Ezen szavakat kaptam Sakuralexia által és fűztem egy jópofa kis történésbe... olykor bosszankodtam, de élveztem a történet írását, miután gondolataimban megragadtam a legkézenfekvőbb szálat és elkezdtem belőle a történetet szőni. Remélem neked is legalább akkora móka lesz az olvasása mint nekme az írás :D

Mielőtt belefogunk, tartom magam hozzá, hogy még mindig szigorúan maradunk  🔞✅karika mentes zónában, hogy éreztessük- reklámozzuk, nem csak szexjelenetekkel lehet élvezetes történetet írni.

Nyugi nem fogom feladni az olyan történeteimet sem, csak éppen ebben a sorozatban nem az kapja a fő szerepet ! - azért itt egy ici pici karika becsusszan ^_^' de semmi más nem csúszik sehová 😂komolyan!

A történet eredetileg később következett volna, de Nóri jelezte, hogy mikulásra tök kézenfekvő ezt kiraknom. Szóval élvezzétek ♪♫

***

Képzeld el, hogy ülsz a szaunában, minden csupa gőz, körbeölel a jóleső melegség, miközben egy szál törölközőben, jólesőn dőlsz végig a puha fa padon. Minden egyes lélegzetvétel egyszerre felüdít, és elálmosít. Képzeld, hogy próbálod kipihenni azt az ólmos fáradtságot, amit a hajnalig tartó karácsonyi bulizással sikerült elérned. Az a sok tánc, a dübörgő zene, a diszkófények villódzása, a sok karcsú nyakú pezsgőspohár, amelynek a fenekére néztél azért, hogy feloldd mindazt a sok feszültséget, amivel egyetlen éjszaka alatt kellett szembenézned.

Hogy szembesülsz vele, ahogy a hosszú évek óta imádott srác összegabalyodva csókolja a legutálatosabb békaképű osztálytársadat az alig észrevehető kis erkélyen a hűs decemberi éjszakában.

Pofára esés a köbön mert nem, ez nem tévedés. Úgy össze voltak kuszálódva a végtagjaik, hogy az sem látszott melyik kié, s aztán mintha mi sem lenne természetesebb, szexelni kezdtek a fogadóterem hatalmas bársony függönyei mögött meghúzódó apró balkonon úgy, hogy a falhoz-préselős szenvedélyes aktust alig üvöltötte túl a váratlanul beficcenő Jagged Stone rögtönzött koncertjének a hangzavarja.

A teljesen lerészegedett Chloé Bourgeois retinájába égett a látvány egy életre. Szerette volna hinni, hogy Adrien csupán a testi vágyait éli ki a kis félig kínai férgen, de kár volt áltatnia magát. Az a képzelt kapcsolat, végleg dugába dőlt, amit kisiskolás kora óta dédelgetett magában. Az ő lelkivilágával egyetemben.

Kisírt és kialvatlan fején a zuhany sem segített, hát bevette magát a legfelső szinten található élmény szint szauna kabinjába, hogy a meleg gőzzel távozzon belőle a maradék alkohol és a keserűség, amit a kemény koppanása miatt nyelt literszámra.

Így zsibbadva, kábultan, jólesett a pokol, amit érzett a bőrén, mintha csak lelkét perzselő érzései ülnének ki a kabin belsejére. A szálló vendégei még egy darabig nem fognak megindulni portyázni, s a tegnapi fergeteges buli után, biztosan nem a szauna lesz az első hely, amit látni akarnak, hanem a vécékagyló vagy az étkezőasztal porcelánja. Attól függően, hogy mennyit ittak az ingyenes piakészletből. Ezen felbuzdulva csörtetett át a zuhany alól – nedvesen – egyenesen a liftbe, majd a frissen beindított kabinba vetődöttt, mindezt egyetlen fehér fürdőlepedővel a testére tekerve.

S most képzeld el, hogy alig tudatosult benned, hogy másnapos vagy, szédülsz, hányingered van, alig állsz a lábadon, a kabin ajtaja kinyílik, kamaszos nyerítés harsan, s már csapódik is be, és mire lustán felnézel a pihenésedet megzavarókra, már csak egyetlen fickó áll veled szemben hatalmas szemeket meresztve rád.

