Reederica szemszöge :

Tényleg ezt akarom..?

Az érdeklődésünk,nézeteink szinte egyeznek egymással,ugyanúgy látjuk a világot,beszélgetéseink mindig tartalmasak,izgalmasak.

De még mindig otvan az a nő és a pletykák.Talán kicsit utánna kellene járnom mégis ki ő mielőtt még túl késő lenne.
Vagy máris késő?

Érintések,halk suttogások...talán már elkéstem,ezeket az apróságokat már nem csinálhatjuk vissza.Talán nemis akarom...

Hazafelé tartottunk mikor a semmiből...

-Figyelj ide szépségem,a következő hetem sűrű lesz,nem hiszem,hogy a klubban leszek,pénteken indulok a birtokra csak vasárnap este érkezem haza,jövőhéten pedig le kell ülnöm pár ügyféllel tárgyalni.-kezét áthelyezte az enyémre és rám pillantot,olyanok voltunk mint egy pár akik megbeszélik a hétköznapjaikat a következő napokra vonatkozó terveiket.

-Jó lenne ha nem jönnél oda hozzám,legjobb lenne ha észre sem vennének,amint végzel menj haza!...kérlek.
Szívem szerint nemis engednélek a klubb közelébe,de tudom ezt nem tilthatom meg neked,majd én kereslek ha végeztem.

-Ömm...oké,de mégis miért?Kiknek nem szabad látniuk?És mikor?-ujjai az enyéimmel játszottak.

-Elmagyarázom...nem akarom,hogy azt hidd meg akarom szabni mit tegyél és mit nem,de jobb ha nem látják,hogy.-szünetet tartott.-fontos vagy nekem.....ezek az emberek nem éppen a barátaim de most rám vannak szorulva ezért napokig a városban lesznek,hogy meg tudjanak győzni egy üzlettel kapcsolatban amiben ők sokat veszítenek,de még igyis jóljárnak mert adóságaik vannak...hatalmas adósságaik...de minket ez most nem érdekel mert én nyerek rajta,viszont nem akarom,hogy fogást találjanak rajtam...érted?

-Akarom én ezt érteni?-sóhajtottam egy nagyot,leált az autóval a lakás tömb előtt és felém fordult.

-Azt a részét jegyezd meg,hogy nem akarom,hogy lássák hozzám tartozol mert esetleg megzsarolhatnak veled.Nem akarlak véletlenül sem bajba sodorni.És egyre inkább úgyérzem mostanában te vagy az egyetlen gyenge pontom.Hidd el én lennék a legboldogabb ha kikiabálhatnám az egész világnak,hogy az enyém vagy.És ki is fogom de ezek a franciák utálnak engem és én akarom őket megszorongatni,jobb ha egyenlőre nem tudják,hogy hozzám tartozol.
A jövőhét utáni hétről beszélünk,pár napig a városban lesznek.

Elmosolyodtam,jólestek a szavai és egyre inkább biztos voltam abban,hogy az én újdonsült udvarlóm az akinek az emberek mondják..vagyis valami féle alvilági figura alvilági kapcsolatokkal,alvilági üzletekkel.De milyen édes már,hogy így adja a tudtomra felém irányuló érzéseit.

-Ha ez valami féle vallomás akart lenni akkor tud,hogy még senki nem vallott nekem így az érzéseiről...talán azért sem értettem soha,hogy valójában milyen érzéseket tápláltak irántam,de ezt most értem.
Ezek alapján valószínűleg fontos vagyok neked.
Csak ilyen elbaszott lelki világú érzelmi analfabéták vagyunk,hogy máshogy nem tudjuk egymás tudtára adni,hogy mégis hányadán állunk egymással...megnyugtat,hogy nem vagyok egyedül és énis kedvellek.-mondtam ki szégyenlősen ezt az utolsó szavat mint egy kislány az óvoda udvarán a kis barátjának.

Ugyanis én Reederica Malone mindig is furcsa módon mutattam ki az érzelmeimet mások iránt.
Vagy inkabb nehezen,az élet bármely területén megáltam a helyemez viszont az érzelmek nehezen törtek felszínre bennem,nehezemre esett kimondani a szavakat.

