Drága olvasóim!
Tudom azt ígértem az utolosó résznél,hogy az év végéig még több rész várható de nem így lett.
Sajnos nem elég nekem a nap 24 órája,egyszerűen nemvolt időm.
A decemberem annyira sűrű volt,hogy magam sem értem,hogy bírtam el vele.
Így hát úgy döntöttem nem ígérek ezentúl semmit!Az új részek akkor kerülnek majd ki ha az időm úgy engedi.Szeretném nyárig publikálni az összes részt mert az életemben új fejezet indul ezévtől és nem hiszem,hogy lesz annyi időm,hogy ennek a hobbimnak éljek.
Szeretnék Sikerekben gazdag,boldog,COVID mentes újévet kívánni nektek és megköszönni az 55EZER megtekintést.
Hihetetlen,hogy júniusban értük el az 5EZRET s fél évvel később december végére 50-el többet mutat a számláló.
Sokan jeleztétek a könyv tetszését és voltak akik utánnam érdeklődtek.
Ha kérdésetek van felém nyugodtan írjátok meg kommentben vagy akár üzenetben is,szívesen válaszolok mindenkinek.
Köszönöm,hogy másfél éve velem tartotok.

Christian Louboutin tervezte cipőm sarka hangosan kopácsolt a márvány padlón s kiváncsi szemek hada egyből rámszegeződött...

-Azt kérem.De fehérben!

Mondtam és haladtam tovább a bútorok közt...

-Legyen magasfényű...

Két hetes Dominikai kiruccanásunról késő délután értünk haza Londonba.
Richard szerette volna ha nála töltöm az estét s csak pár órácskára ugrottam haza,hogy kipakoljak,megetessem és megsimizzem Andyt.
Richard este rájött,hogy pályát tévesztett és eszébe jutott,hogy tart othon bontó kalapácsot...bontó kalapácsot?
Egy pillanatra elgondolgodtam,hogy minek neki egy bontó kalapács othonra majd rájöttem,hogy biztos nem arra,hogy falat bontson vele.
A hatalmas hálószoba egyik falát kezdte püfölni s nekem az állam le esett miközben arra gondoltam,hogy milyen nagyon erős és szexi ahogy püfölni azt a falat...
Közölte,hogy szeretné ha othon érezném magam és először is ehhez egy gardrób kell.
Nagyon jól tudta,kitűnő gondolat s egy ember méretű lyukat vert a falon.
Mondanom sem kell,hogy minden csupa por volt és végül a kanapén aludtunk összegabalyodva reggel pedig Bonnye majdnem szörnyethalt a falon tátongó lyuktól.
Hozzátenném,hogy az este folyamán lecsúszott pár wisky és az én uracskám ezerrel pörgött aminek az eredménye majdnem elvitte szegény Bonnyet szívrohamban a lyuk láttán.
Richard ilyen volt,neki aztán nem lehetett parancsolni s ha a fejébe vett valamit akkor senki sem beszélt le a gondolatról.

-Miss Malone azt nézze.-zökkentett ki egy hang gondolkodásomból.

Szemeim megálapodtak egy gyönyörű tükrön ami pont úgy nézett ki mint amit elképzeltem magamnak.
Richard megbízott egy ügyes szakembert aki megvalósítja minden vágyamat a gardróbbal kapcsolatban ami már szépen alakult és a ház többi részéhez is hozzá nyúltam kicsit,persze csak csínján,egyenlőre.
A hálószobánkat dekoráltam kicsit átt és pihe puha kasmír ágyneműből is vettem pár váltásnyit.
Meglátszott a házon,hogy egy nő keze van a dekorálásban.
Őszhez hűen a hangulatot is ilyenre formáltam,Richardnak tetszett minden nemű változtazásom.

Tudni szeretnétek mit válaszoltam a tengerpartján mikor Richard kijelentette,hogy költözzek hozzá?
Egyértelműen,gondolkodás nélkül igent,mimást?
Túl korai lenne?Hát persze!De nem érdekel...
Ez a két hét Dominikán csak mégjobban megerősített abban,hogy ő az a férfi aki ténylegesen,véglegesen passzol hozzám.
Elfogadtam,hogy a London uralta alvilág fejének barátnője vagyok és félre tettem azt a betegesen hatalmas büszkeségemet.

Nagyot nyeltem és lehúztam Richard kártyáját a kasszánál.
Na igen,az első reakcióm mikor kezembe nyomott egy platina kártyát az volt,hogy hozzá vágtam és közöltem,hogy ne akarjon megvásárolni.
Ő csuklómnál fodja vissza rántott...
én hisztiztem egy sort...
ő lekiabált...
majd közölte,hogy ne legyek ennyire büszke...
én puffogtam egy sort...
ő felvilagosított,hogy márpedig én az ő barátnője vagyok és az ő barátnője akkor is a város Királynője lesz ha hisztizni fog.

