Fejemet az ablaknak döntöttem s csak bámultam kifelé,szemeim elé tárult az atlanti óceán kéksége amit már sokadjára látok ebből a távlatból de minden egyes alkalommal újra lenyűgőz.
Lenéztem ölembe és mosolyogva figyeltem a combjaimon alvó férfi nyugodt arcát,halkan motyogott álmában amitől még szélesebb mosoly terült el arcomon most is mint minden egyes alkalommal mikor hamarabb alszik el mint én.
Egyik kezemet szorosan karolta mintha kis párna volna így aludt már a felszálás óta.
Hosszú éjszakánk volt,Richard és az üzletpartnerei összeültek iszogatni,szórakozni és persze dicsekedni.
Kinek mennyi autója van,kinek a jahtja nagyobb és hová utazik legközelebb a magán repülőjével.
Természetesen nekem is részt kellett vennem ezen az estén ami egy svédasztalos vacsorával kezdődött majd a szokásos iszogatással,beszélgetéssel folytatódott.
Persze volt kinek a lova nagyobb játék a férfiak nőnemű kísérete között is ami roppant mulatságos időtöltésnek bizonyult számomra.

************************************

- Jarom a múlt héten elvitt Párizsba,bevásárolt nekem s képzeljétek több ezer eurót ott hagytunk.Hatalmas szíve van...

-Vagy csak ki akart engesztelni kis szivem amiért az évfordulótokon a haverjaival bulizott a Passionben.

-Üzleti vacsora volt!Nem bulizott.

-Nem-e? -kezdett kötekedni az egyik nagyszájú maffia feleség akit mellesleg már most imádok.
Felém fordult és onnantól nem volt menekvés .- Reederí,kis szivem te ott voltál,így volt vagy sem?

Poharamban talán életem eddigi legfinomabb pezsgője csillámlott,szó szerint ugyanis arany darabkák úszkáltak benne fel és le,ez már a harmadik pohár volt és hivatalosan négy pohárnyi aranyló csodától riheröhére iszom magam.
Nagyon jól elvoltam magamnak Richard oldalán,keze a combomon pihent az üzlet társai pedig agyon dicsértek,Richard keble pedig dagadt a büszkeségtől.
A hölgyek közül némelyik majdnem bele zöldült a féltékenységbe,nyilván akadt pár olyan kísérő is akiket nem a szerelem kötött a kísért férfihez csupán a pénz és egyébként javak.
Ezek a nők azt gondolták magukról,hogy ők a világ közepe de szerencsére volt egy végtelenül szimpatikus Koreai hölgy Hwasa,ő volt az a ki most felém fordult kérdésével.

-Tudod mire emlékszem?Hogy nagyon finom koktélokat ittunk.-válaszoltam.

Valóban így volt hisz én is ott voltam azon az estén,még Richard balesete előtt történt és épp a clubban volt felépésem,végeztemmel pedig Richard bemutatott az ott bulizó üzletfeleinek és ennek a Jarom nevű férfinek is aki magasról leszarta,hogy évfordulója van a darabonként örszáz köbcentis mellkasú feleségével akit csak mutogatni tart.

-Az a kék..hmm nem is tudom mivolt a neve...megvan...Blue Dream...na az isteni volt.-bologattam a Koreai szépség szavaira s örültem,hogy témát váltottunk mert nem akartam bele keveredni ebbe a hacacáréba ugyanis nagyon jól elvoltam a poharacska pezsgőmmel.

************************************

Meglepetésnek szántam magunkat ezért nem is szóltam senkinek az érkezésünkről.Jó ideje repültünk már a combom kissé zsibbadt ahogy a rajta fekvő férfi teljes súlyával rámnehezedett,igaz csak a feje pihent ölemben de az is kellőként nehéz volt.
Richard mocorogni kezdett majd halovány mosoly ült ki arcára s lassan kinyitotta gyönyörű zöld szemeit.

-Hahó álomszuszék,lassan landolunk.-mondtam halkan miközben ujjaim elmerültek lágy tincsei közt.

-Csókot kérek...-motyogta mély hangon.

Eleget tettem kérésének,megcsókoltam úgy ahogy ő szereti minden ébredés után amikor mellettem éri a reggel,egy lágy csókocskát majd apró puszikat lehelek ajkaira.
Ez már szokásunká vált ez alatt a rövid iső alatt.
Ő ezt szereti én pedig azt csinálom amit ő szeret...mondtam már,hogy elkényeztetem?

-Hmm,ez finom.

-Te vagy a finom.-válaszoltam és tovább csókolgattam álmos pofikáját.

A pilóta üzent,hogy pár percen belül leszállunk,mikor kinéztem az ablakon már láttam a jól ismert szigetországot s elfogott az a bizonyos érzés ami minden egyes alkalommal...othon vagyok.
Persze imádtam Londont és az egész Eggyesült Királyságot de Dominika a pihenést és a családot jelentette nekem.

-Felkészültél?-kérdeztem.

-De fel ám!Imádni fog az anyósom.-válaszolta vigyorogva majd felült és karjai közé vett.

-Ebben biztos vagyok.

-Olyan jó az illatod.-szagolt bele hajamba majd folytatta.-Ez most milyen színű is?

-Most sötét barna.

-Meg nem mondtam volna.-vett egy tincset az ujjai közé.

-Majd nézt meg két hét mulva ha kiszívja a nap.

Richard volt a meglepetés.
Minden alkalommal a fülemet rágták,hogy találjak már magamnak egy olyan férfit aki megfog annyira,hogy meg is maradok mellette.
A nagyanyám mindig azt mondta,hogy a cipőimet ölelgetve fogok megöregedni.
A nagyapám pedig egy gengsztert jósolt mellém...folytassam?
Neki lett igaza.

Landolás után egy sőtét színű Mercédes várt a reptéren amit  napokkal ezelőtt lefoglaltam.
A nap hétágra sütött és kellemesen csiklandozta D-vitaminra éhes bőrünket.Richard nagyot nyújtózott ahogy lesétált a lépcsőn és mélylevegőt vett.

-D-vitamin...ezaz.

Beletelt vagy húsz percbe míg a nagyszüleim házához értünk.
A nagy emeletes házat pálmafák és gyönyörű trópusi virágok keretezték,
ez a hely olyan volt mint maga a paradicsom.A festői környezet megmelengette szívemet,gyerek koromra és az itt töltött időre emlékeztetett.
Elővettem kulcsomat s próbáltam a lehető leghalkabban kinyitni az ajtót.
Belépve megcsapott az az ismerős illat amit nagyon szerettem és kislány korom óta mit sem változott,nagyi ezernyi virágának keveréke és az otthon melege volt az aminek a kavalkádja szinte pofon vágott ahányszor beléptem ide.

