az erőszakos akarásod, hogy az a lángos jó. Csak azért evett belőle, mert nem akart megbántani. Most pedig nézd meg.
– Igornak igaza van – morogta Gábor.
– De nekem semmi bajom – tiltakozott Csanád.
– Ember! Ő egy nő és érzékenyebb a gyomra.
– Lehet, a vodkától van – nyögtem közbe, mert nem akartam, hogy Csanádot hibáztassák.
– Francokat – fújtatott Igor figyelmen kívül hagyva.
– Öblítsed ki a szád – suttogta Gábor én pedig engedelmeskedtem.
Mikor már nem volt semmi, amit kihányhattam volna, fáradtan dőltem Gábor mellkasának, aki a nyakamhoz szorította a hideg palackos vizet. Igor közben folyamatosan Csanáddal veszekedett, de nem volt erőm rájuk szólni. Csak feküdtem Gábor karjaiban és szorosan behunytam a szemem, hogy elmúljon a világ imbolygása.
– Szerintem az lenne a legjobb, ha visszamennénk a villába. Ott szépen veszel egy forró fürdőt, ágyba bújsz, én pedig csinálok neked olyan levest, amitől pikk pakk helyre jössz.
– Nagyon jól hangzik – suttogtam.