-Ha már vallomásokat teszünk tudnod kell,hogy sosem tápláltam még gyengéd érzelmeket más iránt úgy igazán..talán még kispöcs koromban a gimiben,így nemis nagyon tudom,hogy kellene kimutatnom.
Eddig természetesnek tartottam,hogy a nők odavannak értem és önként vetik oda magukat,megőtítette őket a pénz és a csillogás.
Nemis tudom lehet-e ezeket exnek nevezni,hisz igazából lehet nemis kellettem volna nekik a hatalom és a pénz nélkül....
Volt ez a Brenda na az vitte a pénzt rendesen...bárhová vittem teletolta az instáját fotókkal,csak a külsőségekre ment...neki nemszámított,hogy körülöttem mindenki lenézi és tudja,hogy egy haszonvadász kurva.
Az volt...egyszer ötszáz fontért képes volt Frankynek táncolni félmesztelenül,nem zavartatta magát.

-Micsoda?A te barátnőd Frankynek táncolt?

-Persze..én parancsoltam meg neki de mivel nem akaródzott így egy kis pénzel motiváltam.

-De miért tetted?

-Mert szivattuk Frankyt és a hideg rázta őt Brendától...komolyan a csávó olyan szinten undorodott tőle..nagyon utálta.

Csak néztem rá szörnyűködve s nem értetem valójában ebben mi is volt a jó nekik.

-Mire volt ez jó?

-Nemtudom...vicces volt ahogy Franky ellenkezett és azis,hogy az a szégyentelen ribanc szaros ötszáz fontért képes volt erre.

-Fuuuj...hát nemtudom...ugye kinőttél már az iylesmiből?

-Reederika...az ilyen nők semmit sem érnek,megsem érdemlik,hogy nőnek nevezzem őket,igen megaláztam mert ezt érdemelte,ha csak a pénzem kell meki akkor igenis dolgozzon meg érte....-csend lett közöttünk és arcomat kezdte fürkészni,majd állam alá nyúlt és feljebb emelte.
-Tudom mijár most abban a szép kis fejecskédben de biztosíthatlak róla,hogy veled más a helyzet.
Mellettem biztonságban érezheted magad rád teljesen máshogy nézek..a lábad nyomába sem érhetnek.
Nem bántam szépen a nőkkel bekell látnom..ez is én vagyok.Nem akarom,hogy meglepetések érjenek ezért mondom el én mielőtt egy fértékeny stripper tenné.
Lesznek ilyenek és remélem ez nem fog eltántorítani mert biztos vagyok benne,hogy lesznek emberek akik majd megpróbálnak ki okosítani velem kapcsolatba.

Csak csendben figyeltem rá és halgattam.

-Nem vagyok jófiú...de...érted az leszek,ha veled vagyok az leszek..csakis veled,más nem érdekel.

Igen,igen..szemét volt...és csúnya dolog volt megaláznia azt a lányt és még kitudja mennyit...kirajzolódott bennem a kép,hogy eddig milyen életet is élhetett de mégis annyira...visszavonhatatlanul akartam...kívántam...az agyam majd fel robbant tőle.

-Tudom,hogy nem vagy az.

-Nagyon rossz vagyok.

-Tudom.

-De jó leszek.

Elmosolyodtam....

-De ha akarod lehetek nagyon rossz is.

-Mr.Williams maga flörtöl velem?

-Nem tudom miről beszél Miss Malone.

Istenem az a mosoly....
Folytattuk a beszélgetést,ismét nagyon jó témát találtunk s mivel tényleg nem voltak egymás előtt tabuk és nem finomkodtunk ezért...

-....hatalmi harcot játszottunk az egész kapcsolatunk alatt és abból állt egy évünk,hogy összemérjük kinek van nagyobb farka...mikor kiderült,hogy nekem....többé nem kerestük egymást...ő azért mert szégyelte,hogy elvérzett egy nő mellett én pedig azért mert már nem tekintettem rá férfiként.-magyaráztam neki az egyik exemmel kapcsolatos gázos sztorimat.

-Az szép.-kacagott.-remélem az enyémtől nem nagyobb.

-Már az első este tudtam,hogy a tiédtől nem nagyobb.

-Megmutattam részegen?

-Richaaard...-csaptam a combjára de elkapta kezemet és elkezdte felfele vezetni combjára feszülő farmerján egyenesen ágyéka felé.

-Na miaz?Beijedtél?

