Na végre ezt is elkezdhetjük. 8 napon át 8 kijelölt téma kerül feltöltésre.

Élvezd !

***

Az első Randi

Már rég megbánta a dolgot, de a viszakozás már nem segített volna semmit az események alakulásában. Így hát hagyta magát sodródni az árral.

Ideges volt, izzadt a tenyere és a hányinger is kerülgette, de egyszerűen nem volt visszatáncolási lehetősége.

Egy kicsit sem, sehogy sem, az adott szava kötötte!

Zabszemnyire zsugorodott gyomorral várta hát a rettegett napot, amikor is randizni fog Fekete Macskával. 

– Hova tettem az eszem, amikor igent mondtam? – nézett riadtan a kirakatüvegbe, hogy leellenőrizze a látványt. Szigorú szemmel mérte végig halovány tükörképét, aki szintúgy tördelte kezét idegességében, mint jó maga. Tikky válaszára hába várt, hiszen az ígéretőt követőn, oda s vissza átrágták a t émát, hogy kellene megjelenniük egy ilyen alkalomra. Átváltozva? Önmagukként, de felismerhetetlenül? A kis piros kwami végül azt javasolta, hogy ne bízzák a véletlenre a dolgot. A kilétüknek titokban kell maradni.

Ha a kwami bűbáj nincs rajtuk és egy mondat vagy mozdulat a másiknak ismerőssé válik, a lebukás elkerülhetetlen. Azt persze Tikky nem mondhatta el, hogy ennek a lebukásnak az esélye szinte teljesen biztos volna, hisz a saját osztálytársával fog randizni. Azzal a fiúval, akibe halálosan bele van habarodva, s akinek a képével fekszik és kel.

Még mindig idétlenül érezte magát, hogy átváltozott, hogy eltakarja a személyazonosságát, majd a személyazonosságát fedő személyazonosságát kellett elfednie. Végülis egymás előtt nem akartak mutatkozni, de az emberekkel sem szerettek volna szóba elegyedni, amikor elvegyülnek közöttük. Olyan faramuci egy gondolat volt, hogy bosszúsan fújt egy nagyot.

- Olyan ostobán áll - jegyezte meg magának.

Bár a hideg, télies, februári időjárás kedvezett az öltözékül választott hosszú piros szoknyának, s a ráhúzott fekete kapucnis szövet kabátnak. Fejére széles piros sálat kanyarított, lezserül átvetve egy félkörrel a nyaka körül, majd a vállán, s a szárai elöl találkoztak. A napszemüveget már így is túlzásnak érezte, de hát kénytelen volt védenie a maszkot az arcán. A kiegészítőnek szánt piros kesztyűk kevésbé zavarták. A réteges öltözésre pedig elhúzta a száját.

Fenébe a Valentin nappal, fenébe Macskával és a fenébe azzal az engedékeny kedves lánnyal, aki nem tudott nemet mondani a hosszas kérlelésnek, hogy csak egyetlen randevúra legyen hajlandó.

Perceket töltött ideges toporgással a megbeszélt találkozóhelyen, a kereszteződésben lévő hirdetőtábla mellett. Figyelmesen nézte a forgalmat, a sétáló embereket, a tömeget, ami hömpölygött a sétálón míg ő várakozott. Azon kevés embert akik felfigyeltek az érdekes idegességgel várakozó, alaposan bebugyolált fiatal lányra, elfogta az érzés, hogy már látták valahol ezt a fizimiskát. 

„Nagyi mindig azt mondta ilyenkor, ha most széttépne egy kutya, egy hétig csak rongyot szarna"- merengett sóhajtozva.

– Remélem nem várt rám sokat az én bogárkám? – búgta egy negédes hang a fülébe váratlanul.

– Macska – fújtatta bosszúsan a lány, de nem tudta folytatni a gondolatait. Merengett ugyan rajta, hogy oldja majd meg a beolvadást a szőkeség, ám úgy látszott a fekete ruházat kaphatóbb a mimikrire mint a piros fekete pettyes öltözék. Hála a manapság oly népszerű testhez tapadó "skinny" tini naciknak, fel sem tűnt az embereknek, hogy Fekete Macska sétál el mellettük. A fiú nemes egyszerűséggel magára kapott egy fekete bőrdzsekit és egy csősál alá rejtette macskafüleit, ami egyszerre takarta a nyakát, a fejét és a hideg szél ellen ugyanoly védelmet nyújtott, mint a kíváncsi szemek ellen. Kiegészítésnek ő is a hatalmas napszemüveget választotta, ami szerencsére a retrográd korát élte hatalmas lencséivel. – Bravúros – vetette oda neki végül, mert észrevette, hogy a mustrálása nem volt feltűnés mentes.

