Szóval eredetileg kitaláltuk azt, hogy néhány random szóból és egy címből történetet írunk, s csak később fejlődött az ötlet Ladybug week-be.

Vicces, hogy a nyolcadik fejezet maga volt az első, ami ezt az egészet elindította. Gondoltuk, hogy a lelkün is kilóg majd a hét végére, szóval megspóroltuk magunknak az első történetet, hogy pontosan bele passzoljon a nyolcadik nap szabad kategóriájába.

A szavaink, amiket random összekoldultunk a környezetünkből :

forró csoki, manó jelmez, csillag, reptér, obszcén szavak, nagyszülő, halálos

Akkor vágjunk is bele.

*****

Marinette nyűgös volt.

Nem csak amiatt, mert a megkérdezése nélkül vállalták el helyette, hogy megvarr néhány manójelmezt a közelgő karácsonyi előadásra, hanem azért is, mert Adrient nem engedték el az előbb nevezett rendezvényre.

Ismét.

A hangulata ennél laposabb nem is lehetett volna. Tetézésként megkapta Manont is a nyakába, mintha más nem is hiányzott volna. 

Szóval ott ült az asztalánál, a szájából is gombostű végek lógtak kifelé, és egy hiperaktív nyolcéves energiabomba körözött zajongva a háta mögött, és bármelyik pillanatban úgy dönthetett, hogy harsány hisztibe kezd. Az anyukája éppen közvetített a karácsonyi vásárokról. Nem lehetett könnyű egyszerre a Champs-Elysées, Mont Par Nasse, Saint-Germain-des-Prés és grand Arche pavilonjairól is egyszerre tudósítani, hogy csak a legnagyobbakra gondoljunk. A torony lábánál kígyózó bazársorokról szót se ejtsünk.  A lánynak a szíve is beleremegett a gondolatába a csodálatosan összemosódó izzóáradatnak, a finoman szállingó édeskés illatnak, mit a különféle ételstandok eregetnek. Természetesen nem tudott nemet mondani a gyermekfelvigyázásra, de attól még álmodozva tekintett ki az ablakon át a szállingózó pelyhektől zizegő sötétedő égboltra. A fények lassan tökéletesen fognak pompázni a pelyhekkel terhes ég boltozatán.

Nincs is gyönyörűbb látvány, amikor felkapcsolják a díszvilágítást a megnyitón, és embertömeg hömpölyög mindenfelé izgatottan méricskélve a kis faházak kínálatát.

Sajnos a Notre Dame előtt idén még kordonok álltak a hatalmas tűz miatt, amik elcsúfították a látványát a több mint húsz méteres talpig díszben álló fenyőnek. A Lafayette Maison homlokzatát és a kupoláját fénycsipkébe öltöztették idén is, és a minden évben egyre szebb és mutatósabb karácsonyfa sem hiányozhatott a kupola alól.

Újabb sóhaj hagyta el az ajkát. Ő ezt most mind kihagyja, mert itt szerencsétlenkedik az átkozott jelmezekkel, mert időre kell készne lennie vele és egy percet sem vesztegethet el holmi tátiszájú sétára.

- Chloe Bourgoeis-t elviheti az ördög - dohogott magában, amikor eszébe jutott a szőke lány széles mosolya és sunyin fölvillanó róka szeme, amikor a tanárnő lelkesen megköszönte neki, hogy önként vállalta a kis zöld és piros kosztümkék előteremtését. Le nem moshatta magáról az a kis..., hogy az ő aljas kis keze volt a dologban. S azt is sejtette, hogy egy bizonyos szőke modell miatt akarta őt kivonni a forgalomból.

- Csillámtámadás! - kiáltotta Manon, s mikor Marinette odakapta a fejét már csak a szikraesőt látta maga körül. Egyensúlyát vesztve pördült egyet a széken és hátával futtában összeölelkezett a kemény deszka padlóval.