-Hogy én?....ugyan kérlek.-vontam fel a szemöldököm s másik kezemmel arcához értem,végig húztam rajta Ferrari piros körmömet.Kihívóan néztem rá,hogy tudja nemvagyok egy szende kislány.

-Ha gondolod én ráérek,hogy megmutathasd milyen bátor vagy.

-Ez egy ajánlat volt főnök?Mert ha igen,akkor ez szexuális zaklatás...sőtt a kezem a combján is annak számít.

-Igen,helyesen nondja Miss Malone a maga keze van az én combomon s nem fordítva,szóval magácska zaklat engem.

-Az nem zaklatás ha ön élvezi.-belé markoltam combjába,biztosan megérezte hosszú körmeimet mert felszisszent de nem a fájdalomtól.

-Ezt csináld még...

-Nem!-levettem róla a kezem.

Fejét kezdte csóválni mosolyra húzta a száját majd folytattuk az életünk elcseszett kis dolgainak kivesézését.
Konkrétan vagy egy órát lelkiztünk a kocsiban s arról tárgyaltunk,hogy milyen elcseszett "kapcsolataink" voltak.Na jó nekem nem volt olyan sok...jó volt,hogy ilyen dolgokat is megbeszéltünk,kibeszéltünk magunkból és együtt nevettünk a másik bakijain.Elmondta,hogy meglepi hozzám mégis mennyi türelme van..

-Meglepő de tudsz rám hatni...olyan dolgokat engedhetsz meg magadnak amit más nem...

-Mondj egy példát.

-Példát?Ha Ashley az embereim előtt ugy beszélt volna velem mint ma te beszéltél úgy szájon vágzam volna,hogy befordul a kukák közé.

-Hogy beszéltem veled Richard?-pupilláim kitágulva figyelték őt.

-Pimasz voltál és feleseltél,nem szoktam hozzá,hogy a nők a társaságomban felszólalnak.

-Ez azért van mert eddig pénzéhes kis libákkal mulattad az időt akik csak bólogattak mert valamit valamiert alapon elviselték,hogy csak játékszerek.De jól jegyezd meg...ha szeretnél tőlem valamit tudnod kell engem nem irányíthatsz,nem parancsolhatsz és nem tekinthetsz bábunak,nem egy bólogatós kiskutya vagyok aki mindenre helyesel sem szobanövény akit ide-oda rakocsgathasz és kussba van.
Én tudom hol a helye egy nőnek és hol a helye egy férfinak a kapcsolatban.És hidd el nem vagyok mindig ilyen...ilyen.....ilyen érted.

-Ilyen nagyszájú és büszke diktátor?

-Igen.

-Látod..most is kioktatsz mint egy szaros kisgyereket,eddig ezt egy nő sem merte.

-Richard..én nemvagyok egy nyalizós kis lábtörlő..ha arra vágysz akkor kiszálok és felejtsük el egymást.

-Nem érted..engem nem zavar,hogy ilyen vagy,ezt szeretem benned,hogy nem esel hanyatt a luxust látván. Helyén van a szíved és az eszed.
Tetszik benned,hogy van egy saját életed és te irányítod,nem szorulsz a szülők tánogatására.Karriert építettél fel ilyen fiatalon.Tetszik,hogy küzdesz az álmodért és egy híres szalon üzletvezetőjeként eljársz énekelni a város leg elitebb bűnözőinek gyűjtőhelyére csak,hogy mihamarabb kaphass a főnöknőd ajánlatán.
Látom rajtad,hogy jólnevelt nő vagy a szüleid büszkék lehetnek rád amiért nem vagy elszálva magadtól.
Harmad osztályú nők úgy sétálnak London utcáin,hogy az orruk hegye az ég felé mutat.
És itt vagy te a ritka szép arcoddal a bikavadító idomaiddal és pufff...mégis két lábon álsz a földön.

-Ne mert még elpirulok.

-Imadnám ha zavarba tudnálak hozni...-suttogta.

Hajamat a vállaim mögé seperte és végig nézett rajtam,kezei súrolták a vállam s én imádkoztam,hogy ne üljöm ki karjaimra a libabőr és ne vegye észre,hogy mit vált ki belőlem.

-A szüleid biztosan úszkálnak a büszkeségben miattad...annyira szép vagy.

