Egy hét telt el azóta,hogy ez a rossz gyerek bekerült a kórházba,ezzel a jelzővel tudnám legjobban leírni hiszen tényleg úgy viselkedett mint egy nyűgös kisfiú.
Hisztizett,nyafogott,nem bírt megmaradni a fenekén,pihenés helyett kiszökött és elfoglalta a kantint,bögréből itta a whiskyt és hatalmas póker partik voltak az osztály kellős közepén Dan,Patrick,Xavier és Franky társaságában akiktől a whisky és a csomag szivar is származott amit előszeretettem pöfékeltek szétt.
Engem győztek hivogatni a nővérkék,hogy már nemtudják mit csináljanak Mr.Williamsel.

Természetesen minden nap meglátogattam és vittem neki enni mert legnagyobb szívfájdalma a kórházi koszt volt s nehogy már nekem éhen haljon szegény.
Gondját viseltem és szórakoztattam...
na igen,kikötöttem,hogy amíg fel nem épül semmi féle huncut történet nem veszi kezdetét mert nem szeretnék egy újabb bevérzést vagy varrat hasadást átélni.

A hét letelte után ki is engedték,s szerintem a nővérkék örömtáncot jártak.Valljuk be Richard nehéz eset és erre most jöttem rá mikor hajnalok hajnalán üzenetének rezgő hangjára ébredtem amiben az állt,hogy paradicsom levest enne de neki senki sem csinál paradicsom levest,és amúgy is unatkozik.
Négy üzenet és hat nemfogadott hívás után már tudtam,hogy a mai napom ezennel hivatalosan is elkezdődött hajnali négy óra egy perckor és neki kell állnom paradicsom levest főzni.

Hajnali fél hatkor egy nagyon állmos nővérke engedett be az osztályra,fel voltam pakolva mint aki piknikezni készül,hogy egész napra legyen mit ennie mert hihetetlenül nyűgös volt ha éhes.Mikor beléptem Richard mérgesen nyomkodta a telefonját,bizonyára épp valami játékkal foglalta le magát.

-Jóreggelt.-mondta felhúzott orral s épp csak rám pillantott fél szemmel

-Jóreggelt.-fészkeltem be magamat mellé.

-Na mivan?Eszedbe jutott,hogy életed szerelmének talán épp hiányzol?

Imádtam mikor úgy álította be,hogy halálosan szerelmes vagyok belé...

-Csak,hogy tudd életed fénypontja és egyetlen értelme...vagyis ÉN.-mutattam itt magra.- hajnali négy óra két perckor már a paradicsom levesedet főzte.

-Chhh...és csak most lett kész?-fejét vállamra hajtotta és csücsörített egy pusziért amit meg is kapott.

-Mert te igen tudod meddig tart mire elkészül.-Istenem,bele tudtam volna veszni a szemeibe.

-Valld be nehéz volt kiválasztani milyen cipőt vegyél fel.-gúnyológott s megtudtam volna suhintani,nem durván csak egy kicsit,hogy érezze a törődést.

-Kell a paradicsom levesed vagy sem?Mert még egy beszólás és megeszem.

-Na jó...csak tudod...olyan rossz itt egyedül,te dolgozol én meg egész nap sírok utánad.-ezt úgy előadta,hogy talán el is hinném neki ha hülye lennék.

-Te majom.-húztam széles mosolyra a számat.

Közelebb húzot magához és homlokát az enyémnek nyomta.

-Van egy jó hírem,délután hazavihetsz,haza magadhoz lakótársak leszünk jövőhét péntekig amikor majd kiszedik a varratokat.

Természetesen ötültem,hogy kiengedik de,hogy hozzám?

-Na várj csak...ezt meg kell beszélnem a cipőimmel.

-Ugyaaan,mi tenne boldogabbá mint,hogy egész nap apró kis tangában ugrálhass körbe és kiszolgálj,etess,fürdess,táncolj nekem,etess,táncolj és etess és mégtöbbet táncolj nekem.
Este majd énekelsz,hogy elaludjak és reggel is,hogy jól induljon a napom...azt mondtam már,hogy öltáncot kérek napi három,négyszer?

-Minden vágyam teljesülne..sőt tudod mit?Délutánra beszereltetek egy rudat,hogy azon táncolhassak neked...jólesz?

-Huuu..és..izé..vetkőzni is fogsz?

-Hogyne.

-Hmm...azt hiszem hozzád költözöm.

-Azt hiszem egyeztetek időpontot a fodrászommal,érzem,hogy elkezdtem őszülni.

Tudta,hogy csak ugratom és szivesen látom őt.Nekiált a levesnek de az első kanálnál lebigyesztette a szájat s én nem értettem mi a baj,vajon nem izlik neki vagy még túl forró?
S mikor kérdésemre megérkezett a válasz szemeimben ugrált az ideg és azt hittem felforr az agyvizem ugyanis a válasza ennyi volt.

"Finomnak finom,de ebben betű tészta van én meg állatkás tésztával szeretem"

Mikor elvettem volna előle persze nem hagyta és bepuszilta az egészet de én akkor is forrtam az idegtől...
mi az,hogy állatkás tészta?
Ez most komoly? Nem a nyolcat tölti be ősszel hanem a huszonnyolcat.
Persze nem haragudtam rá,végül magához húzott egy paradicsomos csókra és megköszönte,hogy miatta fáradtam ilyen korán.