Fogtam párom kezét és mentünk a hang irányába,itt mindig  hangos volt a ház s már alig vártam,hogy láthassam őket.
Hallottam anyám hangját és a nagyijét mert persze ez az a hely ahol mindenki egyszerre beszél bele a másik szavába,túlkiabálva egymást,latin család...ennyi.
A nagyapám nevetése csendült fel füleimben és a keresztanyám is itt van mert hallom,hogy most beszélt bele anyám mondandójába s  unokatestvéreim hangos nevetése sem maradhatott el.

A nagy panoráma ablakból már láttam ahogy a teraszon ülnek a vaj színű kerti fotelokben s nagyapám a grill előtt áll kezében egy lilás színű koktél csodával.
A papi nagyon jó volt a koktélokban a család nagy örömére.

Szemei nevettek mikor meglátott,ujamat a szám elé tettem jelezve,hogy ne szóljon semmit.
Kiléptem a hatalmas elhúzós üveg ajtón és lassan elindultam anyám felé aki az egyik fotelnak támaszkodott s közben nagyon magyarázott a keresztanyámnak.
Persze spanyolul beszéltek s minden szavukat értettem ellentétben Richardal viszont az egész család beszélt angolul így nem lesz gond a komunikációval.

Anyám mögé settenkedve kezeimet lassan a szeme elé emeltem,de ő tudta egyből tudta,hogy kihez tartoznak azok s már éreztem is ahogy könnyei végig csurognak arcán.
Kezeit csuklóimra helyezte majd elvette szemei elől és megfordult,karjaimba vetette magát és úgy szorított mint egy anakonda az áldozatát.
Arcomat körbefonta tenyerével és puszilgatni kezdett,anyai csókjai és az illata még ennyi idősen is meghatottak ennyi idő után.
Újra magához szorított és beleszagolt hajamba.

-Én gyönyörű kislányom.-majd egy fejjel magasabb vagyok anyámnál csak szólok.
-Szépséges kis kabócám.-anyám a becézések mestere.
-Legszebb,legokosabb egyetlen szerelmem.-mondta spanyolul.

Sötét haja szét engedve terült el hátán s enyémmel megegyező színű szemei csak úgy csillogtak.
Anyám volt a legszebb nő a világon.Mindig is ezt vallottam és rá akartam hasonlítani.
Formás alakja és gyönyörű arca volt.
Hihetetlenül nőies asszony volt és tőle örököltem a divat utáni szenvedélyemet is.
Anyám sikeres divattervező saját márkája van szebbnél szebb ruhaköltemények kerülnek ki a kezei közül és mind ezt önerőből érte el rengeteg munkával.
Felnéztem rá,főleg mikor magassarkúban volt én pedig mezítláb szóval kérdés sem volt,hogy apámtól örököltem a magasságomat.

-Ömm...Riky,egy kitetovált görög isten áll a terasz ajtónak támaszkodva.-mondta anyám inmáron angolul.

És igen,lehull a lepel..Reederica Malone vagyis röviden Riky,itt mindenki így hívott.
Utáltam egyszerűen rüheltem ha így szólítanak de őket ez természetesen nem zavarta.
Nemtudom miért nem volt jó a Reed ha már egyszer azért lett ez a nevet mert anyám kedvenc színe a piros.

Az ajtóban áldogáló férfi felé pillantottam aki felvont szemöldökkel nézett ránk és mosolygott.
Felé nyújtottam a kezem mire ő közelebb sétált s mikor már elérte enyémet maga mellé húzott s átkarta derekamat.

-Mielőtt megszeretgetnénk egymást szeretném bemutatni nektek Richardot aki a főnököm és gengszter.
Deee...néha együtt szoktunk aludni.-mondtam mindezt olyan komolysággal mintha úgy is gondolnám,mondjuk igazat mondtam kihagyva azt,hogy kedveljük is egymást de érzelmekről nem szeretek senki előtt sem beszélni szóval ne számítsatok semmiféle életemre,szerelmemre és a többire.

-Úristen,Maryah mondta,hogy egy jóképű pasassal látott de azt nem mondta,hogy istenek faragták a testét.-anyám végig nézett Richardon és jól megnézte magának.

-Páola Nathalia Batista Munez.-nyújtotta kezét a férfi felé aki el is fogadta s ezután anyám szét tárta kezeit miközben azt mondta.
-Légy üdvözölve a családunkban,gengszter még úgy sincs közöttünk,érezd magad othon.
Megölelte a férfit majd két puszit nyomott az orcájára.
Richard is bemutatkozott és megemlítette,hogy nyugodtan hívja csak Rikynek.

-Ohhh ez de édes már,mostantól két Rikynk van.
Richard rámnézett kérdően és elmosolyodott.

-Gondolom észrevetted,hogy bár körülötted mindenki én mégsem hívlak így téged.
Ez az oka,mert engem az egész család Rikynek hív és utálom!

-De minket ez nem érdekel...-szólt közbe nagyapám aki felénk közeledett s ezután a többiek is feláltak.
Richard kezét nyújtotta és bemutatkozott a papinak aki ugyanígy tett és anyámhoz hasonlóan üdvözölte a családban.

-Kérsz valamit inni?
Olyan koktélt kevertem,hogy kicsinál...meg kell kóstolnod!-ezennel hivatalosan is bejelentem elvesztettük őket.

A nagyapám és Richard félre vonultak koktélozni és beszélgetni miután Richard bemutatkozott a többieknek és nagyimat is levette a lábáról azzal a szöveggel ,hogy :
" Hihetetlen,hogy ebben a családban minden nő ilyen gyönyörű,már tudom,hogy Reederica honnan örökölte a páratlan szépségét"

Mutatva egyik kezével anyámra másikkal a nagyira.
Kész vége...jó anyám és a nagyi levan kenyerezve.

Keresztanyám szótlanul nézett rám és halovány mosoly ült ki az arcára,hozzám lépve megölelgetett majd belém karolt és elindultunk egy kis darabon sétálni.
Beszélgetésbe elegyedtünk s érdeklődött a Londoni életem felől.
Az üzletről a barátaimról és Richardról is kifaggatott amihez már anyám is társult másik kezembe karolva.Semmi konkrétan nem árultam el róla csak annyit,hogy már három hónapja ismerem és több mint egy hónapja együtt vagyunk.

-Tudom ez még korai de ő más,érzem,hogy ez már valami olyannak a kezdete ami maradandó lesz,nagyon el akart jönni...nem baj ugye,hogy elhoztam?- néztem anyukámra cuki kabóca szemekkel aminek nem tudott ellenálni.
Ez van anyámnak én vagyok a gyenge pontja bármit mondok vagy teszek ő ott van és támogat.
Ha azt mondanám ma van karácsony és szivárvány színű kiskecskék potyognak az égből akkor anyám arra is bólogatna.Mert mi ilyenek vagyunk a tűzbe is követjük a másikat és szó nélkül megfolytanánk azt aki a másikat bántja.

Anyám szembe fordított magával és kétkezébe fogta arcomat.

-Eszedbe se jusson ilyesmi!
Ismerlek és tudom,hogy nem hoztad volna el ha nem lenne különleges a számodra.

