Félrehúzódott a kocsival és leállította a motrot,kiszált és átsétált az én oldalamra,szinte feltépte a kocsi ajtaját,arca semleges volt.

-Szálj ki!-hangja nyugodt volt,kiszáltam az autóból s ő karon ragadott,elkezdett húzni maga után alig bírtam a vékony kis sarkakon utána tipegni.

-Gyere..

-Hová megyünk Richard?-de nem válaszolt.

-Ez fáj,engedj el!-ez volt az utolsó szavam mielőtt....

A St'James park bejárata felé kezdett húzni.

-Hová megyünk Richard,kezdesz megijeszteni.

-Éjjeli hullócsillag leső túrára megyünk...lesz itt romantika,sőtt ha akarod andalító,nyálcsorgató zenét is kapcsolok.-felém fordult és arcomat kezei közé vette.

-Nem kell félned tőlem,sosem bántanálak,ha arra vágysz,hogy hétköznapi dolgokat csináljunk akkor azt fogunk.

-Tudtaaam.....tudtam,hogy televan a telefonod az eféle zenékkel.-vágtam a férfi arcába s vigyorom alig fért el a fejemen olyan szélles volt.

-Ha te tudnád....van egy "Nyálas csajozós nóták" című mappa...kicsinál..olyan dalok vannak rajta eldobod a bugyidat.

Kezeim a kezeire tettem és levettem arcomról,belékaroltam és átléptük a part bejáratát.Lámpák világították meg az utat s fényük megcsillant a víz csendes felszínén mejnek partján vadlibák s egyéb szárnyas állatkák bújtak össze és úgy aludtak.

-Már megint a bugyimon jár az esze főnök úr?

-Gyönyörűm,nem megint...mindig!Szerintem a fekete a te színed...hmmm...csipkés tanga.-nézett végig rajtam.

-Javíthatatlan vagy.

-Csak elveszed az eszemet.-kis szünetet tartott majd folytatta.
-Bipoláris egy kapcsolat ez Miss Malone...bipoláris az biztos.

-Ebben egyet értünk Mr.Williams,egyik percben olyan mint a kis angyal a másikban meg maga az ördög.

-Lehet,de ezzel magácska is igy van.-elmosolyodtam és beharaptam kissé alsó ajkamat.

-Ilyeneket ne csinálj..

-Milyeneket?

-Ne harapdált a szádat mert énis megkívánom.

-Hát akkor harapd a sajátodat.

Ezzel csak az volt a gond,hogy én is kívántam az övéit,s haraptam is volna egész éjen átt,szívem szerint rég neki estem volna szépen ívelt formás szájának csak hát eszes leány vagyok és tudom,hogy még nem szabad.Nem vagyok már tinédzer,hogy következmények nélkül ízlelhessem bármelyik helyes fiú csókját aki szembe jön...mint a gimi első évében mikor a végzős Aron West a suli udvarán úgy adta a kis tizenöt éves énem tudtára,hogy velem szeretne jönni a téli suli bálba,hogy mindenki előtt megcsókolt és közölte,hogy hétre értem jön...na de ezek az idők már elmúltak,tíz évvel később járunk Aron megnősült a gimis történelem tanárom összejött az egyik diákjával az igazgató nő elvált a férjétől és újabban a másik csapatban játszik én pedig itt sétálok London közismert  rossz fiújával.
Tudom én,hogy ez a férfi nem üzlet ember,vagy ha az is akkor sem legális dolgokkal üzletel.
Meglepő viszont,hogy engem ilyen közel enged magához viszont akármilyen jó pasi és akármilyen jól bánik is velem nem vagyok benne biztos,hogy ez az igazi arca.
Mert igen Richard Williams akit mások csak Rikynek szólítanak egy igazán eszméletlenül jó pasi,olyan amilyet csak ritkán lát az ember lánya,mindene a helyén van.Kisfiús pofija ami rettentő sármos és férfias,oldalt felnyírt kávé barna haja amit ha nem hátra nyalva visel néhány kósza tincs bizony le lóg méreg zöld szemei elé,élles álkapcsáról és szépen ívelt orráról nemis beszélve..az ajkai...istenem az a mosoly...hülye lennék elmulasztani egy ilyen férfit,de azért bennem van azis,hogy mivan ha csak azért ilyen velem mert le akar fektetni!?
Mi van akkor ha csak ágyba akar vinni?Mivan ha csak egy újabb lyuk leszek az övén?
Megviselne?Összetörne?
Határozottan IGEN!
Erősebben dobog a szívem ha mellette vagyok,érintése felcsigáz és bele borzongok.Nem vagyok magányos,a munkám és a barátaim kitöltik az életemet na meg Andy aki örökös mosolyával bearanyozza a minden napjaimat,de ha Richard megjelenik az valahogy más.Az a kis űr az az aprócska kis szösszenet a melkasom legmélyén elcsendesedik.A kérdések válaszra találnak a jégcsapok elolvadnak,valami pislákolni kezd...láng nyelvek csapnak fel szívem kalitkájában és forró táncra hívják lelkemet.

