Nem tagadom, engem megragad a Luka Chloé párosítás, mert szerintem ha a fiú hűs nyugalma és önzetlensége átragadna a kis szöszinkre, az jótékony hatással volna rá, ahogy Chloe tüzessége és temperamentuma is kicsit pozitivan pörgetné fel a hidegvérű gitárvirtuózunk vérnyomását.

Ezért a történetért  bluearika01 nak mondok köszönetet. Köszönöm, hogy visszajáró olvasó, posztoló és csillagszórónk voltál egész évben. Visszafogott és udvarias hozzászólásaid mindig feldobják az olvasást és kommentjeidet örömmel vesszük továbbra is.

Remélem tetszeni fog, amit elképzeltem neked, s a párosításommal is elégedett leszel.

***

Hát elérkezett végre az év utolsó napja is.

A jelmezes, kacagó és mulatozó tömeg egyre az órákat figyelte, hogy megkezdessék a zajos visszaszámlálást. Vidáman itták a kedélyüket oldani hivatott pezsgőt, a frissítő italokat, koktélokat és reményekkel telve pislognak maszkjaik alól a giccsesen központi helyre kihelyezett aranyszegélyes analóg órára, hogy mikor legyenek a megfelelő időben, a megfelelő helyen, hogy hatalmas üdvrivalgással fogadják az új esztendőt. Az utcára is kifolyó embertömeg tartalmazta Párizs és a környék pöffeszkedő vagyonosainak, üzletembereinek és számító rétegének a krémjét, ahogy minden évben.

Chloe Bourgeois eddig minden alkalommal hercegnőként kacagott velük, vegyült el és forgott ebben a tömegben, mintha csak aranyhal szelné a számára nélkülözhetetlen és oly természetes habokat. Kegyeire pályázott minden olyan kalkuláló alak, aki az apjához akart közelebb húzódni, hogy melegedhessen a hatalom kandallója előtt egy kicsit. Így nem csoda ha a kislányból egy olyan kamasz lett, aki hozzá van szokva, hogy mindenki az ő kedvét keresi, hogy mindent megadnának neki amit csak csinos, vékony húsú ajkain kiejt. Eddig azt hitte ez így van rendjén és ez így természetesebb, aztán történt valami.

Körülöttük mindenki elképzelése az volt, hogy Párizs királylánya és Párizs divatkirályfija együtt fognak felnőni és egy párrá válni, mivel annyira elválaszthatatlanok voltak kisgyermek korukban. Ezt Chloé olyan mértékig elhitte, hogy személyes tulajdoának tekintette a fiút, s zsenge lelke és az egész felépített álomvilága összeomlott, amikor az a békaképű osztálytársnőjével gabalyodott össze a karácsonyi bulin. Azóta szerelmük még jobban elmélyült, és még elválaszthatatlanabbak lettek. Ezzel a szőke lány lelkivilága végképp összedőlni látszott. Leitta magát a karácsonyi bulin, majd volt egy afférja a személyzet egyik tagjával a szaunában, amire többször is visszakalandozott csapongó gondolata. Amíg abban a hitben volt, hogy minden rendben és csillogni látszott a jövő, addig nem is gondolt bele a dolgokba. Ám a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben hasítottak a lelkébe annak a bugyuta pincér gyereknek a szavai, akire az elmúlt hétben a legkevésbé sem akart visszagondolni.

Éppen néhány kedves bókot fogadott valami undorítóan tenyérbemászó tuskótól, amikor észrevette az alaknak a vicsorszerű mosolyát. Eddig nem is figyelt föl az ilyen gesztusokra, csak bosszúsan odébb hessentette az ilyen és ehhez hasonlatos alakokat. Bosszantónak és kellemetlennek tartotta mindazt a tolakodást, amit az apja pozíciójának, vagy anyja befolyásának udvarlók tettek felé. Elvárta a figyelmüket és az ajnározásukat, de soha nem gondolt bele, hogy ez nekik megerőltető sőt kényszerszerű lehet. Ettől fogva nem tudta figyelmen kívül hagyni a hozzá beszélőnek a gesztusait. Az ökölbe szorult kezet, a furcsa arcrángást vagy a testbeszédet, amiket eddig figyelemre sem méltatott.

S most ott volt a szálloda tetején és azon merengett, hogyan tovább. Mögötte a medence vizét lágyan fodrozta a decemberi szél, ami bele -belekapott haloványan csillámlófátylaiba is. A sötét éjszakai égbolton örvénylett némi felhő, amiket tovaúsztatott a szél, hogy a csillagok sápadtan hunyoroghassanak le a jégkék szemű lányra, akinek csillogó ruházata hasonló árnyalatban játszott, miközben a hideg márványkorláton könyökölt. Lassan eljegesedő markában egy apró hajba valót szorongatott. Gyermekkori emlékét annak a ragaszkodó szerelemnek, ami a szívében most tátongó űrt hagyott, mégsem bírt dűlőre jutni. Álmatagon bámult maga elé, mert nem bírta elengedni az utolsó szálat, ami a múltját jelentő személyhez kötötte. Hiszen akkor magára maradna a nagyvilágban és üresen a lelkében.