-Úgy van ahogy anyád mondja,örülünk,hogy itt van és bemutattad,ezzel betekintést engedtél az életedbe amit mind tudunk,hogy féltve őrzöl.

Tudták mit beszélnek,eddig egyetlen kapcsolatomat sem kötöttem a rokonság orrára.
Tudták,hogy van valakim,hogy hívják és mi a foglalkozása de nem tartottam őket annyira fontosnak,hogy bemutassan a családnak.
Esetleg csak a szüleimnek futólag de semmi több,nem voltak összeülős beszélgetések...semmi.

Pálma zöld koktéllal kezében s inmáron kigombolt mintás nyári ingében állt a grill mellett és nagyon magyarázott valamit nagyapámnak  s közben forgatta a húsokat,papi befogadta a családba mert kiadta a kezéből a grillező villát...ez nagy szó volt nálunk mert az ételt mindig ő készítette ezt még a nagyinak sem hagyta.

Anyámmal és keresztanyámmal szemünket legeltettük Richardon mikor...

-Hát baromi jó a teste megkell hagyni.-jelentette ki keresztanyám s persze nem állt meg ennyinél.
-És milyen?

-Nem!Nem...Nem!!!!!!És neeeeem!!!!

-Naaa,eddig mindig meg osztottam veled,hogy az éppen aktuális keresztapáid milyenek ha lemegy a nap és felpezsdül a vér....

-Igen,de engem soha nem érdekelt csak kénytelen voltam meg hallgatni!!!!

Keresztanyám akárcsak anyám egy gyönyörű negyvesen nő,akin nem fog az idő.
Van öt fia..igen,öt fia,három apától.
Tudom,tudom durván hangzik de ezek a forróvérű Batista lányok hála különleges szépségüknek elég hamar vágtak neki a nagybetűs életnek.
Őket még úgy nevelték,hogy fiatalon házasság,és persze jöhet a gyerek.

-Cukiii,olyan szép gyerekeitek lesznek.

-Anyám!Légyszíves...

-Huszonhat éves vagy,mikor leszek nagymama majd ha görbe bottal járok?-mondta megjátszva magát hisz csak viccnek szánta.
Sosem siettetett,aki sürgetett az inkább apám volt,szerinte a karrierem a magánéletem rovására megy.
Anyám a mai napig az ő kicsi babájának tartott és néha úgy is viselkedett mintha az lennék gondolok itt a babuzsgatásra és hasonló gyerekes dolgokra.

Miután a nagyi is agyon szeretgetett és az unokatestvéreim is halálra puszilgattak,ölelgettek végre leültünk az asztalhoz enni.
Természetes volt,hogy nagyapám mellé ültem aki hajamba homlokon puszilt és karjába zárt mielőtt még nekiláttunk falatozni.

-Hogy vagy édesem?-kérdezte két falat közt.
Nalunk ilyenkor ha összeült a család enni mindenki elmesélte,hogy milyen volt a napja,mitörtént vele s mivel most én vagyok a nap újdonsága mindenki rám figyelt.

Elmeséltem,hogy jól megy a sorom Londonban,megemlítettem Roset és  Willt is akik más nem egyszer jártak velem Punta Cannán és családtagnak számítanak.
Elmondtam,hogy Elisabeth felajánlotta a cég felét s egybe kötöttem a történetet Richard történetével...

-Azt hittem összepisilem a Valentino szoknyámat mikor közölte,hogy mi a terve a szalonnal és velem.

Tudták,hogy nekem mennyire fontos a szalon hiszen már az egyetem első évétől ott dolgoztam részidősként eleinte csak ruhákat pakolásztam és hasonló apró munkák mint például ebédért futni a főnökasszonynak aki elég hamar a szívébe fogadott s mivel nincs gyereke amire viszont mindennél jobban vágyott de nem adatott meg neki idővel kezdett úgy tekinteni rám mint a fogadott lányára,mostanra meg nem is kell mondanom a családomhoz tartozik.

-Már az is hatalmas dolog volt mikor kinevezett üzletvezetőnek erre egy évire rá tessék...

Folytattam azzal,hogy mivel pénz  kellett és én ekkor már gőzerővel arra gyűjtöttem,hogy megvegyem a belvárosi lakást amit bérlek arra jutottam,hogy vállalnom kell valami mellékest ami jól fizet és munka mellett is tudom csinálni.
Londonban egy vagyonba kerülnek a belvárosi lakások pláne ha az olyan jó környéken van mint az enyém,gyönyörű panorámával.
Ekkora nagyapám elkezdte volna a mondatot de még az első szó közben leállítottam,hogy igen tudom,hogy bármikor adnak és bármennyit de az én életem az én karrierem és saját erőből szeretném...

Végül elmeséltem,hogy ez egy akkora véletlen volt...

-Rose a kezembe nyomta a kávét s már siettem volna fel de olyan forró volt,hogy majdnem elejtettem,Will mellettem a napi lapot olvasta, kikaptam a kezéből és letéptem egy darabot majd a poharam közé fogtam és siettem is felfelé.
Leraktam az asztalomra és levettem a tetejét,hogy hamarabb elhűljön de az kicsöpögött és az újság darabbal próbálltam felitatni...erre puff ott volt rajta a hírdetés,hogy énekesnőt keresnek a clubba,rögtön felhívtam másnap pedig már mentem is a meghallgatásra.-daráltam le egy perc alatt az egészet.

Pár perc múlva Richard már arról áradozott mikor először meglátott,én persze irultam,pirultam és mosolyogva bújtam a tányéromba.

-Nem tudtam hirtelen hol vagyok,na mondom ilyen isten sincs.
Sokat ittam vagy csak káprázik a szemem?
Sosem felejtem el azt az estét...hihetetlenül szép volt és le is csaptam rá,elkezdtünk beszélgetni majd lenyomtam egy hihetetlenül nagy csajozós,paraszt dumát mire ott hagyott...-mesélte teljes beleéléssel.

Jól telt a napnak ezen része,sokat beszélgettünk majd nagyapám körbevezette Richardot a házban én pedig segítettem a nagyiéknak a konyhában.
Anyám kijelentette,hogy menjek fel kipakolni és lepihenni mert este egy úgy nevezett "mezítlábas" partyra megyünk ami onnan kapta a nevét,hogy a tengerparton az egész nap sütötte langyos homokban tartják sok finom koktéllal és temérdek latin zenével.

A régi szobámba érve meg pillantottam a púder rózsaszín baldachinos ágyamat miről kétoldalt lelógtak a karácsonyfáról lelopott világoa színű égők.

Kellemes érzés fogott el s megéreztem két erős karját a derekamon annak a férfinak akinek érintésével sosem tudtam betelni és egyre csak többet akartam belőle,éreztem apró csókjait a vállamon és nyakamon
Rögtön kirázott a hideg és bizsergető érzés kerített hatalmába majd meghallottam az ajtót csukódni mögöttünk és a zár kattanását.