Eltelt pár hét,én kipakoltam a lakásomat és átköltöztettem Andyt az új othonunkba.
Nagyon sajnáltam a lakást hisz terveim közt volt,hogy megvásarolom de szerencsére nem kellett végleg elbúcsúznunk hisz Rose épp nagyobb lakást keresett s mostanra szépen be is rendezledett.

-Missis Williams,már vártuk.

-Miss Malone.-nyújtottam kezet a buzgó tulajdonosnak.

-Elnézést kisasszony.

-Semmi baj Mr.Griffin.

-Csak tudja,rebesgetnek ezt,azt a városban.

-Mesélje csak el miről szól a pletyi?

-Azt mondják titokban külföldön összeházasodtak  Mr.Williamsel.-nézett rám kíváncsian a férfi mintha a megerősítésemre várna.

-Hidje el,ha összeházasodtunk volna az egetrengető esemény lenne London történetében.

-Ohh,elnézést a kiváncsiságért,tudja ha arra kerül a sor mi szivesen szálítjuk a virágokat,persze baráti áron.Mr.Williams és családja már régi ügyfeleink.

Mára az egész város tudta,hogy kivagyok és ha eddig nem tették volna egyes helyeken most aztán tényleg mindenhol kivételeztek velem s be kell vallanom élveztem.
Majdnem összepisiltem magam örömömben mikor felkerestek egyes designer márkák,hogy népszerűsíthetném az üzletület a darabjaik viselésével...köszi maffiózó barátnő poszt..köszi.

Mr.Griffinél voltak a legszebb,leg különlegesebb növények a városban.
Hihetetlen volt ez a fickó,komolyan mondom ha azt kérném,hogy húsevő viragot hozzon elém ő még azt is beteremtené.Most pár dísznövényért jöttem amivel fel akarom dobni a ház küllemét.

Ma nem nagyon volt más dolgom,rendezkedtem,pakolásztam a gardróbban pedig fúrtak,faragtak.
Megetettem Andyt és próbáltam megszerettetni az én kis lurkómat Bonnyeval.

-Csunya kis mütyür.

-Neeem,ő szép.
Hallod Andy...megne sértődj Bonnye nénire,ő szeret csak még nemtudja értékelni a szépségedet.

-Hoztál volna inkább te is zsírégető teákat mint az a bolond szőke.

-Teám nincs de van cukormentes,zsírszegény fagyim de ha nem békülsz ki Andyvel én eskü bizti nem adok.

-Azt akartad feltálalni a diétás narancsos-csokis muffinokhoz?

-Pontosan!

Bonnye megpróbállt mostanában kicsit egészségesebben élni amiben az én segítségemet kérte s én szivesen segítettem is neki.Szabad időnkben úszni is szoktunk a fedett medencében ami a házzal járó legjobb dolog volt.
Nagyon jól kijöttünk és összecsiszolódtunk.
Mikor megtudta,hogy ideköltözök kissé megvolt ilyedve,hogy rá már nem lesz szükség és Richard majd elakarja küldeni de közöltem,hogy ilyenről szó sincs szükségünk van rá és ő az életünk része.
Szerettem neki segíteni,hozzá voltam szokva,hogy othon is mosok,főzök,takarítok és ezt a szokásomat itt is folytattam és kikötöttem Richardnak,hogy ha szeretné,hogy itt éljek vele és közös életet kezdjünk egy fedél alatt akkor hagyja,hogy kivegyem a részem ebben is.
Első héten Bonnye panaszkodott,hogy nincs semmi dolga mert kiveszem a kezéből a munkát.
Második hétre már megenyhült és elkezdte élvezni,hogy kiegészítjük egymást.
Bár ezek a hetek inkább még a költözésről berendezkedésről szóltak de a harmadik hét végére a teljes életem átkerült ide.

Felkaptam a fekete combig érő szemis csizmámat és a hozzá illő bőr zsekit majd a nyakam köré tekertem egy Burberry sálat és fogtam a táskámat.
A fekete Mustangnak már szinte VIP helye volt a clubb mögött,senki sem állt oda ahová én parkoltam esténként.
Tisztelet kéremszépen.
Leparkoltam a hátsó kijáratnál pontosan Franky tűzpiros Ferrarija mellé és leállítottam a motrot majd az öltöző felé siettem ahol Patrick lekapott egy szóra.

-Azt csiripelték a csoki angyalkák,hogy...

-Gyere.De ez a mi kis titkunk.-kacsintottam rá.

Becsultam magunk mögött az öltözőm ajtaját s nenyed óra mulva már Eric és Chris buzgón dolgoztak a sminkemen és a hajamon mikor kicsapódott az ajtó.
A kanapén üldögélő Patrick teliszájjal az ajtó felé pillantott és elvigyorodott az ott megjelenő férfira.