Mikor kijött a korházból egyenesen beköltözött hozzám hisz olyan szépen kérlelt,hogy nem tudtam neki ellenálni és nem is akartam.
Igazán jó lakótárs volt,nem hagyott bordelt maga után s nekem ez az egy volt fontos.Bár kerülgetnem kellett a pisztolyát s mikor épp port töröltem és útban volt a hús fordító csipesszel emeltem fel a "helyéről" amiért Richard jól ki is nevetett s azt mondta nyugodtan megfoghatom hisz ki van tárazva de én közöltem,hogy nem engedhetem meg magamnak,hogy rajta legyen az ujlenyomatom a pisztolyon és amúgy sem értem,hogy miért a nappaliban tárolja ha van éjjeli szekrény is,oda nyugodtam elbujtathatná,hogy ne is lássam.

Magyon jól érezte magát főleg,hogy ki volt szolgálva és lestem minden kívánságát.Így telt a következő hetünk,míg dolgoztam ő feltalálta magát.A délutánjainkat együtt töltöttük,főztem s ő segített,jobban mondva megmondta mit főzzek neki és segített megenni.
A fiúk is áttjöttek meglátogatni és a kanapén heverészve nyomták a ps-t s mikor Xavier előkapta a cigaretájat és rá akart gyújtani közöltem vele,hogy ha meg meri tenni lakáson belül felszúrom a seggébe az első tárgyat ami a kezem ügyébe kerül.
A srácok jót nevettek rajta és mindenkorra megtanulták,hogy dohányozni csak a teraszon lehet.

Esténként összebújva aludtunk el,bár ő nagyon szeretett volna többet is viszont az orvos megkért,hogy ne nagyon hagyjam őt erölködni.
Na nem mondom,hogy végig aludtuk az éjjeleket,rengeteget beszélgettünk és mesélt a "munkájáról".
Bepróbálkozott naponta többször is de mindig leállítottam és kértem a türelmét az ő érdekében.

Letelt a hét és kiszedték a varratokat az én kis sérültem vállából.
Nem húztuk az időt,péntek délután volt s én már becsomagoltam mindkettőnknek a hétvégére.
Elindultunk a birtokra mint ahogy két héttel ezelőtt terveztük.
Én vezettem mint mostanában minden nap és kezdem megszeretni,mellesleg Richard irtó cuki volt és ugy döntött boldoggá tesz azzal,hogy járhatok a Mustangal.

Végig énekeltem az utat Richard nagy örömére,sokszor énekeltem neki és úgy volt ahogy mondta a korházban,sokszor míg el nem aludt halkan énekeltem neki,ezt nagyon szerette.

Egy óra mulva már ott is voltunk a birtokon,megdicsért amiért megtanultam időben fékezni a kanyarok előtt és észrevehető volt,hogy bátrabban vezettem.
Két hét nem tűnik hosszú időnek de nekünk még is az volt annyi mindent megtudtunk a másikról,nem hiába mondják,hogy lakva ismerszik meg az ember,nekünk egy hét összezárva is elég volt.Richard nyugodt volt,nem foglalkozott a munkával a srácok mindent elintéztek helyette.

Gyönyörű napsütötte idő volt,az elmúlt pár napban kánikula uralkodott és az Angliai időjárashoz képest ritka meleg volt amit az emberek ki is használtak,mindenki utazott le Brightonba.
Nekünk sem volt kérdés,hogy megérkezés után kimegyünk a birtokon át folyó patakhoz de előtte még látni akartam a csacsit akit ő szamárnak hívott és én mindig kijavítottam csacsira.
Az udvarra érve egy hatalmas,fehér kutyus futott hozzánk,Richard a nevén szólította.

- Kokó gyere ide.

A nagydarab szőrpamacs eszeveszettül rohant s mikor észrevett iránytváltott s egyenesen szaladt felém a gazdája helyett.

-Kokó,nem...nem szabad.-mondta Richard.

De a kutya fütyült gazdája parancsára és hatalmas mancsaival felugrott rám.
Farkát csóválta és nyelve lógott összevissza majd nyalogatni kezdte kezemet.Agyon simogattam okos kis fejét,elterült nekem és bociszemekkel várta,hogy tovább dögönyözzem.
Hasának simogatásával voltam elfoglalva mikor Richard megszólalt.

-Kezdek féltékeny lenni.-mondta.

-Szeretném látni a csacsit is.-feleltem.

-Én pedig téged mihamarabb de bugyi nélkül.-válaszolta.

Mögém jött és átkarolt,fejét nyakamba fúrta és apró csókokkal hintette érzékeny pontjaimat.
Az elmult pár napunk így telt,Richard nagyon gyengéd volt és figyelmes,kizökkent a világából mert sérülten nem jutott túl a bejárati ajtón.Szabadidőm nagy részét együtt töltöttük s mikor edzeni mentem Roseal vagy hasonló képpen a saját dolgomat végeztem mindig nyafogott,hogy ne menjek vagy ha megyek is siessek haza hozzá.
Befészkelte magát a lakásomba az életembe és egyre inkább a szívembe.
Ő nagyon is othon érezte magát aminek hangot is adott amit persze nem bántam sőtt,még helyet is találtam a ruháinak a gardróbban ami nagy szó nálam.
Többször elmondta,hogy mennyire jó így neki és a lábadozás után elsem tudja képzelni,hogy hazamenjen a saját házába és nélkülöznie kelljen engem a nap folyamán.

