Íme az utolsó kérésünk is meghallgattatott. 

Fangirl_Foreverr , MiyaouArt , ez lett a kérésetek kombinációjából, remélem élvezhetőre sikeredett ^^ az elképzelésem

*****

A káosz elmélet és a pillangó effektus kiválóan igazolja az alábbiakat.

Gondoltad volna, hogy egy néhány ezer évvel ezelőtti apró esemény akkorára fog duzzadni, hogy később világméretű dolog lesz belőle?

Persze, hogy nem. Ilyesmibe az ember a homokszemnyi életével nem képes beleélni magát. De akinek ezek az évezredek úgy teltek el, hogy közben egyetlen ősz hajszála sem bújt elő, és még csak meg sem kottyant, annak ez a történet talán mókás is lehet. Valaki egyszer azt állította, hogy a kwamik nem lehetnek szerelmesek. Fogadjuk el, hogy ez talán így van. De mi van akkor, ha bizonyos ciklusonként a kwamik emberré változhatnak, s az emberek márpedig egyértelműen képesek vérforraló érzelmekre. Mi van, ha ezekből a találkákból és vad szerelemből született a történet, ami a halloween előtti jóval Samhain, majd még előtte esetleg valami teljesen más néven, de az emberek életének a részévé vált? Több mint kétezer évvel ezelőtt az ősi Kelták ülték az ünnepet, mely az aratás végét, a fagyos tél kezdetét és a lelkek egy napig földre járását is jelentette számukra. Előző kettő értelem szerű, de honnan szedték, hogy a lelkek ekkor megmutatkoznak?

– Gyere már, kezdődik a mulatság – noszogtatta a kisfiú a testvérét, aki már jó ideje el volt foglalva a szomszédos kovácsnak a lányával a padláson, ahová neki nem lehetett soha felmenni. – Ég a máglya! Már ég, induljunk már! – kiáltotta s látványosan húzta a szíve a vidáman pattogó lángok felé. Melegséggel itatta át a falu főterét a hatalmasra pakolt rakás, és a falu lakosai vidáman ecsetelték, hogy éppen jó évet zártak. Állatbőrbe bújtak, növényi és állati áldozatot mutattak be a máglyán, és a hagyományok szerint jósoltak, hisz ilyenkor könnyebb volt Így esett, hogy felfigyeltek az évről évre megjelenő idegenekre is, akik csak egymással voltak elfoglalva. Az első néhány alkalommal Tikki szeretett volna emberek közé menni, hiszen annyira érdekesek voltak. Vidámak, élettel telik, reményekkel és oly törékenyek. Hittek a csodákban, a lelkekben, a természetben és a vörös hajú lány a szintén vörös kelta nép között kicsit felszabadultabban viselkedhetett, örökké fekete hajú társával szemben. Éveken át mulattak, táncoltak, bár Plagg nem volt oda a társaságért, és vigyáznia is kellett, hogy mihez nyúl hozzá. A figyelmük nem volt a legkifinomultabb, így nem vették észre, hogy az emberek felfigyeltek rájuk. Egy kicsit félték őket, de egyértelműen észrevették, hogy a lány életereje és jókedve és a fiú sötét és zárkózott viselkedése ellentétes erőket vonz be. Tudatosan vagy sem, de elkezdték nekik tulajdonítani annak a napnak a jelentőségét. A Samhain, amin a jó és a rossz szelleme közéjük merészkedik és velük együtt ünnepel. A kisfiú, aki vadul hívogatta testvérét, rá kellett ébredjen, hogy neki kell lerángatnia a fivérét a szénapadlásról, ha el akar jutni a mulatságba és részt akar venni a mindenféle ételekkel kapcsolatos vetélkedőkön. Tökös pite evő verseny, alma halászás a dézsából, vagy a finomságok, amik az aratás gyümölcsei voltak. Nyálát csorgatva kapaszkodott hát fel a kikopott létra fokain, hogy aztán legnagyobb megdöbbenésére a hancúrozó párocskában fölismerje az ördögöt, s a vörös hajú jó termés szellemét, akiket igencsak meglepett a megjelenésével. A fekete hajú fickó megvillantotta zöld szemeit s apró macskává zsugorodott az orra előtt, míg a lány csak nézett és nevetett. Szegény kis srác meg a beszélő zöld macska láttán az egyensúlyát vesztve dőlt el létrástól a már betakarított bálák közé.

– Látnod kellett volna milyen képet vágtál – nevetett tovább pukkadozva a lány csilingelő hangon. Partnere csak nyögött. – Most mi a baj?

– Azt hiszem hozzáértem a deszkákhoz – fanyalgott Plagg s morcosan figyelte, ahogy a bugyborékoló feketeség végig emészti a pajta falait, majd a gerendákat, a födémet, s végül az egész épület elporlad körülöttük. Tikki szeretett volna nem hisztérikusan felröhögni, de az emberi testét kicsit nehezebb volt a levegőben tartani a földre huppanó bálakockák között. Ő is alakot váltott, s figyelte a fekete körvonalat a földön, ami egykor az épület volt. Halkan felsóhajtott.

– Legalább a télire valót megkímélted.

– Nem direkt volt – Tikki odareppent hozzá, megcirógatta a szurtos fekete képét.