A fiú elvigyorodott és meghajolt.

– Úgy érted stílusos?

– Nem. Viselkedj normálisan, nincs kedvem lebukni! – dorgálta meg, s megigazgatta a napszemüvegét, ami alig lógott ki méretes piros sálja takarásából. Ez persze nem jelentette azt, hogy elkerülte a figyelmét, hogy Macska minden egyes kiegészítője a téli Agreste kollekcióból származott. Szóval elég pénzes a gyerek ahhoz, hogy megemgedhessen magának efféle rongyrázást. Vagy nevéhez méltóan ügyes kis tolvaj, de mindenképpen Agreste rajongó, nemdebár? Micsoda véletlen. Ezt vajon pro vagy kontra kellene elkönyvelnie a számlájára?  – Nos?

A várakozásteljes kérdésre Macska a karját nyújtotta. Úriemberként akart viselkedni, hogy ne lehessen rá panasz.

Kékesfekete hajú társa unottan sóhajtott, majd a torkában dobogó szívvel elfogadta a felé nyújtott kart, csak végre elindulhassanak az utcáról, el a hátát borzongatón vizslató szemek elöl.

A partnere szélesen elvigyorodott s már vezette is el kedves hölgyét a forgalmas utcáról egy kisebb mellék úton át a félreeső kis mozi felé, amit gondosan választott a találkájukhoz.

– Ez komoly? Te erre akarod pazarolni a drága idődet?

Macska elsápadt.

– Miért, mi vele a gond? Egy félreeső, alig forgalmas helyet választottam, nem egy tömött multiplexet.

– Nem vagy túl kreatív – sóhajtott föl színpadiasan. - Csak nem az az ötletszegény partner vagy, aki plüssöt és bögrét ajándékoz Valentin napra? - gúnyolódott vele kötekedő hangnemben.

– Normális randit ígértem. A normális ezzel kezdődik. Tán ölben kellene felugrálnom veled az Eiffel torony tetejére és onnan nézni a szmogos égboltot egy rózsával az ajkaim között? Esetleg spagettit szürcsöljünk egy közös tányérból?  Akkor minek ez a hacuka? – pöccintette meg a napszemüveg keretét. Katicának kelletlenül, de egyet kellett értenie a dologgal. Arról volt szó, hogy feltűnés nélkül eltöltenek egymással egy kis időt a városban.

Csak egyetlen estét, persze a találkát két óra felé beszélték meg, hogy a hatalmas bogárszemre hajazó napszemüvegek még ne legyenek végletekig idétlenek a fejükön. A többi meg majd elválik - gondolták.

Erre ez a tökfej arra akarja pazarolni a drága idejét, hogy órákon át csendben üljenek egy sötét teremben ahol mindenki rágcsál valamit és idegesítő hangokat ad ki és egy vásznat bámul meredten.

– Legyen – sóhajtott föl, lépteit a mellette sétálóhoz igazítva, és hagyta, hogy az elégedett mosolyú barátja betessékelje a forgóajtón, ami mögött igazi régimódi kis mozi fogadta. Meg is csodálta az aranyozott mintákat, a stukkókat, a beltér részletgazdagon kivitelezett mesterműveit. Gyönyörűségében elsóhajtotta magát.

– Olyat láttál, ami tetszik? – kérdezte tőle Macska sejtelmesen mosolyogva, majd követte a lány fejének mozdulatát a falak és a mennyezet felé, hogy megnézhesse, min ámult el szájtátva. – Hát igen. Megvan a hangulata a régi helyeknek. Na és ilyenkor nem sokan vannak a vetítésen. Az este valamiért népszerűbb – kacsintott rá, persze ezt nem láthatta, de néhány évnyi kollegalitás után a feje mozdulatából rájöhetett.

– Na és mit nézünk meg?

– Aranyhaj!

– Te nem vagy normális!

– Mert? Egy szőke, aki kiszabadul a fogságból és végre szabad lehet...és még a szerelem is rátalál. Pont illik hozzám a szerep - sóhajtotta drámaian. - Kukoricát?

Katica homlok ráncolva csóválta meg a fejét a hasonlat hallatán. – Pizzásat, vagy sajtosat, esetleg vajasat, de semmiképpen sem valami édes mázosat. 

- Jogos. Mázosnak itt vagyok én. Ha meggondolnád magad, csak nyalogass bátran.