- Ha ismertelek volna tíz évvel ezelőtt ebben a habos babos csaj paradicsomban rontottalak volna meg.

-Na nemond.-ezzel meg fordultam és magammal húztam az ágyra,puha párnák közt landoltunk és elvesztünk egymás ajkaiban.
Azon pillanatban elkezdte lehámozni rólam ruháimat s én nem ellenkeztem.

-Nana,ácsibácsi...az én szobámban az én ágyamban én irányítok!

Mosolya fültől fülik ért,fordítottam pozíciónkon így ő került alulra.
Kezét derekamról felcsúsztatta a hátamra és kikapcsolta melltartómat.

-Ez nekünk nem kell.-intett nemet fejével.

-Nem,nem.-ingattam fejemet.

Követelőző csókjainak közepette keze tovább haladt fel a tarkómra majd bele kapaszkodott hajamba.

-Egyszer volt egy ilyen álmom.

-Milyen álmod?

-Ahol így ültél felettem és hasonló volt a szituácio.

-Mutasd meg!-súgtam szájára s neki több sem kellett.

Csipőm heves ringatózása akkor hagyott alább mikor zihálva az alattam fekvő szintén hevesen fújtató férfi mellkasára borult remegő testem,ajkaimat jóleső sóhajok hagyták el és égtem a Richard által lobbantott tűztől ami élve felperzselt.Magához szorított és hajamba puszilt.

-Tudod,hogy nagyon Imádlak?

-Selytettem.

-Ez már szinte hihetetlen.

-Micsoda?

-Hogy okos vagy,szép és tehetséges,ambíciózus...az ágyban pedig valami hihetetlen.-mondta zihálva.

Belepirultam szavaiba pedig mint már sokszor mondtam nem jövök egy könnyen zavarba.
Kényelembe fészkeltem magam karjai közt s hasát kezdtem simogatni.

-Ugye tudod,hogy ha így simogatsz az mit vált ki belőlem?

Szende pillantást vetettem rá és elmosolyodtam,tudtam mire gondol s nem volt ellenvetésem,hogy újra combjaim közé furakodjon.

Egy forró órával és egy hűsítő zuhannyal később egymás karjai közt aludtunk el babarózsaszín párnák közt s pár órával később halk kopogásra ébredtem.
Magamra kaptam a köntösöm és ajtót nyitottam,anyám állt az ajtó előtt és halkan suttogva tekintettel az alvó férfira kért,hogy menjek vele.

-Te jóságos isten,ez gyönyörű.

-Ez még nincs a piacon,neked terveztem és a nevedet fogja viselni,ez az első darab.

Anyám nyakába vetettem magam és agyon ölelgettem örömömben.
Egy elmondhatatlanul gyönyörű,merész kis ruhácskát tervezett amit mintha csak rámöntöttek voln.
Ha van ruha ami sokat mutat akkor ez attól is többet.
A test színű átlátszó anyagra sötét csipke volt varva ami takarta a takarni való testrészeket s szorosan feszült idomaimon de mégis kényelmes volt a rugalmas bőröm színével megegyező anyagnak köszönhetően,tökéletes lesz ma estére.

Keresztanyám begöndörítette a hajamat aminek hála úgy néztem ki mint egy megvadult oroszlán majd elkészítettem a sminkemet.

A nap még sütött,meleg sugarainak tánca az arcán futkosott s én abban gyönyörködtem.
Az ágy szélére ültem és simogatni keztem helyes arcát amiben el tudtam volna gyönyörködni órákig.
Szerettem nézni ahogy alszik annyira jóképű,hosszú barna pillái alatt szemei nyitódni kezdtek s azon nyomban meg is találtak kezei és magához húzott.

-Naaa,még ki sem nyitottad a szemed.

-Pszt...bújj ide.

-Fel kellene ébredni,lassan indulnunk kellene.

-Még egy perc...nagyon jól aludtam.

Amíg ő az ágyban hentergett én elővettem a kis ékszeres neszeszeremből pár csilli villi bokaláncot,mivel ez egy tengerparti buli lesz felesleges a cipő.
Kicsit izgatott voltam,ma láthatom a régi ismerősöket,gyerekkori régnemlátott barátokat.

-Te leszel a legszebb.-duruzsolta fülembe és kezei elindultak felfedező útra...főleg a ruhám alá,de időben leállítottam mert tudtam ha most hagyom magam...és én nagyon is hagyni akartam magam...akkor sosem érünk le a tengerpartra.

-Áhh,olyan gonosz vagy...-sóhajtott.
-És én mit veszek fel?

-Amíg aludtál kivasaltam az ingedet.

Magafelé fordícsott és lehengerlő mosolyával elcsavarta a fejem...ismét.

-Egy angyal vagy...persze a szarvaid lebökték a glóriádat...és amit a száddal tudsz művelni az sem hiszem,hogy az angyali énedtől ered..

-Héjj...

-Ne játszad nekem itt a prűd úrinőt...pontosan emlékszem,hogy pár órával ezelőtt mekkorát élveztem a....-szájára tapasztottam a kezem,hogy ki ne mondja.

-Na,menj öltözni...sipirc!!!

-Álszent...Riky Malone...álszent vagy! -mondta vigyorogva.

-Maradjunk a Reedericánál,köszönőőőm!!!-

Dünnyögve öltözködni kezdett és folytatta a beszólogatást.

-Jajj,ahhh Richard...ahhh..még...

-Fejezd be!-mondtam a komódnak támaszkodva de ő tovább cukkolt.

-Igen...Richard...csináld még...ahhh..

-Mindjárt bejön a nagyanyám aztán legyen ekkora szád.

-Riky Malone,addig nem fejezem be amíg elnem ismered,hogy egy megvadult nőszemély vagy az ágyban mintsem úrinő és most szépen fogalmaztam mert szajhát akartam mondani...

Elböktem magam a bútortól és egy pillanat alatt előtte termettem s össze szorítottam az arcát kezemmel.
Mint egy aranyos kis halacska úgy nézett ki,persze hagyta magát mert erőm mit sem ért volna vele szemben.

-És te pont ezt szereted bennem!
Hogy csodásan festek melletted mint úrinő de ha lemegy a nap és kattan a zár az ajtóban...

Elkapta kezemet és másik kezével szorosan magához húzott és azt suttogta...

-...akkor előjön az a perzselő tekintetű,szenvedélyes,gátlástalan mindenre nyitott szajha akinek csókjai bűnbe ejtenek és érintése égető nyomot vagy bőrömön...

Hoppá..ez volt az a pillanat amikor én éreztem úgy,hogy nem megyünk ma sehová mert semmi másra nem vágyom jobban mint,hogy levegye rólam a ruháimat és magamban érezhessem.
Biztos vagyok benne,hogy látta ezt rajtam mert...

-Úgy,hogy most...kész is vagyok indulhatunk.-vigyorodott el mint a bolond macska a Csodaországos mesében.

-Milyen szemét vagy!

