Halkan hallani lehetett ahogy az óramutató másodpercről másodpercre jár a fehér falra akasztva,lassan kinyílt a kórterem ajtaja amin Richard nagyanyja lépett ki könnyes szemekkel.
Szomorú arcára aprócska mosoly húzódott mikor meglátott.
Felálltam és odasiettem hozzá,belém karolva kísértem őt leülni majd engedtem neki egy pohár vizet az átlátszó műanyag pohárkába ami a vizes tartáj mellett volt kirakva a várakozók részére.

-Örülök,hogy itt vagy annak ellenére ahogy bánt veled.

-Ez csak természetes.

Az idősödő nő kezemet övéi közé temette majd Richard anyjához fordult és váltott vele is pár szót.

Negyed óra múlva nyitódott az ajtó,Richard az apja társaságában lépett ki a szobából s egyből odajöttek hozzánk.Mr.Williams köszöntött majd megkérdezte anyja hogylétét aki biztosította,hogy a körülményekhez képest jól van.

Egy orvos lépett hozzánk és tájékoztatta a hozzátartozókat az öreg állapotáról.

-Reederica jösz?

Kérdően néztem Richard anyjára,most komolyan azt akarja,hogy menjek be ahhoz az emberhez aki úgy beszélt velem mintha valami alsóbbrendű lény lennék?

-Menj be,béküljetek ki...nincs jól,lehet most beszélhetsz vele utoljára. - mondta Richard.

Egyik kezét a derekamra vezette és bátorítóan rám mosolygott.
Úgy őszintén?Ki a szart érdekel,ha nemtudok beszélni vele mielőtt lábonragadja az ördög.
Nem szagattja majd az ereimet a tény,hogy elmulasztottam.
Persze jólnevelt úrinő módjára viselkedtem és állszent mosollyal tudattam szerelmemmel,hogy eleget teszek kérésének.

Richard anyja ment elől és szinte láttam lelki szemeim előtt ahogy gondolatban gonosz vigyorral összedörgöli két tenyerét.
Becsuktam magunk mögött az ajtót s a nő egyből szóra nyitotta a száját.

-Drága apósom..ejj ejj.
Imáim meghalgattak.

-Meg te szuka!

Én csak néztem mint Rozi a moziban egyikről a másikra kapkodtam tekintetem.A férfi elég nyúzott volt, külömböző csövek álltak ki karjából és orrának nyílásából.

-Már ideje volt.
Kezdtem beleunni,hogy hiába tépem a számat mégsem patkol el apuka.

-Látom a ribancok nem járnak egyedül.-tekintetét rámvezette.

-Ohh,hogy én?...gondoltam meghúzom magam a háttérben,el tellebellézek tudja.
Mert úgy istenigazán nem érdekel,hogy mivan magával.
De Richard szerint ki kellene békülnünk mielőtt távozik.

-Élveznétek mi?-mondta az öreg.

-Miért nem mondod el Reedericának,hogy igazából mi a bajod vele?Miért nemtudod elviselni azt a csinos latin fenekét.

-Ohh anyuka,köszönöm a bókot.-mondtam széles mosollyal.

-Nem tudom miről beszélsz Sharon.

-Dehogynem.-mondta Richard anyja majd folytatta.-Arról a Columbiai nőről akivel csaltad a feleségedet évek hosszú során.

-Hogy merészeled?

-Ahh szóval erről fúj a szél.-mondtam halkan.

-Mit motyogsz te ágyas?

-Na,így sem hívott még senki,de nyugodjon meg mellettem jó kezekben van az unokája.-odaléptem a kórteremben lévő fali tükörhez és elővettem táskámból élénk piros rúzsomat.

-Jó kezekben..azt elhiszem.
Nem baj,legyetek csak boldogok de remélem ahányszor csak lehetősége lesz rá megfog csalni.

Kitekertem rúzsomat és ajkamhoz érintve vékonyan végig húztam rajta majd összedörgöltem,hogy eloszlassam az élénk színt.

-Én pedig remélem,hogy nem éri meg a reggelt!

Richárd anyja mosolygott majd szóra nyitotta szájat.

-Apuka maga már nem fogja megérni az unokája esküvőjét és a gyönyörű unokákat akiket ez a szépség szül majd nekünk.