- Még szerencse, hogy az előbb betűztem a gombostűket - nyöszörögte, hálát rebegve érte, hogy sikeresen nem nyelt le semmit ijedtében. Értetlenül pillantott föl és állapította meg, hogy a kis szeleburdi a szobájában szanaszét heverő hobbifelszerelésből - tucatnyi csillámpor - és némi szemétből - lufi és wécépapirguriga - alkotott egy mini konfetti ágyút, amit sikeresen rajta próbált ki először. Annyira belemerült a munkába, hogy nem is figyelte miféle alattomosságot hozott létre a kis ördögfióka. Nem tehetett mást, fölállt és leporolta magáról a csillámló borzadványt, ám ekkor a tetőtér padló- ajtaja felemelkedett és a megjelent résen át bekukucskált az édesanyja.

- Jól vagy kicsim? - kérdezte a glitterben úszó lányára pillantva, s az lelkesen bólogatott, hogy mozdulatával csillámló hóesést imitálhasson.

- Soha jobban - hazudta szélesre húzva a száját.

Sabine sanda pillantással méregette barátnője jótékony kis ivadékát, s a rumlit, amit a hatalmas padlásszobában alkotott a megérkezése óta.

- Szükséged van valamire?

A válasz újabb fejrázás volt, persze anyai ösztönének nem kellett a kódfejtés ahhoz, hogy lássa mi van kibontakozóban a kislány kezében folyó ragasztó és egy nagy csomag színes madártoll elegy között.

- Egészen biztos vagy benne, hogy nem markolhatok fel a szobádból egy kis bűbájos boszorkát, aki éppen most készül újabb bajt kavarni?

- A bolt?

- Mára bezárt.

- Apu?

- Rég elaludt - mosolyodott el a nő, a faggatást pozitív tényezőnek véve.

- Te miért nem pihensz? - kérdezte gyanakodva a copfos lány az édesanyját. A nő belekuncogott a tenyerébe.

- Kicsim, hát elfelejtetted, hogy a nagyit kell elhoznom a reptérről? Idén ő is velünk ünnepel, és ha szerencsénk van a nagypapa sem lesz olyan pokróc, és hagyja magát kirángatni az otthonából.

- Éljenek a nagyszülők - sírta Marinette csillámot könnyezve, s meghatódottan hagyta, hogy az anyukája elvezesse a gaztevőt a tetthelyről és odalent gondosan lecsutakolva kettesben elinduljanak, hogy összeszedjék a várt rokont. Csak az ő anyukája volt képes rá, hogy mindezt úgy vigye véghez, hogy a kislány alig várja az indulást.

A kékesfekete hajú lány szíve repesett az örömtől, aztán beúszott a periférikus látásába a zöld anyag, ami még korántsem hasonlított arra, amire kellett volna. Halk nyöszörgéssel huppant vissza a székre, arra gondolva, hogy Alya és Nino most biztosan azt a varázslatosan finom forrócsokit szürcsölik a karácsonyi forgatagban, aminek a téli mínuszokban már a gőze is felmelengeti az ember lelkét.

- Ez nem igazság - dohogta.

- Ugyan Marinette, nézd a jó oldalát. Legalább odakint nyugalom van - csipogta a kis barátnője a galériaágyról, ahová a szobát felforgató elem elől menekült.

Sajnos azonban elkiabálta a dolgot, mert az odakint kavargó hatalmas hópelyhek hirtelen embertelen üvöltéstől remegtek bele lassúdad táncukba.

- Azt hiszem, ez nem az én napom - tolta félre a jelmezeket a lány, hogy a halkan kuncogó kwami felé fordulhasson.

- Marinette, van egy csillag a-.

- Tikky pöttyöket föl! - adta ki az utasítást és már érezte is a varázslatos energiát, ahogy körbeveszi a testét, végigcsiklandozza a gerincét, és feltölti a lelkét önbizalommal. - Na vágjunk bele - mondta, s kilibbent a tetőablakon át a havas éjszakába.

