A hazafelé vezető utón csak is arra tudtam gondolni,hogy sürgősen szügségem van egy relaxáló,forró fürdőre.A lakásomba érve megszabadultam a ruháimtól és megengedtem a vizet.
Drága jó anyám küldött egy csomagot,most éppen Dominicán sütkérezik a nagyszüleimnél, onnét kaptam a napokban a doboznyi kencét s valami eszméletlen illatú habfürdőt.

A forró víz és varázslatos illat nyújtotta luxus érzés közepette énis Domonicán éreztem magam.
Eszembe jutott a tavalyi nyár,a naplemente és a forró homok ahogy kellemesen körül öleli mezítelen lábaimat s jólesően csiklandozza.

Anya most biztosan a pasijával hentereg a homokos parton,rendes hapsi és boldoggá teszi őt,nekem ez elég azok után,hogy végig szenvedtem vele a vállást és néztem ahogy ez a fiatal,gyönyörű nő magába roskad elfeledve az életet.
Nem tudta feldolgozni,hogy élete első nagy szerelme húsz év után egy a lányától hat évvel idősebb hozzá képest csitrire cserélte le.

Egyik gondolat a másikat követte és elhatároztam a nyár végén meglátogatom a nagyszüleimet,az elmúlt év arról szólt,hogy egyre feljebb és feljebb jussak ami a munkámat illeti és addig meg sem állok mostmár amíg társtulajdonos nem leszek.

Agyalásom közepette eszembe jutott a barátom....igen a barátom,a párom a férfi az életemben mert ugyanis az történt,hogy a hazafelé vezető kis sétankon...vagyis nem! Csak ő sétált mert én pár lépésre csókunk helyszínétől nyafogni kezdtem,hogy ma már annyit sétaltam és amúgy is járásképtelen vagyok a férfi szédületes csókjától ami azt eredményezte,hogy a hátára ugrottam és követeltem,hogy vigyen mert szülinapom van.Igazából elkezdtem felsorolni magamban az érveket,de ez hatott a legjobnak,ő egy cseppet sem bánta átkarolta lábaimat s én kezeimet összefontam a nyaka körül.Állammal a fejét támasztottam ezzel szét túrva haját aminek isteni illata volt.
Figyeltem a mozdulatait majd addig mocorogtam amíg odanem értem,hogy egy puszit tudjak nyomni az arcára.

Lakásom előtt lecsusszantan a hátáról, bár nem akaródzott neki elengedni barátaimat sem akartam megvárakoztatni.
Fel pipiskedtem hozzá és gyors puszit nyomtam arcára amiből az lett,hogy mikor egy "jóéjt" utánn megfordultam ő kezem után nyúlt és úgy rántott vissza,hogy azt hittem kiszakad a karom.
Jajgatni kezdtem amivel mit sem törődött csak nézett mélyen a szemeimbe és a tekintetétől még a hideg is kirázott.

"Az enyém vagy"- suttogta.

Richard ilyen volt,nem felejtettem még el azt sem mikor az irodájában kikelt magából a lánc miatt amit nem akartam elfogadni.Volt ebben az egy mondatban valami ami miatt más volt mint az ehhez hasonló megnyilvánulásai miszerint hozzá tartozom és hasonlók.

Búcsúzásunk utánn felmentem ahol Rose és Will már nagyon várta a beszámolómat a Richardal töltött izgalmas percekről.Persze nem mondtam el szóról szóra de a lényeget tudták.

Felütötte a fejét az az aprócska kérdés az elmémben,hogy mi akkor most együtt vagyunk?

Persze mára már nyilvánvalóvá vált,hogy igen és az is,hogy ez őt is ugyanúgy foglalkoztatta a tegnapi csókunk óta.

A mai napom túlságosan is hosszú volt és a délutáni has-popsi edzésünk meglepetésünkre dupla óra volt amit Rose másnaposan nem igazán preferált,mert mire felértem az esti kis sétámból talán fél üveg pezsi maradt.
De annál inkább hajtottam és néha bokán rúgtam,hogy ne lazsáljon mert az oktató folyton minket néz ugyanis végig röhögtük a két óra alakformáló edzést.
De hogy ne röhögtem volna ha ez a bolondos fájdalmas pofákat vágott és úgy nyögdécselt mint egy rossz kurva,valamikor úgy ötvenöt percnél kijelentette hangosan a jelenlévő legalább hatvan vagy hatvanöt nő előtt plussz az edző és én előttem,hogy soha többet nem jön másnaposan edzésre és igazán előre tekerhetnék az órát vagy ha nem gond akkor beülne a hátralévő hatvanöt percben a sarokba mert nem tudta,hogy dupla óra lesz és úgy érzi a sok ugrálástól részegebb mint tegnap.
Viszont az edző nem hagyta és innentől hatalmas figyelmet fordított Rosera,buzdította a többieket is,hogy húzzuk magunkal a lányt és tartsuk benne a lelket mert sokkal jobban érzi majd magát ha letornázta ezt a két órát és ki izzadja a maradék alkoholt magából.