-Ha rajtam múlik és megérem nem lesz itt esküvő!-sziszegte az öreg és emelkedő pulzusát halk sípolással jelezte a gép amire rávolt kötve.

-Hmm,ha már így szóba került akkor tudnia kell,hogy nem olyan rég Richárd felhozta,hogy mi lenne ha összeházasodnánk.

-Uhhh,édesem olyan jóláll majd rajtad a családi jeggyűrű.

-Sharom!Megtiltom,hogy neki add azt a gyűrűt!

-Oh,dehogynem!Richard szülinapján már felpróbálta.Mintha csak rá öntötték volna.

-Nem!-pulzusa egyre feljebb ment.

-De igen!Ezzel a lánnyal nem fogod azt csinálni amit velem csináltál te vén kurafi!

-Mocskos,nagy ribanc vagy te Sharon!
Sosem értettem miért téged választott a fiam a nővéred helyett!
A szemed sem állt jól soha.
Egyetlen jó dolog van benned és az csak is a fiad!És most áldásodat adod rá,hogy ez a bevándorló helyet foglaljon a unokám életében!
Na meg azt sem értem,hogy Eduard Malone aki egy jónevű,kékvérű családból származik,hogy tudott összeálni egy mocskos vérű nővel.-pulzusa egyre magasabb volt,vérnyomása az egekbe szökött.

És bumm nekem itt volt elég.
Közelebb léptem az ágyához és kezemmel odébb böktem a nővérhívót.
Elkerekedett szemekkel nézett rám,nem értette mit akarok.

-Nem akar még megdögleni?

Köpni,nyelni nem tudott az öreg.
Richard anyja helyet foglalt az egyik fotelban és hatalmas mosollyal nézte az öreget!

-A feleségednek is jobb volna ha végre kilehelnéd a lekedet,ahányszor agyon verted régen szerintem örömtáncot jár majd a sírodon.-mondta anyós jelöltem.

Az öreg szája elkezdett lilulni és a nővérhívó után nyúlt,de nem érte el.Anyuka hozzám lépett az ágy mellé és átkarolt.

-Majd mi vigyázunk a fiadra és az unokádra!Ne aggódj...

Mellkasához kapott az öreg.

-Jól vésse eszébe ezt a képet.
Mert szerintem másodperceken belül infarktot kap,nézze csak...-elkezdem magyarázni,hogy a monitoron melyik szám mit jelez.Nyugodtan néztük végig ahogy szenved.
Harag volt bennem,nem is kevés.
Az utamban állt ez a férfi és nem voltam hajlandó kikerülni vagy átugorni,azt akartam tűnjön el.

-Rohadt kurvák.-ez volt az utolsó szava.

Tényleg már csak pár másodperc...

Lenyomtam a kilincset és távoztunk.
Richard anyja jött utánam majd becsukta az ajtót mögöttünk és lassan vissza sétáltunk a többiekhez.

-Sikerült megbékülni?-kérdezte Richard.

-Nem!Le kurvázott engem és édesanyádat.-válaszoltam.

-Drágám,hagyd..nagypád már nemfog megváltozni,netörd magad ezen.

Richard csalódottan bólintott.
Nem sokkal később távoztunk de mire leértünk az autókhoz már jött a hívás Richard apjának,hogy forduljunk vissza mert az apja meghalt,elvitte egy újabb infarktus.

A nagyanyja sírva fakadt majd fia karjába borult.
A hangulat még komorabb lett,Richard megindult a bejárat felé mi pedig az anyjával egy helyben áltunk továbbra is,a nő az égfelé emelte tekintetét mintha csak hálát adna a történtek miatt majd eleredtek könnyei,ez igen..nagyon jól színészkedik.
Richard után mentem és belékaroltam,idegesen ment előre gyors léptekben haladva a kórház bejárata felé.
A liftben egész végig csendben volt majd kiléptünk és a kórterem felé vette az irányt maga után húzva engem is kézen fogva.
Nem sírt,ő nem volt olyan.
Benyitott s nagyapja az ágyon feküdt élettelenül mellette két nővér sürgött forgott,rendezte a halottat az orvos pedig Richardhoz lépett részvétet nyilvánítani.
A férfi közelebb lépett majd megnézte mégegyszer nagyapját s távozott a teremből.Én az ajtóban álltam majd sarkon fordultam s követtem mikor megfogta kezemet és magával húzott.
Leült a folyosón és arcát kezeibe temette míg én együtérzően vállára tettem a kezemet.
Együtérzőent mondtam?Színpadiasanra gondoltam,hiszen olyan szinten megjátszott volt szomorúságom,hogy még én is elhittem volna ha tükörbe nézek.
Richard szülei akkor értek fel a nagymamával kettőjük között.
Az asszony megvolt törve,bementek a kórterembe elbúcsúzni,Richard anyja jött ki elsőnek majd elment az orvossal elintézni az ilyenkor szükséges dolgokat.

