kira20050712 lepett meg minket ezzel a szóval. Remélem tetszeni fog neki, hogy egy ilyesféle szt0ri kerekedett belőle... 

***

Minden azzal kezdődött, hogy az a büdös zokni őrült ötlettel állt elő. Menjenek vidámparkba.

– De biztos, hogy nem lesz gond? – kérdezte aggódón barátnőjét, aki mosolyogva bólogatott.

– Csak figyeljetek, hogy ne lásson meg senki – hallatszott az intelem az elfoglalt tini felől, aki föl sem pillantott a tevékenysége mellől, úgy kommunikálta le a dolgot a lakótársával. A kis lény a mellső végtagjait tördelve egyezett bele a dologba. Végül is csak egyszer kért kimenőt, az is káoszba torkollott, mi rossz jöhet még?

– Oooké, akkor én most leléptem – köszönt el, majd tétován lebegett az ablak felé. Az utolsó pillanatban meggondolta magát és vissza hussant, hogy hálásan megölelje partnerét.

– Köszönöm – suttogta elérzékenyülten. Marinette megpaskolta, gyengéden megölelte, majd útjára engedte őt.

– Csak vigyázzatok magatokra, és időben érj haza mert nem akarok még egy olyan esetet, mint a „Sandboy" volt – hangzott el az anyáskodó végszó egy biztató mosoly kíséretében.

Normális esetben őrült gondolat lett volna újra kimozdulni, újra magukra hagyni a talizmánhordozókat, újra emberek közé merészkedni.

Normális esetben.

Ám Tikki borzasztóan imádta a Disney on Ice revüt és úgy hírlett utoljára mutatják be a kis hableányt, ami személyes kedvence volt mióta Hans kifejezetten az ő kedvéért írta meg a történetet. Mindig örömtől csorduló szívvel gondolt a férfira, aki szebbnél szebb mesékkel kápráztatta el az alkotás miniatűr megtestesítőjét. Hogy ki adta kinek az ihletet az már rejtély, de a kis piros lény rajongása a mesék iránt állandó maradt. Talán ezért is élvezte annyira minden partnerét, hisz az alkotó szellemű gazdái egytől egyig mind imádták a meséket épp, mint ő maga. A történelemben ezernyi katica volt már ezernyi helyen, s a fülbevaló olykor varázslatosan átalakult, hogy a hordozója céljait szolgálja. Mert hát a fül lyukasztás sem volt mindig divat a világban és gyakoriak voltak a hím katicák is. Így esett, hogy Adrien is Reflektaként fel tudta használni, hisz azok hirtelen átalakultak klipszekké. Marinette a harc után elmélyülten beszélgetett erről a gondolatról Tikkivel, aki elmesélte neki ezt az apró trükköt, amit a talizmánnal tud csinálni. Van az eredeti forma, és van amit kissé módosíthat rajta. A nagy könyv azonban kiköti, hogy mindig vissza kell térnie az eredeti formához, ha a dobozba kerül.

Sebesen termett a kis piros lény a Párizsi Disneylandként emlegetett szórakoztatóegységnél és a vendégeket köszöntő felirat tetején csücsülve izgatottan várta, hogy a társa is megérkezzen.

– Csak nem egy jóképű macskára vársz, Cukorborsó? – hallotta a háta mögül, amitől egyszerre lett bosszús, majd mosolyodott el. Plagg kaján mosollyal az ajkán ereszkedett le mellé a felirat tetejére. Mancsában egy ritka, és csak megrendelésre készült bonbont szorongatott. Ő maga ugyan nem volt oda az édességekért, de a gazdag tulajdonosoknak mindig megvoltak az előnyös tulajdonságaik. S ő ezekből rendszeresen húzott hasznot, mint most is. Adrien ugyanis nem bánta, sőt a többit is örömmel tukmálta volna rá, hisz őt rendszeresen próbálták megvesztegetni más cégek ilyesmivel. Kozmetikum vagy parfüm mogulok próbálták megszerezni őt maguknak ám a döntés minden esetben az apjáé volt, s ő mindenkor magának tartogatta a fiát. Minél egyedibb és zárkózottabb valaki, annál jobban megnő rá a kereslet. Ezt csak akkor tapasztalták meg, amikor a családi veszteséget követőn csend borult a házra, így hirtelen megnőtt a kereslet az Agreste dolgok iránt. A lefizetésre szolgált csoki most tökéletes ajándék volt egy olyan édesszájú cukiságnak, mint Tikki. Az igényesen becsomagolt édesség láttán szinte zsizsegett körülötte a levegő. Majdnem rágás nélkül nyelte le, de a fekete macska kwaminak már ez a látvány mindent megért. Elégedetten húzta kaján mosolyra apró száját, majd megforgatta hatalmas zöld szemeit, mintha csak terhére lenne ez a már rég várt és számára nagyon fontos találka, amit tulajdonképpen ő talált kis és szervezett le. Nagyon is jól kiismerte az évmilliók alatt örök partnerét és bár soha nem vallotta volna be, már régóta szemezett a jégkorcsolyás előadás plakátjával.