-Ti már megint?-kérdezte az ajtónálló férfi s lassan odalépett mögém.
Lehajolt,hogy gyengéd puszit nyomjon nyakamra mivel a rúzs már felkerült a számra.
-Felhízlalod a legerősebb embereket?

-Nem az én hibám,szegény ember jön boci szemekkel,éhesen és nem bírok ellenálni.

-Boci szemek?Láttál te már ilyen égszínkék szemű bocit?-félénk,cuki pillantással néztem Richardra.

-Igen,ott ül.-mutattam a kanapé irányába.

Persze nem haragudott,Patrick mindig idejárt nassolni.
Hihetetlenül édesszájú volt,tehettem volna elé akármit ő megette volna csak édes legyen.

-Ha befejezted a nyammogást akkor tiszteld meg köreinket mert a barátnőd megérkezett és a pultnál ülve nagyon elveszettnek érzi magát.
Szóltam neki,hogy ha már megyek ki cigizni utánnad nézek,mert volt egy olyan érzésem,hogy itt vagy Charlienál a csokigyárban.-fordult felém.-Te meg szégyeld magad,itt vagy és besem jöttél egy puszira,reggel óta nem láttalak.

-Látod mennyire szégyenlem magam?

-Pimasz dög.-válaszolt.

-Puszi?-nyögtem oda pimaszul.

Richard felhúzott a székről és derekamat karolva egy hosszú csókszerű puszit nyomott a számra,két kezem közé fogtam arcát,hogy nyomhasak egyet homlokára is ha már elkente a májva színű rúzsomat amire Chris már felkente a csillámló szájfényt.

Erick és Chris kuncogtak a jelenetre Patrick pedig megtömte a szájat csokival és miután megköszönte az édességet távozott,hogy megkeresse barátnőjét..mert igen..az történt,hogy Patricknak egy hónapja barátnője van.
Egy vele egy idős szintén egy gyerkőcöt nevelő hölgy akinek fodrász szalonja van a városban és tényleg egy belevaló,dolgos,kedves,szép lány.
Alakulnak itt a dolgok s nem is akárhogy.
Míg mi Dominicán voltunk Patrick becsajozott,Xavier részegen összetörte a Porseját és gipszben van a keze,Franky lefejelte az egyik táncos csajt majd kirúgta mert le kurvázott engem és Dan...nos Dan semleges volt,nyugodt volt...de valami volt s engem ez nem hagyott nyugodni.
Láttam rajta valamit,valamit magába folyt,valamiről hallgat amit a srácok nem vesznek észre de én igen...ez az ember takargat valamit,takargatja,hogy boldogtalan.

Mikor kiálltam a színpadra mint mindig,most is tapsvihar és ujjongás fogadott s bele is kezdtem a műsorba.
Ötödik hónapja koptattam a Passion club szinpadát.A késői tavaszból korai ősz lett ahogy két idegenből egy szerelmes pár.
Lement a műsor és a tapsoló nép között meghajlásom után felfedezni véltem egy ismerős arcot amin halovány mosoly húzódott de én tudtam,hogy ez egy megjátszott mosoly volt,nekem szólt ugyan de nem volt őszinte.
Nem tudtam örüljek-e a látogatónak vagy sem jelen helyzetben hisz sosem hittem volna,hogy egy gengszterekkel teli klubban kell majd találkoznunk.
És ez jól látszott az arcát,nem tudta,hogy másod állásban itt dolgozom de száz százalék,hogy miattam van itt és nem a szórakozni akarás vetette ide.
Mikor leléptem a színpadról felé indultam,ruhámon a csillámok ezer színben sziporkáztak s az emberek tekintetükkel követtek ahogy a megszokott VIP szektor helyett az egyik asztalhoz sétálok,annyira elvoltam foglalva a szemeimbe néző hűvös szürkés kék szempárral,hogy csak az utolsó pillanatban vettem észre a mellette üvő férfit akit szintén jól ismertem,ő kedvesen és őszintén mosolygott rám s szemeiben ott ragyogott a büszkeség.
A szúrós tekintetű férfi felállt és szét tárta karjait én pedig egyenesen belesétáltam.
Erősen magához ölelt majd végig simított hajamon és puszit nyomott a homlokomra.

-Szia Apu.

-Szia...

A másik férfira pillantottam aki már mellettem állt és karjaiba vetettem magam,agyon ölelgetett majd megpörgetett tengelyem körül.

-Gyönyörű vagy kicsi Reed.

-Már nem is vagyok kicsi köriapus de köszönöm.

-Kimehetünk beszélni?-kérdezte apám s valamiért rossz előérzetem támadt.

-Hogyne.

