Itt a következő része annak a sorozatnak, amikhez a szavakat gyűjtöttük az olvasóktól. A hozzászólásokban ne felejtsünk el leadni egy újabb random szót :3

***

- Ó Plagg, ezek egyre jobban kiakasztanak! - robbant be a kis kwami a partnere otthonába, miután első pillantásra felmérte, hogy az egymaga fekszik lustán kiterülve a gazdája íróasztalán a monitor előtti üres placcon.

- Nyugodj le Cukorborsó, és meséld el mi történt már megint. Egyébként a gazdádat hol hagytad?

- A gépe előtt ül egy pár bundáskenyér, meg egy bögre tejeskávé társaságában - körözött idegesen Tikky az íróasztal felett, s apró ajkait bosszankodva préselgette egymáshoz. Látványosan ideges volt és nem is törődött a társa kérdő pillantásával. Mivel szótlansága sokáig elhúzódott, ám a köröket továbbra is rótta, a fekete partnere azonnal tudta, hogy miről van szó.

- Már megint egy? - A kis piros megállt egy pillanatra s bizonytalanul bólintott. Plagg felsóhajtott. - Figyelj Cuki! Ez ellen nem tehetsz semmit. Tudod jól, hogy ilyenek mindig is voltak és mindig is lesznek. Ha nem épp egy besúgással küldeti a szomszédját vagy más haragosát a boszorkányégetésre, esetleg a führernél nyomja fel, vagy névtelen levéllel jelenti fel valami közegnél, akkor a fanfic oldalunkon fog név és arc nélkül trollkodni. Mert megteheti.

- Ezt nem mondhatod komolyan! De én úgy szeretem ezeket a Katicás sztorikat írni - kerekedtek el a szemei a kis nősténynek, de sötétebbik fele csak a fejét csóválta. - De ezektől teljesen elmegy a kedvem az alkotástól. Pedig a lételemem a teremtés.

- Emlékezz! Hogy került Jeanne D'Arc a máglyára? Hogy bukott le Napóleon? Hát Nagy Sándorra emlékszel? Kleopátrára? Van még kérdésed?

- Aaaaaajh. Ezt nem hiszem el. Olyan jól el voltunk ezekkel a kis történetekkel, és a többségnek bejött, és tetszett a dolog. Most miért kell ilyen mocskolódást levágni, amikor szó nélkül elmehetne amellett, ami nem tetszik neki. Ahogy nap mint nap elmennek a kéregető emberek, a gyerekét verő szülő, vagy a buta telefonját bömböltető vagy cigarettát szívó kiskorú mellett, miért nem tud elmenni egy egyszerű és ártalmatlan kitalált történet mellett? Miért érzi, hogy előbbiekbe nem kell beleszólnia, ám utóbbiba feltétlenül bele kell törölnie a sáros bakancsát?

- Tikky ott rontottad el, hogy a többi felhasználónak akartál segíteni. Mit foglalkozol velük? Te miért nem tudsz elmenni az ilyen hozzászólók mellett? - dohogta a kis macska, miközben oda lebegett a jól bevált sajtos hűtőjéhez és kiemelt belőle egy guriga sajtot, hogy aztán az ajtót a fenekével belökve az íróasztalra telepedve lakomázni kezdjen. Kérdőn fölpillantott pókerarcot vágó társára. - Most mi van? Kérsz?

- Hihetetlen vagy. Ha ennyit zabálsz utána nyelheted majd a szódabikarbónát kilószámra.

- Bármilyen helyzetben tudok enni - mondta elégedetten megcsapdosva a pocakját, s már dobta is föl a levegőbe az egyik kis ételdarabkát, hogy az a levegőben egy fél fordulatot bucskázva a gravitáció által visszazuhanvást tűnjön el egy feneketlen fekete lyukban. A csemegéző kis macska halk büfögést hallatott s elégedetten nyalta meg a szája szegletét, hogy apró mikro sajt morzsákat véljen onnan kikanyarítani. Partnere drámain feljajdult a jelenet láttán.

- Persze aztán majd megint úgy bűzlesz mint egy három hetes tornazsák, amit megpakoltak döglött domolykókkal - felelte szkeptikus pillantásokkal méregetve a macskát.