– Na menjünk nézzük meg akkor a hal lányt – nyögte szándékosan rosszul, mert már előre ismerte az erre érkező reakciót. De a negatív reakció is reakció ugyebár.

– Jaaj Plagg! Nem hal lány, hanem hableány.

– Pff. Nekem oszt... De remélem nyekeregni nem fognak benne – forgatta újfent a szemeit az érzéketlennek látszó feketeség azzal a biztos tudattal, hogy igenis egy zenés darabra mennek, de jólesett a Piros társával élcelődni. Hová is lett volna az ő lelki társa állandó dorgálása nélkül. Túl unalmas lett volna. Tikki legalább lereagálja a dolgokat. Adrien viszont újabban egyre többször figyelmen kívül hagyta az elszólásait és bosszantásul elejtett dolgait. Rendkívül unalmas tud lenni az öröklét ha nem lehet senkit idegesíteni, ha ignorálják a pusztítás fekete macskáját.

A napjuk csodálatosan telt el. Még sok idejük volt a kezdésig, így már eleve úgy tervezték körbenéznek csak a szórakozás kedvéért, hisz az évezredek alatt nem voltak vidámparkok. Kezdetnek alig láthatóan letelepedtek a hullámvasút orrán és száguldottak rajta egy kört. A fotózás előtt persze gyorsan leugrottak a járműről és nevetve kergetőzve tűntek el a tartólécek között. A kiszálló utasok kíváncsian néztek körül ki adhatta ki a magas sikító hangot, illetve a mímelt hányást a végén, de nem jutottak dűlőre. Mondjuk a dagadt faszi a kocsi végében érdekes fejet vágott. Gyanúsan érdekeset. Lehet ő sikoltozott.

A második állomás levezetésként egy teáscsészés körhinta volt, ahol hatalmas és cicomás csészék forogtak körbe-körbe. Plaggnak hamar felkavarodott a gyomra, de erőt vett magán, összeszorította a száját és kibírta a három perces menet időt. Tikki úgy tett, mintha nem látná, hogy az első kanyar után elzöldült a feje. Jutalmul kapott egy puszit a szurtos kis képére, s szerzett neki egy sajtfondüt az egyik árustól, míg az nem figyelt. A kajától ugyanis mindenkor visszatért belé az élet. A kis haspók egyben letolta a kártérítést, s hogy ne maradjon adós, vattacukorral kedveskedett figyelmes társának. A rövid szünet után bemerészkedtek a javítás miatt lezárt tükör labirintusba, ahol jót mulattak mert zavartalanul fogócskázhattak egyet. Plagg javarészt a kacarászást követve jutott át a labirintuson, no és persze átúszott néhány akadályon, de a végén ő nyerte a játszmát. Egy gyors és nyugalmas levezető csónakázásra még beültek az egyik vízen ringatózó gondola végébe, s elégedetten nézték a barlangszerűvé dekorált alagutat, amiben felváltva szóltak a természet hangjai, madárfütty s halk romantikus zene. A falon pedig körbe foszforeszkáló vagy kivetített szívecskék hömpölyögtek, masíroztak, kúsztak végig.

– Plagg néha hányást imitált, amikor egy szivárványos csóva vagy pufók kerub mellett úsztak el, s próbálta fenntartani a látszatot, hogy ő ki nem állhatja ezt az egészet. Társa oldalba bökte, amit haldoklással reagált, a végeredmény pedig az lett, hogy a szerelmesek alagútjából harsány vita hallatszott, s a kijövő gondolások ijedten meredtek vissza a sötétbe, hisz csak ők maguk voltak ott, a hangok mégis mintha a fülükbe kiabáltak volna. A következő páros egyenesen sikoltozva jött elő, és kitartóan állították, hogy szellemek vannak odabent.

