A következő feladványokat TrappX küldte nekünk, s ebből kellett valami élvezhetőt összehoznunk a szegényes költségvetésből XD

Vagy a leamortizált és lestrapált agynak a zugaiból :P

Marinette mint felszolgálólány, Adrien mint rosszfiú és mivel éppen volt egy ehhez pöpecül passzoló címünk, hát mellé csaptuk. Így lett belőle a "Szerelem a cukrászdában"

A történetem nyúlfarknyi lett és a nagyja magyarázat, de elindultam egy gondolatmeneten, és szerintem ezt talán más is átfonja majd a saját gondolataiba, mert elég érdekesnek ígérkezik

****

Marinette-nek fogalma sem volt róla, hogy mikor változtak meg az események és mikor vettek 180 fokos fordulatot. Valahogy elsiklott a tények felett és elveszítette a reményeit. Mióta csak az eszét tudta, azóta rohant őrülten a mókuskerékben, melynek soha nem volt megállása és az elérhetetlen célt űldözte, Adrien Agreste-ét. Amióta csak az eszét tudta azóta volt – egy örökkévalóság óta? - Katicabogár, s egy nagyon körmönfont és cseles tervnek köszönhetően a talizmános doboz tartalma újra teli volt, szögre akaszthatta a bogárjelmezt úgy, hogy Halálfej közelébe sem kellett menni hozzá.

Kisebb nagyobb sikerekkel persze, ugyanis történt egy nagyon fontos közjáték. Ő és Fekete Macska lelepleződtek egymás előtt a kwamikkal összefogott gondos akció közepette.

Egy világ omlott benne össze.

Nyugodtan nézhetnénk a dolgok pozitiv oldalát, hogy kibújt a macska a zsákból, és óriási megdöbbenése közepette felfedezhette, hogy élete és álmai pasija csakis őt imádja és csakis ő belé szerelmes. Hevesen, és halálosan, ámde ... Ő azt vallotta, hogy Katica nem az ő valódi énje. Vagyis a fiú egy olyan álomlényt kerget, aki nem létezik. Ezért hat megtartotta magának azt a kis titkot, hogy Katicabogár halálosan szerelmes Adrien Agreste-be. Hogy miért? Pusztán női önérzetből.

Nem kell a morgolódás, nem kell a rizsa. A női önérzet igenis van annyira erős vagy makacs vagy mit tudom én, mint a férfi önérzet. Ez nem mocsár, nem víz, nem csokifagyi. Belegázolni Szi-go-rú-an Ti-los!

Hol baszta hát el ez az Adrien Agreste? Hát pontosan itt! (Na ezekért a szavakért korhatáros a Reflection :D )

Adrien Agreste annyira nyakig volt zúgva a mi kis bogarunkba, hogy elvakultan, szemellenzősen és hegesztőpajzson keresztül is Marinette-ben találta meg az ő csodálatos, bátor, istennőjét, aki világokkal szállt volna szembe, halállal dacolt volna, s mindezt az ő cicusával az oldalán. Ő vele. Képtelen volt elfelejteni, hogy ő Katica, képtelen volt megfeledkezni róla egyetlen pillanatra is, olyan nagyon és gyalázatosan, hogy a szemei előtt csakis a piros posztó lebegett és semmi más. A harcuk végeztével Marinette kétségbeesetten távozott a helyszínről és onnantól fogva nem volt hajlandó sem Adrien felé nézni, sem hallani róla, sem tudomásu venni a létezését. Női önérzete ugyanis azt a csorbát szenvedte el, hogy őt bizony semmibe vették. A lángoló jelmez és a vörös maszk álruhája mögött a gyenge és esetlen dadogós kis copfos az egész lényével imádta, és dobogott, lüktetett azért a fafejű szénakazalfejű Adrienért. Aki viszont a hősnő árnyékától nem bírt elvonatkoztatni, ezért esélyt sem adott Marinette-nek a közeledésre.Többször sebezte meg őt a „barát" szóval, mint ahányszor szerelmet vallott a pöttyös maszkjának, megteremtve ezzel azt az ördögi kört. Ezt a kört éppen Marinette tépte kegyetlenül félbe azzal, hogy feladta az összes próbálkozását. Megértette, hogy Macska szerepében mindvégig az oldalán tudhatta Adrient, megismerhette, tudott az érzelmeiről, a Katica imádatáról, s megértette, hogy a város lángolóruhás szuperhősével, ő a gyenge kis láthatatlan pék lánya, nem veheti föl a versenyt. Abból pedig nagyon köszöni, de nem kér, hogy valaki a hírnevéért, mindazért szeresse, ami nem az ő érdeme. Ő soha nem akart hőssé válni, soha nem akart nagy tetteket végrehajtani, belekavarodni ebbe az egész misztikus cirkuszba. Ő csak csendben és észrevétlenül egy átlagos lány akart lenni, az átlagos kis életével, ami aztán a talizmánoknak hála nem jöhetett össze. Csendben imádni távolról a fiút, és reménykedni, hogy egyszer majd összegyűjt annyi bátorságot, hogy értelmesen beszélhessen vele.