-Gyere kis szajhám.

-Akkora majom vagy...beindultam meg minden.

-Ahhh,hova gondolsz lekéssük a bulikát...-karon ragadott.-na gyere Rikyke megyünk...

Olyan szépen választékosan el tudtam volna küldeni a búsba de igaza volt,indulnunk kellett.

Tíz percel később már útra készen vártunk a keresztanyámra aki nemtudta eldönteni,hogy milyen színű rúzs illene a narancs színű ruhájához de anyám nem bírta tovább és elindult le a partra mi pedig követtük s messziről halottuk ahogy Thalia spanyolul löki a sódert amiért nem vártuk meg...

Meleg homok csiklandozta a talpunkat s mikor közelebb értünk megpillantottam egy fedett kis részleget a homokban.
Fehér sátorszerúség vette körbe a fonott kanapét és fotelokat,középen egy asztal volt tele s tele gyümölcsökkel,koktélokkal s a bejáratnál két magas,izmos férfi állt.
Az emberek kíváncsian leselkedtek,hogy még is ki számára lett felállítva ez a díszpáholy.
Éreztem,hogy Richardnak ehhez köze van majd a férfi közölte a társasággal,hogy úgy gondta így kényelmesebb lenne s az unokatesóim be is támadták a helyet.

-Drágám te aztán kitettél magadért.-mondta anyám.

-Tudja be akartam vágódni az anyósnál.

Richard tudta,hogy kell valakit levenni a lábáról hisz anyám körbevigyorogta fejét a célzás szerű megszólításra.
Kényelembe helyeztük magunkat a pihepuha párnák közt és anyám mesélni kezdett Richardnak aki a munkájáról kérdezte...addig sem jön a cikis gyerekkori sztorikkal ami szerinte cuki de nekem nagyon égő.
Majd az unokatesóim mesélték el,hogy ők hogyan,miként vannak amitől keresztanyámnak égnek állt a haja.

-A saját fiaim égetnek le...most mivan akkor ha háromszor elváltam?
Arra nem gondoltok mi,hogy a hugom feltörekvő divattervező volt akkoriban és rajtam reklámozta az esküvői ruháit?
Naaa...erre nem gondoltatok mi?
Lehet férjhez megyek mégegyszer és akkor mivan?-mondta nevetve.

-Soha az életben nem terveztem esküvői ruhát...-mondta anyám nevetését visszafolytva.- És az első házasságodnál még csak épp,hogy elkezdtem a gimit.

-Pszt..neked mellém kell állnod.-mi senki nevetésben fakadt ki,persze keresztanyám csak viccelődött.
Ő sem gondolta,hogy így végződnek majd a házasságai s egy percre sem bámt meg semmit hisz a fiainak élt,imádta ezt az öt jóképű gazembert.

Egy pincérnő közelített felénk s én egyből tudtam,hogy az ismerős lány nem más mint...

-Rikyyyy...-kiáltotta el magát hatalmas mosolyal a száján.

...gyerekkori barátnőm s egyben nagyanyámék szomszédja Becky.
Becky három évvel volt idősebb tőlem és gyerekénk mindig vonszolt magával mindenfelé.
Ő tanított meg úszni a nagyiék medencéjében és ő sminkelt ki először...
Mindig összeültünk pár finom koktélra és egy jó kis pletyi partira mikor Dominicán voltam.
Barna haja hullámogban omlott vállára s virágos mini ruháján leresztül tisztán kivehető volt gömbölyödő pocakja.

-Becky...úristen,neked babád lesz.

-Úgy bizony.-szemeibe könnyek lábadtak és egymás karjaiba borultunk.-Tudod már kezdtem beletörődni,hogy nem jön össze s végül sikerült.
Elsem hiszem,decemberre várjuk.

Becky egy hihetetlenül aranyos,energikus lány volt akinek kijárt a boldogság de sajnos amire legjobban vágyott nem adatott meg neki.Mindig is nagy családra vágyott és úgy terveztem,hogy fiatalon anya lesz.
Hosszú évekig vártak a párjával egy kis jövevényre és már az esküvőt tervezték de végül külön váltak hátha velük együtt van a baj s míg az exének egy évire rá összejött az új kapcsolatából egy baba addig Beckynek még mindig nem sikerült az új párjával sem.

Egy jóképű,kedves,vicces,türelmes férfi mellett találta meg a boldogságot akivel nemrég úgy döntöttek összekötik az életüket és megpróbállnak családot alapítani.
Boldog voltam amiért összejött nekik,három éve alkottak egy párt a férfival akinek előző kapcsolata zátonyra futott,mert nem ugyanarra vágytak fiatal barátnőjével.
A férfi már feleségre,családra vágyott de a fiatal lány karriert akart építeni s bár szerette a férfit legbelül tudta,hogy rá valami más vár,hogy valahol valamelyik sarkon ott lesz a lehengerlő,mindent elsöprő szerelem. Akarta!Vágyott rá!Érezni akarta a szerelmet...igazán érezni...és úgy lett ahogy akarta...ÉREZTE!

Hogy honnan tudom?
Mert én voltam az a lány,aki a nagyvárosi életet választotta a feleség és anya szerep helyett.
Bántam-e?
Soha egy percre sem!
Zavart-e,hogy egymásra találtak?
Őszintén?
Nyeltem egyet mikor bejelentették egy évvel a szakításunk után,hogy összejöttek.
De míg Rodrígó és Becky Punta Canan élte az életét én Londonban nagyon jól elvoltam és másztam a ranglétrát a szebbnél szebb cipellőimben.
Egyszerű...Rodrigó és én nem ugyanarra vágytunk,ő itt akart letelepedni én Londonban és nem volt ínyemre az ingázás két földrész közt.

-Gratulálok, legyetek nagyon boldogok.

Becky a szemembe nézett és megköszönte de tudtam mire gondol.Kellemetlenül érezte magát.

-Nem válaszoltál a meghívóra.

-Jézusom Becky, ne haragudj.
Annyi minden történt, elfelejtettem.
De Gratulálok az esküvőtökhez a múlt héten volt nemde?

-Riky te nekem ne hazudj, kellemetlen neked igazam van? - barátnőmmel még mindig nem engedtük el egymást.

- Sajnálom Becky.

-Ráhibáztál mert most hétvégén lesz és te szépen eltolod a formás kis seggedet s erről nem nyitok vitát.Mikor érkeztél?Remélem nem sietsz haza!

- Ma érkeztünk,két hétig maradunk.

- Tökéletes! Szeretettel várunk Alexel együtt.

- Ehmm, hát azt várhatod.Alexel még január elején szakítottunk.

- Na ne, miért? Helyes volt és odavolt érted.

- Ugyanazért amiért az előtte lévő kapcsolatom is zátonyra futott arra talán még emlékszel.-Becky észre vette,hogy rideg álarcom felütötte fejét és kihúzva magamat végig simítottam a ruhámon.