-Igen a szüleim nagyon büszkék rám mikor éppen van egy kis idejük,bár anyámtól nem sajnálom az időt.
Apám is nagyon büszke csak éppenséggel magára amiért negyvenöt évesen a lányától épphogy idősebb nővel él...

-Mesélj róluk,azt már mondtad,hogy a szüleid fiatalok és,hogy elváltak.

-Hát igen,anyám tizenhét éves volt mikor bele csöppentem az életébe,de nagyon szerelmesek voltak.Én egy igazi szerelem gyerek vagyok.
Boldogan éltek amíg felnem tőttek.
Apám a jogi egyetemre járt anyám távúton divat tervezőnek tanult és velem volt.Szerencséjükre mindketten olyan családból származnak,hogy nem okozott gondot gyereket nevelni és tanulni mellette hisz a nagyszüleim eltartották őket.Boldog gyerek korom volt,London és Punta Cana közt ingáztunk.Anyám is itt tanult Londonban így itt éltünk de a szüneteket Dominicán töltöttül.Miután lediplomáztak elköltöztünk a nagyszüleimtől amit megszenvedtem hisz Alice nagyi és Stewart papi a világ egyik legjobb fejebb nagyszülei.A nagyi pszichiáter a papi pedig ügyvéd mint ahogy apám is.Drága retró kocsikat gyűjt,imádtam vele hétvégente száguldozni és a motorháztetőt polírozni vagány a csávó,megnem mondod,hogy most tölti a hatvanötöt.Alice nagyi ő kicsinál..annyira fiatalos és okos nő csak ne ülj le vele vodkázni mert nem éri meg,mikor te már új máj után kutatsz a fekete piacon ő akkor kérdezi meg " Na nem úgy volt,hogy iszunk?"
Ott vannak a Dominicai nagyszüleim.Na ők ketten a világ legédesebb emberei.Luis papi és Carmen nagyi egy ötcsillagos hotelt vezetnek amin belül Punta Cana legjobb Michelin csillagos étterme található,mindketten szakácsok,de még milyen szakácsok...imádom mikor összemarakodnak kié volt a jobb a szebb a finomabb.
Jó a kapcsolatom a nagyszüleimmel.
Apám felbasz,anyám pedig megérdemli,hogy boldog legyen.
Ott hagyta miatta az országot ahol felnőtt,a szüleit és feladta a fiatalságát,hogy gyereket szüljön neki,aki mindezt azzal hálálta,hogy az idilli mesébe illő életünket eldobta egy fiatal ügyvéd tanoncért.
Megviselte anyámat,megviselt engem..sőtt az egész családot.Majd bele pusztultam.....még jó,hogy Alice nagyi olyan akivel lehet ilyenről beszélni,ő segített,hogy ne esek bele egy olyan mély gödörbe ahonnan nehéz lett volna kihúzni..szeretem az apámat...nagyon szeretem...de jelenleg jobb ha csak szökőévente  találkozunk.

-Hmm...szóval rásem lennél szorulva,hogy dolgozz az elmondottak  alapján..bármi is történt nagyon jól neveltek.Viszont egy válás nem mindíg csak a férfi hibája.
Tudom ez rosszul hangzik de lehet apád már belefásult a kapcsolatukba és szebbre,fiatalabbra vágyott,megromlott a kapcsolatuk,viszont te ebből semmit sem láthattál kislányként.

-Richard,húsz voltam mikor a szüleim elváltak othon sem éltem hisz a gimi után Roseal a belvárosba költöztünk a nyári brigád pénzünből és dolgozni kezdtünk a fősuli mellett szóval már nagyon nem voltam kislány.
Szebbet meg sosem fog találni!!!!Anyám egy bomba nő a maga negyvenkét évével...hidd el eszedet vesztenéd tőle...bármelyik férfi örülne ha maga mellet tudhatná.

-Ohhh...ilyen fiatal az anyuka?Szerinted kedvelni fog?

-Ömmm..mit parancsolsz?

-Hát,hogy kedvelni fog-e az anyós pajtás?

-Te tényleg komolyan gondolod ezt...ezt az egészet?
Mármint..ennyire komolyan?

-Hát persze Reederica,hidd el ha csak fel akartalak volna húzni már megtettem volna az első este.

-Felhúzni?