Az a fickó aki az utolsó lenne, ha azt kellene kiválasztanod, hogy ki nyisson rád egy ilyen szituációban. Az a szemtelenül viselkedő, idegesítő, pórias családdal megáldott Couffaine fattyú, aki zöld szemeivel méricskélt a könyvesboltban. Volt pofája azt mondani, hogy egy mocskos cikkért tartod a Cosmopolitan-t a kezedben.

Nos Chloé abban a pillanatban szeretett volna felrobbanni és akkorát sikoltani, hogy az épület ablakai csörömpölve, ropogva kopogjanak a szálloda drága márványpadlóin.

Luka Couffaine ugyanis két, azaz kettő darab dolgot viselt a belépése pillanatában. Egy bolyhos végű mikulássapkát a fején, és a kínos vigyort az ajkán. Kezeivel az ágyékához kapott, így sejthető volt, hogy a meztelensége számára is váratlan fordulat volt. Chloé idegesen kapta el a tekintetét, mert hirtelen lesokkolta a szeme elé táruló látvány. Az égbe szökő vérnyomásával dacolva tuszakolta az elméje mélyére az emlékeibe égett látványt, s a gondolatot, hogy milyen fincsi kis teste van az egyébként perverz állatként titulált egyénnek.

– Te most szórakozol velem? Előre figyelmeztetlek, hogy ha erről apuci tudomást szerez, márpedig tőlem biztosan megtudja, akkor lőttek az állásodnak nem csak a szállodában, hanem az egész városban – hadarta el egy szuszra a begyakorolt hímfelmenőjével való fenyegetőzést. A fickó azonban nem mozdult, így nyomatékosítania kellett. – Azonnal távozz! – szólította föl a szőkeség, abban a királylány stílusban, ami minden valamire való emberi lényt arra késztetett, hogy engedelmeskedjen neki. De a fiú csak állt és tétován helyezte a testsúlyát egyik lábáról a másikra.

– Nem lehetséges – szűrte a fogai között a szavakat, egyfajta hüllős hidegvérrel. Chloé kérdő tekintetére sóhajtott egyet majd kelletlen magyarázatot adott neki. – Nem engednek ki! – bökött a válla fölött a háta mögé, ahol csikós nyerítéssel fetrengett vagy három további rocker suhanc, ám ők legalább tekertek a derekukra valamit, ellenben a bent ácsorgó haverjukkal. Sőt, egyiküknek kettő is jutott a szálloda extra puhára szárítózott kiegészítőiből.

Az a néhány szó pánikkal töltötte meg a szállodatulajdonos lányának viráglelkét. Hogy ő ott maradjon egyetlen szál anyagban összezárva ezzel a lehetetlen alakkal? Ráadásul úgy, hogy az egy főre jutó törölközők száma megfeleződött? A kabin fordult egyet körülötte, ahogy fektéből fölült.

Az ki van csukva.

Illetve bárcsak ki lenne csukva, akkor most nem lenne vele gondja.

Fúriaként pattant föl a helyéről, hogy tervei szerint tenyerével ingerülten megcsapdossa a keskeny ablakot, ami előtt néhány félcsupasz kócos fickó vihogott, veszett majom módjára, ám a törölközője sarka becsípődött a pad alá, s a felpattanásával íziben lerántódott a testéről.

A szőkeség halálra váltan sikoltott föl a fedezéke elvesztésétől, s perdült meg, hogy a háta mögött tudja az idegtépően nyugodt srácot. Kétségbeesetten cibálta ki a hófehér anyagot a fogságból s tartotta maga elé, hogy számon kérhesse a zaklatást. Néhány indulatos lépéssel trappolt az ajtóhoz, hogy megrázza, s paprikavörös arccal reklamáló ablakveregetésére még élvezetesebb mutogatás és röhögés következett, majd komolyságot erőltettek magukra.

– Parancsolom, hogy azonnal nyissátok ki! – kiáltotta felbőszülten, s a srácok szemlesütve engedelmeskedtek neki. Az ajtó kinyílt, s mielőtt még a szőke lány folytathatta volna velük a kiabálást, egy kéz benyúlt az ajtón, egyetlen rántással szabadította meg a felsikító Chloét a fedezékétől és az anyagot lobogtatva, hatalmas nyerítések közepette eltrappoltak. Immár a nyitott ajtó nem jelentett akadályt, csak a tudat, hogy nincs miben kilépni rajta.