-Szivem,héj....-szorított rá két kezemre mikor ujjai közé vette enyéimet ujra s folytatta volna de szavába vágtam.

-Semmi baj Becky,de ha már témánál vagyunk had mutassak be neked valakit.

-Becky ő itt a...

-Élete szerelme akibe halálosan szerelmes.

-De majom vagy már megint.

-Ne tagadd...-majd Becky felé fordult.-Hölgyem.-biccentett a lánynak.
-Richard "Őrülten Szerelmes" Willams..-nyújtott kezet.-Miss Malone jövendőbelije.

Becky csillogó szemekkel nézett fel Richardra majd kitört belőle a nevetés a szokatlan bemutatkozás miatt majd ő is bemutatkozott.

-Riky nem is mondtad,hogy férjhez mész,azt sem tudom már,hogy mivan veled.De miért ilyen hamar?Ha jól számolom Alexel ezek szerint úgy nyolc hónaoja szakíthattatok...új pasi és házasság...neked is babád lesz?

-Mr Williams csak hülyéskedik.-karoltam bele az én sármos emberembe akinek tökéletes mosolya elterült az arcán.
-Nem mennék férjhez csak azért mert várandós vagyok.

-Uhh,akkor igaz?-kérdezte gyerekkori barátnőm bűbájos mosollyal és csillogó szekke.-Nem is látszik rajtad,hányadik hónap?Még az elején vagy igaz?Nincs is pocakod.

-Becky,nyugalom...túlpörögtél a hormonoktól,nem vagyok várandós.

-De az nem jelenti azt,hogy nem is lesz?Hmm,lehet holnap már az lesz...vagy lehet,hogy már az vagy csak még nem tudsz róla.

-Richard itt az anyám...ripakodtam rá a férfire,már követni sem tudtam a párbeszédet,Becky letámadott az exemmel az esküvővel és a gyerek témával.
Richard pedig anyám előtt beszél ilyeneket másfél hónapnyi kapcsolat után.
Azt éreztem,hogy megfulladok s bizonyára Becky észre vette mert váltott.

-Na de mesélj,mióta alkottok egy párt?

Richard válaszolt helyettem...

-Akár már három hónapja is együtt lehetnénk de a kisasszony váratott magára szóval másfél hónapja.

-Húúú akkor komoly lehet ha elhozott bemutatni a családnak.

-Így van,el fogom venni feleségül de ő ezt még nem tudja ezért eljöttem elkérni az anyósomtól,hogy adja nekem őt örökbe.

Forgattam a szemeim mert ez a kis majom már megint összevissza halandzsázik.
Anyám megszólalt a hátérből,hogy bele eggyezik de cserébe nagyon kell rám vigyáznia és nagyon kell szeretnie.
Furcsa volt ilyen szavakkal dobálózni hisz nem mondtuk még egymásnak ki azt a bizonyos szót sem.

Engem nagyon feszélyezett ez a téma és szó szerint émelyegni kezdtem de keresztanyám kimentett és elhúzott magával körbenézni.Megköszöntem neki,hogy elrángatott...úgy ismert mint a tenyerét és tudta,hogy nekem ez már sok volt.

Szerettem a nyugalmat a magamnak teremtett  harmonikus kis életet élni,felesleges kérdések és felesleges emberek nélkül.

Finomabbnál finomabb koktélokat ittunk és régi ismerősök,barátok jöttek oda köszönni,sokan megnézték a két testőrt és keresztanyám meg is kérdezte,hogy tulajdonképpen miért is vannak itt ezek a talpig feketébe öltözött macsók,igen pont tosan így nevezte őket.

- Ennyi szép nőre egyedül nemtudok vigyázni.

-Nagy dumás a pasi az már biztos.-mondta kerssztanyám s közben rám kacsintott.

-Gyertek menjünk táncolni.-szólalt fel anyám.

Így is lett,a nap már megkezde esti rutinját és szépen lassan haladt lefelé amitől az ég gyönyörű színekben pompázott...rózsaszín,narancs és halvány kék mintás ruhában nézett vissza ránk és búcsúzott a mai naptól,hogy átadhassa helyét a csillag köpömyegbe bújtatott feketeségnek.

Richard nagyon jól táncolt,láttam már részegen ing nélkül rúdon ráncolni a klubban és akkor is le esett az állam csipőmozgásától.
Agyon pörgetett amitől kissé beszédültem de nagyon élveztem.
Rengeteget nevettünk s az emberek csak néztek,odajött pár gyerekkori barátom is lekérni de Richard mindegyiknek kijelentette,hogy esélytelen,hogy kiadjon a kezei közül így tánc helyett beszélgettem velük pár mondatot s persze megértették,hogy a kísérőm ragaszkodik hozzám.
Megittam már három alkahol tartalmú koktélt amitől énekelni támadt kedvem és ha nekem énekelni támad kedvem akkor énekelni is fogok és csinálni a showt.
De mire ez a gondolat végig futott az agyamon meghalottam a zenekar felől egy ismerős hangot...
Mi egy muzikális család vagyunk és ha buli van esélytelen,hogy me énekeljünk.

Keresztanyám kezdte a pörgős latin zene első verszakát s anyám folytatta.
Mindkettejüknek meseszép hangja van bizonyára tőlük örököltem én is.
Már nyújtották felém a mikrofont amit régi jó ismerősként köszömtöttek ujjaim s ezután végig énekeltünk három,négy számot.
Persze az őrült taps vihar nem maradhatott el s végül ismerős karok közt landoltam kissé túlpörögve.

Ujjaink összekulcsolódtak és elkezdett maga után húzni.A meleg homok a talpam alatt nyugtatóan hatott rám,ismerős érzés volt amit esős,borús Angliai napokon mindig felidéztem és szinte éreztem mikor lehunytam a szemem.
Kiültünk egy mólóra ahonnan halkan még hallani lehetett a zenét,Richard ölébe vette a lábaimat s komoly tekintettel nézett vissza rám.

-Köszönöm,hogy elhoztál.

Csak mosolyogtam.

-Hihetetlen,hogy három hónapja még nem is ismertelek most pedig itt vagy és az enyém vagy.

Hozzábújtam és vállára hajtottam a fejemet.

-Emlékszel az eslő napra?-kérdeztem.

-Mindenre emlékszem.-válaszolta.

-Nem iiiiiis,részeg voltál.

-Emlékszem,hogy amikor megláttalak majdnem beleélveztem a nadrágomba,és arra is,hogy én tudtam már akkor,hogy ha nem leszel az enyém abba egyikünk belehal.

-Egyikünk?

-Ne felejcsd el...

-Tudom,tudom...nem felejtem.-momtam szemeibe nézve s szinte suttogtam.

Ugyanarra gondoltunk,hogy ő csak is velem és miattam jó fiú.

-Valahogy,akárhogy de akkor is az enyém lettél volna.

-Ha azt mondtam volna,hogy nem bocsi nem vagy az esetem?

-Viccelsz kislány?Ez az arc?Ez a test?Ez a...-mutatott ágyékára.