December tizennyolcadika volt,mikor kiléptem a házból megéreztem arcomon a csípős,hideg szellőt.
A kocsihoz igyekeztem s beszálltam Richard mellé.
Fél óra múlva kézenfogva sétáltunk be a temető kapuján,rengeteg ember volt és mindenki minket nézett.
Mintha csak erre vártak volna.
Eltelt mégegy fél óra mire elkezdődött a temetés,elbúcsúztatták Richard nagyapját majd le engedték a földbe.
Furcsa érzés volt itt állni a város előtt a maffia főnök fiába karolva aki majd egyszer maga lesz ennek a címnek a tulajdonosa,ezernyi szempár vetült ránk.Konkrétan ott áltam az éllen a családdal mert hát hozzájuk tartozom és ezt az egész város tudta már.
Ez az érzés lehetett volna ijesztő de nem volt az,inkább csak adott mégegy löketet és kezdtem úgy érezni,hogy nagyon magasan állok!
Sosem gondoltam volna,hogy egyszer ekkora hatalom kerül a kezembe és ez az érzés ami csírázni kezdett bennem nem is volt olyan rossz.
Hatalmam volt...

Talán akkor éreztem először mikor az egykori maffia főnök halálos ágyánál álltam és végig néztem ahogy haldoklik.Én voltam egy egyik akit utoljára látott és akivel utoljára beszélt.Hatalmamban állt hagyni őt meghalni és cseppet sem bántam.
Richard anyjával egyre közelebb kerültünk egymáshoz és azt a bizonyos üveg pezsgőt is együtt ittuk meg,sőtt megittuk amit ő hűtött be majd másnap amit én raktam még azon a bizonyos estén a hidegre.

Richardot kemény fából faragták ahogy az apját is,letörtek voltak,szomorkodtak de nem sírtak.
Én persze együttérzően viselkedtem a jelenlétében vagy hogy is mondjam?
Jól elő tudtam adni magam.

Ez van,talán kegyetlenül hangzik de nem sajnáltam az öreget.Ha életben marad talán megpróbállt volna közénk állni ahogy azt Richard szüleivel is tette hosszú éveken keresztül,Sharon elmesélte,hogy hányszor szenvedett a férfi miatt aki az elmúlt marminc évben nagyon sokszor megalázta.

Nem utáltam én sok embert,de tényleg...csak voltak páran akiknek a pofáját nehezemre esett elviselni.

Itt volt például a kócos,mai napig nem értem Richard,hogy tudott vele lenni.
A feje akár egy kinyílt napraforgó és hegyes álla sem javít az összképen.
Bár Richard elmondta,hogy soha a büdös életben össze nem jött volna vele ha nincs ráerőltetve ez az egész kapcsolat én akkor sem értettem,hogy volt gusztusa hozzá.Fuuuuj.
Nem volt ő csúnya de olyan szinten unszimpatikus volt az ábrazata,hogy az már művészet.
Most is minket néz,lesem veszi rólunk a szemét.Még szerencse,hogy egy elegáns fekete Versace szemüveg mögé bújtan így észrevétlenül leselkedhettem és senkisem vette észre,hogy valójában halálra unom magam s mellesleg így nem kellett megjátszanom a búbánatos szende kislányt aki baromira gyászolja a szerelme nagyapját ugyanis a szemüveg eltakarta a fél fejemet.

Szemem odébb siklott az engem feltűnően bámuló férfira,elegáns volt és sármos így a negyvenes évei közepén is.Érzelmeim háborgó tengerként csapdosták lelkemet.
Lassan levezettem tekintetem az őt karoló nőre kinek szemei szintén rajtam jártak majd végig vezettem tekintetem rajta és...

