Na erre varrjatok gombot.. Reggel még fogalmam nem volt róla mi fog ebben a fejezetben állni :D

Halovány dunszt derengett álmos és elfoglalt kis buksimban. Már tegnap el akartam kezdeni de elkobozták a telefonom és aludni zavartak ^^'

Remélem attól, hogy összecsaptam még elviselhetőre sikeredett... ^_^

***

Kora reggel végeztem a fodrászatban, szóval kissé kényesen igazgattam meg a hajamat. Végre nincsenek benne töredezett végek. Felfrissülve, bár a sminkem nélkül kissé meztelenül érezve magam, léptem be a Rue Saint Martin-on található La Gai Rossignol nevű kis könyvesboltba, s azonnal megcéloztam a friss áru pultot. Szépen elrendezett tárolókban ott volt egymás mellett a három kedvenc magazinom. A „la moda", a „Vogue", és a „Cosmopolitan". Bár utóbbit csak a tucatcsajok vásárolták, akik szerettek volna belesni a tehetősek világába, a celeb cikkeiket csíptem. Haha – nevettem magamban a „csíptem" féle méhes szóviccen. Kissé magam alatt voltam az utóbbi időben, hogy nem volt szükség rám, mint méh királynőre, de sikerült megértenem az okát. Azután, hogy kinyilatkoztattam, hirtelen én és egész családom célponttá váltunk s ez olyan ár volt, amit utólag nem fizetnék meg s nem követném el újból a súlyos hibát. Mélyet sóhajtottam s belelapoztam a Cosmóba, ami szokás szerint tele volt ellentmondásos cikkekkel. Még jó, hogy figyelemmel kísérem havi szinten, különben benyalnék olyan hülyeségeket, amiket ajánlgatnak, de az előző számban meg egy másik cikkírójuk hülyére alázott. Ahh, ostobák. Nevetséges, abszolút nevetséges.

Mellettem egy pasi felmarkolt egy magazint, amit nem vettem volna alap esetben észre, ha nem tolt volna mellé egy mélységesen ámult „Hűű"zést. Összevontam a szemöldököm, amikor félresandítottam és egy kékes hajvégekkel megáldott fickó éppen háromfelé hajtotta az egyik ujság közepét.

Hát ez remek!

Egy perverz állat épp itt csorgatja a nyálát mellettem. Remélem a farkára azért nem fog helyben rámarkolni – észrevétlenül tettem egy lépést a kijárat felé. Remélem nem vette észre. Vonzom az ilyen figurákat az utóbbi időben.

– Whoa. Helló bébi – szólalt meg újra, ezúttal teljes eufóriában úszva, és gyönyörködve a gusztustalan libában, aki minden bizonnyal meztelenül pucsít a poszteren. Egyetlen pillantás a borítóra elég volt, hogy vágjam a dolgot. R&R ? Pfff... Romlott Ribancok? Jézusom ez tényleg nem tűrne nyomdafestéket. Nem csoda, hogy inkább rövidítve írták ki.

– Ajh! Ez könyvesbolt hobókám, nem szexshop! – förmedtem rá, helyette is szégyellve magam, amiért egy könyvesbolt kellős közepén műveli ezt az undorító tevékenységet.

A szemem sarkából láttam ám, hogy végigmér. A fehér lapos talpú cipőmtől a sárga kardigánomig kivert a víz a pillantàsàtól. Volt valami undorító abban, amikor az embert egy ilyen kukaszökevény végigméri. Még a köhögésétől is felállt a hátamon a szőr.

Aljas szatír, engem csak ne méregessen!

Mire újra belemélyedtem az olvasásba, arra eszméltem, hogy a balomon lévő pacák hosszan hümmögött, újfent vadul lángoló tekintettel méltatta a romlott szuka vonalait, majd a fejét. Ó egek, remélem recskázni nem akar. Lehet nem ártana távoznom, mielőtt még megteszi.

– Befejeznéd a nyilvános perverzkedést?! – sokalltam be végre a szemtelen viselkedésétől, de ő csak vigyorgott rám az újság mögött. Azt hiszi nem tudom, de éreztem, hogy kiröhög.

– Elnézést, hogy zavarlak – felelte behízelgő hangon. – Biztos zavaró lehetek a „hogyan juttasd a csúcsra a pasidat" cikk olvasása közben.

Na ez már több volt a soknál. Nem is figyelek oda az ilyen ostoba címlaphajhász feliratokra. Éreztem ahogy az arcom rákvörössé izzik fel, és teljesen elvesztettem a fejem. Hogy jön ahhoz ez a senkiházi, hogy ilyeneket beszólogasson nekem.

NEKEM!

– Egyáltalán nem azt a cikket olvasom! – kiáltottam mérgesen majd úgy döntöttem egyszerűen faképnél hagyom. Hatalmas meglepetésemre az imént még messzebb lévő állvány galádul közelebb került hozzám, és én idétlen kalimpálás közepette bucskáztam át rajta. Micsoda égés!

Az arcom ha lehet még jobban égett a zavartól.

Éreztem rajta, hogy még mindig rajtam röhög magában. Hogy pukkadna meg!

– Segíthetek? – kérdezte végül, de nem tűrtem volna a világért sem, hogy hozzám érjen. Felugrottam és menekülve hagytam el a helyszínt.

*****

Ez a nap is úgy indult, mint minden hónap második szombatja. Öltözés és irány a bolt, majd onnan az erre a hétvégére szerzett beugró melóm, hogy legyen zsebpénzem a sajátos hobbijaimra. Más fiatalok bőven el voltak eresztve lével, de nálunk ez nem volt divat. Mama szerint túlértékelik a pénz szerepét mostanában és olyan haszontalan dolgokra verik el az emberek, amik csak pillanatnyi élvezetet nyújtanak, vagy az életük többnek érzik tőle. Értettem mit mond, de ettől függetlenül nem volt egy utolsó dolog, amikor az ember elmehetett a barátaival mozizni, vagy elolvashattam a kedvenc magazinomat, a „havi Rock&Roll"-t.