Lusta cucumalac vagyok és nem találok ki neveket, meg villain monológokat

🐞***Lö varázslatos TimeSkip***🐞

- Szép munka volt! - öklözött össze a macskajelmezes sráccal, akinek ismét látványosan nem volt jó kedve. Alant a járdán egy idegen férfi motyogott valamit a vásárok okozta dugóról és arról, hogy sehol nincs parkolóhely az egész belvárosban, majd bágyadtan dörzsölte meg a halántékát, hogy elvarázsolt hangulatban hagyja ott a tetőről őt vizslató hős párost.

Macska szélesen elvigyorodott, amikor a lány elkapta a fixírozó pillantását.

- Buli készül, Bogárkám?

Katica értetlenül pislogott vissza rá, s eszébe jutott, hogy mielőbb el kell készülnie a varrással, ha még szeretne ő is sétálni egy kicsit a hóesésben.

- Nézd Cicus, most nem nagyon érek rá - motyogta zavartan, s felköhögött még egy tucat csillámot a frissen hulló hóra. Macska fölvonta az egyik szemöldökét a jelenetet elnézve.

- Ooké - mondta vontatottan, s inkább ejtette a témát, majd szomorú pillantással nézett az otthona irányába. Úgy gondolta, hogy a tavalyiak után idén végre melegség járja át a hatalmas házat, végre ráér az apja és együtt ebédelnek, de a változásoknak nyoma sem volt. Nehéz szívvel gondolt rá, hogy újra vissza kell mennie a hideg és üres építménybe. Beleremegett a gondolatba is. Katica nyilván félreértette a remegését, mert megszánta a kandúrt és melengető ölelésbe zárta.

- Ne haragudj kiscicám, de nagyon sok dolgom van, és az idő is szorít. Légy jó cica és idén kivételesen élvezd a karácsonyi csodát. Az ajándékodról nem feledkezem meg.

- A mit? - kapta föl a fejét a kandúr.

- Hát nem látod? A városunk ilyenkor a legszebb! A fények, a zsivaj, az emberfolyam. Mindenki olyan izgatott és várakozással teli a levegő. A finomságok illatát messzire viszi a szél, és... - tartotta előre a mutatóujját, belelendülve a monológjába - Azon a sarkon szokott tanyázni egy bódé, amiben a legfinomabb forrócsokoládét árulják - mutatott a Mon Martre irányába a piros ruhás. - Feltétlenül ki kell próbálnod! Felér egy orgazmussal.

Macska felkapta a fejét a szokatlan obszcén szavak hallatán. Ha eddig nem is érdekelte a dolog, ez felkeltette a kíváncsiságát. Hallgatásba burkolózott, hogy leplezze zavarát. Persze a lány is észbe kapott és elpirult a szóválasztása miatt.

- Na rohanok - búcsúzott és sietve távozott. Arca égését a hűvös levegő sem volt képes enyhíteni. Alig huppant be az ablakán és változott vissza, már kapott is a telefonja után, amit percek óta Alya csörgetett kitartóan.

- Kiscsaj nem hiszem el, hogy megint lemaradtál! Katica és Macska megint akcióztak. Nino nem engedett ugyan utánuk, de készítettem egy csomó klassz fotót, muszáj megnézned most azonnal! - hallatszott az osztálytársa izgatott hangja. Bár tudta, hogy a barátnője nem akkora rajongó, mint jómaga, a szaftosabb infókat és fotókat még a blogolása előtt megmutogatta neki, s jókat témáztak rajta. Marinette sanda pillantást vetett az asztalán szemrehányóan meredező zöld ruhakupacra, s egy hangos ciccenéssel vetette le magát a lépcsőn, kapta magára a kis bundaszegéllyel tarkított térdig érő kabátját, és hagyta el ugyanazzal a lendülettel a házat. A csizmáját sebtében húzta föl a lépcsőházban ugrálva. Szájából kikapta a telefont és szűkszavúan válaszolt a percekig csendben várakozó barátnőjének.

- Percek kérdése és ott vagyok! - ígérte, s lenyomta a telefont. Mindketten tudták, hogy a percek természetesen azt jelenti, hogy igyekszik, mert az utat minimum két metróvonalon utazva kell megtennie a domboldal irányába. Persze a kapun kiérve el is bizonytalanodott, mert akkora emberhalom csörgedezett a járdákon. Nem hiába, a karácsonyi vásárok nem csak a turistákat, de a lakosságot is megbolygatják. Elmosolyodott és rápillantott az Alya által küldött fotóra. A galád, hát nem éppen az ő kedvenc csokistandja felé igyekezett?