– Csak nem a jégkirálynő személyesen? – huppant mellé a korlát tetejére a világ legidegesítőbb palija egy széles mosollyal az ajkán. Testén pontosan ugyanolyan fehér szmoking feszült, apró fekete csokornyakkendővel a nyakán, mint a rendezvényen serénykedő pincérek mindegyikének. Haja a szokottnál is csapzottabban lógott ezerfelé a maga zöldes feketés árnyalatában, és zöld szemei egy fekete maszka résein át pislogtak rá. Reakció hiányában mosolya lelohadt s egy percig némán figyelte a szőkeséget, akinek befont haja oldalról sután lógott előre a csillogó ruha vékonyka anyagára. Szemhéjfestéke a ruhával megegyező árnyalatban csillámlott, ajkai valamikor rózsaszínek lehettek, mostanra már a lila felé hajaztak, s tekintete merev és üres volt. Hosszú karcsú ujjai kataton simogattak, szorítottak egy kis tárgyat.

Luka a szaunás incidens után egy ideig kerülni próbálta Chloé lakosztályának a környékét is, ami nem volt nehéz lévén, hogy a konyha a földszinten volt. Azonban az eddigi haverokkal lógást teljesen száműzte és a műszakjait is rendre lepasszolta valamilyen ürüggyel. A szilveszteri túlóra azonban elég súlyos összeget jelentett a pénztárcájának, amit nem hagyhatott ki. Így hát maga sem tudta, hogy miért, de tekergő zsigerekkel hordozta körbe a tizenegy órára kissé levegőtlenné váló bálteremben a poharakat. Pillantása újra meg újra megakadt a kék ruhás tüneményen, aki azon kevesek közé tartozott, akik nem viseltek álarcot, csak jelmezt. Tudta is, hogy a Jégvarázs Elzájához van szerencséje. Nem volt mese rajongó, de a húga titkon oda volt a Disney mozikért, így rendre elmentek és kettesben nézték meg az újdonságokat amik egyre csak űberelték egymást. Elámult rajta, hogy a szőke lánynak mennyire testhezálló a szerep. Magas, karcsú alakjára tökéletesen illett az egyébként igényesen kivitelezett ruhadarab. Az apró jég és hó pelyhek szinte élethűen csillámlottak ruháján, palástján és haján, a kristálycsillárok fényében. A titokzatos, önmarcangoló arckifejezés is teljesen odavágott. Azt hitte először, hogy a színjáték része, ám amikor a lány rendre csak állt vagy álmatag uralkodónőként vonult át a termen, feltűnt, hogy aggodalma valódi lehet. A színes forgatagban nem keltett nagy feltűnés, mégis minden alkalommal megakadt rajta a szeme. Így volt ez akkor is, amikor látta, hogy a kezét tördelve hagyja el a termet, hogy a lift előtt merengve bámulja pár percig a nyomógomb konzolt.

A levegőtlen helyiségből menekülve távozott, amikor szünetet tartott. Első gondolata az utca volt, de már a környéken is tartott az ünnepi hangulat. Emberekkel volt tele minden. Jobb híján a szálloda tetőterasza jutott eszébe, amit a tavalyi incidensek miatt idén lezártak. Nem mindenki élvezi ám, ha a bepiált vendégek mindenféle testnedvvel kínálják meg odafentről. A személyzetnek a kártyája azonban nyitotta azt a szintet, így Luka örvendezve lépett ki a liftből, hogy arcát a hűvös szellő üdvözölhesse.

A homokóra formájú márványoszlopos korlátnak azonban valaki már nekitámaszkodott. Hosszú percek teltek el, mire ráébredt, hogy megbabonázva bámulja a decemberi hideg széltől fodrozódó fátylakat, amiket a királynői tartású Chloé húzott maga után egész álló este. Lenyelte hát az eddigi tartózkodását és úgy gondolta megtudakolja a komorsága okát.

– Csak nem a jégkirálynő személyesen? – ült le a korlátra, amit azonnal meg is bánt, hiszen a fagypont nem volt a feneke kedvenc hómérséklete. Se gáz, a kontaktus már megtörtént, azonban a lány nem nézett rá. Szellemként bámult a semmibe.

Luka egy pillanatig megpihentette pillantását a lány liluló száján, s fölsóhajtott. Kifelé indulva felkapta a személyzetis kabátot a fogasról, ami azt jelentette, hogy most volt mit udvariasan levennie és hátulról ráborítania az üveges tekintettel bámuló lány majdnem csupasz vállaira. Az, a hirtelen melegségtől összerezzent és értetlenül pislogott a mellé lépő maszkos pincérre.

