missmiracle100 neve még újonnan cseng, de örülök, hogy gyorsan reagált a felkérésre és válaszolt is. Fogadd szeretettel a történetet, amit a hozzászólásodért ajánlok szeretettel ʕ•́ᴥ•̀ʔっ♡

Már csak két nap karácsonyig... ♪♫

***

Tikky hosszan, nagyon hosszan gondolkozott róla, hogy a legrégebbi partnerét mivel is kellene meglepnie az emberek ajándékozási ünnepének alkalmából. Nem volt túl bonyolult a dolog, ám az ő csöpp kis eszének nem volt könnyű megértenie, hogy is alakulhat a dolog úgy, hogy egyszer téli napforduló másszor valami mennyei messiásnak a születése kapja meg az indokot az ünneplésre. Alig kétezer éve hódított ez az utóbbi hóbort s elnézve a védenceiket lassan neki is kedve szottyant arra, hogy megbecsülése jeleképp valamit adjon annak a büdös fekete kandúrnak. Kicsiny lelkének minden sejtjével szerette volna ha mosolyt csalna az arcára a megfelelő meglepetéssel.

De mi volna az?

Hát. Logikusan végiggondolva a kis belesnek csupán egyetlen szenvedélye volt.

A sajt.

De honnan tudhatná azt egy Tikky -féle sütemény rajongó, hogy melyik a megfelelő minőség annak a kényes kis belének.

Nem kellett sokáig beszélgetnie az aktuális gazdájával, Marinette-el, hogy elmenjenek a közeli sajtkereskedésbe és utána nézzenek mit is értékelne egy Plagg kaliberű kis jószág.

A nagy látogatás úgy zajlott, hogy a humán erőforrás besétált, hogy körülnézzen, s mindenhol hosszan ácsorogva várta, hogy a kis barátja tovább intse őt a következő hűtőpultig, hogy ott is hosszan tanulmányozhassa a hűvösre tett tejtermékeket. Természetesen a hűtők tetején apró tálakon bor vagy szőlő társaságában kínálgatták magukat a különféle kóstolók is tálakon a már említett gyümölcsök ölelésében.

– Ez sem az igazi – nyögte a kis lény a sokadik büdös érlelt sajtot megízlelve. Valahogy nem esett ínyére az, hogy egyre jobban émelyeg a különféle ízektől. S ezen az sem segített , hogy a „gazdája" kitartóan próbálta a szőlőszemeket dugdosni a kis táskába, mely rejtekhelyéül szolgált a kwaminak, mialatt óvatosan megízlelgette a választékot. Egyre borzalmasabban érezte magát. A szájpadlása szinte már tapadt és úgy érezte, mintha egy hetes tornadresszeket nyelt volna le, s azok minduttalan szeretnének visszabukni a napvilágra.

Böfögött egyet táskába vissza menekülve s a levegő hirtelen olyan lett, mint egy rohadt zoknikkal telepakolt láda.

– Ma-Marinette! – szólalt fel émelyegve. – Baj van.

– Sajnos ennek várnia kell. Az utcán egy újabb gonosztevő tombol – szakította félbe a mondanivalóját a társa egy félreeső helyre sietve. – Tikky! Pöttyöket fel!

Harcuk hirtelen beálltához hamarost csatlakozott Macska is, akinek azt kellett megállapítania, hogy Bogárkájának a bőrszíne megest kékre zöldre vált, olykor heveny rosszullétre hajaz, s a csata végeztével fénysebességgel lő ki, hogy mielőbb eltűnhessen a színről.

Kíváncsisága nem ismert határokat és aggodalma tovahajszolta, hogy segíthessen a partnerének. Még éppen látta őt eltűnni egy ház mögött, ahol is nyoma veszett.

Helyette azonban ott találta az osztálytársát a földön fekve. Látszott rajta, hogy nincs jól. Hidegrázása támadt és a bőre enyhén elszíneződött volt. Lassan fölemelte és körülnézett. Mellette a földön legnagyobb meglepetésére észrevett egy kis piros lényt fetrengeni.

– Ez. Ez egy kwami? – kérdezte, s abban a pillanatban a gyűrűje egy utolsó csippanással jelezte, hogy lejárt az ideje, és a cicanadrágba bújt hős helyét egy tinédzser srác vette át. Kelletlenül állt az üres sikátorban azon merengve, hogy jól gondolja e, hogy a társát tartja éppen a karjaiban. Marinette arcszíne lassacskán váltott újra rózsaszínre, ámde a piros lény ugyanolyan vacakul vergődött tovább.

– Cukorborsó! – kiáltotta Plagg, s egy rebbenéssel ott termett a fajtársa mellett, hogy magához vonja. – Mégis mi lelt?

A kérdezett nem válaszolt, csak hangosan nyöszörgött. Piros színe elváltozott, ahogy előtte a védencének is, amikor rátalált az osztálytársa.

– Plagg, én kezdek megijedni. Mi bajuk van? – nyögte hirtelen a szőke értetlen-ijedt fejjel meredve maga elé.

– Neki nem lesz baja, kezd jobban lenni. Azt hiszem Tikkyért kellene aggódni.