Katica úgy érezte élete lehosszabb 90 perce elé néz ezzel a lehetetlen alakkal.

***

– Aaah – sóhajtott nagyot a lány, miután a vége főcimdalt végigülve az a néhány kisgyermekes anyuka is elhagyta a vetítőtermet, s ők hirtelen ott találták magukat a kijáratnál és párapamacs szökött az égbe a szájukból.

Még a film kezdetekor azon izgultak, hogyan is fognak normálisan szórakozni ilyen helyzetben. De a teremben nem nagyon voltak mások, így a szemüvegeket félretéve elég szórakoztató volt a sötétben ülni, és a történetre figyelni. Vagyis nem lett volna gond, de a XXL es kukoricás vödörben folyton egymásba ért a kezük, ami a kesztyűkön át is csiklandozó érzést váltott ki belőlük, s olykor egy félrepillantáskor elkapták a másik felszabadult mosolyát, csillogó szemeit.

– Valld be, hogy élvezted! – törte meg a csendet a szőke.

Katica játékosan megbökte a partnere vállát.

– Na jóó, ez mesés volt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy mesét fogunk nézni. Valami nyálas romantikus filmet néztem volna ki belőled – sandított oldalra a kedvenc szőkéjére, aki kellemes rekedtes hangon felnevetett.

– Ezt te sem gondolhatod komolyan.

S ezzel csend lett közöttük, és a lány akaratlanul is belekarolt a kísérőjébe, aki mosollyal jutalmazta érte.

Macska elégedetten húzta ki magát. Észrevette a szeretett hősnőjének a film alatti felszabadult pillantásait, a történet alatti feszült figyelmét, imádta zavarba hozni vele, hogy néha a nasis vödörben végigsimította a kezét, s az iménti zavart hajtincs igazítása láttán, dorombolni támadt kedve. Már észrevette ugyanis, hogy ez a mozdulat nála egy enyhébb zavarbaesést jelent.

Bátortalanul vezette el egy halk és szintén félreeső kávézóhoz. A mellékutcából nyíló keskeny ajtón áthaladva a szőke fiúnak le kellett hajolnia, hogy ne verje be a fejét, amit partnere roppant mulatságosnak talált. Ugyanakkor felvillant benne egy sejtelem, miszerint a kísérője megközelítőleg ugyanolyan magas lehet, mint titkos szerelme. Egy pillanatra újra elfogta a bűntudat, hogy valaki mással randizik, és gondterhelten harapott az ajkába. Kék szemeit elpirulva sütötte le a napszemüveg takarásában, amikor észrevette, hogy a fiú várakozón tartja neki az ajtót. Átlépett hát az ódon küszöbön, s odabent rácsodálkozott a kis kávézó egyszerűségére. Az épület gerendái mindenhol a maga természetességében látszottak. Az idő elsötétítette az erezetet, de hangulatot is adott neki. Kopár téglafalak, frissen darált kávé illata, az egyik sarokból vaníliás dohány szaga kacskaringózott az alacsony plafonnak. Erre kissé összevonta a szemöldökét a maszk alatt, mert nem volt odáig a dohányzó helyekért. Tanácstalanul nézett a fiúra, aki meleg mosollyal nyújtotta a kezét.

– Micsoda sikátorból nyíló mozikat és kávézókat ismersz te? Mint valami kóbor macska  – nyújtotta oda a kezét.

– Csak szeretem a félreeső helyeket – mormogta, s a megfeketedett, kikopott fa lépcsőkön át fellépdeltek az emeletre, ahol tenyérnyi ablakokon át látszott az esteledő égbolt. Mahagóni és fekete faasztalok, és székek voltak elrendezve, s egy félreesőbb sarokban paravánok sorakoztak. Az egyik mögé vezette őt zöld szemű partnere, ahol párnákra ereszkedtek egy alacsony asztal mellé.

– A szavam elakad.

– Párizsnak rengeteg ilyen gyöngyszeme van, amire nem figyelnek föl a felkapott és trendi boltláncok fogyasztói – magyarázta lelkesen a szőke, s letette szemüvegét az asztalra. A lány ugyanígy cselekedett, s kék szemeivel újra elmerengve méregette a társát, akit úgy hitte, hogy kiválóan ismer.