S most itt vannak ebben az idegesítő szituációban. A szülei péksége olyan jó ment, hogy megvették a szomszédos üzletet is, hogy egy kis cukrászdával bővüljenek. A patiserie részleg ezennel kisebb kávéházzá avanzsált, és Marinette minden szabad idejében besegített, amíg nem találtak megfelelő és megbízható alkalmazottakat. A gondokat pedig tetézte, hogy Adrien kitartóan látogatta őket, hogy folyamatosan inzultálja őt. Özönlöttek immár a macskás bókok, Adrien kifordult önmagából és teljesen magáévá tette előtte a jól ismert csábító személyiséget. Nem és nem akarta tudomásul venni, hogy a maszkabálnak vége van és Katica többé nem hajlandő színrelépni. Ő benne nem élt annyira a magabiztos harcosnő, mint a partnerében a kajla Don Juan, aki csak maszkja takarásában lehetett – nos – önmaga. És ahogy az lenni szokott a farokcsóválással kutya és macska között. Azt vélték tudni, hogy minden gondolatát ismerik az egykori társ és egykori osztálytárs viszony miatt, pedig a lelkük olyan rétegekkel rendelkezett, mint Dupain úr levelestésztái.

– Menj el! – sziszegte ezredszerre a fogai között Marinette a kényelmesen elhelyezkedő Adriennek, akihez az eufóriában úszó anyukája küldte oda az étlappal. A lány ajkán művi mosoly jelent meg – ez is csak a nőstényszülő és a látszat kedvéért, miközben szemei villámokat szórtak a szőke felé.

– Neked is szép napot bogaram – mosolygott gonoszul a fiú.

– Nem vagyok a bogarad – csusszantotta ki a lány a választ a majdnem szorosan összezárt ajkai között.

– Ma jól esne valami édes – merengett fennhangon, s magához vette az étlapot oly módon, hogy kezük összeérjen a mozdulat során. – Esetleg egy mosoly?

– Azt lesheted.

Adrien szemei kajánul megvillantak, s az üzletvezető felé intett mosolyogva. Sabine boldogan intett neki vissza, s mint a nyitástól eltelt hetekben ezerszer elmondta neki, most már csak egy bólintással jelezte, hogy mennyire örülnek a jelenlétének.

– Ha választottál, csak jelezd és felveszem a rendelésed – dühöngött a felöltött mosoly mögül Marinette, és sarkon fordult, hogy ott hagyja az önelégült szőkét.

– Még nem rendelt? – kérdezte kissé zavartan a nő a lányától, aki látványosan bosszúsnak látszott a pulthoz visszaérkezvén.

– Még nem tudja, hogy mit akar – felelte a kicsit sem két értelműnek szánt választ úgy, hogy azt a vendégük is hallja. A kisebb helyiség csak néhány asztalból állt, kicsi és barátságos hatást keltett, és kellemes időtöltést ígért a tehetséges lány dizájnjával és a szülei termékeivel. Plusz egy jó nevű kávémárka franchise támogatásával. Ők adták a gépeket, a termékcsaládot, s a signózott poharak egyrészét. Mindenkinek nyereséges volt így az üzlet.

Adrien pedig kitartóan megjelent minden áldott nap, hogy láthassa szíve hölgyét, rámosolyogjon, biztosítsa még mindig lángoló szerelméről, hogy amaz lángokat azon nyomban eltiporja az a sértett leány, akit az elvakult hercege nem ismert fel akkor sem, amikor az orra előtt kart karba öltve harcoltak egymás oldalán.

Mindkettejük szerelme még égett. De egyiküké hamuba burkolózva, míg a másikuk tovább izzott a válaszra várva.

****

Helyesírás, elírás bármi észrevétel nyugodtan jöhet.

Észrevettétek, hogy az emberek elkezdtek eltünedezni a wattpadról? Szerintetek hová lettek? Írók, olvasók egyaránt nyomtalanul elvesztek valamerre és semmi hír felőlük. O_O

csillag csillag ..

Na jó skacok, most kell izgulni... ma egy gyors covid teszt, holnap kórház és végre megtudom mikor lakoltatják ki a gyerkőcöt a belsőségeim közül... bár ha minden igaz előre letervezett dátumot kapok, szóval meglehet eltűnök majd arra az időre, utána meglátjuk a kis főnök, hogy enged majd írogatni...

frissítés....

november 11 re esik a nagy nap. Haha a csajokkal röhögve megjegyeztük milyen vicces a 2021.11.11 . plusz Angliában világháborús hősök emléknapja, nemzeti ünnep.
Na szóval ez az eltűnésem napja.