A házba érve egy kedves arcú husi hölgy üdvözölt minket nagy hangal és keblére ölelt,Richard bemutatta nekem ő vezeti a háztartást.
És megtudtam,hogy az asszony hihetetlenül jó szakácsnő és ő is állatkás tésztával készíti a paradicsom levest.Richard elmesélte neki a leveses sztorinkat amin a hölgy jót nevetett.
Körbevezetett a házban,gyönyörű volt minden úgy ahogy az első esténken mesélte,olyan volt mint ahogy képzeltem pedig még alig láttam valamit.

Felmentünk az emeletre,a ház hatalmas volt ahová csak néztem szép kézzel faragott eklektikus stílusú fa bútorok voltak.A hálószobához érve Richard kinyitotta előttem az ajtót és nagyra tárta mielőtt beléptem.

-Ez olyan mint egy kirándulás.-fordultam meg és nyakába csimpaszkodva édes csókban részesítettem finom ajkait.

-Akkor a hétvégére én leszek az idegen vezetőd.-felkapott vállára és a fenekemre csapott.

-Hééé...

Az ágyra dobott és fölém tornyosult.

-Köszönöm,hogy az elmúlt két hétben gondomat viselted,tőled jobb ápolónőt keresve sem találtam volna.-elmosolyodtam szavain.

-Tudod,hogy szivesen tettem,és élveztem,hogy végre együtt tölthetjük az időt még ha ehhez le is kellett sérülnöd.-simítottam végig a vállán.

-Látod,volt valami jó is abban,hogy rám lőttek.

-Nem is...megijedtem.-mondtam kissé cukiskodta,tudtam,hogy imádja ha ilyen vagyok.

-Elfeledtetem veled.

Karjaiba zárt és lágyan megcsókolt.
Kivégzett egyetlen mozdulatával.

Meséltem már?
Richard csókja eszméletlen volt,nagyon is jól tudta mit csinál.
Van amikor úgy csókol meg,hogy lábaim szinte teljesen elgyengülnek s ha nem kapaszkodnék meg szélles vállaiban lehet,hogy padlót fognék.
Vannak azok a játékos,pajzán kis csókjai amikor érzem rajta,hogy valami nagyon huncut történet játszódik le a fejében.
És van amikor az a másik férfi csókol meg...
Az a másik aki heves,agreszív és követelőző akinek csókjainak lenyomata szinte már éget...belém mar egy jelet,hogy csak is az övé vagyok,azok a csókok pecsételnek meg mintha minden egyes alkalommal arra törekedne,hogy fejembe vésesse velem,hogy az övé,csak is az övé vagyok.
Ő az a férfi akiért szívem majd ki ugrik a helyéről még ha néha napján kicsit erőszakos is,de tudom,hogy ő az.Ő Richard Williams aki csak miattam lesz jó fiú aki ha kis angyalként viselkedik is velem tudom,hogy egy alvilági szervezet feje.

-Öltözz átt valami kényelmesbe és kimegyünk.

Kipakoltam amíg Richard le ment megbeszélni a kedves hölgyel,hogy mi legyen a vacsi és gondolom a birtok dolgait.Kiválasztottam egy mini virágos ruhát fekete alapon,könnyű,lenge,nyári viselet volt pár apró gombal amiből néhányat szabadon is hagytam.

A földszinten megtaláltam Richardot majd kisétáltunk a víz parthoz.
Egy helyes kis mólóhoz értünk,körüs körül fák tartottak árnyékot és halkan hallani lehetett a folyó csordogálását.
Meg fogta a kezem és a távolba mutatott,pontosabban a túlpartra.

-Nézd,oda fogunk áttmenni.-egy kis csónakházra mutatott,vagy vizi malom volt nem is tudom.

-De hogyan?

-Átúszunk.

-Neeem,esélytelen.

-Miért?Nem tudsz úszni?

-De igen,csak olyan sötét és mély és nem megyek bele.

-Félsz?De hisz lelátni az aljára.

-Igen félek,és igen lelátok de sötét és mivan ha onnan.- mutattam pár vizi növény felé.- kiúszik egy nagy hal és megharap.

-Kislány,elárulok valamit de jól figyelj...a halak nem harapnak.

- Tudod,hogy értem.Amugy meg nem igaz,a cápák is harapnak.

-Biztosíthatlak róla,hogy ebben a vízben nincsenek cápák.

-Tudooom.

-Van itt egy csónak,gyere átviszlek.

-Jó,de óvatosan,nem szeretnék bele esni.

-Vigyázok rád,nyugi.-tűrt egy kósza tincset a fülem mögé és nyugtató puszit nyomott homlokomra.

Tudtam,hogy sántikál valamiben hisz az elmult két hétben amíg lábadozott többször is említette,hogy majd elvisz valahová ami nagyon fog tetszeni és ehhez egy olyan nézést társított amitől ha álltam volna bokáig csúszott volna a bugyim.
Hátsó szándéka volt abban a házikóban velem,éreztem.
Besegített a csónakba és átevezett a kis vizi házikóhoz aminek oldalán borostyán kúszott felfele,fa ablakok voltak üveg nélkül és a növényvilág átvette az uralmat a kis ház felett.
Csodás látvány volt,hihetetlenül szép.
Az egyik ablakhoz mentem,hogy kinézzek rajta,a víz ott csordogált alattunk...láttam kisebb halakat úszkálni,tavirózsák nyíltak a felszínén és szitakötők szálltak körülötte.
Megéreztem Richard kezeit a derekamon,fejét a vállamon támasztotta meg és szorosan magához ölelt.