Rose visított mikor a zuhanyzóban megnyitottam a hideg vizet,mert hely szűkében kénytelenek voltunk közös zuhany kabinban lemosni magunról az elmúlt két óra eredményét.

-Mosd meg a hátam...léciiii.

-Most fejezd ezt be!

-Naaa,nyuszikám...mosd meg a hátam.

-Rose!!!

-Olyan vagy...bezzeg tegnap este nem ezt mondtad.

Mindig ezt csinálja,provokálódik mások előtt,legyünk bárhol elő kell adnia valamit.
Neki ez amolyan szórakozás.Mint mikor egy szép,napos délutánon a Hyde parkban piknikeztünk és a tőlünk nem messze helyet foglaló két lány folyamatosan Willt bámulta.
Rose hangosan felszólalt,hogy ő ezt már nembírja mert nem elég,hogy a pasijának a szeretőjét is magukkal kellett hozni *és rám mutatott*még ők is az ő pasiját bámulják.
A két lány elnézést kért Rose drámai előadása utánn és távozott a közelünből.Egy cseppet sem néztek minket hülyének...ááá nem...nem mondhatnám.
Mi pedig Willel szinte biztosak voltunk abban,hogy Rose lesz az új Maryl Streep.

A jóleső fürdő után sushizni mentünk amihez már Will is csatlakozott.Kíváncsian lesték a dobozkámat ami gyűjteményem legújabb darabját rejtette,majd úgy döntöttem itt az ideje felpróbálni az ajándékomat.Egész nap szemeztem vele de egy percem sem volt,hogy időt szakítsak egy gyors próbára.
A fekete bársonyos anyagot arany színű gravírozott mintás sarok díszítette és a cipzáron a Versace logó ékeskedett.Igazán mutatós darab és én imádom az ilyesmit.

Will felugrott örömében az asztaltól mikor az autót említettem de mind ezt olyan hirtelen,hogy a sushis bácsi ijedtében majdnem eldobta a nigirit.
Mondtam,hogy csak a csoda cipellő miatt bólintottam rá mert az egyik a másikkal jár de nem áll szándékomban vezetni.

Néha mikor kiszabadulnánk a város zajából bérelünk kocsit,ilyenkor én vezetek de mire kiérünk a városból elmondok három miatyánkat mert annyit szentségelek a belvárosban,hogy félek pokolra kerülök.

Jól lakottan indultunk haza ki-ki a maga kuckójába,volt egy kis időm indulás előtt amit ki is használtam a fürdőszoba kitakarítására és porszívózásra.
Majd öltöztem és taxiba pattantam ami fél órán belül ki is tett a club előtt.

Minden úgy zajlott mint szokott nagyon jó volt a hangulat a kidobó srácok ismét több csokor virágot hoztak be amíg Eric és Chris dolgozott a sminkemen és a hajamon.
Bárki is akar bejönni a két hatalmas kidobó fiútól hiába való a próbálkozás,nem engednek be senkit s ez így megy második hónapja.Senki sem találkozhat velem a színpadon kívül.

Richard egy kisebb társasággal szórakozott a szokásos VIP szektorben,tekintete mindig megtalált a színpadon.Valamikor tizenegy óra után odajött hozzám,hogy megcsókoljon a szimpad kellős közepén mindenki szeme láttára a dalt félbe szakítva és a mikrofonba üvöltse,hogy "Miss Malone az enyém és aki ránéz azt megölöm" ezután megvárta a dal végét és közölte,hogy meg kell puhítania azt a pár embert aki az asztalánál ül egy jobb üzlet érdekében és Sonja fog haza vinni,semmiféle taxizás a lelkemre kötötte,hogy így legyen és ne sunyizzak mert csak is Sonjával mehetek haza és mérges lenne ha nem így lenne.Szót fogadtam...volna.
Sonja könyörgött,hogy így legyen de majdnem tizenkető volt mikor felhívta a lánya.........lánya?........nem is tudtam,hogy van lánya de most az történt,hogy a tizenkét éves lány rosszul érezte magát.Láttam a szőkeségen,hogy ideges és folyton az órát nézi ezért megmondtam neki,hogy azonnal menjen haza a lányhoz majd én tartom a hátam Richárd előtt amiért megszegtük a neki tett ígéretet.
Egy órával később én is távoztam miután lement a műsor.