- Na figyelj Cukormókus. Ellenkeztem, amikor előálltál az ötlettel, hogy használjuk az internetet? Nem. Volt egy rossz szavam is, amikor kitaláltad, hogy írjunk Macskás és Katicás sztorikat? Nem. Figyelmeztettelek, hogy az emberek hülyék, sőt előre elmondtam, hogy kik és milyen hullámokban fognak érkezni az oldalra. Most, hogy tele van igénytelenebbnél igénytelenebb pöccsel, ne sápítozz. Nyeld le, és mosolyogj szépen. Építgesd tovább a saját profilodat és nézz át az ilyen tuskókon.

- De nem tudok! - kiáltott föl a kis piros kwami. - Borzalmas nézni, hogy egyik nem tud helyesen írni, a másik fogalmazni. A legrosszabb esetben egyikhez sem ért. Egy értelmes mondatot nem képes némelyik összehozni, utána tárt karokkal és széles vigyorral várja a hátba veregetést, hogy mekkorát alkotott.

- Ezen kár sírnod, nem tudsz rajta változtatni. Hiába írsz rá mindegyik tuskóra és ajánlod fel a segítségedet, hogy kiemelkedjen kissé a posványból. Nem fogadják el, mert ők túlontúl magukkal vannak elfoglalva.

- Azt hittem ennél azért értelmesebbek - sóhajtotta lemondóan Tikky, s leereszkedett az asztal lapjára, míg társa tovább nyámmogott az előtte kicsomagolt már csak fél guriga nemes tejterméken. A falatját lenyelve gonoszul kacarászott és fetrengett az imént hallott mondaton. Annyira jólesőn és őszintén nevetett, hogy társa ajkára is mosolyt csalt. Végül elmorzsolta a káröröm könnycseppjét nagy zöld szemei csücskében és fölült.

- Emlékszel arra a „VarázslatosAlízka" nevű felhasználóra?

- Ehh...

- Biztos emlékszel, mert olyan kis jóhiszeműen próbáltál rajta segíteni. Szerencsétlen lúzernek se képessége a helyesírásra, se szándéka nem volt, hogy javítson rajta.

- Igen, tudom, egy idióta vagyok - sóhajtotta elkeseredve, már-már az asztal lapjával egybeolvadva a levertségtől. - Sajnálom, de én is olvasni akarok. Tudom jól elvagyunk az oldalunkon az adminkodással, és az írással, de szeretek olvasni is. Mióta segítettünk az embereknek kialakítani az írást, azóta nem szórakoztam ilyen jókat. Erre az író besértődik, kikéri magának, aztán hozza a lelkes rajongóját is, hogy az is odaálljon és jól megmondja a magáét. A szekeres cigánykordés kofák csináltak ilyen perpatvart utoljára, amikor lopáson kapták őket a Párizsiak. A végén meg a lakosok érezték rosszul magukat, hogy a nyilvánvaló ellenére megvádolták őket. Perszehogy otthagytam a fenébe, tánnem süllyedek le a szintjükre és állok le a többezeréves fejemmel vitatkozni a buta kis fruskákkal. Bárcsak.... -

- Csak ne lennének a sötét trollok?

- Bárcsak ne lennének azok a sötét trollok. Komolyan nem értem mi a baj azzal ha az ember szeretne egy jó történetet látni.

- Rózsabimbóm, olyat ma már nem találsz. Nézd meg hol tartunk.

Tikky unottan nézett föl elhomályosult kék szemeivel a mindig jó kedélyű macska kwamira. Tekintete kérdő volt, így száját már nem kellett megmozdítania ahhoz, hogy az eszmecsere folytatódjon. Társa szerette volna az ujjain számolni a gondolatait, de lévén nem voltak ujjai, ez nem sikerülhetett neki. Attól még szaporán csapdosta a tenyerét a másik mancsával.

- Először is ha a saját élményeink alapján kirakunk pár történetet, azokat ízekre szedve a saját ötletükként adják el. Másodszor ha egy kis minőséget kérsz tőlük felháborodnak, hozzák a haverokat, akik buzgón kárognak mögöttük, hogy mennyire gyökér dolog olyan hülyeséggel foglalkozni mint a helyesírás. Harmadszor, te leszel a büdös bunkó, mert ki merted nyitni a szádat. Negyedszer.-

- Jó! Jó! Elég, fejezd be, mert nem bírom tovább... Tudom, hogy igazad van!