-Na,mitszólsz?

-Nagyon szép,ez lesz a mi közös kis fészkünk?

-Ühüm,itt fogannak majd meg a gyerekeink.-puszilt bele a hajamba.-mellesleg neki is álhatunk.-fejezte be és én köpni nyelni nem tudtam,remélni sem mertem,hogy ilyen komolyak vagyunk,hogy ilyet mondjon.
Persze tudtam,hogy nem azonnal de nem gondoltam még bele ebbe az egészbe,erről még sosem beszélgettünk.Tudtam,hogy most csak hülyéskedik.

Csókjai nyakamról átvándoroltak a vállaimra,megfordultam és ajkaira tapasztottam az enyémet,kezei szoknyám alá tévedtek és felfedezte,hogy....

-Nincs bugyid!-mondta.

Szenvedélyes csólcsata vette kezdetét és felültetett az ablakba.
Éreztem,hogy elurakolkodik rajtam a vágy és többet akartam belőle.
Érzéki csókjaitól elöntött a forróság,hátába kapaszkodtam míg ő kigombolta a többi apró kis gombot is ruhácskámon amiből előbujtak melleim Richard nagy örömére.
Mohón le is csapott rájuk s nekem jóleső sóhajok hagyták el a számat miközben körmeimmel végig szántottam izmain.
Vágyakozó tekintete megtalált és érces hangon mordult fel tudtam,hogy az övé leszek.....újra.

Richard szemszöge:

Kívánattal teli sóhajok hagyták el a száját,eszeveszettül vágytam rá és azt akartam,hogy az enyém legyen itt és most úgy mint akkor azon az esős,túlfűtött késői délutánon...
Többsem kellett nekem,lábai közé furakodtam és tettem amit tennem kellett.Éreztem mohó érintésein,hogy ő is nagyon akarja s nem is vártam tovább...

Reederica szemszöge:

Megéreztem ahogy hozzám érinti férfiasságát és próbáltam a legjobban kényelmesebben és kedvezőbben elhelyezkedni.
Kélyes sóhaj hagyta el számat mikor megéreztem őt....

Valami másra vágytam már,valami igazira és arra,hogy olyan férfi mellett érezhessem magam nőnek aki úgy is bánik velem ahogy azt kell.
És Richard ilyen volt,nem játszotta meg magát és nem adta a szépet.Voltak heves megnyilvánulásai mint mikor két nappal ezelőtt hazaértem és fagyos tekintetével találtam szemben magam.

*****************************

Elfordítottam kulcsomat a zárban majd beléptem az ajtón és cipőimtől megszabadulva beljebb sétáltam.
Köszöntem neki de nem kaptam választ.Richard a kanapén ült s tekintetétől meghült még a szoba is.

-Mond neked valamit az a monogramm,hogy " E.M "?

-Most hirtelen nem ugrik be.

-Kaptál tőle egy csokor rózsát,ott van a konyha pulton.-elhallgatott s én a konyha felé tekintettem de mire vissza néztem égető tekintete a szemeimet marta pár centi távolságból,ahogy lépett egyre közelebb én úgy hátráltam míg nem falnak ütköztem,kezét megtámasztotta fejem mellett a falon.
-Csak egy hajszál választott el tőle,hogy ne basszam a falnak.
Kártya is van hozzá,el is olvastam.
Kissé gyűrött de ezt biztos elnézed nekem.

Csak néztem rá és nem értettem mi baja van,tucatjával kapom a csokrokat a clubbon belül eddig sosem zavarta.

-Menj nézd meg.-elvette a kezét ezzel szabad utat adva.

A konyha szigethez léptem amin egy hatalmas csokor fehér rózsa fogadott,a kis kártyáért nyúltam és egyengetni kezdtem a gyűrődéseket mikor ő mögöttem termett és megragadott felkaromnál fogva.

-Ki ez a férfi?

-Ha hagynád,hogy elolvassam talán kiderülne.-szorítása erős volt a szívverésem meg egyre szaporább.

Rá pillantottam a kis kártyára és felolvastam magamban a következő sorokat.

" Az én eggyetlen gyönyörűmnek.

Sajnálom,hogy nem köszöntöttelek fel a születésnapodon de jövőhéten már a városban leszek és bepótolunk mindent ígérem.
Boldog Születésnapot.
Mindennél jobban szeretlek egyetlenem.

Ölel:E.M. "

Rögtön megismertem az írást s számat akaratomon kívül is mosolyra húztam még ha egy hónappal később is de eszébe jutottam.

-Hűha...nem is leplezed,még sosem láttam így csillogni a szemeidet.
Azt is tudja,hogy mi a kedvenc virágod....

-Éhes vagy?Hoztam neked valamit Mahmattől.

Abban a pillanatban akkor azt hittem,hogy kész,ennyi volt vége az életemnek.Richard ököllel a falba ütött s szemei szikrát hánytak magukból,a konyha szigetnek nyomott s szemeit az enyébe fúrta.

-Kiez a férfi?-kérdezte felmordulva.

Nem válaszoltam s ez dühítette de nem direkt csináltam nem akartam én felhúzni csak tudatni vele,hogy ennek a viselkedésnek,meg gyanúsításnak itt nincs helye.
Semmi olyat nem tettem és nem is tennék ami féltékenységre adna okot.