A forró víz és habkavalkád nyugtatóan hatott rám s nekem több sem kellett,hogy megteremtse azt a tiszta harmóniát amit annyira imádok az életben és az életem körül érezni.
Mámorító habfürdőm relaxáló hatása babusgatta lelkemet.Ami igazán jól jött,hogy ez a csodálatos,kivételes összhang amiben élek így is maradjon.
Életem legnagyobb gondja a szüleim vallása óta talán az volt,hogy leárazásnál kivásárolták az egyik butikot amihez késve értünk Roseal, megjegyzem miattam mert nem tudtam eldönteni,hogy milyen sálat vegyek fel és mikért kössem meg a nyakamban úgy,hogy az minden szögből tökéletesen álljon az az napi outfitemhez.Barátaim már megszokták,hogy az öltözködéssel nem viccelek.
Reménykedtem,hogy Richard mellett az élet pont ilyen harmonikusan fog telni hisz eddigi kapcsolataimat mindig úgy intéztem,hogy ne befolyásolják az ÉN életemet..nem a mi életünket hanem az ENYÉMET az én kis világomat amihez senkinek sem volt semmi köze mert én így láttam jónak és nem engedtem.
Gondolataim egyre csak cikáztak a fejemben...
Talán bennem van a hiba,sosem engedtem senkit olyan közel magamhoz,nem engedtem belemászni az életembe.Volt már aki feleséget,anyát akart csinálni belőlem de úgy gondolom,hogy sem huszonkető sem huszonöt évesen nem voltam kész erre és egyik fiatalember sem volt készen rám így mindkét alkalommal a válaszom egy határozott NEM volt.

Richardért feladnám ezt a kiegyensúlyozott életet?
A jól megszokott harmonikus kis életemet ahol én vagyok a főnök?
Ahogy rá gondoltam egyből elfogott egy ismeretlen érzés.
Vajon most mit csinálhat?Azon kívül,hogy "üzletel" és iszik?

Eme gondolatok közben áztattam megfáradt testemet mint valami nagy öreg és vatta pamaccsal valamint micellás víz segítségével szedtem le a víz áztatta megolvadt sminkemet.

A fürdőszobám félhomályában úgy döntöttem bevetem magam és csinálok "véletlenül" egy fotót amit " véletlenül" elküldök Richardnak.
A habok közül előbukkanó combajimon megcsillant a víz,lábaimat a kád szélén pihentettem a gyertyák lágyan megvilágították a képet...ez jó lesz...*kattint*...Richard Williams....*kattint*....kész,el is küldtem.
Titogzatos de selytelmes,na erre mit válaszolsz Richard?

Már hajnali kettő is elmúlt,hason feküdtem az ágyamon kiterülve,hogy vizes hajam hamarabb száradjon és reggelre ne legyek olyan mint egy ororszlán mikor megszólalt a telefonom,majdnem elaludtam így átkoztam a mindenséget,hogy ki az az isten barma aki ilyenkor töri meg az ágyam és az iménti fürdő nyújtotta nyugalmat.

-Igen?

-Nem ébresztettelek fel gyönyörűm?..mond,hogy még lubickolsz?Jöttem segíteni megmosni mindenhol jó alaposan...van ahol kétszer is megmosnálak...háromszor is...ugye még mindig a habok közt bújkálsz felmegyek és megkereslek kicsi hableányom.

Szám akaratomon kívül is mosolyra görbült mint mindig erre a "Gyönyörűm" megszólításra,testemen végig futottak az izgalom lúdbőrbe bújtatott jelei mint tinédzser koromban mikor az első nagy szerelmemmel éjjelenként titokban telefonálgattunk.
Hallottam hangján és ezen a lehengerlő dumán,hogy megszakadt a whiskys üveg.

-Sajnálom,de lekésted...már ágyban vagyok.

-Ott is szivesen segítek,láttam mikor elindultál. Neharagudj,hogy ma este nem tudtunk együtt lenni.

-Nem gond,haza taxiztam.

-Micsoda?Nem megmondtam,hogy nincs taxizás..Reederica..megmondtam.- hangját kissé felemelte de hallottam rajta,hogy túl fáradt ahhoz,hogy kioktasson.

-Tudom,bocsánat.De Sonja...tudod...-kezdtem volna bele a történtekbe de...

-Gyere az ablakhoz.

Mi a fene?Ugye nem játsza el,hogy az ablak előtt áll mint valami romantikus filmben?
Odaléptem és kilestem a drapéria mellett,ott állt a háztömb előtt a kocsijának támaszkodva és engem nézett,kicsit hunyorogtam mert a távollátás nem volt az erősségem de nem akartam magam olyan cikis helyzetbe hozni,hogy azt mondom várj,hozom a szemüvegem.Az ötödik emelet mégis csak az ötödik emelet na.

-Mit csinálsz itt?-kérdeztem mintha mit sem sejtenék,hisz egyértelmű...engem.

-Látni akartalak.

-Igazán?

-Gyere le...

-Már pizsiben vagyok.-mély,férfias nevetése felcsendült a vonal másik végén.

-Akkor gyere le abban.

-Neeeem...

-Kérlek....tegnap is az volt rajtad.