Richard felé pillantottam aki már a VIP szektor korlátjánál állt és minket nézett.Szemeiben komolyságot és egy kérdést véltem felfedezni.
Apám és keresztapám induláshoz késszen a kijárat felé fordult s én odatátogtam Richardnak,hogy " Ő az Apám" mire ő nyugodtan bólintott egyet s hagyta,hogy utánuk menjek.
Még szinte ki sem értünk a hátsó kijáraton mikor apám belekezdett...

-TE NORMÁLIS VAGY?

-Én is örülök,hogy látlak.

-Neeem Reederica,ezt nem úszod meg...mivel magyarázod,hogy elfelejtettél szólni,hogy egy maffiózókkal teli alvilági clubban énekelsz hónapok óta?Mi van veled?Ilyen szarul megy a szalon?
Ha nemtudsz megélni miért nem szólsz?

-Nyugodj meg!Épp ezért nem szóltam,felnőtt nő vagyok meg tudok állni a magam lábán,nincsenek anyagi gondjaim ez csak hobbi amivel pénzt keresek.

-Tudod te,hogy a helyi maffiózók kdvenc szórakozóhelyén töltöd az estéidet?Mivan ha bántanak?Kényszerítenek valamire?
Bele keveredsz valamibe?
Hmmm?Bedrogoznak vagy leitatnak és megerőszakolnak?
Te aki felelőségteljesen éled az életed és mindig tudtam,hogy nem kell féltenem mert józan ésszel gondolkodol most ekkora mérhetetlenül nagy baromságot csinálsz!?

-Nem kell kioktatnod!Tudom mit csinálok!

-Ezek szerint nem!Tudod te,hogy kinek dolgozol?

-Igen,tudom.

-Nem!!!Nemtudod!!!
Elsem tudod képzelni mennyi ostoba kis fruska volt már megerőszakolva ebben a clubban!
Bedrogozták őket,leitatták őket és tutod mi lett a vége?Semmi!Mert eltulsolnak ezek mindent.

-Apu..halkabban.

-Nem érdekel ha meghallják!

-Apu kérlek,engem itt ismernek.

Az egyik nagydarab,kopasz testőr kilépett az ajtón,gondolom hallani lehetett apámat már bent is.

-Minden rendben van Miss Malone?

-Persze,semmi gond Boby.Köszönöm.-mosolyogtam halványan a férfira aki bólintott.-Kiáltson ha kellenék.

-Jézusom,az ÉN lányom Richard Williamsnek dolgozik.
Hogy veszi ez ki magát?
Direkt csinálod?Hogy büntess amiért összejöttem Lorennal és elhagytam anyádat?

-Mégegyszer ki ne mond előttem ezt a nevet!-mondtam halkan de annál szúrósabb nézéssel apám felé.

Az ajtó lassan kinyitódott,Richard lépett ki rajta s közben a szájához emelte cigaretás dobozát majd fogaival kihúzott egy szálat és meggyújtotta.
Négy legközelebbi embere kíséretében nem messze álltak meg tőlünk.

-Valami baj van uraim?-kérdezte miután kifújta a cigaretta füstjét.

-Nincs semmi baj Mr.Williams csak a lányommal beszélgetek.-nézett apám lenézően a férfira.

-Akkor megkérdezem máshogy,valami baj van Miss.Malone?

-Nincs semmi baj főnök úr.-jelentettem ki,hisz apám nem tudott arról,hogy van valakim pláne nem azt,hogy Richard az s ezek után nem is szerettem volna ha megtudja.

-Reederica ne légy hülye!-szólalt meg apám.-Gyere haza viszlek.

-Elnézést uram,de a hölgynek még dolga van itt s megigérem,hogy személyesen kezeskedem,hogy biztonságban haza érjen.
Én magam kísérem majd haza,ne aggódjon,vigyázok a lányára.

-Köszönöm de erre nem lesz szükség,haza viszem!-válaszolt apám.

-Nem!Nem megyek haza csak ha itt végeztem.-jelentettem ki.

-Nem hagyom,hogy egyedül menj haza.-mondta apám.

-De nem megy egyedül haza,értse meg az előbb mondtam,hogy haza viszem.-érvelt Richard.

Apám elnevette magát.

-Na azt nézem én meg,hogy te egy autóba ülsz a lányommal és egy lelegőt szívsz vele kétméteren belül.

-Apa...

-Nem Reederica...már az is borzalmasan hangzik a szádból,hogy te ezt az embert főnöködnek nevezed!

Most pedig Richard nevette el magát,de olyan kárörvendő kacajt hallatva amitől az ember ereiben megfagy a vér.Éreztem,hogy ebből baj lesz s mikor elkezdett közelebb jönni már tudtam is.

-Mr.Malone ha magának jobban tetszik és nem érzi majd kellemetlennek akkor a gyönyörű kislánya nevezhet engem másként is.

-Richard...-szóltam rá mert tudtam,hogy provokálódik.

-Ja,hogy most már Richard?

-Apu...

-Ne apuzz nekem!