Már több mint egy hónapja dolgozom a clubban heti két-három estét,nem beszélünk minden nap hisz sokszor,hogy is mondjam...Sonja csak azt mondja "dolgozik" "ügyfelekkel van" "üzletel" ilyenkor nem megyek oda hozzá hisz látom,hogy elfoglalt és nem is akarok bele keveredni semmibe.Műsor után távozom,de egy nap sem telt még el pár kósza mosoly,pillantás vagy kacsintás nélkül..

-Nézd...milyen édesen alszanak.

-Ügyesen témát váltottál...nekünk is így kellene összebújni.

-Sok vagy!

Tapasztottam tenyerem a szájára s arcomat elég közel nyomtam az övéhez,hogy szemeink pár centi távolságról nézhessék egymást.

-Tudod én a kisújamat nyújtom te meg le akarod tépni a karomat.-kezeit a derekamra vezette és közelebb vont magához,testünk egymáshoz simult s bólogatott mert kezem megakadájozta a beszédben.
Lassan levettem a szájáról és pimasz mosolya fogadott...imádom ezt a mosolyt,hátráltam egy lépésd de megbotlottam valamiben s ő utánam nyúlt mielőtt hanyatt estem volna.

-Ahhhhh....

-Szép nyögés..

Elkezdtem melkasát csapkodni ahol csak értem mert már megint mikre gondol....de ő csak nevetett szüntelenül.

-El....ég...lesz....

-Akkor ne beszélj ilyeneket...muszály minden egyes kis helyzetet kihasználnod,hogy szexuálisan zaklathass?

Észre sem vettem,hogy kezei lekerültek derekamról máris hirtelen elkapta mindkét csuklómat,éreztem erejét és nehezen bírtam csillapítani a vágyat amit heves reakciója váltott ki belőlem.

-És te ezt élvezed..ne tagadd.-suttogta számra a szavakat s ehhez olyan nézés társult,hogy átfutott az agyamon valyon most ő akar engem megerőszakolni vagy én akarom őt?
Kívántam...ennyi...libabőrös lettem tőle s szerintem ezt már párszor észre vette rajtam,példának okáért mikor az irodájában lágy csókot hagyott a nyakamon akkor is türtőztetnem kellett magam mert vérem felforr ha a közelemben van,pláne ha bársonyos ajkai vagy lány kezei érintenek.

Kezeim kierőszakoltam az ővéiből és hátat fordítottam mert félő volt,hogy beleharapok a szájába...felhúztam az orrom és elindultam előtte..de a szemetes mellé érve egy focilabda méretű patkány rohank ki elém s én olyan hangosan rikkantottam fel,hogy a folyó parton szundikáló vadlibák és társaik ma biztosan az én hangomra ébredtek hajnalok hajnalán.

-Patkány...patkány...patkány...patkány....fuuuj.

                  Richard szemszöge:

Mint egy ricsajos kislány,torka szakadtából visított,de én ott voltam,hogy meg mentsem,magamhoz húzzam és átöleljem viszont nembírt nyugton maradni ott topornékolt körülöttem.

-Nyugi kislány,megsüketül szegény patkány.

-Elment?

Hátam mögül csak a szemei látszódtak ki vállam felett,mindkét kezével karomba kapaszkodott.Hirtelen milyen kis törékeny lett de én ezt élvezem.

-Ott mocorog a kuka mellett biztos éhes...

-Léciii csinálj valamit.