Elöntött a forróság egyben elkezdett rázni a hideg.
Úgy éreztem mintha ezernyi kést szúrtak volna a mellkasomba,kissé megtántorodtam..
Rászorítottam Richard jobbjára aki rögtön észre vette,hogy valami nincs rendben.

-Jól vagy kicsim?-mondta halkan.

Szívem úgy vert mint még soha,próbálltam levegőt venni de nem ment,az egész világ forogni kezdett körülöttem mígnem...

Richard szemszöge :

Rengeteg ember,ezernyi idegen..újságírók,kíváncsiskodók.
Persze csak messzebről figyltek mert senki sem léphetett köreinkbe erről hűséges embereink gondoskodtak.
Rokonok,barátok,ismerősök és szervezetünk hű tagjai...mindenki itt volt ahogy partnereink,üzlet feleink is .

Nagyanyám Apámat karolta úgy hullatta könnyeit,anyám megjátszott szomorúsággal figyelte a történéseket de nem hibáztatom érte,nagyapám bántotta eleget s amit én tudok az még édes kevés a valósághoz képest úgy érzem.Reederica mellettem ált belém karolva,miattam volt itt csak is miattam mert jól nevelt és illedelmes lány máskülömben magasról leszarná az őt mindennek elmondó nagyapámat.
Nem is volt ezzel semmi gond,eláldogált mellettem mígnem arra lettem figyelmes,hogy lágyan karoló újai próbállnak megkapaszkodni kezemben..

-Jól vagy kicsim?-súgtam halkan de választ már nem kaptam..

Minden egy szempillantás alatt történt,hirtelen utána nyúltam s katjaimban esett össze.
Anyám ijedten fel rikkantott s apám a lány másim felére állt,hogy takarja a kiváncsiskodók elől holnapra így is tele lesznek vele az újságok.

-Riky elkell őt vinni innen mielőtt még előkerülnek a telefonok és mindenki fotózni kezd.

Jól mondta apám mert a testőrök hangja már hallatszott a távolból ahogy rendre intenek pár embert.

Franky rohant és nyitotta a templom ajtaját ugyanis ez volt az egyetlen hely ahová most mehettünk.Az egyik padra fektettem a lányt és próbálltam ébresztgetni.
Ideges voltam mert nem reagállt semmire,gyenge,hideg keze az enyéim közt pihent.
Franky dühösen járkált fel és alá majd kikapta anyám kezéből a telefont...

-Mi az,hogy adja a pácienst?
Nincs eszméleténél te agyhalott picsa..küld azt a kibaszott mentőt vagy meg kereslek és....-Dan elvette a telefont a feldúlt Frankytől mielőtt még kibelezne valakit gondolatban.

-A páciens nem tud beszélni,eszméletlen..küldjön egy nemtőt de gyorsan!Köszönöm.-meg kell hagyni Dan köztünk a leg higgadtabb.

Xavier és Patrick a templom ajtóban állt,hogy távol tartja a kiváncsiskodókat.

-Miért nem ébred fel?-kérdeztem.

-Nyugodj meg!-válaszolta anyám.

-Mi baja van?

-Lehet le esett a cukorszintje,vagy a stressz.Tudod,nem mindenki bírja a temetéseket.

Az ajtó felől hangokat hallottunk.

-Kérem távozzon,senki sem jöhet be.

-Na ne szórakozz velem.

-Nem votam elég világos?-elemlte fel hangját Patrick.

-Nyugi Pat, ő az apja.-jegyezte meg Xavier.

-Engeddjétek be.-szóltam oda.

A férfi megindult felénk,legugolt a pad mellé és végig simított lánya arcán.

-Mi van vele?-kérdezte halkan.

-Nocsak,Eduard Malonet érdekli,hogy van a lánya?Hol volt eddig?-csattantam fel.

-Nem miattad jöttem.

-Be engedtem mert mégis csak a lánya pedig meg sem érdemelné azok után amiket mondott neki.

-Majd ha lesz lányod te is meg fogod érteni.Nem egy gengszternek neveltem fel.

-Ácsibácsi...-szólt közbe anyám.
-Mi baja a fiammal?-majd felállt és kihúzta magát.

-Mrs.Williams ebbe ne menjünk bele.

-Mi szeretjük a lányát és a családunk tagjaként tekintünk rá.

