A képről csak annyit, hogy első körben egy pizsipartis sztorinak indult, aztán olyan kimerítő részletességgel írtam egy osztálykirándulásról, hogy magam is rosszul lettem tőle ... talán máskorra halasztom ...

aztán maradt ez a verzió.. de nagyon összecsapottnak érzem. Azért remélem megfelel egy ilyen egyperces sorozatba ...

Köszönjük a szót TmeaKapitny , bár nemigen vagyok alkoholfogyasztó, ezzel lehet megpróbálkoznék. Főleg ahogy egy lapon találtam az összetételt és a szerint írtam le. Eddig azt hittem limonádé az limonádé, aztán ittam Nórival egy bazifincsi változatot és igazából arról jutott eszembe, hogy a caipirihna is Cachaca alappal de kb ilyen változattal iszonyat fincsi lehet ...

szóval vágjunk bele... és ne feledjük, aki nem iszik alkoholt annak már egyetlen korty megárthat ^__~

***

Azon ritka alkalmakkor, amikor Adrien apja erőteljesebben belemerült egy projectjébe, a fia kicsit nagyobb szabadságot élvezhetett a szokásosnál, szóval ő köszöni szépen élvezi, amikor felmenője inspirációtól égve alkotási lázban ég. Az osztálykirándulásuk fergetegesen sikerült Marseille-be, lejárták a lábuk a kultúra után, s este hulla fáradtan estek be a hotel kültéri kerthelyiségébe, hogy barátaival kikapcsolódjanak a rengeteg Római-Bizánci és Reneszánsz építészeti remek vizitálása után. Zsongó fejjel és elcsigázottan gyönyörködtek a néha feltűnő csillagos égben, vagy a sövény mögött rejtőző hangulatosan kivilágított szökőkút remegő tükröződésén, s a kerthelyiség színes lampionjain legeltetve szemüket. Elégedett mosoly pihent ajkukon, mikor egy- egy látványelemet felidéztek, vagy vicces szituációt fel elevenítettek. Vicces szituációkba is keveredtek, amikor egy viasz szoborról kiderült, hogy valójában egy múzeumi teremőr, csak korabeli öltözékben, vagy amikor meglátogattak egy felújításra váró részleget, aminek kísérteties hangulata volt. Utólag persze kiderült, hogy Kim találta viccesnek elcsórni a tiltó táblát és arra kalauzolni a többieket.

Az osztályfőnök bár somolygott, délutáni benn maradással jutalmazta az attrakciót.

– Hosszú volt a nap – sóhajtotta Marinette, elnyomva egy ásítást. A többiek álmosan bólogattak, majd Alya felpattant a helyéről. Nyomában recsegett a fonott karos szék.

– Elmegyek az italokért – jelentette ki.

– Megyek veled – ígérkezett a barátnője de a vörös visszanyomta, s Ninora kacsintott.

– Maradj csak, majd Lahiffe megmutatja a tálcazsonglőr mutatványait.

Marinette kénytelen volt nagyot nyelni, mert ez azt jelentette, hogy kettesben marad a vele szemben ülő Adriennel. Hirtelen a torka is kiszáradt s magára erőltetett egy már túl szélesre sikeredett vigyort. A szőke bágyadtan nevetett fel, s a páros távozásával még elcsípték a fiú halk motyogását.

– Lemezek öcsém, nem tálcák.

Erre az ott maradtak össze nevettek.

– Annyira összeillenek – sóhajtott föl a lány, majd belepirult a gondolatba, hogy ő is mennyire passzolna a szőke sztárhoz. Teljesen és tökéletesen kiegészítik egymást. Ő tervezne és varrna, Adrien pedig tökéletesen mutatna benne. Mert ő tökéletes. Újabbat sóhajtott.