Richard szemszöge:

A világítás felkapcsolódott a lépcsőházban és megjelent ő úgy ahogy volt egy pizsiben és piros gumicsizmában?
Cuki kis fekete shortja nagyon rövidke volt,hosszú lábait fekete térd zokniba bújtatta és egy bő KISS-es póló volt rajta Paul Stanleyvel,Gene Simmonsal és az egész bandával.
Haja kicsit vizes volt,enyhe hullámokban terült szét hátán,arcán a sminknek nyomát sem lehetett látni.
Mint egy vagány tinilány most úgy festett és ez beindította fantáziámat.
Arcomon a vigyor egyre szélesebb lett ahogy közelített s mikor már csak egy karnyújtásnyira volt magamhoz húztam és megcsókoltam,érezni akartam mézédes nyelvének lágy érintését ahogy az enyémet hivogassa piszkos táncba.Így is lett,kezeim felfedező útra indultak derekáról lefelé haladva formás,kemény fenekére úgy láttam egyáltalán nem zavarja de ha zavarta volna sem érdekelne,le ment a nap és ilyenkor már elsődlegesen nem a Valerian Bloom üzletvezetője,nem az elegáns úrinő,hanem az enyém csakis az enyém úgy ahogy van.Mintha ezer meg egy énje lenne,tovaszált az a úrinő imidzs ami a délelőtti órákban magassarkújában lépkezett a Harrods lépcsőin.

-Nem megyünk fel?-kérdeztem izgalmamban.

-Nem.-súgta oda szenvedélyel teli hangon.-miféle nőnek nézel te engem?

-Kívánatosnak.-kezdtem el csókokat hinteni a nyakára amitől összerezzent és el akart húzódni de nem engedtem.

-Ez csikiiiiz.-kacarászott édesen.

-Valld csak be,hogy megkívántál.

-Richard...-lábújhegyre állt és két kezével megfota arcomat,a gyönyörű borostyán szempár ártatlan álca mögé bújva nézett enyéimbe.-Igen,már lassan két hónapja kívánlak.-súgta a számra és én majd meg vadultam attól,hogy ezt csinálja velem.Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz,hogy türtőztetni tudjam magam.

-Szálj be.-nyújtottam át neki a kocsikulcsot.

-Mi?Hogy én vezessek?Megőrültél Richard?Béna vagyok...

-Nem vagy béna ezt meg ne halljam mégegyszer és nincs más válsztásunk,benyakaltam pár pohár whiskyt.És ha jól emlékszem úgy volt,hogy gyakorolunk.

-Jézusom megőrültél?És ha történik valami veled az úton?

-Megőrítesz...most mit tegyek?- simítottam végig éjj fekete haján aminek illatát idáig éreztem.
Hiányoztál.-döntöttem homlokomat az övének.

Kislányosan elmosolyodott.

-Nekem is eszembe jutottál.-nézett fére zavarában de megfogtam arcát és magamfelé fordítottam.Egy aggodalmas szempár nézett vissza rám majd lecsukta pilláit és hozzám bújt.
-Ne csinálj ilyet...kérlek.Nem akarom,hogy bajod essen.

-Ugyan már,nagy fiú vagyok tudok magamra vigyázni,de téged nem akarlak kitenni ennek most pedig szálj be mert éhes vagyok!- kinyitottam neki az ajtót és beszállt a volán mögé majd követtem én is.

-Nincs nálam jogosítvány,sem személyi...

-Ne törődj semmivel.

-És mit mondasz ha megállítanak?

-Richard Williamst nem állítják meg.

Lekötötte magát és elfordította a kulcsot,eddig simán ment minden,beállította az ülést magának és lámpát kapcsolt,igazán othonosam mozgott a volán mögött,le engedte a kéziféket,indexelt és kikanyarodott az útra.Elég jól ment neki a vezetés nem értettem mitől fél.

-Na és hová megyünk?-kérdezte nem sokkal indulás után szerencsére épp jóféle haladt.

- Finchleybe ott nyitva van még a török éterem.

-Richard te most komolyan éterembe akarsz menni?Gumicsizmában vagyok.

-Te még gumicizmába is szexi vagy,de nyugi jóban vagyok a tulajjal be engednek,legfeljebb azt mondom csöves vagy és jótékonykodok.

-Hazamegyek.-mondta durcásan és le akart húzodni az út szélére.

-Necsináld ezt gyönyörűm,csak vicceltem...egy csini csöves.

-Nem!

-Mit nem?

-Nem megyek veled!

-Ne hisztizz kislány.

-Mit mondtál?

-Hogy hisztis vagy...és nyafka.

-Mostmár nyafka is?

-Igen...-cukkoltam őt,kiváncsi voltam meddig mehetek el nála,tette a durcást de láttam,hogy csak játszadozik.

-Te pedig éhenkórász ilyenkor enni? Hajnali fél három múlt.

-Éhezem s ha pár percen belül nem kapok enni neked fogok esni és nincs az az Isten aki megment.

-Kannibál...

-Hisztis...-válaszoltam.

-Nem!

-De!Állj meg és szállj ki...-szoltam rá.

-Nem szállok...

-Állj meg!

-Neeeeeem!

-Szállj ki!

-Nem fogok kiszállni.