A szőke energikusan sikoltott és kétségbeesve takargatta magát a még mindig cövekként álló Luka háta mögött, az ajtót sebesen magukra zárta.

– TE! TE TUDTAD, HOGY EZT TERVEZIK? PERSZE, HOGY TUDTAD! EGY PERVERZ ÁLLAT VAGY, AKI A KÖNYVESBOLT KÖZEPÉN ÉLVEZKEDIK A CSUPASZ NŐCSKÉS POSZTEREKRE. AZONNAL CSINÁLJ VALAMIT!! HALLOD?

– Nem – érkezett a higgadt felelet.

– MIT NEM?

– Nem hallom. Elvesztettem a hallásom az iménti visításodtól – közölte nyugodtan, majd egyik kezét nyugodtan elemelte az ágyéka elől, hogy a fejéről lehúzott mikulás sapkát maga elé fogva lépjen a padhoz, ahol leült és egy lapos pillantást vetett az ajtóban apróra összekuporodott lányra, akinek egyik keze felül a másik alul próbált fedezéket nyújtani a saját testén.

– NE NÉZZ IDE!

Luka megvillantotta zöld szemeit. Tüntetően oldalra fordult a padon, hogy a lány kikerüljön a perifériájából, de azért megpróbálta még húzni az agyát.

– Miért ne tehetném? Én csak egy perverz vagyok és épp itt egy csupasz nőcske, bár abszolút nem vagy az esetem. Apropó, sikerült végül végigolvasnod a „hogyan juttasd a csúcsra a pasid" cikket?

– Már mondtam, hogy nem azt olvastam – pirult ki megint a szőke lány ingerülten, hogy a fickó még mindig nem hisz neki. De mióta is érdekli, hogy valami jöttment kócos csavargó nem hiszi el amit mond? Óvatosan, figyelve arra, hogy a fiú látószögén kívül maradjon, idegesen elmocorgott a padig, s az ellenkező irányba fordulva, megkönnyebbülten ült le. Araszolása közben végigmérte utálata alanyát, s újra meg kellett állapítania, hogy kifejezetten arányos, sőt modell alkata van. A bőre árnyalata egyszerre volt hamvas és napbarnított, esetleg már fakulóban volt a nyári barnasága. Igen, ez a megfelelő gondolat a bőre színére, ami alatt lágy hullámokban érzékeltették magukat a megfelelő izmok, ráadásul anatómiailag a megfelelő helyen voltak. Alapvetően jóképű lett volna, ha nem ott és akkor ismeri meg, ahol és amilyen szituációban összefutottak. Kellemetlenkedő alaknak tartotta továbbra is, de legalább már észrevette a lágy vonásokat az arcán, szórakozottan csillogó zöld szemeit, szemtelenül kócos haját...

– Nyugi, a partnered biztosan fogja értékelni az igyekezetedet.

– A smink rovatot néztem meg, ha ennyire tudni akarod! – szakította ki a fiú előző mondata a suttyomban kukkolásból az önérzetes Chloé Bourgeois-t

– Nem, nem voltam rá kíváncsi – vonta meg a vállát a mögötte ülő, s szórakozottan bámulta tovább a fából gondosan összerakott falat.

– Mit képzelsz? – horkant fel érdektelenségén a lány, s majdnem megfeledkezett róla, hogy ruhátlan.

– Azt képzelem, hogy előbb vagy utóbb ki kellene mennünk ebből a gőzből, és tekintve, hogy nekem legalább egy sapka jutott, te fogsz rosszabbul járni. – Luka oldalra pillantott, és elcsípte a rátapadó jeges kék pillantások lassú sápadását. A levegő hirtelen nehezebb lett, és a lélegzés kezdett teherré válni a bent ülők számára.

A szőke hajú eltátotta a száját. Eddig bele sem gondolt, hogy fog innen kijutni.

– Vannak dolgok, amiktől apuci sem tud megóvni, ugye?

Luka halk nevetése kellemetlenül érintette a kérdezettet. Szeretett volna kiabálni vele, de a szavai egy pillanatra belemartak a lelkiismeretébe.