-Te egy ripacs,egoista majom vagy!!!

-Élvezem,hogy ezt ki mered mondani,hogy te szembe mersz velem jönni.

-Megkell hagyni most ahogy így nézlek,elég jó pali vagy.

-Chhh...elég jó pali?Gyönyörűm te elvagy tályolva...kurva jó pali!Minimum.-kacsintott rám.

Arcát nézve elmosolyodtam és hajába túrtam.Érzéseim felül kerekedtek rajtam s ha lehetett még ettől is közelebb bujtam hozzá és úgy csüngtem rajta mint egy kis majom.

-Az vagy!-duruzsoltam fülébe elismerően.

-És ki volt az a csaj?Becky?Érzékelhető volt pár pillanat erejéig,hogy hiába voltál kedves vele valami van köztetek.

-Becky a barátnőm,gyerekkorom óta.A nagyszüleim szomszédjában lakott és kiskorunkban ő húzott magával mindenhová.
Ő volt az én nagy barátnőm aki vigyázott rám.
Vele barbiztam először,vele fordultam fel biciklivel először.-mutattam a könyököm mellett egy pici hegre.
-Vele szívtam el életem első cigijét és vele rúgtam be először.
Ennyi első dolog után most az első gyerekét várja nem mástól mint attól a férfitól aki először engem akart elvenni és tőlem akart gyereket amit egy két éves kapcsolat előzött meg.
Rodrígó volt az első komoly kapcsolatom..de nem kellene erről beszélnünk ez a multam.

-De én mindent tudni szeretnék rólad,ismerni akarlak.
Ez zavar téged?Mármint,hogy vele van?Elmeséled mitörtént?

-Nem zavar egyáltalán,én kezdeményeztem azt a szakítást ahogy az utóbbit is.

-Na erre voltam kiváncsi,mert volt egy olyan pillanat.

-Igen,azt érzékelhetted mikor az exemről kérdezett.
Ahogy Rodrigo úgy Alex is gyereket és házasságot akart csak ő két három évvel később egy év kapcsolat után.
Nem értették meg,hogy az én házastársam a Valerian Bloom és a gyerekeim a gyerekszobában csücsülnek szépen elrendezve cipőformában.

-Értem,te nem akarsz házasságot és gyereket?

-Hogyne akarnék,csak nem velük akartam és nem tőlük sem huszonkét sem huszonöt évesen.
Nem éreztem irántuk vonzalomnál és egy kis "szeretetnél" többet.
Rodrigóról mindenki azt gondolta,hogy ő lesz majd a férjem.
Szép pár voltunk és remek ember,megérdemli a boldogságot.
Nincs nekem velük bajom,nekik van velem méghozzá az,hogy nem vagyok olyan mint ők.-érdeklődő tekintettel,csendben hallgatott.
Szerettem,hogy Richardal lehetett ilyenekről sztorizgatni,sőt kellett is mert érdekelte minden ami előtte történt.

-Velem majd akarsz?Mert ha megint meghátrálsz és majd a karriert választod helyettem mint ahogy velük tetted az én nagy szerencsémre,akkor sajnos kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni.

-Na nen mondja Mr Willams?

-De bizony.

-És mit fog tenni?Pincében tart egy nyakörvel a nyakamon?Elrabolja a barátaimat és megkínozza őket?

-Sokkal rosszabb...az összes cipőd sarkát lefűrészelem és túszul ejtem Andyt.

-Ez a lehető leg kegyetlenebb dolog amit csak elkövethet ellenem Mr Williams.

-Akkor jól vésd az eszemdbe,hogy mi vár rád.

A hideg végig futott a hátamon és levert a víz hirtelen,eszembe jutott,hogy valamit elfelejtettem.

-Andy!Jézusom Andyről megfeledkeztem.

Feláltam és szaladni kezdtem végig a tengerparton Richard pedig utánam.

-Anci..Anci...telefont gyorsan.-rohantam oda anyámhoz,hogy adja oda gyorsan a telefonomat ő pedig ilyedten nézett rám s kérdezgetni kezdett,hogy mitörtént.De nem válaszoltam csak gyorsan ráböktem Will nevére és kérleltem,hogy tolja átt a formás,izmos kis fenekét és etesse meg az én kicsi Andymet,Rosera ilyet nem bízhatok ő nem meri megetetni.
Igaz,hogy Londonban most hajnal van de már nagyon hajnal,olyan hajnal amikor már a másik felére fordul az ember.

Richard mosolyogva közelített majd átkarolta derekamat.

-Ez a te hibád!-mondtam durcásan de ő csak tovább vigyorgott a képembe.

-Nem,nem te felejtetted el.

-Miattad,már többet törődöm veled mint vele,lehet meg is haragudott.-Richard finom kis csókot nyomott a számra ezzel nyugtatva bűntudatomat.

-Nyugi,a kisfiad jó kezekben van Will mellett.-gondolt itt Andyre az én kis mosolygós csodámra aki az én szívem csücske..

-Riky???-csendült fel egy nagyon is ismerős hang a nevemmel hátam mögött.
Hátrafordultam és egy mogyoróbarna szempárral találtam szemben magam.
A tulajdonosa hatalmas mosolyra húzta a száját mikor rápillamtottam,megindult felém és magához rántva szorosan magához ölelt,de olyan szorosan,hogy köpni nyelni nemtudtam Richard arcán pedig jól látszott,hogy ha nem enged el a számára idegen férfi egy másodpercen belül a karjai közül akkor elborul az agya.
Több sem kellett,megragadta csuklómat majd közént állt és eltolta a férfit tőlem.

-Hé,nyugi nem akartam semmi rosszat.-tette fel a kezét védekezően magam elé.

-Teljes mértékben nyugodt vagyok, csak nem szeretem ha idegenek érnek hozzá a barátnőmhez.

Rodrigo bemutatkozott Richardak akinek jól látszott,hogy nagyon vissza kell fognia magát mert kiborítja a tudat,hogy ez a pali vele az en az exbarátom aki előbb rámtapadt és ölelésébe vont.

Richard szemszöge:

Felém nyújtotta a kezét ez a bájgúnár és én szivem szerint leverttem volna neki egyet,a tudat,hogy valaha ő ölelte,csókolta és...és..a többibe bele sem akartam gondolni mert az ideg verdesett már,megőrített.
Végül elfogadtam kézfogását mert láttam,hogy Reederica is kelletlenül érzi magát és a rokonai is figyeltek.

-Rodrigo Romeh.-mondta ez a mondva csinalt szépfiú...chhh pojáca.

-Richard Willams.

-Riky,nem is tudtam,hogy ilyen komoly kapcsolatod van.

-Biztosan nem tartotta fontosnak,hogy akárkinek,régi ismerősöknek kiteregesse a magánéletét.-válaszoltam a lány helyett.

-De én Reedericához beszéltem..Riky régen nem voltál ilyen,nem hagytad,hogy helyetted beszéljenek.