– Marinette? – A lány ijedten kapott észbe a neve hallatán és zavartan bámult a mosolygó szőkére. Megint elbambultam – gondolta kínosan vigyorogva a legkellemetlenebb szokására, s a szája szélét rágicsálta kínjában, majd önkéntelen mozdulattal tűrte a haját a füle mögé. Adrien nevetett rajta, amitől összezavarodva pirult ki az arca, s segélykérő pillantást vetett távozó barátnője után. Az sajnos túl elfoglalt volt a bárpultos srác fűzögetésével, így partnere tátott száját és csodálkozó tekintetét sem vette észre.

– Ne haragudj, de annyira aranyos, amikor zavarba jössz. Tudtad, hogy olyankor néha az ujjadra csavargatod a hajadat? Vagy, hogy ráncolod a homlokodat? És azt, hogy néha nyitva felejted a szádat, mint most is.

A lány a beszámolót halva mindkét kezét a szája elé kapta. Hatalmas és riadt szemekkel próbálta feldolgozni, hogy a gondolatait mimikákkal szokta vázolni, ám a szőke ettől csak jobban nevetett. Ekkor érkezett meg az asztalhoz a két távol maradt osztálytárs az ígért üdítőkkel. S, Hogy ne kelljen Adrien szemébe néznie a lángokban álló ábrázatával, gyorsan maga elé kapta a barátnője által nyújtott lime karikával díszített kecsesen hosszú poharat és jó erősen beleszívott a fekete szívószálba. Első nyelésre azonnal érezte, hogy alkoholos íz áradt szét a szájában. Ijedten pislogott az elégedetten vigyorgó barátnőjére. Az édeskés, citromos koktél felrázta és elbódította egyszerre alkoholos limonádéféleséget érzett, és szerette az ízt.

– Mi ez? – tátogta oda az éppen helyet foglaló vörösnek, aki legyintett.

– Csak egy régi családi recept. Segít ellazulni.

– De, ez, alkohol. Hogy vetted rá a pultost, hogy piát adjon neked?

– Bevetettem a női meggyőző erőmet – vonta meg a vállát a lány. Nino szerelmes pillantásokkal bombázta, miközben az elégedetten tekerte az ujjait hullámos vörös loknijaiba, majd rákacsintott a barátnőjére. – Gondoltam nagy szükséged van egy kis lazulásra, hogy értelmes mondatokat tudj dadogás nélkül kimondani. Szívesen ! – villantott egy bájos mosolyt, majd a halk gondolatváltásukból kiszakadva a fiúkhoz fordult. Marinette megértette a gondolatmenetet, s magában nyugtázta, hogy okos és előrelátó volt a barátnője ezt a beszélgetős dolgot illetően. Hátradőlt és nyugodtan szívogatta tovább az italát, gondosan megcsodálva a színes cukorkákba mártott pohárszájat, s a benne ínycsiklandóan fürdőző lime és jégkocka darabokat, amiket sziruppal zöldre festett citromos ital ölelt körbe. Elégedetten cuppogott az édes limonádés, alkoholos elegyen, s titkon áldotta a kitalálóit. Nem tudta nem észrevenni, hogy mindannyiuk poharában ilyen csoda kellette magát. Elmosolyodott, bár nem tudta min. Végül az állára támaszkodott, s hallgatta a beszélgetést arról, hogy milyen élmények és gondolatok jártak a fejükben a mai véget nem érő osztálykirándulással kapcsolatban. Poénokat idéztek fel és vicces helyzeteket, meg néhány kulturális dolgot, amit említésre méltónak tartottak. Marinette úgy érezte, hogy ennél csodálatosabb élménye még nem volt. Hunyt szemmel hallgatta Adrien hangját, a lágy nyáresti szellőt érezte az arcán és elégedett volt. Kezdte úgy érezni a fiú hangja átöleli őt, hogy mindig is mellette volt, hogy hozzá tartozik. A finom, halk nevetés, az udvarias tónus, az ő... szőke hercege, az ő... cicusa. Felpattantak a szemei, mert a beszélgetés elhallgatott. Az asztalukhoz lépett valaki így ő is fölpillantott. Eltompult tudattal is érzékelte, hogy két rendkívül csinos és dekoratív lány áll mellettük és Adrienhez beszéltek. A fiúra pillantott, aki finoman elmosolyodott, s aláírt valamit, amit tőlük kapott, majd visszaadta nekik. A lányok alig fértek a bőrükbe annyira úsztak az eufóriában.