-Mit vársz tőlem?

-Csak annyit amit ő is elvár majd tőled a jövőhéten.-ordította arcomba s én össze szorítottam a szemeimet ilyedtemben.

Megszorította a karom és magához húzott,vadul csókolni kezdett,hiába is ellenkeztem,nem tudtam tenni ereje és erőszakos viselkedése ellen.

-Richaaard...

Felkapott vállára és elindult a hállószoba felé,kapálóztam és kiabáltam,hogy tegyen le de megsem hallotta.

-Ő az apám.

Ledobott az ágyra és arra utasított,hogy vetkőzzek,nemet intettem a fejemmel de őt nem érdekelte,fölém kerekedett és blúzom gombjai egymás után szakadtak le kezei közt.Nemtudtam,hogy a blúzomat sajnáljam vagy magamat amiatt ami most fog következni.

-Faszt az apád...ki ez a fasz aki ilyeneket irkod neked?Kiaz?-üvöltött rám,még sosem láttam ilyennek és megijeztett az akit most láttam.
A clubban történt incidensnél láttam ezt a férfit s már akkor is félelmet keltett vennem.

-Mondom,hogy az apám.- szagatott levegővételem elárulta félelmemet s talán az a pár könny csepp amit elhulattam volt az átörés ebben a kialakult helyzetben.

Richard fölém tornyosult és megtámaszkodott mellettem kezein.
Olyan hűvös,rideg és kimért tekintettel nézett rám mindössze pár centi méterről,hogy ereimben a vérem is megfagyott.

-Akkor felhívod és kihangosítod.

Bólintottam mert tudtam,hogy ez már nem játék.A nappaliba mentem s előhalásztam táskámból a mobilomat.Előkerestem az apám számát és rányomtam a hívásra...kihangosítottam ahogy kérte.

-Na szija szépségem,megkaptad a virágot?

Nem az fájt,hogy féltékeny volt,nem az,hogy így viselkedett hisz ettől azért engem keményebb fából faragtak és amúgy is tisztában vagyok vele,hogy kivel vagyok együtt.Hanem az,hogy ilyet feltételezett rólam és meggyanúsított,nem hitt a szavamnak.

-Szia apcikám,igen megkaptam.Naagyom szép,köszönöm.

Láttam szemeiben a felismerést,hogy az iménti kirohanása felesleges volt.
Beszéltem apámmal még pár mondatot majd letettem a telefont.
Szúrós tekintettel követte minden egyes mozdulatom.Vártam,hogy megtegye az első lépést.
Szótlanul támaszkodtam a konyha szigetnél mikor mögém lépett és szorosan átölelt hátulról.Fejét megtámasztotta a vállamon.

-Ne haragudj rám,elborult az agyam.

Nem szóltam semmit sem.Ez a kis jelenet kicsapta nálam a bisztosítékot.

-Kérlek kicsim,necsináld ezt..sajnálom.

-Tudod az bánt,hogy képes voltál azt feltételezni rólam,hogy képes lennék melletted mással bármi olyat csinálni ami egy picit is féltékenységre adna okot.

Felé fordultam,hogy szemeibe nézhessek és úgy adtam tudtára mit is érzek most.

-Nekem eszembe sem jutna ilyet feltételezni rólad,pedig lássuk be neked volt lezáratlan kapcsolatod amikor elkezdődött ez az egész.

Kibontakoztam öleléséből amit természetesen nem viszonoztam és elvonultam a fürdőszobába,magamra zártam az ajtótmajd levetkőztem és feltűztem a hajamat.
Megszabadultam a sminkemtől majd beáltam a huhany alá.
A csalódottság eluralkodott rajtam és könnyeim végig folytak az arcomon,néha elgondolkodtam azon,hogy mi vár rám Richard mellett,nem volt nehéz megkedveltetnie magát velem és ha belészeretek?Akkor milesz?
Ő is belém fog szeretni?
Vagy tartanom kellene magam és hátrálni mielőtt kialakulna egy viszonzatlan szerelem?
Látom,hogy oda van értem de ez nem jelenti azt,hogy biztonságban vagyok.
Nincs mit szépíteni ő egy bűnöző,egy rossz életű ember és gyilkos én pedig a karjaiba omlottam félelem nélkül.

Mikor kiléptem a fürdőszobából rózsazsin plüss kömtösömet szorosabbra húztam magamon.Tekintetem a kanapéra tévedt ott ült s arcát kezeibe temette, bizonyára halotta lépteimet mert felnézett és szemei megtaláltak.

-Gyere ide kérlek.-mondta halkan.

Nem tudtam mit tegyek,de végül úgy döntöttem meghallgatom mit akar.Odaléptem hozzá és ő kezemért nyúlt,bánatos tekintettel nézett fel rám majd hirtelen megragadott és ölébe hűzott.

Richard szemszöge :

Csak nézett rám és láttam,hogy fáj neki amit tettem,szomorkás arcának látványától a szivem szakadt meg.Tenni akartam valamit vagy mondani csak,hogy újra lássam azt a káprázatos mosolyt ami mindig ott bújik bűbájos arcán.

-Kérlek ne haragudj rám Reederica,sajnálom.Nem szabadott volna így viselkednem.Elborult az agyam,még sosem voltam féltékeny,ez új nekem.

-Azt feltételezted,hogy hűtlen vagyok.