-Kislány...itt vagyunk nézz oldalra.

Szépséges partnerem félre húzódott, leállította a motrot és behúzta a kézi féket.Ügyesen ment neki a vezetés,nem is értem miért nem akar vezetni.Igaz méha az utolsó pillanatban jut eszébe fékezni de ebbe majd bele jön.

Mehmet barátom tárt karokkal fogadott,gyakran járunk ide,ajtaja mindig nyitva áll előtünk.
Pár éve már,hogy fennáll közöttünk egy úgymond üzleti kapcsolat én és az embereim biztosítjuk számára,hogy ne legyen gond az étteremmel ő pedig fizet,hogy megvédjük az étermet többnyire magunktól de ezt ő nem tudja.Neki megéri,nekem meg duplán.
Rossz vagyok,ez van.

-Mehmet behozhatom a barátnőmet így,hogy nincs rendesen feltözve? - próbálltam belékötni a lányba.

-Talán nem lennék gumicsizmában ha nem az ágyból rángattál volna ki és hajnali kettőkor nem kellene sofőrködnöm egy ilyen éhenkórásznak.-Mehmet mosolyogva hallgatta a lány monológját és biztosította róla,hogy semmi baj az öltözékével.Hogy is mondhatott volna mást?

-Nyugi...csak viccelek...cuki a pizsid.-halkítottam magamon és füléhez hajoltam.-Pedig olyan mesztelenül alvó típusnak gondoltalak.

-Jól gondoltad csak ma peched volt.-közelebb hajolt és suttogta.- néha azért veszek fel egy zoknit,de a többi csak zavaró tényező.-cukkolni akar,de édes,ha így folytatja az incselkedést nagyon nagy bajban lesz.

-Na nemond,akkor desszertet nálad eszünk.-kezemet derekára vezettem és közelebb húztam magamhoz,tekintetünk egymásba fúródott,mindkettőnk szája szélén ott bújkált egy huncut kis mosoly amitől tudta a másik,hogy kívánja őt a vele szemben álló.

-Késő van már az édességhez.

-Sosincs késő ha megkivánom.

Kezemet le csúsztattam fenekére,cseppet sem tűrtőztettem magam és belémarkoltam,meglepetésemre hagyta és nem távolodott el,nem nyúlt a kezem után.

-Ne a sajátod harapd hanem az enyémet.

-Ezt a kijelentést egyszer még megbánod.-ehhez a mondathoz egy olyan nézés társult amitől megborzongtam.

-Harapós vagy?-kérdeztem.

-Majd meglátod.-válaszolt.

-Lassan két hónapja erre a majdra várok.-mondtam.

-Na nemond.

-Dede...

- Akkor egyél el baklavát,nehogy rosszul legyél itt nekem.- és azzal a mozdulattal a számba tömött egyet.
Az éterem közepén egy desszertes asztal állt és mi az asztal mellett.
Voltak itt külömböző ízesítésű baklavák,lokmák.
Mehmet baklavája messze a legjobb amit valaha is ettem.

Reederica édesen felkacagott és abbasem tudta hagyni a kacarászást,a kis dög ezt még vissza kapja.
Szájához emelte ujjait és lenyalogatta az édes baklava maradékát,ekkor elkaptam a kezét és ajkaimhoz emeltem.
Tekintetünk összekapcsolódott.
Éreztem szíve csak úgy zakatol,kezem még mindig a fenekén pihent s édes újait próbáltam lenyalni de ő kiakarta rántani kezét az enyémből ezzel viszont annyit ért el,hogy ráharaptam.

-Auuu...Uram..Uram..hozzon enni ennek az éhenkórásznak mert meg akar enni.- kiabálta kacarászva és mindezt olyan Reedericásan előadva ahogy csak ő tudja és ezt imádom.

-De olyan finom vagy,nem bírom abba hagyni.-kezeiről átt vándoroltak ajkaim a nyakára és állára,ragadós baklavás puszikkal borítottam amíg ő sikongatott és menekülni próbált de erősen tartottam karjaim közt.
Szemei úgy csillogtak mint a göncölszekér az égen.

-De megeszel...azt mondtad ha megetetlek nem eszel meg.-jelentette ki.

-Te leszel a desszertem.-sugtam a fülébe.-eszeveszettül kívántam őt.

-Richaaaaaard... - imádtam mikor hangja egy nyafka kislányéhoz hasonlított és így elhúzta a nevemet.

-Na jó gyere válasz valamit.

-Csicseriborsós török rizst kérek csirke saslikkal és tzatziki öntettel.De rizsből csak fél adagot mert hajnalban nem ehetek ennyi szénhidrátot.A saslikon pedig ne legyen hagyma csak husi,gomba és cukkini.

-Na jólvan Mahmat a rizs legyen egész adag,nekem két bárány saslik lesz egy vegyes zöldség tál és cukkinis rizotto.