- Édesem, ma már nincs olyan, hogy te találtad ki.

- Ez nem igaz. Az én emlékeim, amiket belerakok a történetembe, az tudom, hogy tőlem ered. Emlékszel, amikor elsüllyedt a Titanic?

- Az kivételesen nem én voltam - kiáltotta a macska védekezőn, de társa nem figyelt oda rá.

- Tudom, de nagyon bosszantó volt, amikor az emlékeinket elmeséltük, utána valahogy eljutott ahhoz a Spielberg fickóhoz.

- Ó, hogy utálom azt a pasit - nyávogott a fekete, még a szőr is felállt a hátán egy pillanatra. - A dínós filmjeit is mind a mi emlékeinkre alapozta. Egyébként te összekevered James Cameronnal. De az tény, hogy a dínók létezéséről máig nem tudnának, ha nem mesélünk róluk - dohogta a kis macska. - Máig azt hinnék, hogy sárkányok a régi időkből.

Egy pillanatra mindketten belemerültek a gondolataikba, hogy mi mindennel rukkoltak elő az évezredek alatt, amitől az emberiségnek másképp alakult a sorsa. Ezt végül Plagg unta meg és térítette észhez a depresszióban tocsogó partnerét.

- Nézd. Tedd, amihez értesz! Csak alkoss, teremts, és élvezd a teremtés folyamatát.

Tikky halkan felsóhajtott, s megeresztett felé egy halovány mosolyt.

- Plagg, ez a szöveg egy macskás motiváló poszterre is mehetne. De rendben, megpróbálok.

- Ez a beszéd Cukorka. Nem hiába vagyok én az óvóbácsid.

A kis kwami megnyugodva búcsúzott el társától, s mire a narancshéj szín törölközővel a nedves haját borzoló kamasz megjelent a fürdőszoba ajtóban, már híre-hamva sem volt az Agreste ház környékén. Lelke nem lelt megnyugvásra, de a társa rávilágított, hogy ha a negatív dolgokra koncentrál, akkor figyelmen kívül hagyja mindazt a jót, ami a rosszal együtt áramlik be. Sajnos ez a baj azzal ha nyitott vagy a világra. De vagy kockáztatsz, vagy leélsz egy egész életet azzal, hogy mások miatt nem léptél semmit.

Tikky felszegett fejjel határozta el, hogy a következő posztjában is inkább azokra fog gondolni, akiknek örömet okoz, és ezzel lesz teljes az a pozitív világnézet, amit csak egy alkotó tudhat magáénak.

Figyelem!

Ezen történet egésze vagy bármely részlete csupán fikció! Egy elborult elme szüleménye. Nincs bajom sem a Titaniccal, sem Spielberggel, a történet egyszerűen úgy hozta, hogy belekerültek. Minden egyéb elhangzott dolog (személyes tapasztalat) a képzelet szüleménye, nem hozható összefüggésbe semmilyen eseménnyel, létező, vagy valaha létezett személlyel.😁😁😁

***

Ezúton szeretnénk nektek HNori1
-val bemutatni, hogy mennyire szeretnénk érintkezni a Miraculous írók és olvasók közösségével. Szeretnénk egy kihívásra invitálni mindenkit, akinek van kedve egy kis mókázáshoz. Legyen MLB vagy bármilyen függő, ott a helye az írói ötletelgető csoportunkban <3

Vàrunk téged ha ötlethiàny miatt nem sikerül írnod vagy ha olvasnàl és tele vagy ötletekkel, de nem tetszenek az eddig talàlt történetek. Felkaroljuk az írni akarókat, valóra vàltjuk az olvasnivàgyók àlmait 😘 Gyere ötletelni! Hiànyolunk!

Facebook csoport: www.facebook.com/groups/3006905512658788/about/ (Ötlet-Elő csoport)

Halloweeni kihívásunk: www.facebook.com/events/2380975592157368/ (HALLOWEEN kihívás)

Weboldal, ha a wattpadon bosszant a sok reklàm de a sztorikat élveznéd... katiblog7.webnode.hu