Nekem sem kellett több,megfordultam s megragadtam csinos kisérőm derekát majd vállamra dobtam,szorosan átfogtam a lábait és elindultam vele tovább a parkban...

-Richaaaaard....

Kiáltotta és visítva nevetett fülembe.

-Ne kapálodz mert beleharapok a combodba.

-Neeeem...

-Dehogynem..

-Le fogok esni..

-Nem fogsz,tartalak.

-De nehéz vagyoook....

-Jaj te...hol lenne már nehéz ez a formás kis segged?

-Richaaaard...-húzta el nevemet és belenevetett a fülembe hisz egy jól hallható csattanás kísérte ahogy rácsaptam a fenekére és jól belé markoltam.

-Nem szabaaad.

Ha tovább kapálódzol vissza viszlek a patkánynak.-ez volt a varázs szó megsem mukkant s én tovább sétáltam vele vállamon.

-Telemegy a fejem vérrel...hahooo...
Megáltam és letettem a földre magam elé...szemeit végig vezette a padokon és kukákon patkány után kutatva.

-Csakis Richard Williamsnek juthat eszébe,hogy patkányleső túrára hozzon.

Szemei nevettek, elindultunk egymás mellett s átkaroltam karcsú derekát,a lámpák megvilágították az utat helyenként csobbanást is hallottunk a víz felől.

A hídhoz érve oda akartam vezetni a korláthoz,hogy megáljunk kicsit leselkedni miegymás hátha elkapok egy pillanatot és lekaphatom egy csókra,bevallom nem volna ellenemre de siettetni sem akarom úgy érzem megéri várnom erre a lányra.

-Várj,ne menjünk oda.-húzott kissé vissza.

-Miért?

-Mert olyan félelmetes.

-A víz?

-Igen,olyan sötét.

Megmosolyogtatott ahogy szende pillantást vetett rám,ez az arca még új volt számomra,nemis erőltettem. Tovább sétáltunk és elkezdtünk beszélgetni.

-Mond...miez az ügy azzal a lánnyal?

-Ashley...az nem ügy...levakarhatatlan.

-Richard...nem akarok a magánéletedben vájkálni de szerintem egyet érthetünk abban,hogy jogom volna tudni,hisz hajnali kettő van és velem sétálgatsz egy parkban amíg a zsebedben a telefon percenként rezeg,nem szokásom olyan férfiakkal sétálgatni és egyébb dolgokat művelni akik kapcsolatban élnek.

-Hol is kezdjem...

Elmeséltem neki,hogy Ashley apám egyik barátjának a lánya és már két éve keseríti meg a mindennapjaimat azzal a céllal,hogy egyszer a feleségem lehessen de hiába erőlködik és hiába veszi elő szinte hetente a " terhes vagyok " kártyát mert felesleges és már nem hat meg amúgy is hónapok óta hozzásem értem.
Reederica érdeklődve halgazott ha valami érdekelte kérdezett.Tetszett,hogy érdeklődik és azis,hogy viszont kérdezhettem őszintén válaszolt.
Jó halgatóság,jó beszélgető partner.
Érdeklődő és nem tesz fel felesleges kérdéseket.

-Eleinte még nem volt gond,bár nem az esetem,újdonság volt és könnyen adta magát...szó szerint leste minden kívánságom..de idővel elviselhetetlenné vált...nem fogom  szépíteni a dolgot,őszinre leszek veled úgy éltem túl ezt a két évet mellette,hogy meg-meg fordult mellette más is az ágyamban...bár ne hazudjak nem a saját ágyamban...erre finnyás vagyok azt kikell érdemelni...apám persze megtudta és jött a fejmosás,mert jó családból van,a felmenői sok évre visszamenőleg angolok és ha összeházasodunk....és a többi és a többi...hegyi beszéd miegymás....érted.

-Értem,szóval bevallod,hogy hűtlen típus vagy és elvárod,hogy körül ugráljanak...

-Nők...mindig csak azt halják meg amit akarnak...még nem volt kihez hűnek lennem,de ha olyannal kell lenned akivel semmi közös nincs bennetek aki nem tüzel fel és nem veszted el tőle a fejedet azzal elég unalmas az élet hosszútávon.
Alkalmi célból egy férfi leszarja,hogy milyen az adott lány természete de olyan nővel aki a pénzedre megy és fadarab az ágyban sőtt még egy rántottát sem tud összedobni én nemtudom le élni az életem.