A török srác felvette a rendelést és nekilátott az elkészítésnek,nyitott konyha volt így végig nézhettük az egészet.
Leültünk és nekiláttam a török kenyérnek amit előételként szolgálnak fel foghagymás és tzatziki mártogatóssal.

-Te nem eszel?

-Richard az én fenekem nem a török kenyértől ilyen kemény.- könyökölt az asztalra és fejét megtámasztotta két tenyerében.

- Reederica az én farkam sem a török kenyértől kemény hanem a fenekedtől.- és mindezt olyan nyugodsággal mondtam mintha az időjárásról beszélgetnénk.A kis hamis,ha nem lenne füle körbe vigyorogná a fejét.

-Gratulálok a farkadhoz.

-Gratulálok a formás,kemény fenekedhez ami mindezt lehezővé teszi.

-Ccc disznó...egyed inkább a török kenyeredet.

Sértődötséget színlelve az ablak felé fordult és az utcát kezdte nézni ahol az életnek legkisebb jelét sem lehetett felfedezni hisz nem a belvárosban voltunk és az óra már hajnali három felé járt.

-Hahooo.. kisasszony...figyelj rám egy kicsit.

-Tessék?

-Harapj...

-Fuj..fuj..fuj...neeem fokhagyma.

-Akkor tessék itt egy tzatzikis.-nyújtottam felé.

-Hmmm ez jooo...még...

-Szénhidrát mi?

-Majd lemozgom...-monyogta teliszájjal.

-Ha szeretnéd szívesen segítek benne.

-Ne is álmodj róla.

-A bipoláris hétszentségedet.

-Ne szentségelj itt nekem mert elviszlek templomba.

-Rendben utánna keresünk megoldást a kis gondodra.

-Milyen gondomra?

-A bipoláris gondodra.

-Hú de kurva vicces vagy.

-Nahát...Miss Malone hol van az az úrinő aki reggel voltál?

-Az a nő napnyugtakor köddé vál.

-Nagyon helyes,de tudod őt is imádom ahogy ezt is imádom.-mutattam rá.

-A gumicsizmást?

-A gumicsizmást!-nevettem.

-Ne nevess mert megeszem a kenyeredet. - sunnyogó tekintete jelenze,hogy kér még.

Felé nyújtottam és mikor bele harapott volna elhuztam,majd ezt eljátszottam vele még kétszer míg nem ajkai elértek hozzám,közelebb hajolt majd mégközelebb szinte éreztem már csókjának ízét a számban míg nem bele harapott a török kenyérbe s elégedetten mosolygott.

-De szemét vagy.

-Azt hitted mi?

Valóban csókjára vártam...
Kezdek úgy viselkedni mint valami szerelmes tinédzser,de nem!Még hogy szerelem micsoda ostobaság.Richard Williams nem játszik ilyesmit,a szerelem elgyengíti az embert bár tény,hogy az eszem mindig rajta jár és ha meglátom mintha az áram csapott volna meg.

Kihozták az ételt és nekiláttunk, Mahmat igazán kitett magáért,nem csalódtam.

-Egyszer már voltam itt..

Mondta s közben a csicseri borsót csipegette a rizsből és azt majszolta.

-Rose barátnőm megismerkedett egy pasival és elhozott minket Willel vacsorázni,hogy bemutatja.Rögtön észrevettük,hogy a pasi tök részeg.Mi csak csendben ettünk de néha fel pillantottunk Rosera akit szétvetett az ideg mert a pasi csinálta a szégyent,a pincérek már ki akarták dobni de megjelent a felesége,Rose ott tudta meg,hogy nős több sem kellett neki felpofozta és otthagyta.-csípet ki mégegy borsót a rizs közül és folytatta.

-Mi Willel csak toltuk befelé a csicseri borsos rizst és a saslikot mert olyan finom volt,hogy nem bírtunk felálni és itt hagyni az asztalon.
Egyszercsak megszólalt a telefonom...Rose volt az...és csak annyit mondott " Csomagoltasd be a vacsimat és hozz baklavát"

-És vittél neki?-kérdeztem.

-Miaz hogy,ami a szemem elé került abból vittem,persze mindent az a hazug féreg fizetett mi meg be baklaváztunk a metrón.

-Miért van olyan érzésem,hogy még sok ilyen sztorid van!?

-Rengeteg.

Reederika szemszöge:

A késői vacsora közben elmeséltem még pár sztorit,mint mikor Willel Brightonban voltunk a Prideon és két óra ismeretség után hozzá akart menni egy sráchoz vagy mikor rajta kaptam Rose pasiját a kolléganőjével smárolni egy olasz étterem teraszán a csaj megúszta annyival,hogy pofon öntöttem egy pohár borral és le ribancoztam persze előlelő módon ahogy hozzám illik,viszont a srácot majdnem belefolytottam egy tányér milánóiba amelett,hogy leszégyenítettem az egész éterem előtt és elmondtam mindenféle csalfa,hazug disznónak.
Richard fulákolt a nevetéstől miközben tömte magába az ételt,ritka jól éreztük magunkat.Olyan jó,hogy megoszthatom vele ezeket és persze ő is mesélt az ő cikis vagy hasonló sztorijairól.
Minthogy tizen évesen belehányt az anyja fehérneműs fiókjába részegen.Vagy,hogy az első tinédzer kori barátnője a suli igazgatójával csalta amiért őt majdnem becsukták mert elverte az igazgatót és kiszúrta a kocsijának kerekeit,de hála a befolyásos apjának és kapcsolatainak ejtették a vádakat.