Cirke fél órával és némi metrózással később a copfos lány boldogan omlott a legjobb barátnője karjai közé, hogy kiszusszanja magát.

- Jól vagy csajszi? - méregette Alya gyanús mosollyal a szája szegletében. Mellette a párja ugyanazzal a felvont szemöldökkel fogadta a látványt. Marinette kezdett gyanakodni, hogy valami nincs rendben a környezetével.

- Eddig azt hittem, hogy igen, de kezdek elbizonytalanodni - felelte lassan, s próbált rájönni a metróban elkapott furcsa pillantások és a barátai nézése közötti összefüggésre, de egy halk köhécselés megzavarta a gondolkodásban. Álmatagon pillantott a vörösesbarna hajzuhatag mögé, ahol kedvenc szőke hercegét pillantotta meg kíváncsi kifejezéssel az arcán. Nem tudta eldönteni, hogy meglepett, csodálkozó, boldog, vagy éppen milyen volt az a vigyor, amit hirtelen eltüntetett a képéről.

- Jajj, nézd ki kóválygott a környéken - mutatott Alya a háta mögé, amikor észrevette, hogy barátnője már kiszúrta a nyomukban lépdelő szőkét. - Épp a te hírhedt forrócsoki árusodat kereste, de elkavarodott a tömegben s mivel mi is épp arra tartottunk, felkaroltuk őt.

- Hát-hát e-ez szuper - örvendezett Marinette el- elakadó lélegzettel.

- De mondd csak Marinette, miért vannak apró glitter csillagok az arcodon?

- Ho-hogy mit? - ámult el a copfos lány, és odakapott az arcához. Ijedten sápadt el, amikor a csinos fekete kesztyűjére olyan csillag alakú csillámok rakódtak, amelyekkel Manon lőtte képen nem sokkal a támadás előtt. Még tovább sápadt, amikor eszébe jutott, hogy bizony a tetőn Macska holmi bulit emlegetett, s akkor is csillámokat eregetett a Párizsi tetők labirintusába. Szóval átváltozáskor nem tűntek el a gonosztevő kis szarságok.

- É-én - nagyot nyelt.

- Szerintem ti ketten sántikáltok valamiben - közölte Alya a két nemrég érkező osztálytársát fixírozva. - Mindketten ugyanazzal a szarral vagytok megszórva. Netán kimaradtunk valamiről? - bökött Nino felé, aki egész idő alatt sejtelmesen somolygott magának. Marinette a szőkére kapta a tekintetét, aki idegesen heherészett.

- Nem, nem, ilyenről szó sincs - próbált mentegetőzni, de Adrien odaállt mellé és átkarolta a vállát.

- Nincs mit tenni bogárkám, ideje elmondani nekik, hogy volt egy futó légyottunk - szólalt meg Adrien visszafogott mosollyal, majd, mikor a többiek nem láthatták, halálos vigyort villantott a légzési nehézségekkel küzdő lány felé. - és most lássuk azt a forró csokit. Valakitől hallottam, hogy instant orgazmust okoz.

Marinette hirtelen úgy érezte, hogy életében nem volt még akkora hóviharban, mint ami abban a pillanatban a lelkében dúlt.

*****

Ez lett volna az első próbálkozásunk. Ha tetszett, kérlek támogass minket egy random szóval, amivel majd a következő fejezetet megalapozhatjuk ❤ Attól függetlenül, hogy a következőre már megvannak a kis szivatóbombáink, sosem árt betankolni a szavakkal. Szóval ha szeretnél hozzájárulni a következő történet születéséhez, tedd amit kell :3

Továbbá érdekel, hogy szerinted melyik volt a hét legjobb jelenete vagy története... melyik fogott meg alegjobban? :3

Ha nálam jártál először, ne feledd, hogy a történetnek a párja, HNori1 - nál vár rád.