-Nem gondolkodtam,sajnálom!
De...de ha rólad van szó elvesztem a fejemet érted?Te vagy nekem a leg értékesebb.A leg féltetebb kincsem,a gyenge pontom.
Tudom ez most klisésen hangzik de sosem hittem volna,hogy majd egyszer így érzek...valaki iránt...irántad.-fejeztem ki magam.
-Megláttam a virágot és nem bírtam megállni,hogy ne bontsam fel a kártyát.Mikor megláttam,hogy mi áll benne azt hittem felrobbanok.

Két kezem közé fogtam arcát s az a bánatos tekintet amit láttam és pirosra sírt szemei megőrítettek.
Dühös voltam magamra és ezt nemtudtam kezelni.

-Fontos vagy nekem,a legfontosabb.
Megláttam és elborult az agyam,nem bírom elviselni,hogy más is ilyet mond vagy ír neked.

-Először kérdezned kellett volna.-válaszolta.

Szorosabra fontam karjaimat körülötte.

-Haragszol?-kérdeztem.

-Nem,csak csalódtam.

-Hogy engesztelhetnélek ki?

-Úgy,hogy soha többet nem csinálsz ilyet.

Kezeit nyakam köré vonta ügyelve meglőtt vállamra.Óvatosan befészkelte magát karjaim kényelmébe.

-Nem igérem,hogy nem leszek féltékeny azt nem nem biztos,hogy be tudom tartani.De többet ez nem fordul elő,nem rendezem ilyen jelenetet az apád miatt.

-Az apám miatt?És más miatt?

-Ne legyen más!

-És ha Will küldött volna virágot?

-Will bizonyára úgy írta volna alá,hogy az egyértelmű legyen.
Apádról meg alig halottam,csak annyit mondtál,hogy elváltak és mással él.

-Apámról elég is ennyi.-mondta halkan és hűvösen.

-Azt hittem jóban vagytok,úgy jött le.

-Jóban is vagyunk,csak nemtudom elviselni a nőjét s így nem férünk meg egymás mellett.

Elhalgatott,nem szánt rá többet én pedig nem kérdeztem.
Fájó pont lehet számára s ezt tiszteletben tartottam.
Csend volt.
Csak bújt és bújt,olyan kis édes volt.
Kósza hajtincsemmel játszott miközben én térdén köröztem ujjam begyével szótlanul.
Késő délután volt és az ablakon kinézve megláttam,hogy vihar van készülőben,az ég borúsabb volt mint általában.
Keze hajamról szépen lassan át vándorolt nyakamra és azt cirógatta tovább.
Bámultam ki az ablakon és kövér esőcseppek hozták magukkal a gondolatot...
Karjaimba vettem és bevittem a hálószobába,szorosan karolta nyakamat míg ledőltem vele az ágyba,hosszú,sötét haja beterítette a párnákat,kissé világosabb volt mint amikor megismertem s talán így még jobban is illett neki.
Gyönyörű borostyán szemei visszanéztek rám,fölékerekedtem s ő átfonta kezeit a derekamnál.
Sóvárgó tekintettem telt ajkaira vetettem és késztetést éreztem,hogy rájuk tapadjak.Nem is haboztam tovább,megőrített a közelsége és,hogy hűen követi az orvos utasítánait miszerint tilos minden olyan tevékenység két héten keresztül ami véletlenül is árthat a varrataimnak.
Nem bírtam tovább ajkaimat az övére tapasztottam,mézédes csókjai a világot jelentették nekem...

- MEGHALNÉK A CSÓKODÉRT....

Két keze közé fogta arcomat majd ujjai feljebb kúsztak és vadul hajamba markolt.Szája követelte az enyémet,nyelve mohó háncot járt az én nyelvemmel,úgy csokolt mint talán még soha,teste megremegett az izgalomtól és türelmetlenül várta,hogy birtokba vegyem.Kioldottam rózsaszín köntösét és kibújtattam belőle,végig néztem páratlan testén és hálát adtam az égnek,hogy ez a szépség az enyém.
Végig csókoltam állát majd a nyakát,vállát.
Kiváncsi nyelvem melleire tévedt s elidőzött rajtuk egy darabig.
Ő is végig simogatott,kezei követelőzően nyúltak nadrágom után.
Ajkam végig vándorolt,selymes bőrén egyre csak lejebb amíg nem odaért minden gyönyör forrásához.
Nem bírtam a véremmel az agyam kikapcsolt teljesen s hagytam,hogy eluralkodjon rajtam az a bőszítő vágy amit oly rég érzek minden egyes alkalommal mikor meglátom.

Az eső verte az ablakot,mintha az égiek csatáztak volna a sötét felhő rétegen túl.
A szoba szürkületét villámok világítottak meg percenként és úgy dübörgött az ég mintha a világ vége közeledne.
A dörgések és villámok közt ha most jól fülelsz hallhatod őt...hallhatod Reederica kéjes nyögéseit amit nyelvemnek játéka csalogat elő remegő ajkai közül.
Számomra nem volt szebb a világon mint a nő aki kitárulkozva fekszik előttem és nem volt édesebb mint ő maga.
Ujjait tincseim közé vezette másik kezével a lepedőt markolta de olyan erősen,hogy ujjbegyei elfehéredtek.
Csípője tüzesen lüktetett s háta megfeszült végül szenvedélyes nyögése kísérte a következő villámot.
Úgy zihált mint aki most ért fel egy száz emeletes ház lépcsőinek legutolsó lépcsőfokára.