– Hahh. Nevetséges. Ez egyszerűen nevetséges! – állapította meg, mint megannyiszor, amikor feldühítették és tudta, hogy nem neki van igaza.

– Az lehet. De én nem várnám meg, hogy apuci megtaláljon az egyik alkalmazottal pucéran a saját szaunájában. Abból egy darabig biztosan nem magyarázod ki magad.

A gondolat is sikolyra kerekítette a lány vékony ajkait, de végül inkább lenyelte a gesztust és arra fókuszált, amit a fiú mondott. Keserűen nyelt egyet. Nem akart megereszteni egy kellemetlen rajtakapást, vagy egy még kellemetlenebb beszélgetést a szüleivel arról, hogy mit feltételeznek egy ilyen láttán. Bukná a hisztiket, a követelőzést és a korlátlan bankkártyáját is elkoboznák, sőt talán a telefonját is.

– Mi-mire gondolsz? – nyelt egy nagyot, hogy kissé visszafogja magát. – Hogy lehetne innen úgy kimenni, hogy ne kapjanak rajta veled?

Luka felszabadultan felnevetett az aggódó hang hallatán.

– Mi az szöszi? Csak nem derogál velem összezárva lenni?

– Ha nem tűnt volna fel, a hülye haverjaid elvitték a törölközőmet! – hangsúlyozta ki a hozzátartozóiról szóló részt. – Csak szeretnék visszajutni a szobámba úgy, hogy közben nem bámulja meg a fél szálloda a fenekemet. Ennyivel tartozol nekem amiért ebbe a kínos szituba kevertél!

Egek! Tud ez a csaj egyáltalán udvarias lenni? Mindent megkap, amit csak kiejt a száján és az sem elég neki. Másokon akar uralkodni. Szép kis kolonc lehet a pasijának.

Luka elmerengett rajta, hogy bár a dolog egy félénk kérésnek indult, valahogy mégis követelőzés lett belőle. Gondolatai kiülhettek az arcára, mert homlokán összeráncolódott a bőr. Kezével enyhén megdörzsölte azt, mint általában amikor merengeni szokott. Másik kezén az ujjai jó gitároshoz méltón mozogtak a puha mikulássapka bojton.

– Remek. Most ráizgultál a dologra és rárántol?

– Mi? Miféle beteg csaj vagy te?

Chloé a szeme sarkából elcsípte a fiú mozdulatait, s levonta a következtetést, amin megint jól felhúzta magát.

– Magaddal játszol, miközben azon kellene lenned, hogy hozz nekem valamit, amiben visszamehetek a szobámba.

– Ha innen kilépek, biztos, hogy nem jövök vissza érted! Ne is álmodj róla, hogy ilyen beszólogatások után segítek neked.

– Hah! Itt hagynál?

– Mint a pinty

– Ne merészeld...

– Mert megmondasz apucinak – forgatta meg a szemét Luka a már jól ismert fenyegetőzést hallva. – Tudom, tudom. Az a fajta elcseszett csajszi vagy, aki nem éli túl az apukája nélkül. Jesszus.

A kék szemű felhorkant a feltételezést hallva, s mérgesen rántotta félre a fejét.

– Nem az én hibám, hogy neked meg a hippi húgodnak nincs apátok!

Luka felpattant a padról és mereven nézett maga elé. Szeretett volna valami nagyon gonosz dolgot visszavágni az idegesítő lánynak, de e helyett az ajkába harapott és mély lélegzetet vett. Kezei a teste mellett ökölbe szorultak. Chloé egy pillanatig jogosan félt attól, hogy olyan fog történni, amit ő nem szeretne elszenvedni. Meredt pillantással figyelte a fiú hirtelen mozdulatát, majd ahogy a markába szorul a jobb kezébe ragadott mikulás sapka. Lelke mélyén remélte, hogy nem most fog valaki eltévelyedni az ajtó előtt, mert a szitu eléggé kellemetlenül sült volna el.

– Ugyan kinek kellene egy olyan apa, aki úgy viselkedik mint egy nagy önző gyerek – ciccent fel bosszúsan a türkiz hajvégekkel megáldott srác, majd tett egy lépést az ajtó felé. Válla felett tett egy hátra pillantó gesztust, hogy lássa a mögötte lévőnek a sziluettjét. – Ha jönni akarsz, maradj mögöttem! Eszembe jutott, hogy innen a harmadik ajtó egy porter spot.