– Mégis mit tehetnénk érte?

– Adj kaját!

– Basszameg Plagg, hogy most is a hasadra gondolsz – kiáltotta el magát az idegességtől a fiú. Társa hitetlenkedve csóválta meg a fejét, és egyik mancsával körbe mutatott a sikátorban.

– Itt NEM maradhatunk! – érvelt olyan logikusan, hogy a modell azonnal elszégyellte magát, hogy ő erre nem gondolt. – Amilyen gyorsan csak lehet, haza kell őket vinnünk. Hideg van és bárki erre járhat, akinek erre van dolga. Ha jól ismerem az én kis Cukorborsómat, akkor otthon már biztonságban lesznek. De előbb dobj valamit, hogy visszanyerjem az erőmet és elvigyük innen őket!

Az utasítást cselekedet követte. Előkerült a vésztartalék sajt, amit Plagg majdhogynem egészben, rágás nélkül nyelt le. Amint érezte, hogy tagjai elzsibbadnak az energiától, zöld szemeit a partnere zöld szemeire villantotta. Az értette a célzást és kimondta a varázs szavakat, hogy újra magára ölthesse a fekete hős szerepét.

Pillanatok alatt találták magukat azon a tetőn, ahol a csapóajtóval meggyűlt a karmos fickó dolga. A Marinette táskájába tett Tikky hosszan didergett, így nem tudott mást kitalálni, mint segítségül hívni a kwamiját. Visszavedlett, s elmagyarázta neki a helyzetet. Máskor is voltak már olyan szituációban, így kiválóan tudatában volt annak, hogy társa valódi besurranótolvaj képességekkel van megáldva. Keresztül repült az ablak anyagán s kinyitotta a kallantyút, hogy beereszthesse a kint didergőket.

– Fáradj be!

– Most hogyan tovább?

– A...azt hiszem most egy sütemény kellene – felelt tétován a feketeség.

– E-egy sütemény...

– Neked mégis hol van a füled? Szerinted miért nevez engem Büdös zokninak? Pontosan azért, amiért én cukorkának hívom őt. Engem a zamatos, érlelt dolgok töltenek föl, ám őt a cukor pörgeti fel. Ne bámulj, keress valamit, amiben cukor van!

Adrien szó nélkül letette a lányt az ágyára és letrappolt a galériaágy lépcsőjén, hogy körülnézhessen a rózsaszín hangulatvilágítással ellátott szobában

Most így új szemmel nézve, hogy tudta a kedvenc szuperhőse kilétét, már teljesen hízelgő volt számára, hogy minden zugból az ő fotója kukkant vissza rá. Izgatottan kapta a kezébe az asztalról felvett csokis süteményt, hogy a fekete kwamihoz száguldjon vele, aki azóta a táskából előemelte a kis piros partnerét, és gyengéden élesztgette.

– Cukorka, nézd, ennivaló!

A kis piros nyöszörögve tolta el a felé nyújtott édességet.

– Nem kell több sajt. Nem akarom!

– Sajt? De hisz ez csoki, nézd!

Az elélt gyengén fölnézett, majd helyből majdnem leharapta Plagg karját a felé nyújtott nassolnivalóval együtt.

Beletelt néhány másodpercbe, hogy hatásos legyen és magához térjen tőle.

Plagg lenyelte az örömkönnyeit és Adrienre pillantott.

– Lehet mennünk kellene főnök!

A szőke szíve majdnem meghasadt, de bólintott.

– Marinette nagyon kiborulna, ha megtudná, hogy lelepleződött. Nem lehetne úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna?

Adrien szomorúan vetett egy utolsó pillantást a lányra. Beleegyezett, majd a tetőablakon át távozott, hogy a két kwami még válthasson pár szót egymással.

– Apropó. Miért ettél te sajtot?

Tikky ha lehet még vörösebbé vált a kérdést hallva.

– Me-meg akartalak lepni téged vele. De meg kellett kóstolnom ahhoz, hogy tudjam mit keresek.

Plagg arca felderült.

– Köszönöm.

– De hát semmit nem vettünk. Ráadásul még jól el is rontottam a dolgokat – szontyolodott el a kis lány pityeregve.

– Nyáhh... A szándék is nagyon fontos. Te megettél a kedvemért egy csomó sajtot. Nekem ez mindennél többet ér.

– És mi lesz Adriennel?

– Ahh – legyintett a feketeség. – Majd én ledumálom vele a dolgot.

Tikky reménykedve bólintott és megkönnyebbülve nézte, ahogy a fekete kwami átsuhan az immár behajtott ablakon át a gazdájához.

***

aaaahh ez annyira összecsapott lett... megjegyzem estig halogattam, utána pillanatok alatt ráztam ki a már meglévő gondolatok alapján... deeeee még éjfél előtt kinn volt ... yesssssssss,megcsináltam.... bár technikailag nekem még nincs éjfél egy órán keresztül, de a magyar időzónában is megvolt percekkel dec.23.a előtt ♪♫♪

Az utolsóra még rá kell vetnem magam ... mondtam már, hogy hulla vagyok? XD ezek után biztos nem hallotok felőlem évekig ...