-Felnőtt vagyok és nem szólhatsz bele az életembe ahogy én sem szólok bele a tiédbe.Sajnálom,hogy abból amit majd,hogy nem másfél hónapja igértél nem lett semmi de...-gondoltam itt arra amit a csokorhoz tartozó levélben írt szülinapomra.
-...bizonyára a Zanzibáron töltött három hét alatt nem jutott eszedbe,hogy van egy lányod akinek két héttel a szülinapja után ugrott be hogy bizony születésnapja volt és gondolom akkor az sem volt baj,hogy egyedül járok haza éjjelente a clubból.

-Most tudtam meg,hogy itt dolgozol.Loren hallotta a fodrászatban.

-Huuu de kurva kicsi ez a London,hogy a kibaszott nőd csak úgy random rólam hall a fodrászatban.Mást nem hallott?Alacsonyan szállnak a hírek mostanában London táján.

-Rederica...kérlek fogadd el Lorent,nincs miért utálnod!

-Apu kérlek menj és fogd a nődet,menjetek vissza még három hétre Zanzibárra és legyetek boldogok,vagy tudod mit?Telepedjetek le ott,sose lássam többet.
És engem is hagyj,hogy boldog legyek.

-Boldog?Ebben a clubban?Mi köt téged ide?-kérdezte apám.

-Bizonyára a jó társaság.-monta Richard.

-Ezt nem hiszem el.-dünnyögött.
-Mi a szar köze van a mi beszélgetésünhez a főnöködnek?

-Kérlek,inkább indulj,örülök,hogy láttalak de ezt ne folytassuk,amúgy is a ribanc barátnőd már biztosan vár.

-Ne ribancozd le Lorent,nincs rá okod Reederica!-apám mélyen a szemeimbe nézett.-amúgy is már a menyasszonyom,megkértem a kezét,pár hónap múlva összeházasodunk.Békélj meg vele.

Tudjátok van amikor mentek és oldalra néztek a folyó parton,tó parton s megláttok a víz felszínén egy döglött halat akinek a szemei csak így vannak és bámulnak bele a semmibe.
Én is így néztem most apámra és éreztem,hogy utat tör magának a dühh egy pillanatra de végül csak elmosolyodtam.

-Igazad van,hosszú napom volt,elfázadtam.
Egész nap csak mentem és kerestem,kutattam az új gardrobomhoz a megfelelő anyagokat,elemeket.
Még nem mondtam de elköltöztem,már csak az utolsó simítások vannak hátra és tökéletes lesz minden.

-Ezt eddig nem is mondtad,annyira szeretted azt a lakást,nem úgy volt,hogy meg akarod venni?

-De igen,viszont változtak a dolgok.
Könyebb nekem be költözni a párom házába mint neki az én kis háromszobás lakásomba.

-Van valakid?Ezt sem mondtad!

-Felnőtt vagyok,te is most osztottad meg velem az örömhírt,boldogságod egy darabját.
Most viszont bejelentem hivatalosan is,hogy van valakim anyu már ismeri,két hetet töltöttünk vele Dominicák és IMÁDJA a páromat.

-Anyád már talákozott is vele?Bemutattad a családnak nekem meg egy szót sem szóltál?

-Tudtam,hogy nem támogatnád.

-A lányom vagy,te a legjobbat érdemled s gondolom ha bemutattad a Dominikai nagyközönségnek akkor az én elvárásaimnak is megfog felelni.

-Nem neked kell,hogy megfeleljen hanem nekem.

-Azért na,örülnék ha nem valami hülye gyerek lenne.-nem szóltam semmit,tudtam hogy Richard ugy sem felel majd meg neki de nem is igazán érdekelt.-gyere haza viszlek,útközben elmeséled.-folytatta.

-Nem kell az ÉLETTÁRSAMMAL megyek haza mint minden este.

-Nem zavarja,hogy egy ilyen alja clubban dolgozol?-fintorodott el Richardra nézve mit sem tudva.

-Nincs semmi baj ezzel a klubbal.
Itt szeretnek engem,jók hozzám és kiállnak mellettem s ami a legfontosabb,támogatják a kapcsolatomat is.

Richard mosolyogva állt s talán már a második szál cigarettát dobta el mikor apám újra megszólalt.

-Azt látom,hogy kiállnak melletted mert negyed órája itt állnak és hallgatják azt amihez semmi közük.

Richard mozdult s azzal már tudtam is,hogy apám pár másodpercen belül elveszíti a fejét.A fekete Mustangnak volt dőlve,ellökte magát és mögém lépett.
Átkarolta derekamat,fejét megtámasztotta vállamon és apám szemeibe nézett olyan " Enyém a kicsi lányod" féle pillantással.
De nem húzhattam tovább,megeredt a nyelvem.

-Apa...együtt élek Richardal!

Apám keserű nevetést hallatott és a hátérben szótlan keresztapám szemei is kidülledtek.