Reederica szemszöge :

A szívem majd kiugrott a helyéből,nyelvének tökéletes játékától elöntött a forróság,hirtelen azt sem tudtam hol vagyok,a mennyekben érzem magam vagy a tüzes pokolban?
Mert ez a perzselő szenvedély ami feltörni készült bennem valahonnan olyan mélyről jött mint maga az ördög,s mikor átléptem a határaimat feleszmélt bennem a valóság.Lenéztem lábaim közé s biztos voltam benne,hogy aki vissza néz maga az ördög.
Rafinált mosolya és mérgező tekintete a pokol összes lakóját megfélemlítette volna.Fölém hajolt s én kiszolgáltatva éreztem magam.Lábaim remegtek a fél percel ezelőtti szenvedélyes beteljesüléstől,de nem zavart úgy éreztem megtehetem,oda adhatom neki magam teljesen.
Újra nyakamat kezdte csókolni s én nem vártam tovább hozzáértem.
Nadrágjától megszabadulva tornyosult fölém és nem húzta tovább az időt.Ajkaink egymásra tapadra kényezteték egymást s olykor elváltak mikor nyögéseim utat engedtek maguknak.

Más volt,még hasonlóban sem volt részem sohasem,tesünk egybe olvadt és ritmusos táncot járt.Ujjaink összelulcsolódtak s combjaimat csípője köré fontam.
Fülembe suttogta,hogy mióta várta már és mennyire kíván...

Richard szemszöge:

Ott abban az ötödik emeleti lakásban végre megtötrént,az első pillantástól számítva majd három hónapjára rá az enyém lett úgy mint ahogy azt már az első esténk óta terveztem...

Más volt,még hasonlóban sem volt részem sohasem,fülébe suttogtam,hogy kívánom és,hogy mióta vártam már ezt.
Ajkai lágyan csókoltak és hatalmába kerített egy érzés ami már rég óta mardosott belülről.
Elmerültem combjai közt újra és újra.
Ujjaink szétváltak s egyik karját nyakam köré fonta úgy húzott magához,másikat pedig végig futatta gerintem mentén s úgy cirógatott.

Én tudtam és ő is tudta...hogy életünkben először élhettük átt azt a mámortól teli pillanatot ami tele van vágyon kívül érzelemmel s már nem egyszerűen szexnek nevezik hanem szerelmeskedésnek.

Szorosan karolt,húzott magához mintha sosem akarna elengedni,még sosem éreztem ilyet,testünk eggyé vált és egyként mozgott,sóhajaink halk muzsikaként rengették a falakat és ritmusa egybe olvadt a kint szakadó esővel.Csípőjét ügyesen mozgatta alattam s én mint egy eszét vesztett vadállat mordultam fel testének mámorító táncától.

Fejét hátradöntötte,ajkai elnyíltak s egész testében remegett,hosszú körmeinek éllét megéreztem bőrömön ahogy erőteljesen szorított s átadta magát a gyönyörnek amit együtt éltünk át.
A feltörő vágy elöntötte testemet,hihetetlen érzés kerített hatalmába s végül rárogytam az alattam zihálló szépségre.
Még sosem volt ilyen jó senkivel.

Reederica szemszöge:

Hangosan kopogtatott az eső az ablakon,borús nyári délután volt de egyben életem legszebb délutánja.
Félig betagarózva feküdtem az ágyban és annyira nyugodt volt minden,a hasamon fekvő férfi ujjaival melimbómnak hegyét érintette,
cirógatta és csodálta...felnézett rám, halovány mosoly bújt meg ajkainak széllében,bizonyára feltűnt neki,hogy arcát fürkészem.
Nyugodt volt és kiült arcára az elégedetség.

-Bolodog vagyok veled...sosem votlam még boldogabb.-elmosolyodtam szavaira.

Feljebb kúszott és mit sem törődve testének súlyával rám nehezedett s fejét megtámaszotta mellkasomon úgy várta reakciómat.

-Én is boldog vagyok veled..nagyon boldog.

Oldalra gördült majd magához húzott s elvesztem izmos karjai közt.
Az ablak felé fordulva néztük az eső cseppeket lecsordulni s összekulcsoltuk ujjainkat.
Nem tudom meddig feküdhettünk ott de végig néztük ahogy lakásom tökéletes panorámájából le megy a nap a szürke felhők között.

Aprócska puszik,pici csókok,édes kis simogatások,halk suttogások így telt ez az augusztusi késő délután ami már kora estébe torkollott s mikor mozdultam volna visszahúzott két karjának melegébe.

-Le kellene zuhanyoznom.-mondtam.

-Csak ha veled mehetek.

Felültem az ágyon és nyújtóztam egyet,majd feláltam és kisétáltam a szobából...

Richard szemszöge:

Meztelen testének tökéletes látványa megbabonázott,ringatózó csípőjét hosszú hajzuhataga súrolta.
Sosem láttam szebbet,az ajtóban megállt és vissza fordult kissé..

-Nem jösz?-kérdezte csábosan.

Utána indultam s még a fürdőszoba ajtajában utolértem és derekát megragadva magamhoz rántottam.

-Hé,mit csinálsz?-nevetett fel édesen olyan Reedericásan ahogy csak ő tud.

-Eddig is nehezen bírtam nélküled de ezek után egy percet sem akarok nélküled létezni.