-Nem hangzik valami jól, viszont meghallottam azt is,hogy nem az eseted...hát mit mondjak...nem volt szimpatikus a feje.-ezen a mondatán csak nevetni tudtam.
-Akkor mi az eseted?

Egy lámpához értünk,megragadta majd pördült egyet s egyenesen a karjaimban landolt szemeit azokat a szép csillogó borostyánjait enyéimbe mélyesztette s úgy várta a válaszom.
Szorosan tartottam,kezeit a vállamra vezette de nem karolt átt,tartotta a távolságot.
Viszont úgy nézett rám,hogy majd bele őrültem abba,hogy vissza kell fognom magam.

-Legyen magas...hosszúlábú,barna szemű,sötét hajú...?
Neharagudj de ez fekete vagy sötét barna?-vettem ujaim közé egyik kósza hajtincsét.

-Hivatalosan sötét barna,ránézésre fekete de ha rásüt a nap vöröses fényben csillog.-válaszolta.

-Na igen..pont az az esetem...

-Hmmm....na nemond?

Egyre szorosabban öleltem és kisepertem fenekéig érő hajzuhatagát a nyakából,hogy lássam a nyakláncot ami azt jelképezi hozzám tartozik.

-Ugye tudod,hogy mostmár hozzám tartozol?-simítottam végig nyakán,bőre bársonyos volt, csodás illata felkúszott az orromba.

Felvonta szemöldökét és kérdően nézett rám.

-Elég drága nyakörv.

Kezével megérintette a láncot a távolság amennyire csak lehetett lecsökent köztünk,ajkai veszélyesen közel voltak ez enyémekhez.
Szinte éreztem ahogy szíve meg-meg dobban.

-Engem nem lehet megvenni...ezt jegyezd meg Richard Williams!És amíg az a másik nő része az életednek nemis vagyok hajlandó újabb "éjjeli patkányleső túrára" jönni veled,ez az este kivétel csak,hogy tudd miaz amire befizetsz s ha hagyod veszni miaz amit veszítesz!!!

Utolsó szavait már úgy suttogta a számra,hogy majdnem össze ért s én megőrültem érte,hogy csak egy pillanatra is össze érinthessem ajkaimat az övéivel.

Ott álltunk a lámpa alatt egymás karjaiban a nővel akit megismerkedésünk óta nemtudok kiverni a fejemből a szánk szinte összeért s ő csak annyit mondott suttogva lezárásul,hogy....

-Nem osztozok senkivel sem rajtad..

Majd elhúzódott tőlem és megindult az éjszakába...én le esett pofával áltam ott és csak néztem ahogy távolodik a lámpa fénye alól,még sosem találkoztam olyan nővel aki ennyire határozott volt és nehezen elérhető.Nem ájult el tőlem elsőre s nem adja magát egy könnyen,élveztem ezt a macska-egér játékot így még édesebb lesz a jutalom ha végre az enyém lehet.Egyik kezével adott a másikkal elvett s ezzel megőrített.

Ezt a pillanatot romantikusnak is lehetne nevezni...de ekkor megtorpant és....

-Richaaaard...visszajööött.-nyafogása törte meg a filmbe illő pillanatot.

-Ez nem ugyanaz a patkány...de én a helyedben vigyáznék...rád küldte a rokonait.

-Pszt...csendesen....észre vesz.

-És akkor milesz?

-Megtámad.

- A sírodon az áll majd "Reederica Mallone élt...menyit élt?tulajdonképpen hány éves is vagy?

- Huszonöt még majdnem nyolc napig.-mondta büszkén.

- "....élt majdnem huszonhat évet mígnem egy patkány végzett vele..."

-Ahhh...olyan vagy...-Bigyesztette le ajkait és vállon legyintett,közben szüntelen nevetése betöltötte a park csendjét,belém karolt és tovább sétáltunk távol a patkanytól.

Ahogy haladtunk  és beszélgettünk észre vettem,hogy a kezét lejebb vezette s végül megfogta a kezem.
Olyan természetes volt ahogy ott sétáltunk kézen fogva és hatalmas gesztus volt tőle ez a kezdeményezés.