-Nem Reederica,ezt nem.

-De igen.

-Kényszerít,hogy vele legyél igaz?-kelt ki magából és hűvös szemei szikrákat szórtak.

-Nem.

-Hazudsz!-jelentette ki apám.

-Mr.Malone...-vette átt a szót Richard.
-Megse haragudjon,de maga úgy ismeri a lányát mint akit kényszeríteni lehet bármire is?
Mert akkor ezek szerint nem nagyon, fogalma sincs róla milyen is a lánya valójában.

-Na nemond!-jelentette ki apám.
-Akkor csak,hogy tudd,minden amit te ennyire ismersz és "szeretsz" benne azt tőlem örökölte,ettől jobban nem is hasonlíthatna a természetünk.

-Ebben az esetben örülök,hogy maga is ennyire különleges és lehengerlő személyiség.
Viszont a lányának jobb a természete mert ő nem ítélt el abból amit másoktól hallott rólam.
Vette a fáradtságot,hogy megismerjen és esélyt adott,hogy bizonyítsak.

-Hogyne itélnélek el mikor lassan húsz éve vagyok az apád ügyvédje és tizen éves korodtól annyi szarból húztalak ki amiben már úszni lehetne.

-Sosem foglalkoztam ilyesmivel,hogy ki képvisel jogi téren,mindig is volt aki helyettem intézze ezeket az ügyeket,de ha már ilyen rendes após maga akkor igazán az áldását adhatná a lányára és rám.

-Ne viccelj velem.-Apám szeme lejebb siklott s az enyéimbe fúrta övéit.-Reederica ne legyél hülye.

Kibújtam Richad védelmező karjai közül és apámhoz léptem,szorosan megöleltem.

-Mi egyformák vagyunk,nem várom,hogy elfogadd.
De ne szólj bele,hogy vele vagyok boldog.
Én ugyanígy teszek veled szemben,kvittek vagyunk.

-Te a lányom vagy...

-Igen,a felnőtt lányod aki rég elmúlt tizennyolt.Nem szólhatsz bele,hogy kivel legyek boldog.

-Ott volt az a szőke gyerek...tudod az akinek autó szalonja volt.
Az miért nem volt jo?

-Ohh dobálozzunk exekkel?
Oké..na akkor..-dörzsöltem össze két tenyeremet.
-Te Alexról beszélsz,undorító húzás exel jönni de legyen...tudod Alexel az volt a gond ,hogy...hmm mi is volt a gond Alexel?
Ja,hogy nem voltam szerelmes belé és unatkoztam mellette...miért?
Mert nem volt benne semmi érdekes és nem tudtam rá férfiként nézni.
Rodrigo,emlékszel Rodrigora?
Épp a multkor futottunk vele össze Domibicán..belé sem voltam szerelmes,tudod miért?
Én sem tudom,de nem ő volt az igazi
Még Alex előtt ő is feleséget és anyát alart belőlem csinálni...és én nem akartam az lenni!!!-itt már úgy dobálóztam a szavakkal mint egy őrült és hadonásztam is mellé.

-És ő?Vele mi az ami más?-biccentett Richard felé.

És igen én a diszkrét úrinő most mások előtt kitártam szivem,lelkem.
De ez nem is volt gond hisz olyan emberek társaságában voltam akik vagy a családom vagy az új családom!?
Igazából igen.Ők már az életemhez tartoznak.

-Igen ő tényleg más.Mert szeretem őt és elértem oda a karrieremben ahol már gondolkodhatok családon.

-Azz mondtad addig meg nem állsz amíg nem lesz saját kollekciód,szalonod és most még is?Miatta?

-Ha érdekel akkor nemsokára társ tulajdonos leszek,de tudod mit?Nekem nem kell magyarázkodnom neked mert te sem magyaráztad meg,csak elmentél.

Fogtam magam és besétaltam mert éreztem,hogy mindjart elsirom magam a dühtől amit éreztem.
Szeretem apámat de nem szólhat bele az életembe,főleg nem így,hogy pár hónaponta felbukkan és akkor eljátsza a minta apát.

Richard szemszöge:

Ott maradtam após pajtással aki ugyanúgy nem mozdult mint én.
Ő is tudta amit én,hogy nem mehetünk utána mert most fogja kisírni magát mikor senki sem látja.
Autójának dőlt ami egy fekete Mercedes SLR McLaren volt.
Apóskának jó ízlése van megkell hagyni,a zsebébe nyúlt majd rágyújtott.

-Mi baj van azzal ha itt énekel?Tudod,hogy milyen!Ha fejreállsz és úgy ketyegsz majd akkor is azt csinálja majd ami neki tetszik.Nagyon jól tudod,hogy nem egy kelekótya kis csitri aki beleugrik minden szarba.Reed okos lány tudja mi a jó neki s ha ő mellette boldog nem kell elfogadnod de nem is szabad ellenezned mert elveszíted a lábyodat.-mondta a másik csávó.