Megfordult és arcomat két keze közé vette.

-Semmire sem vágyom jobban mint,hogy mindig mellettem legyél.

Szemeinek őszinte mosolya tudatta velem,hogy ezek a szavak valahonnét a szíve legrejtettebb zugából érkeztek hét lakat alól.
Nem voltam szerelmes tipus és sosem hittem volna,hogy majd egyszer jön egy olyan nő az életembe akinek majd ilyeneket mondok és komolyan is gondolom.Ott volt a nyelvem hegyén de eszem ágyban sem volt tudatni vele,hogy érzelmeim meghaladták azt a szintet amit sosem akartam senkivel szemben sem.

Felpipiskedett és lágyan megcsókolt mielőtt még maga után húzott a zuhanyba.

Egy igazán kényeztető zuhanyzás vette kezdetét amitől még mocskosabbak lettünk.
Egymás kényeztetésével,testének felfedezésével töltötünk vagy egy órát a fehét márvány csempének dőlve halkan csobogó langyos víz zuhatag alatt.
Mámoros tekintettel néztem le rá és megrészegített a látvány ahogy feje előttem mozgott előre hátra s közben hajába kapaszkodtam,összefogtam ujaimmal,hogy ne zavarja jelenlegi elfoglaltságában.
Dús ajkai közt a menyországban éreztem magam és ott is ért véget a zuhany alatti kis kalandunk.

Dr.Malone levette az elázott ragasztót a sebemről és fertőtlenítés után ujat tett fel,közben én végig a hibátlan,kerek melleit néztem mert ugye nem engedtem felöltözni,úgy éreztem ez jár nekem.
Az est további részét az ágyban henteregve töltöttük összebújva egymást cirógatva.Nedves hajának kósza tincsével játszottam miközben elaludtunk s nem volt tőlem boldogabb férfi a világon.

*******************************

Reederica szemszöge:

Az élővilág hangjainak kavalkádja csendült fel fülben újra és újra ott a kis fából készült borostyán borította malomházban.Richard vággyal teli tekintete bódítóan hatott rám.
Kezei fel le vándoroltak idomaimon s csókjai nyakamat s kebleimet égették.
Karjain nyaka köré fontam s ő sem tétovázott megéreztem férfiasságát ahogy nekem feszül.

Olyan meleg volt,hogy szivem szerint a vízbe ugortam volna ha nem tartottam volna a mélységétől s ezen a forróságon az sem segített,hogy Richard szorosan magához szorított és perzselő csókjaitol szinte elégtem.
Hangosan felnyögtem mikor belémhatolt s közben tépte rólam lefelé az aprócska ruhát.
Sikerrel járt....olyannyira,hogy a vékony anyag a vízben landolt.
Bal kézzel tartott míg jobja felkúszott a tarkómon és ujjait hajamba vezette,erősen belemarkolt és hátra rántotta fejemet amitől kéjesen felnyögtem.Láttam,hogy ez tetszik neki mert elmosolyodott és Richardnak olyan hihetetlenül szexi mosolya volt amitől a Londoni nők kivétel nélkül elolvadtak volna vagy csak ott helyben bugyijuktól megszabadulva tárulkoztak volna fel neki.Pimasz és sármos amin nem rontott borostája sem ami egyszerűen olyan szexin hatott,hogy nehezemre esett nem megmászni az elmúlt két hétben.

Végig csókolta nyakamat majd le tévedt melleimre s közben ritmusos mozgától a mennyekben éreztem magam.

Richard szemszöge:

Ujjaim végig szaladtam finom,bársonyos bőrén miközben hevesen mozgattam csípőmet.
Testének minden apró kis részletét imádtam,hosszú tégla vörös körmei bőrömet karcolták amitől csak még jobban beindultam.
Megragadtam derekát és levettem az ablakból,fordítottam rajta s pillanatok alatt testünk újra egyé vált.
Bele kapaszkodnak hosszú,dús hajába és magamhoz rántottam,halkan suttogtam fülébe.

- Ezt élvezed igaz?-de ő nem válaszolt s én erősebben bele kapaszkodtan ujjaim köré fonódott hajába.

-Felizgat ha kemény vagyok veled igaz?- most bólogatott rögtön de azért közelebb rántottam magamhoz hajánál fogva.

Kéjesen nyögdécselt s én egy másodpercre sem lassítottam heves tempómon egészen addig míg azt nem éreztem,hogy az előttem nyöszörgő szépség teste nem kezd heves remegésbe s ez adta meg számomra is az utolsó löketet.
Zihálva borultam hátára és átkaroltam törékeny,reszkető testét s mikor már éreztem,hogy légzése vissza áll a megszokott ütemre és alábbhagy szapora szívverése felkaptam karjaimba és megindultam vele a víz felé...

   Folytatás a következő részben....

                                         ...nemsokára

🖤Hellóbelló,Szijamija minden kedves olvasómnak.Hihetetlen nem?
Lassan 30 ezer megtekintésnél jár az én kis történetem,ezt nem gondoltam volna.Elképesztőek vagytok és én Imádlak titeket érte.
Köszönöm mindenkinek.
Jelentem a gipszem lekerült és ki írtam magamból mindent.Most megállok egy pillanatra és szusszanok egyet de előtte még kaptok egy részt így a nyár végére hamarabb mint azt ebben a pillanatban gondolnátok.Millió csók.

                                           🖤  STORM🖤