Nem kellett kétszer odapillantania a jellegzetesen zöldre váltó hajvégekre és az óceán türkiz szempárra, hogy tudja kivel áll szemben. Halk sóhaj gomolygott az ég felé, s visszasüppedt a gondolataiba.

– Mit keresel te itt? – tudakolta színtelen hangon köszönet helyett, ami a fiút nem lepte meg. A jégkirálynő mellé állt és ő is a sötéten kavargó égboltot nézte vele.

– Lógok egy kicsit a valaha volt legélethűbb Disney hercegnővel. Hát te? – felelte neki laza mosollyal. Nem is értette miért parázott annyira ettől a találkozástól, hiszen tök megnyugtató itt állni mellette és a semmibe bámulni vele.

Chloé is visszameredt maga elé, amitől Luka kiengedte a tüdejében a válasza óta megrekedt levegőt.

– Semmit. – Hangzott a felelet. A hideg és semmit mondó felelet, aminek köze sem volt a valósághoz, és mégis igaz volt. Külső szemlélőnek ugyanis semmit nem csinált, ám lelkében iszonyatos vihar tombolt.

– Vissza kellene menned, teljesen átfagytál.

– Nem akarok. Nem akarok visszamenni oda, ahol mindenki csak egy ostoba libának tekint, akinek befolyásos apja van. Csak azért próbálnak nekem tetszelegni, hogy valamilyen előnyt élvezhessenek, közben semmit nem tudnak rólam.

– Ó! – szólalt meg halkan a fiú, hangot adva a csodálkozásának. – Ne csodálkozz rajta, hogy ha mindenkinek azzal indítasz, hogy bemószerolod az apukádnál és az egész városban nem fog munkát találni.

Chloé a kezébe temette az arcát, ahogy megértette, hogy Luka az egyik általa kiejtett mondatot vágta a fejéhez. Mennyire igaza van! Hiszen ha belegondol, hogy naponta hányszor ejtette ki a száján az apuci szót, mint lehetséges fenyegetést, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy ő várta volna.

– Borzalmas vagyok – súgta maga elé, s meglepte a fiú felől érkező halk nevetés hangja.

– Igen, az vagy. De mutass valakit, akinek nincsen hibája. Most gyere! Visszakísérlek a szobádba. Ha nem akarsz azzal a sakálhordával lenni, hát ne legyél. De megfagynod fölösleges miattuk.

A szőkeség a fiúra nézett és meglepetten mérte végig annak kimért tartását és odatartott karját, amit a kíséréshez ajánlott föl. Lágyan mosolyodott el és lépett felé, hogy elfogadja a felé nyújtott jobbot. Közben észre sem vette, hogy a kicsi, csillag alakú hajcsat, ami gyermekkori ragaszkodását hordozta, a földre hullott. Miért is vette volna észre, mikor végre továbblépett és elfogadott egy másik lehetőséget, ami nyilvánvalóbban kellette magát előtte, mint bármi azelőtt.

A dúló vihar lenyugodott, s lelke új kavargásba kezdett, ahogy belekapaszkodott a középszerű alkalmazott felé nyújtott karjába. Izgalommal telve sétált vele a liftig, s a gyomrában olyan érzést keltett a pár pillanatnyi bezártság, amitől teljesen elvörösödött. Hiszen legutóbb kétszer is össze volt vele zárva egy kicsiny helyre, és mindkettőben nélkülözték a ruhákat.

– Legalább most fel vagyunk öltözve – jegyezte meg a fiú halkan félresandítva, amitől Chloé akaratlanul is a szájához kapta az egyik kezét.

Csak nem kihallatszottak a gondolatai?

A lift ajtó kinyílt és ők ott álltak a lány szobájának az ajtaja előtt félszegen.

– A kártyám! Lenn maradt a kis táskámban – kapott és

zbe a szőke elkerekedett szemmel. Luka mosolygott és úgy tett mintha a meglepett lány füle mögül zsonglőrködte volna elő az imént még a szmokingja zsebében lapuló dolgozói belépőjét.

– Majd felküldetem – tette hozzá gálánsan.

Az összezavarodott lány lenyűgözve mosolyodott el. Karjai Luka nyakába fonódtak, tekintetük összekapcsolódott és ajkuk lágyan találkozott össze, hogy lassú vágyakozó kóstolgatásba kezdjen.

Valahol eközben a visszaszámlálásnak vége lett és hatalmas ujjongással köszöntötték az emberek a beköszöntő új esztendőt, de erről a párocska már nem szerzett tudomást, annyira elmélyültek a saját új érzelmeikben.

***

A buta copfot sem tudom megérteni. Tapasztalataim szerint a hozzá hasonló csajszik mindig leengedik meg agyon vasalják a hajukat...

Bevallom valamikor egy perverz pillanatok történet is fog születni ennek a szériának a hatására, mert annyira elkerülhetetlen, hogy a tinik életéből kimaradjanak a kellemetlen utóhatások és azok következményei.

De visszatérve a karácsonyvárásra... a következő történetet HNori1 nál kell keresnetek.

pusszancs