– Tudod, hihetetlenül boldoggá tennéd őket, ha átjönnél az asztalunkhoz ez kicsit – fejezte be a mondandóját az egyik és ezerwattos mosollyal toldotta meg, míg a másik buzgón bólogatott. Adrien elnézett a mutatott irányba, ahol még három hozzájuk hasonló divatbaba ájuldozott a gesztustól. Marinette összeráncolta a homlokát, mikor látta, hogy a fiú udvariasan elnézést kér és a székét hátracsúsztatva követi a váratlan vendégeket a többiekhez.

– Ez azért több a soknál – puffogta Alya.

– Ugyan már, öcsém. Bolond lenne ha nem menne oda a csini csajokhoz – csusszant ki Nino száján, de a barátnője egyetlen pillantására lenyelte a további mondandóját.

Marinette igazat adott neki. Úgy érezte szíve kiszakad a helyéről, amint látta, hogy körbeajnározzák az ő szeretett szőkéjét a rajongói. Bánatosan fogta meg a legközelebbi poharat, s bánatát a limonádéba fojtotta.

– Egészségedre – állapította meg Alya bujkáló mosollyal a szája zugában. Marinette indulatosan állt föl, hogy visszamegy a szobájába, s megindult ingatagon a sövények mentén, ahol is egyszer csak eltűnt. Aztán kék fényeket és tompaságot érzékelt, végül reszketett a hidegtől, s bágyadtan bámulta a fölé hajoló aggódó szőkét, akinek a hajáról az arcára csöpögött a víz.

Próbálta felidézni az eseményeket, de az alkoholtól eltompult tudata egy kicsit akadályozta benne. Villanásokként előtört belőle az emlék, hogy elfordul a sövények mögé, aztán megpillantja a kéken ragyogó medencét. Az egyensúlyét elvesztette és felrémlett, hogy lassított felvételként érezte az esést, a csobbanást, következő kép a vízbe milliónyi buborékkal érkező megmentője volt. Aztán mintha órák teltek volna el tudattalanul addig míg ezek az emlékképek fölvillantak benne. Barátai aggódva hajoltak fölé de ő csak egyetlen dologra volt képes összpontosítani. Miért didereg Adrien mellkasán a bal kidudorodó zseb? Álmatagon figyelte, s a szőke követte a tekintetét. Egy pillanatra összenéztek. A fiú arca ijedt volt, a lányé bágyadt.

– Marinette, jól vagy? – hajolt oda hozzájuk Alya, akinek lassan bólintott. Gondterheltsége persze nem oszlott el, de Nino sikeresen tompította a helyzet komolyságát.

– Öcsém, látnotok kellett volna, ahogy Adrien átugrott a sövényen. Mint valami párduc, aztán már csak a csobbanást hallottuk.

Az említettre néztek, aki zavartan pirult el.

– Nem is emlékszem rá, hogy jutottam el odáig...

– ... és milyen gyors voltál, öcsém.

– Erre sem emlékszem – nevetett idegesen. – Csak láttam eltűnni Marinette-et és azonnal tudtam, hogy baj van.

Marinette álmosan nézett ki a fejéből. Hát jó, akkor ő most meg lett mentve. Az ereje azonban nem volt elég semmihez.

– Mindenki jól van? – érkezett meg a bárpultos, hogy felmérje a helyzetet és a csoportosulás okát. – Tudom kellemetlen, de el kell kérjem az adataitokat, mert erről jegyzőkönyvet kell írnunk.

– Mit? – kapták fel a fejüket egyszerre.

– Sajnos minden balesetet fel kell jegyeznünk.