– Az meg mi?

– Képzeld, az a hely, ahonnan a tiszta fürdőlepedők és köntösök varázslatosan a szobádba teleportálnak – hangzott az élces hangsúly a mondatból, majd halkan morogva hozzátette. – Itt lakik és még sem ismeri a szálloda összes zugát.

A bennfentes hallotta ugyan a halk mondatot, mégsem érezte, hogy volna hozzáfűznivalója.

Luka maga elé fogta az agyon szorongatott rőt fejfedőt és kilépett a szaunából. A hűs levegő végigborzongatta a bőrét, s megremegett ahogy kirázta a hideg. Mögötte halk sikkantást hallott, majd egy felhevült test zuhant neki hátulról, ami halk nyekkenést csalt elő a tüdejéből.

– Jólvagyokneforduljmeg! – kiáltotta el magát Chloé és ijedten kapaszkodott bele hátulról az utált srác széles vállaiba, aki immáron nem a hidegtől, hanem a forróságtól rázkódott meg.

– Mi a nyavalyát csinálsz? – nyelt el egy halk szitkozódást, s a vállain érzett kezek miatt letett róla, hogy hátraforduljon.

– Csa-csak megbotlottam, de te hátra akartál nézni!

– Naná, hogy hátra akartam. Azt hittem, hogy a nyakad töröd éppen.

– Ne merészelj idenézni! – hallatszott a parancs, az égővörösen izzó bőrű lánytól.

Luka megcsóválta a fejét, s lassan tett egy lépést előre a hideg kövön. Talpa is beleremegett, de tűrte, mert tudta, hogy előttük a megváltó rejtekhely.

– Elengednél? – a puha kezek tétován hagyták el őt, s nyomukban hideg érzet maradt. Halkan felsóhajtott.

– Mi az?

– Semmi, menjünk – tért ki a válasz elől a zenész, s lassan újra tett pár lépést. Érezte, hogy a bosszantó kiscsaj ott lépdel mögötte, de próbált nem tudomást venni róla.

Elérték a fiú által kiszemelt ajtót, s megálltak előtte.

– Miért nem mész be?

Halk sóhaj.

– Mert számzáras! – hallatszott a kínos felelet.

– És? Nem tudod a kódot? Azt hittem, itt dolgozol! – morogta bosszúsan Chloé, figyelembe sem véve a kézenfekvő választ.

– Ugye tudod, hogy a konyha legalább hat szinttel alattunk van. Rémlik, hogy az az én munka területem?

A kérdezett megeresztett egy halk ciccenést, s fennhangon válaszolt a költői kérdésre.

– A világért se tudnám elfelejteni – utalt ezzel a második találkozásukra, ami közvetlenül az első után zajlott le. Piszok pipa volt rá akkor, ahogy a pimasz mosolyával felvette a rendelését a szálloda éttermében. Legszívesebben kirúgatta volna, de nem tudott volna rá megfelelő indokot, mert az apja éppen nagyon le volt nyűgözve a beugrós pincér alázatosságától és kinézetétől. Hosszan dicsérte, hogy milyen jó, hogy egy olyan friss és stílusos embert sikerült alkalmazniuk, aki pont olyan mint Jagged fiatalkori mása.

Chloé kék szemei résnyire szűkültek a felidézett információtól.

Most, hogy így belegonodlt, valóban hasonlított a hírességre. Csak nem?

A folyosó valahonnan ajtónyitódás és emberek hangját engedte feléjük. A lány gyomra görcsbe rándult. Kész, vége, lebuktak. Mindjárt feltűnik a kanyarban valaki, aki meglátja őket, és akkor...

Mély lélegzetet vett és összehúzta magát az élő fedezéke mögött.

Csak egyetlen másodpercen múlott.

Az ajtó kinyílt és Luka hátranyúlt a lesokkoltan bámuló Chloé kezéért, hogy berántsa a sötét helyiségbe.

A következő pillanatban ugyanazzal a lendülettel tovább fordította és befordította az egyik sarokba, hogy azonnal a szájára tapassza a kezét és hozzá préselődjön, s még mielőtt még az elnyomottja méltatlankodni kezdett volna, az ajtó kinyílt és fény gyulladt a kis raktárban.