-Tudod...fel.

-Fel?

-Igen.

-Húzni?

-Ha csak meg akarnálak fektetni már megtettem volna.

-Azt hiszed hagytam volna?

-Kislány...engem aztán nem érdekelt volna,hogy hagyod e vagy sem.

-Képes lennél rá?

-Mire?

-Hogy olyat tegyél valakivel amit ő nem akar.

-Ha most azt mondom igen,kiszálsz és sosem látlak többet,viszont ha azt,hogy sosem fordult elő az hazugság lenne.

-Most mire gondoljak?

-Ne gondolj semmire..azz viszont tudnod kell,hogy veled sosem bánnék így.

-Honnan tudhatom,hogy igazat mondasz?

-Nem tudhatod..érezned kell,hogy mint mond az eszed,és mit súg a szíved.-kezét ráhelyezte az utóbbira,vagyis ő úgy gondolta ott van a szivem.

-Richard...az nem a szívem.

-Tudom de annyira jó..had fogjam még egy picit.-istenem de imádtam,hogy ilyen pimasz...rácsaptam a kezére.

-Mr Williams azonnal vegye le a kezét a mellemről vagy komoly gondban leszünk egymással.-ezer vattos mosolya levakarhatatlan volt na most nem úgy kell elképzelni,hogy rámarkolt és fogdosta a mellemet.Tenyerét a melkasomon tartotta evvel utalva a szívemre.

-A szívedet fogom nem a melledet,add át magad ennek a meghitt pillanatnak.-behunyta szemeit..hogy ez mekkora majom.

-Richaaard.

-Szeretem ahogy a nevemet mondod.

Veszélyesen közel voltunk egymáshoz az egyik hajtincsemmel játszott beszélgetés közben...
Derekamhoz nyúlt és szinte ölébe húzott..így súgta a számra.

-Televagyok feszültséggel...

-Akkor vezesd le valahogy....

-Felkisérhetlek?

-Majd felkisérhetsz ha az a nő eltűnt az életedből.-apró kis puszit nyomtam a szája sarkába.

-Jóéjt,most megyek...

-Tudod,hogy elveszed az eszemet?

-Tudom.-kezeit lefejtettem magamról s szemeimmel kacér pillantásokat intéztem felé.

-Mégegyet.-érezhető volt,hogy nehezen bír magával.

-Nem,be kell érned ennyivel,először zárd le mert nem akarok osztozni senkivel.

-Kislány...ez már lezárt ügy.

-Majd ha tudomásul vette ő is és megértetted apáddal és a barátjával,hogy ez a te életed és nem szólhatnak bele,hogy kivel légy na akkor lesz lezárt ügy.

-Az kemény dió lesz...az apám..

-Nagyfiú vagy old meg...és akkor talán legközelebb feljöhetsz egy teára és bemutatlak Andynek.-mondtam neki lágy hangon kissé incselkedve,hogy lássa mit veszít ha nem teszi meg ezt a lépést mert én aztán biztos nem fogok egy zűrös kapcsolatban élő férfival kezdeni.Vagy az már annak számítt?Elkezdődött?
Hisz bárhogy is nézzük olyan dolgokat teszünk amit mással nem,másnak nem engedem meg,hogy ilyen kapcsolatban áljon velem,hozzám érjen.

Hüvelykujával megsimogatta arcomat,érintése felcsigázott láttam szemeiben fellobanni azt a tüzet amitől íriszei elködösültek,kezei vissza vándoroltak volna derekamra viszont telefonjának rezgése megszakította ezt a folyamatot s mivel a műszer falra volt illesztve jól láthatóvá vált,hogy a kijelzőn "Dan" név és a hozzácsatolt kép villant fel amin Richard és a vonal túlsó végén várakozó férfi hatalmas vigyorral egymást karolva egy napsütötte tengerparton selfizik és mögöttük malackák pancsolnak a vízbe....hmm Bahama....hozzátenném a képen félmesztelenül pozolnak hát mit mondjak Dan sem panaszkodhat nem volt egy eldobni való pali,formás izmait tetoválások fedték a vállain igazán feltűnő motívumok diszelegtek....viszont Richard izmosabb volt és alapból nagyobb darab,magasabb,szélesebb,formásabb nekem valóbb...igen,igen...nekem való de még mennyire,hogy nekem való.