-Az én lanyom nem énekeljen lebujokban.-rám nézett és folytatta.
-Mit akarsz te az én lányomtól?

Tökös csávó volt,meg kell hagyni.Pontosan tudta ki vagyok és magasról leszarta.
Közelebb léptem és ragyújtottam.

-Csak,hogy tudja semmire sem kényszerítettem Reedericát,majdnem két hónapig udvaroltam neki és próbálltam bevágódni nála,bebizonyítani,hogy csak is vele és érte jó leszek.-beleszívtam cigarettámba s ránéztem.
Egyszerre fújtuk ki a füstöt,úgy nézett rám mint akinek esze ágában sincs hagyni,hogy a lányával legyek,persze nem tehet ellene semmit.

-Sosem fogom elfogadni,hogy a lányom egy bűnöző mellett hajtja álomra a fejét.

-Én pedig nem hagyom,hogy ezt elbassza nekem Mr.Malone.

-Akkor ezt megbeszéltük.-válaszolta.

Tudtam,hogy ez mit jelent,félmosolyra húzta a száját és el lökte magát az autótól,mosolya nyugtalanító is lehetett volna ha félős vagyok,de mivel nem féltem senkitől ellenben tőlem félt mindenki különösebben nem szaggatta az ereimet.
Nagy játékos ez a csávó,láttam rajta.

Meghallottam a cipő kopogást a Mustang pedig jelzett egy csippanással,hogy gazdája kinyitotta.

-Mehetünk?-kérdezte barátnőm majd odasétált apja autója mellett álló férfihoz és megölelték egymást.

-Alig beszéltünk.-simított végig barátnőm arcát majd kinyitotta az autó ajtaját és a csomagtartóból elővett egy csillogó méregzöld dobozt.
Átnyújtotta Reedericának aki izgatottan nyitotta ki mosollyal az arcán.

-Uhhh...nagyon szép.-megköszönte majd a férfi rárakta kezére a karkötőt.

-Elsem hiszem,hogy abból a cserfes,coffos kislányból érett,erős,sikeres nővé értél.-biztos valami rokon lehet ő is,megölelték egymást majd a férfi még elmondta,hogy ha legközelebb a városban lesz majd keresi és elmehetnének ebédelni valahová.

Barátnőm fájdalmas tekintettel nézett a férfira ami nyilvánvalóan a mellete álló apja miatt volt.
Mikor lépett volna apja megragadta karját és magafelé fordította,halkan szólt hozzá talán direkt,hogy mi ne halljuk végül puszit nyomott homlokára és ahogy mi úgy ők is elindultak.

Beszáltünk az autóba,Reederica vezetett mivel én ittam és nem szereti ha így vezetek,egész úton csendes volt.
Negyed óra mulva már othonunk kényelmében voltunk majd osztoztunk egy kellemes forró fürdőn.
Fejét mellkasomnak döntötte és átölelt,kezeim szorosan körbefonták törékeny testét.Nagyon el volt kenődve.
Nem sokkal később már az ágyban feküdtem míg ő egy bugyiban futkározott s én élvezettel néztem őt.

-Te mit mosolyogsz ott a kasmír takaró alatt?-pillantott rám.

Megpaskoltam magam mellett az ágyat.

-Gyere már ide.

Bemászott mellém,egyenesen ölembe.
Magára akarta húzni a fekete Green Day-es felsőt de megfogtam és az ágy végébe dobtam.

-Mire készül Mr.Williams?

Fordítottam magunkon és fölé kerekedtem.

-El sem..*puszi*..hiszem..*puszi*..hogy az..*puszi*..enyém..*puszi*..vagy..*puszi*

Elmosolyodott s borostyán szemei csak úgy csillogtak.
Nyakamköré font karjai lágyan cirógattak.

-Hogy tudnálak felvidítani?

Mondatom végeztével egyből megcsókolt majd magára húzott és szorosan átölelt.Hátamat simogatta hosszú babarózsaszín körmeivel amit imádtam.

-Ezaz,vakargass.-mondtam mire felkuncogott.

-Semmit sem kell tenned,attól,hogy itt vagy máris jobb a kedvem.

-A másik pasi ki volt?A karkötős.

-A kereszt apám,apám öccse Erald.
Ő cuki,szeretem.

-Jól odaszólt apádnak mikor bementél.
Befolyásol valamiben apád viselkedése?

-Ha arra gondolsz,hogy holnap kiköltözöm egy " ejnye-bejnye " miatt akkor tévedsz.
Nem befolyásol,felnőtt nő vagyok.

-Nagyon helyes.Te már az enyém vagy,apucinak ezt megkell értenie.

-Majd belenyugszik,nem tehet mást.