A forgás ekkor nyerte értelmét. Egy sarokban álltak egy halom felakasztott köntös között, s a gyors reagálású srácnak arra is volt lélekjelenléte, hogy a lábukat egy félrehúzott dobozzal eltakarja. Chloé bár lassan reszketett a hirtelen kontaktustól, próbálta tartani magában a lelket. Volt egy pillanat, amikor úgy érezte majdnem összeesik, de aztán belátta, hogy ebben a helyzetben talán nem kellene lejjebb ereszkednie. Mélyet sóhajtott, s kezeivel lassan megfogta a száját betapasztó kezet. Luka lenézett rá, s a pillantásából megértette, hogy nem fogja firtatni a dolgot, így megkönnyebbülten engedte el a lány száját és könyökölt a falnak, hogy egy kis távolságot próbáljon tartani kettejük között.

Eközben a hallottak alapján az ajtón legalább két alkalmazott lépett be. Azoknak kellett lenniük, mert tudták a kódot az ajtóhoz. Néhány szóváltásból az is kiderült, hogy két szobalány indul neki feltölteni a szobák készleteit. Luka pontosan tudta, hogy mi történik mögöttük a raktár ajtajában. A bal oldali fal mellől előkerültek a kis kocsik, amiket most megpakolnak a szálloda logójával ellátott termékekkel, törölközőkkel, vendégpapucsokkal, apró tubusokkal, tusfürdőkkel, hogy minden fürdőt és zuhanyzót megfelelően feltöltsenek a friss és illatos dolgokkal mind az újonnan érkezők, mind a tovább maradó vendégek szobáiban. A lányok néhány szót váltottak egymással pakolás közben arról, hogy kinek hány szobát sikerül letudnia egy nap, hogy az újak milyen lassúak, és hogy amint végeztek a kiszabott mennyiséggel, sietnek haza. Beszélgetésük üres locsogás volt Chloénak, aki továbbra is a falnak nyomva várta, hogy az alkalmazottak eltűnjenek. A dobozok tologatása és a tárgyak puffanása olyan sokáig eltartott, hogy észre sem vette, mikor támasztotta a fejét az előtte lévő mellkasnak. Füleiben zakatolva hallotta a saját szívverésének a lüktetését, s legszívesebben sírt volna az idegességtől, ahogy a már nem is olyan idegen testhez simulva várta a megváltó szabadulást. Érezte, hogy más helyzetben, valaki mással jobban tetszene egy ilyen szituáció. Ugyanakkor ráeszmélt, hogy ebben a felállásban már nem tiltakozik és undorodik úgy a dologtól, mintha egy nappal hamarabb történt volna, de maga sem értette mi változott azóta.

Apropó felállás...

Luka sem volt ám fából, s a gúnyolódásával ellentétben igenis beindították kamasz szervezetében a megfelelő reakciókat a bőrén érzett lágy idomok, amiktől ő maga is megremegett és libabőrödzött. A tőle megszokott hidegvért erőszakolta magára, amikor érezte a reakciójától összerezzenni az ölelésébe vont szőkeséget. Esze ágában sem volt megijeszteni a működő testfunkcióival, így kínlódva kapta el tekintetét a jég-kéken elkerekedő szempárról.

Chloé is egyre kínosabban érezte magát a hasának nyomódó testrésztől, aminek a gondolatától is paradicsom-vörössé izzott fel a bőr az arcán. Sejteni sem sejthette, hogy az izgatottságát palástolandó mély sóhajjal csak olajat önt a tűzre, így lehunyt szemmel hallgatta az ütemes szívdobogást, míg az ajtó kattanása ki nem zökkentette a félig álmos hangulatából.

– Azt mondtad nem vagyok az eseted – lehelte kábán a homlokát tartó mellkasnak, amitől az inkább menekülőre fogta a dolgot.

– Várj itt! Ne mozdulj! – kapta meg az utasítást a fiútól, aki a távozást követően egy pillanatig feszülten fülelt, majd otthagyta őt a sarokban, a teljesen összekuszálódott gondolataival. Kíváncsian lesett ki a ruhák mögül, s az ajtó feletti vészkijárat tábla gyér fényében figyelte a sziluettet, ahogy a fal melletti polcokon keresgélt. Alkatát továbbra is csodálnivalónak és kellemesen sportosnak találta, s maga is meglepődött ezen gondolatain.