A végén Plagg duzzogva követte az ő kis bogarát, hogy elfoglalják a ringre legjobb kilátást nyújtó helyet. Persze ezt sem kellett említeni, vagy túlgondolni. A pusztító bajszos már jó előre kitervelte honnan a legjobb a kilátás, kibélelte a kis párkányt az erkélyen némi mohával, és még egy bonbont is odacsempészett Adrien drága ám kihasználatlan tartalékjából. No nem mintha készült volna a randira, vagy úgy egyáltalán érdekelte volna az egész hülyeség.

Az előadásért sem volt oda úgy, mint a partnere, de annak elragadtatott arckifejezése láttán végül ő is megeresztett egy elégedett mosolyt. Az oly sokat tervezett randit sikeresen kivitelezte, és boldogságot csempészett a világ születése óta csodálva imádott kwami arcára.

Nem is lehetett volna jobb helyen. Vigyora levakarhatatlanul maradt az arcán még elválásuk után is. Adrien furcsállta is, hogy kwamija bekuckózott a helyére és némi „ringat a víz" dúdolást követően halk szuszogással merült álomba.

– Jaj Marinette, olyan nehéz ez így – sóhajtotta Tikki otthon kimerült boldogan.

– Nem értem mi olyan bonyolult ebben. Odavagytok egymásért és kész. Élvezd ha foglalkozik veled – nevetett rá a lakótársa. A kis lény összeráncolt homlokkal csóválta meg a fejét.

– Azt ti emberek nem élnétek túl. Úgy értem ez sokkal több, mint szerelem. Ez arról szól, hogy két fele vagyunk egy tökéletes egésznek. Veszélyesen vonzzuk egymást, ám ha egybe olvadnánk az veszélyes volna a világra nézve. Hisz képzeld csak el ahogy a végtelen pusztító erő összeolvad a végtelen teremtéssel. Tudod mi sülhet ki belőle? – a lány megdöbbenve hallgatta az előadást, s nemet intett.

– Erre még nem is gondoltam. Nagy baj?

– Mondjuk a naprendszeretek egy heves egymásra találásunkból született – pirult el a kis lény, már amennyire ez az eleve piros alapszínétől lehetséges volt. Egyetlen pillanat alatt foszlik semmivé minden majd áll össze az alkotás ereje által.

– Ez egyszerre szomorú, csodálatos és ijesztő – bólogatott halkan Marinette. Barátnője ráemelte szomorkás tekintetét.

– Ezért van, hogy minden macska őrülten vágyódik a katica után – sóhajtott föl.

– Nem volna elég ezt elmondani Macseknak és leszállna rólam? Hisz akkor amit ő érez, az csak a varázslat része, nemde?

– Neem, ez nem így van. Az érzelmek minden esetben valódiak. De az, hogy senki mást nem lát maga körül, még téged sem az a vonzás miatt van.

– Akkor Marinette-ként nem vagyok veszélyben?

– Nem, mert olyankor nem leng körbe a varázsom, amit Plagg megérezne.

A félig Kínai lány elcsodálkozott, s a fejét ingatta. – Már reménykedtem benne, hogy végre leszerelhetem az állandó hülyéskedését.

– Nem tudnád. Plagg elárulta nekem, hogy ő Vérbeli macska én pedig tudom, hogy a világ legboldogabb Katicájává tenne téged – kuncogta a beszélgetés lezárásaként a kwami és egy álmos puszit követően elvonult az emeletre, hogy kialudja a vidámparki randi fáradalmait.

***

- Ezzel egy csomó általam elképzelt dolgot toldottam megint a sztoriba XD

- Elhintettem egyik sztori ötletem alapját, mert igenis a katicabogarak a valóságban .... :3 nono ezt még nem osztom meg, még a végén a szemfüles kis sztoritolvajaimnak adok ennivalót... tessék szépen guglizni és gyújtőmunkázni, nem a kikuttatott szotyikat lenyúlni ♪♫

- fény derül az univerzum keletkezésére :D

- A következő történet az utolsó a megcsúszott nyári szériánkból... 

- holnap jogsi elméleti tesztem van, szurkoljatok >____<

- már gyúrunk a karácsonyi sztorikra és hamarosan nyílik a felkéréses poszt! szóval tessék figyelni, ha be akarsz kerülni a kívánságlistások közé. Idén rövid lesz a sor, csak 4 ember fér bele a keretbe, mert a tavalyi 12 től a belünk is lógott az ünnepek alatt... akár mehetett volna a karácsonyfára boának ...