Egy egész órán át meséltek egymásnak a kedvenc helyeikről, élményeikről úgy, hogy ne kelljen szóba hozni a személyiségüket. Némi lélekmelengető rumos kávés forrócsoki és valami szájban szétomlós- alkoholos mázzal leöntött süteménycsoda elfogyasztása után, jócskán átszellemülten kerültek újra a hideg levegőre, ahol arcukat pillanatok alatt pirosra csípte a fagy, és a szél.

Álruhájukhoz tartozó szemüvegüket magukra öltve halk kacarászással indultak a zsúfolt utca felé hogy utána elbúcsúzhassanak egymástól.

– Sosem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt az estét – vallotta be halkan nevetgélve a lány, miközben a fiú karjába kapaszkodva arra próbált ügyelni, hogy ne gabalyodjanak egymásba a lábai a girbegörbe macskaköveken.

– Nekem határozottan ez volt életem legjobb estéje – vallott szintén a szőke, amire Katica egy ijedt hasra eséssel reagált. Macska persze gálánsan elkapta majd hagyta a hideg kőre ereszkedni, sőt mellé guggolt.

– Azt hiszem megártott az a sok rum, amit a kávéba és az édességbe csempésztek – kacsintott a lányra, aki kipirult arccal bámult vissza az igézően zöld szemekbe.

– A-azt hiszem – hebegte összeakadó nyelvvel.

Macska lágyan elmosolyodott és közelebb hajolt.

Katica eltátotta a száját a feszült várakozástól.

A fiú fölemelte a kezét és a piros sál mellett a kesztyűs kezével a fakó arcélen végigsimítva, megemelte a lány fejét, aki kábultan bámulva hagyta magát.

– A-azt hiszem... – suttogta halkan, a szeretett lány száját bámulva.

– M-mit? – próbált az álmatag ködfelhőn át értelmes gondolatot magára erőltetni a hősnő, ám nem sok sikerrel.

Macska zöld szemei szinte hipnotikus erővel hatottak rá. Kábán bámulta, ahogy az reszketegen egy re közelebb hajol hozzá, egy pillanatra habozva megáll egy centiméterre tőle, majd ...

Ijedten rezzent össze, amikor nedves, meleg nyelvet érzett a szája szegletében. Kinyitotta szemeit, mintha csak álmából ébredt volna, s hirtelen nem emlékezett rá, hogy mikor hunyta le.

– Kár lett volna elpazarolni azt a finom csokit – mormolta szórakozottan a szőke, bánatosan hunyorogva a csodálkozva fürkésző kék szemekbe.

Macska ugyan erősen szerette volna megcsókolni a szíve hölgyét, ám a lelkiismerete nem engedte, hogy megtegye. S bár csábosan hívogató volt a nyitva felejtett cseresznyeszín ajkak látványa, a kritikus pillanatban mégis inkább kapni szerette volna azt a csókot, mintsem ellopni.

Katica értetlenül pillantott rá, majd a társa csókjára vágyódása miatti mélységes zavarában rakétaként hagyta el a helyszínt, hogy magára hagyja az évődő társát egy nemlétező csokifolt emlékével.

Vége.

*****

Mik az érzések a hét első napján?

Bejövős, vagy menjek és akasszam szögre a gondolataimat? :D

Annyira izgi volt belefogni ebbe a témába. Szinte reszkettem érte. Annyi lehetőség és annyi verzió lehetne belőle. Határozottan azt gondolom, hogy erre a témára még vissza akarok térni a későbbiekben, mert nagyon érdekelne még egy olyan verziója is az eseményeknek, ahol nem átváltozva találkoznak hanem szimplán beöltözve... persze a végéről nem hagyhatnám ki, hogy mondjuk Alya beléjük botoljon és leleplezze őket, nem tudva, hogy ők most éppen álruhában vannak

XD

El ne felejtsem kéni, hogy ha valami hiba van benne, légyszi jelezd.

köszi, hogy elolvastad, ha izgatottan várod a holnapot ne feledd el a mait értékelni ^__~ 

hozzászólni, csillagot dobni, listára helyezni ér - sőt kötelező - mert a 8.naptól sima one shotként folytatjuk a történetet, amiben szükségünk lesz minden kreatív elmére, hogy egy fergeteges mókát csapjunk az interaktív olvasókkal :D

NE HAGYD KI A TÖRTÉNET IKERTESTVÉREKÉNT FUTÓ KÖNYVET SEM, AMI UGYANABBAN AZ IDŐBEN FRISSÜL, MINT EZ, ÉS UGYANAZOKKAL A CÍMEKKEL EGY TELJESEN MÁS VARIÁCIÓT KÖVETHETSZ NYOMON !!!

wattpad.com/story/196512279-reflections