Mellkasomon keresztbe vetett gitártokom szíját megmarkolva befordultam hát s otthagytam az utcámul szolgáló Szajna partját, hogy az egy utcával beljebb terpeszkedő könyvesbolt újságos standját megcélozzam.

Felüdítő érzés, amikor belép az ember egy ilyen helyre és megcsapja az orrát a nyomdatermékek tinta, és a papír elválaszthatatlanul összetartozó illata.

Halkan sóhajtva és derűsen hunyorogva lépdeltem a járólap kockákon az állványokig, hogy végre kezembe foghassam a rock világ újdonságaival, s kedvenc előadóm – Jagged Stone – friss képeivel tömött lapot. Nyilván azt kérditek miért nem néztem meg az interneten. Mama nem tűri a házban az elektronikát. Húgom és én egyszerűen élünk és időnket hasznos dolgokra fordítjuk, mint az olvasás vagy gyakorlás. Szereti, amikor zenélünk, s nekünk megfelelnek ezek a szabályok. Plusz az újságok kézzelfoghatóbb dolgok. Ott lesznek akkor is ha a netről már letörölték a „friss" híreket. A képeket posztereket fel lehet használni.

Ó igen, a poszter.

Ebben a számban rántják le a leplet Jagged új gitárjáról, amivel a hétfőn kezdődő turnéjára indult. Országjáró körút. Milyen jól hangzik.

Szóval felcsaptam a friss sajtóterméket a közepén, hogy szemügyre vegyem az idei kiválasztottat, de meglepetten tapasztaltam, hogy ezúttal az egyik oldalt kihajthatóra tervezték.

– Hű – ámultam el a kilátszó koncepción, s valami már akkor szemet szúrt. – Milyen kecses nyak.

Hangom az izgalomtól rekedté vált, de ezzel szemernyit sem törődve, gyorsan lehajtottam a többi részt is, hogy alaposan szemügyre vehessem a többi részét is ennek a jószágnak.

– Whoa. Helló bébi – köszöntem rá a csodásan kivitelezett gitárra. A húrok, a test, az ívek, a fej, mind azért kiáltottak, hogy valaki magához vegye.

– Ajh! Ez könyvesbolt hobókám, nem szexshop! – mordult föl valaki a közelemben, amire azonnal fölkaptam a fejem.

Nem sokkal mellettem egy szőke lány markolta a saját betevőjét. Cosmopolitan – olvastam el a feliratot, ami alatt egy kikent nőci bazsalyogott, tudván, hogy ő egy nagyon kelendő lap borítóján fog feszíteni. Halkan köhögtem és visszamélyedtem a saját szenvedélyembe. Lenyűgözve mértem végig újra a képen lévő jószágot, s összehajtogattam. Szemem megakadt egy másik borítón is, amiért habozva nyúltam, majd a kezem a mozdulat közepén megmerevedett.

Ekkor esett ugyanis le, hogy szőke, copfos lány azt hihette, hogy valami férfimagazint nézegetek, így gyorsan visszacsaptam az újságom, hogy újra végig mérjem. Mivel már elsőre is kiborította, igyekeztem elérni, hogy pillantásom tüzeljen. Miként az övé is lángolt, amikor leszólt engem a hangszer vizslatásom közepette.

– Micsoda vonalak – hümmögtem elismerően, majd nagyot sóhajtottam szándékosan hangosan, s egy rövidet nyögtem is hozzá. – lélegzet elállító test, és a fej sem semmi..-

– Befejeznéd a nyilvános perverzkedést! – kiáltott végül rám, s én sandán elmosolyodtam az feltartott havilap mögötti holt térben. BINGO! A kis csaj tényleg azt hitte, hogy valami csupasz nőcire élvezkedek. Hogy én, hogy imádom az ilyen libákat lealázni.

– Elnézést, hogy zavarlak – feleltem sejtelmesen mosolyogva. – Biztos zavaró lehetek a „hogyan juttasd a csúcsra a pasidat" cikk olvasása közben.

Újabb bingó. A kis csaj fülig pirult.

– Egyáltalán nem azt a cikket olvasom! – kiáltotta a képembe pulykavörösen, s idegesen tett egy fél fordulatot, hogy ott hagyjon engem, de pontosan belegyalogolt a kirakott képeslapos forgó állványba és átesett rajta. Eskü a szemem rángatózott hirtelen attól, hogy sírni vagy nevetni kezdjek. Végül a lapomat a hónom alá csapva odaléptem hozzá, hogy felsegítsem, de lángoló szemmel ugrott fel és viharzott el. Most ezen nem fogok itt kiakadni. Megrántottam a vállam és az órámra pillantva megállapítottam, hogy sietnem kell melóba.

***

Remélem sikerült felismerni a párosomat. Mára összebeszéltünk HNori1 val, hogy Lukát tesszük középpontba :3 Szaladj nézd meg ő mit alkotott.

Annyit kapott már szegény kis zenészünk, hogy ráfért egy kis jóság...

Sajnos estig nem sikerült befejeznem amit akartam, de remélem egy jelenetnek ez is megteszi.

Később szeretnék visszatérni a Lukloe illetve Vipebee párosra, mert nagyon kihívásnak érzem a dolgot, hogy két ennyire eltérő személyt valahogy összevarázsoljak :D

Nem sokszor használom az E/1 fogalmazást, kicsit lehet bénán is haladtam vele, de azt hiszem ide ez kellett...

szerinted?