– Örülök, hogy nem hívtad fel ránk a figyelmet! – hallatszott Luka halk hangja, mikor úgy tűnt, hogy megtalálta, amit keres. Chloé szégyenlősen húzódott vissza a fölakasztott anyagok takarásába, míg kezébe nem nyomtak egy puha anyagot.

– Ho – hogy nyitottad ki az ajtót? – tette fel a kérdését a lány halkan, tartva attól, hogy valaki még visszajöhet.

– Apró pozitívum. Ha barátkozol másokkal, megosztanak veled bizalmas információkat.

– Biztos a csajok...

– Befejeznéd ezt a sztereotip hülyeséget? – ráncolta a homlokát a srác.

– Úgy hallottam, hogy innen töltik fel a készleteket a szobalányok.

– Mit gondolsz ó királynőm, a szobalány készletet vajon kik töltik fel? A manók? Segítek. Részmunkaidős egyetemista srácok jönnek és linen porternek öltözve behordják a raktárból a dobozolt tusfürdőket, meg a tiszta, vasalt dolgokat a mosodából. A másik szárnyba meg az ágyneműk tobzódnak.

Beszéd közben a srác a dereka köré tekerte az áhítva keresett, majd meglelt törölközőt, egy másikat odaadott a sarokban várakozó kezébe, aki nyomban magára öltötte azt. Halk sóhajjal örvendezett egy szem öltözetének.

– Most ha megbocsájt úrnőm. Teljesítettem a feladatomat, távoznék. Innen már eltalál a szobájáig, igaz?

Chloé bizonytalanul harapdálta a száját. Szokatlan volt, hogy szájfényt sem visel, és a feje is húzott még a tegnapi piálástól. Erre itt ez a pali, aki úgy hajlong előtte, mintha csak valóban királynő lenne. Persze egyértelműen gúnyolódik rajta.

– Luka – szólalt meg tétován és csendesen. A türkiz hajú meglepődött a nyugodt hangvitelen, s már a nyelvén volt egy nyúlfarknyi gondolat arról, hogy méltassa a nevére való emlékezését a lánynak, mégsem tette. Lenyelte s visszanézett az ajtóból, hogy megtudja a neve elhangzásának az okát.

Egy másodperccel később kábultan hagyta magára Chloét, s alig akarta elhinni, hogy a pöffeszkedő szőkeség tétován, de megköszönte neki, hogy nem hagyta magára a szaunában.

Ki gondolná, hogy mégsem akkora picsa, mint amilyennek elsőre megítélte.

***

Azt hiszem ez itt még nincs lezárva... ti mit gondoltok?

Nagyon motivál a dolog, hogy a sok történetben negatívként beállított Chloéval kezdjek valamit. Ribancnak, csitrinek, kurvának, mindenféle picsának és egyéb iskolai szlengben az utált csajokra jellemző szavakkal van ellátva. Szerintem volt néhány  olyan megnyilvánulása, ami erősen arra utal, hogy ő valójában nem gonosz. Úgy érzem a nevelésében vannak jelentős hibák, amitől a realitás érzete erősen el van torzulva, meglehetősen én központú és a világ közepánek azért hiszi magát mert ebben a hitben nevelték. Emberileg persze tudom, hogy képtelenség, hogy valaki örökké polgármester legyen, mert ez választásos alapon működik és vannak szabályok szóval apucit inkább egy gazdag szállodatulajdonos politikusnak írnám le, míg anyu ugye szintén egy hírességféle és így nagyon elkapatták sőt hercegnőként nevelték a kislányt.

Hozzáteszem, hogy fogalmam sincsen róla, mit keres egy művészeti gimnáziumban. úgy értem a művészkedés és a kreativitás szikráját sem mutatja, míg másoknál csak beficcen a tervezés, írás, rajzolás, alkotásm fotózás... na nem merengek itt...

Az észrevett hibákat légyszi jelezd, hogy javíthassam.

Remélem tetszett ^^ 

Holnap HNori1 vár titeket egy újabb felejthetetlen történettel, hogy a karácsonyig tartó várakozás idejét segítsünk lerövidíteni.

kellemes karácsonyvárást.