-Nem volt nekem ilyesmire időm-rágtam meg a falatot.-érted...helyes volt,rászántam magam ahányszor összefutottunk a Harrodsban mindig meg akart hívni valahová,kaptam az alkalmon Rose és Will már könyörgött,azt mondták egyedül fogok meghalni ha mindig a munka lesz az első így hát belementem- számhoz emeltem a poharamból kikandikáló szívószálat és megszívtam.- gyanús volt,hogy egy meleg bárba vitt a csávó és még gyanusabb mikor megkérdezte nem e szoktam elképzelni ha az utcán sétálok és meglátok egy jó pasit,hogy mit rejthet a nadrágja.

-Szóval buzi volt!Na és elszoktad képzelni?-pimasz vigyor ült ki az arcára.

-Akarod mondani meleg?

-Elnézést kérek,akarom mondani meleg.Na és elszoktad képzelni?

-Neeem dehogy is,és ha így lenne semm vallanám be.

-Ne hazudj most is a nadrágomat nézed.

-Miii?nem dehogy.-zavtan a fülem mögé tűrtem egy tincset és talán kissé belé is pirultam hisz lassan két hónapja már,hogy hobbimá vált belefeletkezni a látványába.Izmos karjainak felfedezése,akár egy térkép olyan volt.Minden egyes centimétert tetoválás díszített.

-Dehogynem.

-Ugyan kérlek,nincs ilyesmire szükségem.

-Miért röngen szemeid vannak?

-Pontosan!

Nem érzékeltük az idő múlását belemerültünk a jobbnál jobb témákba.Ahogy kiértünk Richard átnyújtotta a kulcsokat.

-Te vezetsz.

-De álmos vagyok.

-Én meg ittas.

-Akkor,hogy vezetsz haza?-érdeklődtem.

-Hazaviszel és nálam alszol vagy hazaviszel és nálad alszom.-kacsintott és száját egy féloldalas mosolyra húzta.

-Be ne takargassalak?-kérdeztem

-De és jóéjt puszit is kérek a többit rád bízom,meztelen testem akárhány csókot elbír. - mondta büszkén.

-Egy hihetetlenül szemtelen majom vagy.-zártam a témát és beszáltunk az autóba.

Kezét a combomon pihentette és kissé rászorított mikor szerinte fékeznem kellet volna.

-Hé,inkább szólj ha fékezni kell.

-Kanyar előtt illene.

-Fékeztem.

-De nem elég hamar és nem eléggé.

-Rendben,megjegyzem.

Elővette telefonját és egyből pötyögni kezdett. -Fékezz!!!-mondta és én le lasítottam.

-Írtam Patricknak,hogy jöjjön értem.

-És az autó?

-A tiéd,parkolj le és folytatjuk majd a gyakorlást.-ekkor értünk lakásom elé és kerestem egy parkolóhelyet.

-Rendben.És köszönöm.-nem volt kedvem pirkadatkor firtatni ezt az egész autó témát,jobbnak láttam ha rá bólintok a szavára.

-Mit köszönsz?

-Azt,hogy bár nem kértem és nem várom el te mégis ajándékokkal halmozol el...-egy pillanatnyi szünetet tartottam.-Tőlem még nem is kaptál semmit.

-De igen.

-Na és miit?

-Felsoroljam?
Hol is kezdjem,talán ott kellene,hogy türelemre és hűségre tanítottál,mert én türelmesen és hűségesen vártalak azóta a júniusi nap óta amikor úgy betúgtam és őrült módjára kerestelek a clubban.-kezem áttettem az övére és ujainkat összekulcsoltam,szájához emelte és lány puszit nyomott rá majd folytatta.-Szeretném ha ehhez hozzá szoknál.Te vagy az én hercegnőm és neked mindenből a legjobb jár.Bármire szügséged van egy szavadba kerül és a tiéd.-szóra nyitottam volna a számat de nem engedte és folytatta.
-Tudom mit szeretnél,de ne ellenkezz hozzám tartozol,az enyém vagy és ez azt jelenti,hogy úgy fogsz élni mint egy hercegnő ez hozzám jár el kell fogadnod.-egy percig elgondolkodtam,én ezt bevállaltam így el kell fogadnom ami vele jár és mivel Richard Williamsel a hírnév és a rongyrázás jár ezért bele kell nyugodnom,hogy lesz aki megszól és elhord mindennek amiért autót rakott alám.