– Biztos vagyok benne, hogy ez a szabályzat, de biztosan ragaszkodik hozzá, hogy írásban legyen rögzítve, hogy Adrien Agreste majdnem a medencéjükbe fulladt, miközben egy alkohollal ellátott kiskorút próbált kimenteni?

– De én nem is.. – próbált mentegetőzni Adrien, hogy márpedig ő kiváló úszó és szó sem volt fulladásról, de Alya egy szemvillantással elhallgattatta őt.

A férfi arcán látványos volt a vívódás a rossz marketing és a szabálysértés között, s míg ő ezen vívódott a lány nyájas mosollyal fegyverezte le és vonultak el a pult felé, hogy összehozzanak egy olyan történetet, amiben egyik fél nevén sem esik csorba.

– Imádom a csajt – sóhajtotta Nino s érdeklődőn nézett rájuk. – Rendben lesztek? – A barátai bólintottak és figyelték, hogy halad a barátnője után mint egy szerelmes kis kutyus.

– Majdnem vízbe fulladtam – állapította meg a lány .

– Bizony.

– Köszönöm.

– Mit?

– Hogy utánam vetődtél.

– Ugyan. Kérdezni is akartalak, hova siettél olyan eszelősen.

Marinette a füle hegyéig pirult.

– Leléptél, hogy azokkal a lányokkal lehess. – Adrien halkan felnevetett, majd a lány értetlen tekintetére komolyságot erőltetett magára.

– Helyesbítenék. Elmentem, hogy aláírjam nekik is a szalvétát, amit mellesleg két hét múlva majd kidobnak, amikor Gerard, vagy Luke lesz a menőbb modell, aztán nemet mondtam az asztalmeghívásukra. Ezen megsértődtek így felhívtam a figyelmüket, hogy a baráti körömből rángattak el, amit udvariatlanság volna otthagynom csak mert máshova hívtak. Ekkor vettem észre, hogy eltűnsz a sövények mögött és tudtam, hogy milyen ügyetlen vagy.

A feketés hajú ámuldozott. Imádta a srácot, s most még annál is jobban imádta. A szeme olyan zölden csillogott, hogy most jutott eszébe a koktéljának is ilyen színe volt. Ezért bámulta hát olyan sokáig.

– Ki az a Luke, meg Gerald?

A szőke megcsóválta a fejét.

– Csodálkozom, hogy nem tudod, pedig rajongsz a divatért.

– Érted rajongok – csúszott ki a lány száján. Fogalma sem volt, hogy mondhatta ki ezt hangosan, de a fiú még a lélegzetét is visszatartotta a megdöbbenéstől. Végre értelmet nyert a sok fotó a lány szobájában, a dadogás, a bizonytalanság, s összeállt a kép. Zavartan pislogott párat s mivel már egy ideje érlelgette magában, hogy megfogadja Kagami tanácsát és új célpontot keres, elhatározásra jutott. Főnyeremény egy olyan bájos, okos és tehetséges lánnyal próbálkoznia, mint Marinette. Biztos volt benne, hogy ő az a fajta, kivel nem megy rá a barátsága akkor sem, ha nem illenek össze. Egyszerűen túl kedves hozzá, hogy utána ne álljon vele szóba. A kék szemek egyszerűen hipnotizálták. Ekkora mélységet egy tekintetben s vonzerőt csak egyetlen lánynál érzékelt, s az Katicabogár volt. Még az is lehet, hogy több közös vonást felfedez és annyira szerelmes lesz, mint belé volt.

Még az is lehet – gondolta, ahogy lassan lehajolt, hogy a meglepett lány ajkaira hajoljon s puha csókkal jutalmazza az alkoholtól felébredt merészségét.

– Mondd csak, mit itattál velünk, hogy ezeknél ennyire bevált? – kérdezte Nino párás szemekkel bámulva az összegabalyodó barátaikra.

– Caipirinhát – felelte elégedetten a bárpultost sikeresen lerendező bloggerlány.

****

Azért remélem, hogy bejövős volt ^^' még ha vérszegény is.