-Dan...Dan...Dan...nagyon roszkor hívsz.-szóltalt meg.

-Riky nem hívnálak mikor a művésznővel vagy de van egy kis gond...

Richard rám pillantott s én elkezdtem összeszedni magam és készülődtem kiszálni,de megragadta a csuklómat.

-A művésznő hall téged.

-Ohhh..hello...

-Szia Dan....de én megyek is,beszéljetek csak..joejt.

-Várj......Dan visszahívlak csak elkisérem a művésznőt a bejáratig.

-Joéjt Rederica.

-Joejt Dan.-ezzel Richard ki is nyomta.

Kiszáltunk a kocsiból és a bejárati ajtó felé vettük az irányt.

-Szóval "Művész nő " mi?

-Igen,az elejétől kezdve így hívunk a hátad mögött.

-Micsoda megtiszteltetés.

-Ez jár neked.-rám kacsintott s én elnosolyodtam majd folytatta.
-Biztos feltalálsz egyedül?

-Biztos.

-Hányadikon is laksz?Csak,hogy tudjam hová is kell mennem ha tudod....elrabolnálak vagy hasonló.

-Ennyire nem bírsz magaddal?

-Ennyire...tudod mennyire hiányzik egy nő érintése,és mielőtt furfangos módon kiforgatnád a szavaimat mert látom azokon a rafinált szemeiden,hogy erre készülsz nem akármilyen nő étintésére vágyom hanem a tiédre...

-Hmm,honnan tudtad,hogy belé akarok kötni?

-Cinikus egy nő maga Miss Malone...-lépett közelebb s bele csókolt nyakamba.-....és kívánatos.

-Sajnálom Mr Williams,de a szüleim nem egy olcsó lotyónak neveltek,hogy egy hónapnyi ismeretség után szétegyem a lábam egy férfinak akivel mégcsak kapcsolatban sem vagyok.

-És arra nem tanítottak meg,hogy nem szabad piszkálni az oroszlán bajszát?-nézett bele szemeimbe de úgy,hogy szívem szerint táncba hívtam volna ajkait.-kezei derekamra vándoroltam s úgy húzott közelebb.

-Te lennél az oroszlán?

-Az leszek amit csak akarsz.-felforrósodott teste nekem feszült,tekintete nehéz volt..nehéz volt elviselnem..nehéz volt ellenálnom.

-Menned kellene.

-Semmit sem kell.

-Dan vár...menned kell.

-Kellene,de nem akarok.

-Jóéjszakát.

-Jóéjt.-suttogta a számra.

Ott álltunk de egyikünk sem mozdult csak néztük egymást és tudtuk,hogy eszeveszettül odavagyunk egymásért.Ő nem akart lépni mert félt...félt,hogy elijeszt,hogy túl korainak tartom s én sem akartam lépni mert féltem...féltem,hogy visszavonhatatlanul,halálosan belészeretek...

-El latina chica...

-La..

-Tudtam én...hisz érezhető ahogy vibrálsz...ahogy pezsegsz az angol lányok nem pezsegnek így.

Válaszolni sem tudtam,csak az ajkait szugeráltam,vágytunk egymás csókjára,de még mennyire,hogy vágytunk rá...de ez még nem az az este,közelebb hajolt és homlokon csókolt...pár másodpercig így maradt és nem mozdult..mély levegőt vettem,hogy parfümjének illata még ma este utoljára elvegye az eszemet s ő hasonlóképpen vett egy nagy levegőt.
Nehezen de elváltunk egymástól,én felmentem ő pedig arra amerre fújta a szél.

Hellóka Bellóka...igen tudom korábbra ígértem az új részt.Úgy volt,hogy majd utazás alatt írok de nem így lett pedig próbáltam esküszöm.A hónap másik felében pedig azt sem tudtam hol áll a fejem csak aludni jártam haza annyi dolgom volt.Viszont most itt van a majdnem háromezer szavas új rész és már dolgozom a következőn.Szeretném megköszönni,hogy itt vagy velem és olvasod a történetem.
Ha van pár perced és kedved hozzá nagyon is érdekelne,hogy mi a véleményed a szereplőkről, leginkább a két főszereplőről.
Milyennek látod őket.
Millió csók.
     
                                             🖤STORM🖤