-Szerencséd,hogy ilyen jóképű vagy.

Elégedetten vigyorgott és újaimat kezdte birizgálni.

-Fgyelj a hétvégét elmehetnénk a vidéki házamba,mit szólsz,velem jösz?

-Szombat délelőtt bekell mennem a szalonba,árut kapunk és ahhoz ott kell lenni az üzletvezetőnek vagy a főnöknönek.De ha hétvégére esik és mindig hétvégére esik akkor a főnöknő nincs bent ahogy én sem csak ha áru jön,szóval érted.-Richard közben mosolyogva vizslatott és átnyult az ölembe ejtett másik kezemért is.

-Rendben,megértem.És a következő hétvégén?Mit szólnál ha lemennénk ketten?Megmutatnám a birtokot,lovagolnánk...-közelebb hajolt és fülembe súgott.-...úsznánk a birtokon átfolyó folyóban...meztelenül.-bele csókolt nyakba majd lejebb haladt a vállam felé.Éreztem meleg kezét ahogy  a pólóm alá csúszik és gyengéden simogassa derekamat.

-Én félek a kiváncsi halaktól.Mivan ha fozzám ér...fuuuj.Nem szeretem a halakat.-ahogy rám nézett,szemeiben nyugalmat véltem felfedezni és halvány mosolya meg-meg mutatta már,hogy tulajdonosa igen csak fáradt.

-Nem nagyon vannak benne ne félj,csak ilyen kicsi picsándli kóbor halak.-búgó hangja csilkanfozta a fülemet és úgy gondoltam semmi akadája hisz jövőhét péntektől szabadságolok.

-Az már augusztus.

-Igen.

Ölébe kapta a lábaimat.
Csak néztem és közben a szívem ezerrel zakatolt,nyaka,szépen kidolgozott válla és karjai ahogy az erek végig futnak és kitüremkednek az alkarján.Meg akartam érinteni de ő egy határozott mozdulattam ölébe húzott.

-Hééé...

Kezeit áthelyezte derekamra és homlokát az enyémnek döntötte úgy néztünk egymás szemébe.

-Tisztellek ezért megfogom adni a módját,hogy megismerhes és elnyerhesem a bizalmadat.Bizonyítani fogom,hogy hűséges vagyok és komolyak a szándékaim.

-Rendben de neráncigálj mert majdnem a csuklóm törted.-végig simított az említett helyen.

-Neharagudj.-lehelt apró puszit rá.

Fűszeres illata hatalmába kerített,hozzá bújtam és úgy válaszoltam.

-Nem mehetnénk a jövőhéten?Pénteken korán végzek és a rá következő három hétben szabadságolok.
Viszont addig rengeteg dolgom van.

-Tökéletes.-suttogta a fülembe.

-Kibírod addig?

-Ki.Érted igen.De ki kell,hogy engesztelj.

Felnéztem melkasáról és tüzes tekintetével találtam szembe magam,végig nézett rajtam és kéjesen megnyalta a száját.Tudtam mire gondol és mit akar,szám akaratlanul is huncut mosolyra húzódott.

-Ohhh...értem.

-Hét kibaszott hét...

-Fél kibaszott év...

-De te nő vagy!

-És?Számít valamit?

-Jobban bírod.

-Gondolod?-suttogtam az ajkára s mocorogni kezdtem ölében.

-Ezt ne csináld!...mert meg foglak erőszakolni a hátsó ülésen..

-Mit ne csináljak?

-Reederica egyet ne feledj!Te kivételes vagy,kiváltságaid vannak velem szemben de meg ismétlem ne játsz az alvó oroszlán bajszával mert még felébred és megharap.

-Ez nagyon szexi duma.-suttogtam ajkaira.-és felizgat,szóval fel megyek.Ihletet kaptam.-meg nyitottam az ajtót és kimásztam....volna ha el nem kap hátulsól és magához nem szorít miközben ajkát a fülcimpámhoz érinti és jólesően belésuttog.

- Hmmm...mit fogsz művelni odafent?

-Azt a fantáziádra bízom.-csípőmet kissé kitoltam és ez bizonyára tetszett neki mert még erősebben szorított ágyékához.

-Rossz kislány.-hangjára végig futott a hátamon a hideg.-Fel mehetek?

-Légy türelemmel.-izmai elernyedtek és fáradtan ölelésbe vont.

-Ahhh...csak is miattad,hogy lásd tényleg nem csak ezt akarom.

-Értékelem...majd eszembe jut mikor bikinit pakolok a hétvégére...s talán othon felejtem.

-Remélem is.-suttogta.

🖤Halihó drágáim...itt a következő rész amit tudom hamarabra ígértem de ilyen az élet mindig közbejön valami és sajnálom,hogy eddig váratalak titeket.
Szeretném megköszönni,hogy már hatezernél jár a megtekintés hála nektek.Ti vagytok a legjobbak!!!Vigyázzatok magatokra és egymásra.🖤

                        Millió csók STORM.