– Tudom, tudom. Na gyere menjünk, ennek a bulinak már lőttek.

A népek azt hitték ezek és az ehhez hasonló események jelentőséggel bírnak, s folytatódott az áldozat bemutatás, a bőrökbe öltözés, bár ekkor már nem titkolt szándékuk volt a Plagghoz hasonló sötét szellemek megijesztése is. Ezzel elkezdődött a kultúrába beívódása a szellemlényeknek, a halottaknak s a túlvilágról visszajáró lelkeknek. Ez persze kapóra jött egy bizonyos kandúrnak, akit a boszorkányok barátjának kiáltottak ki, s rendre megtréfálta a babonás embereket, ahol csak tudta. Apró csínyek, eltűnt dolgok, kieresztett állatok, kiömlött boroshordók, és más huncutságok kísérték útján. Tikki meg csak nevetett rajta és a bosszúálló természetén, hogy mennyire zokon vette az együttléttől megfosztott kandúrt. Az év többi napján csak évődhettek egymással, és elmés szócsatákat vívhattak, de a Samhain estéjén a faluba merészkedés nagy hagyománnyá vált mindenhol, amerre csak bolyongtak, mígnem feladták ezt a fajta létet, hogy egy keleti mester unszolására ékszerekhez kössék a fizikai valójukat. De ez már egy teljesen másik történet.

– Emlékszel még, hogyan kezdődött ez az egész cirkusz? – ücsörgött egy tetőn Plagg és a Francia látképet bámulta. Mellette Tikki halkan kuncogott.

– Hát hogyne emlékeznék.

– Szerinted sokáig fogják még csűrni csavarni, hisz már régen nem arról szólnak a dolgok, mint akkoriban – nézegette a cipője orrát s magához ölelte a kis vörös ruhást. - Nézd meg a jó kis téli napfordulóval is mit műveltek - köpött fintorogva. - Méghogy angyalkák, meg szentek.

– Szerintem élvezik.

– Rajtam röhögnek – mordult macskásan Plagg, megvillantva hatalmas zöld szemeit.

– Dehogyis – halkult el Tikki és végignézett a még mindig sármos és fiatal partnerén, akinek már több ezerszer vallotta meg érzelmeit, s mindig ugyanazon a napon. Samhain, all Hollows eve, Halloween, legyen bármilyen neve is jövőben, az a nap mindkettejüknek egyaránt fontos lesz.

– Akkor indulhatunk? – nyújtotta a kezét Plagg, aki feketébe vedlett, kivételesen a macskafülei kikandikáltak a boglyas hajkupac alól, s a farka is izgatottan kacskaringózott körülötte. A lány, aki vérpirosban feszített mellette, boldogan csúsztatta a kezét az övébe, s megrebegtette szárnyakra emlékeztető köpenykéjét.

– Azt hiszed nem tudom, hogy a csoki adományozás, hogy alakult ki? – villantak fel a kék szemek a kacér kandúrra, aki zavartan fordult félre.

– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.

– Csokit, vagy csalunk? – nyalta meg a szája szélét a kis vörös, és sokat sejtetőn mosolyodott el. Partnere megborzongott, s magához vonta a vékonyka kis testet, de az kicsusszant az ölelésből és könnyedén huppant a macskaköveken kis piros cipőjében, a bogárlábszerű fekete harisnyájában.

– Gyere és kunyeráljunk némi csokit, mielőtt megint huncutkodni támad kedved.

– A vasvilla már kiment a divatból – vonta meg a vállát Plagg, s megigazgatta fekete kesztyűjét. – Hamar megleszünk és még egymásra is jut időnk.

– Az lehet, de Marinette még szeretné hallani a ma esti kalandunkat.

– Mi lenne ha kitalálnánk valami csínytevést a gazdáink ellen?

– Mire gondolsz?

– Biztosan ők is élveznének valamit, amit mi is csinálunk minden évben, ezen a napon.

– Ennyire nem lehetsz gonosz – húzta szűkre szemeit Tikki

– Fogadunk?

– Csokit?

– Vagy csalunk – mosolygott galádul Plagg.

****

Úgy rémlik volt egy nyilatkozat mi szerint a Kwamik nem szerelmesek. Nos egy gondolattal megtoldottam , így igenis azok :3 Ha emberek. A kwami formájukban továbbra is egymást tökéletesen kiegészítő egésznek két fél darabjai. Épp, mint egy pár :)

egyes részek wikipédia, mások saját gondolatok. 

Ha még nem láttad Daemonskittykat verzióját, feltétlen ejts meg egy kattintást. Tudod, ugyanaz a könyv, ugyanaz a cím, ugyanaz a borító :)

és akkor most egy kis függővég...

Vajon lesz adventi naptárunk idén ? vajon kérünk majd szavakat, címeket és szereplőket ?

vajon van rá igény, vagy inkább punnyadjunk és süppedjünk bele a családi karácsonyba?

kicsit kihalt a wattpad népe mostanában, ezért kerülnek fel eme kérdések. Merthát szeretjük csinálni és alkotni, de ha nincs ki nézze és élvezze akkor az ünnepek alatt mi is szivesen szürcsölünk forró kakaót, gyúrunk rétest, családozunk, ahogy bárki más , és nem határidőkkel izzadunk :DDDD