Reederica belém karolt és hozzámbújt.

-Változnak az idők,felnőttem és Richard tudja mi a jó nekem.

Megjelent Reederica régi barátnője,ennek a Paprika Jancsinak a menyasszonya.
Számomra furcsa volt ez a helyzet s láttam,hogy barátnőmnek sem tetszik.
Leültünk végül és ők is csatlakoztak bár kurvára nem örültem neki de visszafogtam magam és nem csináltam jelenetet.

-Olyan szép ruhám lesz,semmi feltűnő habos babos,királylanyos egyszerű nyári és csipke.

Hmm,na akkor jöhet egy kis polgár pukkasztás gondoltam magamban és rákezdtem.

-Az én herecegnőmnek bizony hercegnős ruhája lesz az esküvőnkön és drága kövekkel kirakott koronája az már biztos...

Reederica rámnézett és elmosolyodott.

-Komolyan?Így képzeled el?-belement a játékba.

-Ühhhüm.

-Mindig is különleges ruhára vágytam.-választa

-Riky és az esküvő?Azt megnézem.-mondta az ölelgetős férfi.

Barátnőm arcán halovány kis flegma mosoly terült el s láttam,hogy a buli még csak most kezdődik,élveztem a helyzetet de még mennyire,hogy élveztem.

-Tudod Rodrigo eltelt négy év s bár azóta már volt valaki aki ugyanúgy NEM válasszal ment haza EGYEDÜL mint TE-is egykor jelenleg elég érett vagyok ahhoz,hogy egyszerre tudjak feleség,anya és főnök lenni!

A zene dallama hallatszott csak köreinkben s a körülöttünk bulizó társaság csacsogása mert ezen kívül senki sem szólt egy szót sem,csend volt mert Reederica olyat szólt ami bekussoltatott mindenkit.
A pasi Reederikára nézett a várandós lány a pasiját nézte,anyóska a lánya és az pasi között ingadozott a keresztanyu pedig próbálta vissza folytani nevetését ahogy én is de nem sikerült és kicsuszott egy kis gonosz kuncogás.

-Ne szívd mellre,ott ül melletted a várandós menyasszonyod szerintem már nem kellene az ÉN barátnőmet siratnod.

-Nem,nem fére értitek.
Meglepődtem,hogy az általunk ismert Reederica Malone akinek mindennél fontosabb a karierje és ezért nem esik nehezére mint megtudtam inmáron két szivet is összetörni most még is úgy érzi már feladhatja karierjét EZÉRT a férfiért.-mutatott rám.

-Nem adok fel semmit mert mellette nem kell feladnom semmit!Támogat mindenben és nekem nem kell itt magyarázkodnom,hogy mit miért csinálok.-barátnőm felált és megindult.

-Ne menj el,nem akartalak megbántani.

-A beszédedből az jött le,hogy te még mindig siratod Reedericát és most bánt,hogy amit veled nem akart azt velem szeretné.
Mellettem nem kell feladnia a munkáját,mivel az én munkám is időigényes.
Mellettem nem kell ingáznia kontinensek közt mert húsz percnyire lakunk egymástól.
Bár ha belegondolok az elmult három hétben elég rendesen beszemtelenkedtem a lakásába...ez van...szeretek ott lenni,mindennek olyan jó illata van.

A lány elmosolyodott és kezem után nyúlt,én pedig feláltam és engedtem csábításának.Magával húzott a homokba a többiek közé és táncba hívott.
Szorosan hozzám bújt s átkarolt.

-Hogy ez milyen hülye.-mondta.

-Érzelmes idióta,a barátnője ott ül mellette ő meg jó,hogy nem vissza könyörgi magát hozzád.

-Elmehet a....

-Pontosan oda.

Végig simitottam haján majd egy tincset a füle mögött tűrtem.

-Nem adlak senkinek,te már az enyém vagy.

-Ühümm.-édes kis mosoly terült el arcát és hozzam bújt.
Nagyon szerettem mikor ilyen volt.
Lassan kitáncolrunk a tömegből s nensokára már kettesben heverésztünk a tengerparton.
Ugy helyezkedtünk,hogy lábunkat épp,hogy súrolták az óceán hullámjai és a csillagokat bámulva beszélgettünk.

-Hmm...én azt hiszem..azt hiszem te vagy az.

-Mi vagyok?

-Hát te vaaaagy.-zavarban volt mert elhúzta az utolsó szavat és nagyon bújt szóval érzelmes téma következik,úgy bírtam,hogy ilyen kis béna ha érzelmekről van szó.

-Életed szerelme?-segítettem rá.

-Arra mondtam,hogy te vagy az én érzem és most érzem először szóval igaz.

-De kis béna vagy de ha ez segít akkor én is most érzem életemben először ezt és vagyok annyira oda érted,hogy ki is mondjam...SZERETLEK...te kis dög.

Kis majom módjára belém csimpaszkodott,tenger áztatta lábaival összeszöktelve de már úgy is mindegy volt.Kezeit nyakam köré fonta szorosan s arcát az arcomnak nyomta közben az óceánt bámulta.

-Tudod,hogy én is SZERETLEK téged.-úgy bújt hozzám kislányos zavarában mint egy kismacska.

-Költözz hozzám...

🖤Sziasztok kabócáim!!!🖤

Nagyon rég volt új rész de most már újra itt vagyok.Annyi minden történik velem,hogy magam sem értem honnan van elegendő energiám hozzá.
Ez a történet már annyi helyen írodott,a lehető leg külbözőbb helyeken mivel idő hiányában vagyok és persze mindíg történik velem valami ami miatt lassabban megy az írás.
Karantén alatt sokat írtam,ez volt az egyetlen kilapcsolódásom éjjelente.
Viszont ezeket a részeket átkell nézni,olvasni,javítani stb.
A helyesírási hibákért előre elnézést kérek de ha minden mondatot egyenként elemeznék akkor félévente lenne csak rész.
(Külföldön élek,nem használom a magyar nyelvet írásra)

Remélem elnyeri tetszéseteket az új rész,mostantós felgyorsulnak az események és a következő részben már nyárból beleugrunk az őszbe.
Csak,hogy még izgalmasabb legyen a várakozás a következő részben felbukkan valaki akinek nagyon nem tetszik,hogy Reed és Riky együtt van s ennek hangot is ad semmivel sem törődve magakörül...kitaláljátok ki az???

Az évben még két részt tervezek kirakni aztán kitudja...lehet még a héten kikerül egy újabb rész.

Köszönöm a türelmeteket és a kedves szavaitokat,támogatásotokat.
Nagyon jól esett a három hét karantén alatt,hogy gondoltatok rám.Köszönöm.

                          ....millió csók....

                                              🖤STORM🖤

Ui: Rodrigó teljes neve egy valós személyt mutat ha rákeresel,hirtelen az ő neve ugrott be s amúgy is hasonlóképpen képzelem el a férfit mint amilyen a való életben.
(Keress rá,megéri😉)