-Hogy áll a gardrob?Minden az elképzeléseid szerint halad?-dobtam fel egy számára kellemesebb témát.

-Igen,találtam megfelelő csillárokat de..de egy kicsit...drága.

-És?Mi a gond?

-Hogy drága.

-Hercegnőm,hányszor mondjam el,hogy a pénz nem számít.
Neked bármit.
Gondolod ha a várva várt Mustangot átengedtem neked akkor egy csillárt nem vehetsz meg?
Ez az új othonod,ami az enyém az a tiéd is.
Hogy is van az a gagyi duma?Gazdagságban,szegénységben nem?
Valami ilyet mondott a karneválos fickó.
Vedd meg azt a csillárt!

-Bizti?-meg fogtam kezét és csókot nyomtam rá egyenesen a pici gyűrűre ami kecses ujacskáján csücsült.

Kinyújtotta maga előtt kezét és a gyűrűre nézett.

-Őrült vagy!

-Mert megőrítettél Mrs.Williams s egyben a világ legboldogabb emberévé tettél azzal,hogy igent mondtál!

Homlokunkat összeérintetük és elvesztem csodás borostyán színű íriszeiben.

-Előre szaladtál,csak leszek Mrs.Williams!

-De olyan jó kimondani...Reederica Williams a Valerian Bloom új tulajdonosa.London elsőszámú esküvői és alkalmi ruha tervezője.

-Szép gondolat.

-A legszebb,hogy a nevemet fogod viselni...

*Pár héttel korábban*

-Na ez szép volt...-mondta Richard de én akkor is szomorúan lebiggyesztettem a számat.

-De nemvolt meg az öt találat,nem lesz enyém az unikornis.

A cél lövöldés fickó vigaszdíjként adott egy szál rózsát amit meg is köszöntem egy keserédes mosoly kíséretében.
Én a hatalmas plüss unikornist akartam.
Tovább indultam volna,hogy a ringispil felé vegyünk az irányt de Richard megfogta a kezem és vissza terelt.

-Na akkor megpróbállom én is..

Ahogy kezébe vette a fegyvert csak öt puffanást lehetett hallani és az összes akadály elterült a pályán.A lövöldés fickó szemei kidüledve meredtem a mellettem álló férfire s torkán akadt a szó.

-Ha a hercegnőm unikornist akar akkor meg is kapja az unikornist.

-Szép teljesítmény fiatalember,csak nem a rendfenttartóknál dolgozik?

-Hogyne.-mondta Richard huncut mosollyal szája széllén.

-Ha megnyerte had vigye!..tessék szép hölgy,az unikornis.-mondta a lövöldés fickó.

Fültől fülig érő mosollyal arcomon elfogadtam a rózsaszín csillogó unikornist majd tovabb álltunk.
Egy zsákbamacskás stand előtt haladtunk el mikor..

-Gyere,választok neked egyet te pedig nekem.Gyerekkoromban imádtam.-mondta a férfi.

Kiválasztottam egyet amiben egy macskás kulcstartó volt.

-Jaj ez nagyon cuki,felralhatod a kulcs csomódra.-mondtam

-Blee,utálom a macskákat.

-Emlékszel,hogy a megismerkedésünk napját mikor rámtörtél az öltözőben részegen azt mondtad,hogy van egy macskád aki kupit csinált?

-Nem,nem én ilyet nem mondtam szemen szedett hazugság.-vigyorgott mint a százaségő.

Elvette a kis papír zacskót és kinyitotta majd rámnézett édes elmosolyodott.

-Szeretlek,és soha nem foglak elengedni...ha te is így gondolod velem kapcsolatban akkor akár...

Letérdelt elém és megfogta a kezemet,a kötülöttünk lévő emberek pedig szemfülesen figyeltek.
Előhúzott a kis papír zacskóból egy mosolygó cicafejes gyűrűt amin rögtön lehetett látni,hogy gyerek kézre való és folytatta..

-...össze is köthetjük az életünket.
Reederica Malone leszel a feleségem?
Leszel az én Mrs.Williamsam?

Nagyon aranyosan csinálta a tömeg pedig egy emberként kiabálta,hogy
" mondj igent"!

-Igen.

Kisujamra húzta az aprócska gyűrűt majd felállt és derekamnál fogva magához húzott és mézédes csókot lehelt ajkaimra.

A zsakbamacskát áruló férfi felkiáltott.-Gazdagságban,szegénységben,egészségben,betegségben.Legyetek boldogok fiatalok.-kissé ittas volt a feje és a szaga is.

-Ugye tudod,hogy ez lehetne komoly is?

-Lehetne de nem másfél hónap után.*

Emlékeztem vissza.

Még éreztem ahogy ujaimmal játszadozik mikor lassacskán elnehezedtek pilláim majd elnyomott az álom.

                                🖤Millió csók🖤

                                               🖤STORM🖤