-Látom,hogy fáradt vagy,vissza megyünk az autóhoz?

-Igen.

Kisétaltunk a parkból de az autó a másik oldalon parkolt ami körbe sétálva két-három kilométer is lehet.

-Gyere száljunk fel egy buszra.

-Buszozni?...én?...Richard Williams nem buszozik!

-Richard...ez egy Versace.-mutatott a csizmáira.-Énsem szoktam buszozni de a szükség törvényt bont,na gyerünk.

-Nem!-többsem kellett menyaszony pózba kaptam és elindultam vele.

-Jézusoooom....mit csinálsz?...Richard azonnal tegyél le.

-Nem buszozok.-dünnyögtem.

-Te nem vagy normális...

De nemis volt tovább téma átkarolta a nyakamat és hozzám bújt,éreztem ahogy melkasa emelkedik és nagy levegőt vesz.

-Az illatod...mindig olyan jó.

-Köszönöm...Paco...

-Paco Rabanne-One Million....tudom..

-A kisasszony parfüm szakértőnek tetszik lenni?

-Nem,de minden nap végig megyek a parfüm osztályon és a Rabanna standnál dolgozik Rose plátói szerelme a srác akinek viszont Will az esete ha érted..és én mint jó barátnő odamentem hozzá azzal az ürügyel,hogy parfümöt akarok venni a pasimnak közben kideritettem,hogy Rose hiába adja neki reggelente a legszebb kakaós csigákat Manuel sosem vajazná meg a briósát.

-Imádom mikor így beszélsz.

-Köszi,na de folytatom.

-Válogattam a parfümök közt és rátaláltam erre az illata..a srác elmondta,hogy ez az illat egy erős,határozott,ambiciózus pasihoz illik leginkább aki férfi a javából...teljesen elvarázsolt ez az illat mondtam is,hogy eltudnám egész nap szagolgatni erre a srác közölte,hogy ő is és szóljak ha találkozom egy olyan  pasival akihez illik ez az illat.Igy történt,hogy Rose hoppon maradt nekem meg lett egy Paco Rabanne parfümöm.

-Na tessék itt vagyok úgy vonzottál be az életedbe,hogy nemis tudtál róla,neked ez volt a sorsod,hogy az égiek az utamba sodorjanak...látod..látod...szóval ez egy piros pont?

-Egy hatalmas piros pont.-szagolt bele újra a nyakamba,éreztem hideg orrát ahogy a bőrömhöz ér.

Ahogy elhaladtunk egy söröző mellett részeg fiatalok kiabáltak oda nekünk,hogy "Sok boldogságot"s én nagy hangon vissza szólva megis köszöntem.Reedericának tetszett a kis jelenet s hozzám bújva kuncogott.
Innentől az út már rövidebb volt mint gondoltam,tíz perc alatt a kocsihoz értünk.

-Megvolt a napi kardió..

-Viccelsz..megsem kottyant.

-Most el kellene ájulnom,hogy "Waooo de erős vagy,én hősöm"

Megragadtam csuklóját és kezét hasamra vezettem.

-Érzed?

-Nem mert rajtad van az ing.

-Akarod,hogy levegyem?

-Még megfázol.-tudta,hogy mire gondolok de hárított s nekem így még izgalmasabb volt.

Feloldottam az autó zárát ami csipogással jelezte,hogy nyitva van,kinyitottam neki az ajtót majd énis beszáltam mellé.Eleredt az eső,nem volt nagy zápor csak egykis jelzés ami emlékezteti a várost "Hahooo ez itt London"

  Folytatás a következő részben....

Helló..helló...Itt is az új rész.
Már napok óta ülök felette,kétszer el is veszett s újra kellett írnom.
De itt van ahogy ti is egyre tőbben.
Szeretném megköszönni,hogy inmáron átléptük az ezer megtekintést.Nagyon jól esik,hogy itt vagytok,velem vagytok s követitek az én kis történetem.
Ha az időm engedi hozok még egy részt a héten.Itt a Valentín nap amit én kirándulással töltök majd de az utazás alatt is írni fogok,hogy mihamarabb új részt hozzhassak nektek.Legyen szép napod..millió csók.

                                         🖤STORM🖤