-Szerintem hanyagoljuk a témát,már mondtam nem ilyen férfit képzeltem el a lányom mellé.

-Mr.Malone...a gyerekeink szeretik egymást és ez ellen nem tehet semmit!Amúgy is mit tudja maga,hogy mi jó a lányának?Reederica boldog.

-Hát,hogy ne..ha maga mondja.

Miközben anyám és Reederica apja vitatkozott megérkezett a mentő autó,egy orvos szált ki belőle
Patrick odébb állt és be engedte a férfit.Elmondtam neki mi történt majd kipakolta a táskáját és vizsgálni kezdte a lányt.

-A vérnyomása rendben,a pulzusa is.
Nem várandós a kisasszony- kérdezte az orvos és nekem fogalmam sem volt mit válaszoljak,hirtelen köpni,nyelni nemtudtam.
Eszembe sem jutott,hogy esetleg az lehet.Nem foglalkoztam ezzel.
Szed egyáltalán fogamzásgátlót?Sosem beszéltünk róla.
A gondolatok pinpong labdaként cikáztak az agyamban.
Persze egyáltalán nem zavarna ha az lenne hiszen imadom és odalennék ha szülne nekem egy pontosan ugyanolyan tündéri kislányt mint ő.

-A lányom terhes?-szólt az apja.

-Nemtudok róla doktor úr,hogy a párom várandós lenne.

-Juj,lehet unokánk lesz.-anyám ujjongott örömében.-Riky miért nem mondtad?

-Anyám nyugodj meg.Mondom,hogy nem tudok róla,hogy az lenne.

-Kinek lesz kisbabája?-lépett be apám.

Te jóságos isten,gondoltam magamban.Szegény lány ha felébred és meglátja,hogy a szüleim és az apja itt áll felette és azon tanakodnak hogy jön-e az unoka vagy sem lehet újra elájul.Aggódtam érte,makk egészségesnek tűnt,talán a stressz..de min stresszelne?Nagyapám halála nem hinném,hogy megérintette,a szalonnal minden a lehető legnagyobb rendben van,többet jár be ez tény és való de azért nincs agyon hajszolva.

Az orvos tovább vizsgálta és megkért,hogy kicsit menjünk távolabb.

-Én nem bánnám ha jönne az unoka.-súgta oda apám és úgy nézett rám mint aki azt várja,hogy valjam már be,hogy úton van a trónörökös.-Mondj már valamit.

-Apa,nemtudok róla.

-Ne beszéljünk olyanról ami valójában nincs megerősítve.-hangzott el Mr.Malone szájából.

-Eduard maga egy szimpatikus ember volt nekem,de már nem az!-jelentette ki anyám amin barátaim és én is jót nevettem.

-Sharon nem mondja,hogy pár hónap után normális ha a lányomat teherbe ejti a fia?

Halk cipőkopogás hallatszott az ajtó felől...

-Edy,ha a lányunk ezt hallanná nem tetszene neki,hogy tehernek nevezed a baba várást ezt te is tudod.-csendült fel egy kellemes hang és Reederica apjának arca mozdulatlan maradt mintha pofondobták volna egy jeges hógolyóval.

-Páola?Hát..hát te? -kérdezte döbbenten.-Több mint hat éve nem láttalak.

-Akkor jól nézz meg!-mondta Reederica anyja és a férfira nézett a lehető leg kimértebb,legridegebb arcal és most annyira formázta Reedericát vagy inkább Reederica hasonlított rá?

Úgy volt csak pár nap múlva érkezik mert velünk tölti a karácsonyt,de a legjobbkor jött.
Odasétált a lányhoz és legugolt mellé.Hosszú szövetkabátja a földet söpörte és mi csak néztük ahogy végig simítja lányának arcát és haját a füle mögé tűri.Fölé hajolt és anyai csókot lehelt a homlokára.
Mintha csak erre várt volna,lassan kinyitotta szemeit és én abban a pillanatban odaléptem hozzá.

Anyjára mosolygott majd mikor észre vett szemeit rámvezette, felül akart ülni  de anyja utasította,hogy lassan tegye és segített neki.Mögé ültem és egyik kezemmel hasánál karoltam ahogy gyengéden nekem dőlt.

-Hogy vagy?-sugtam halkan mire hátra fordult elmosolyodott majd lágyan megcsókolt.-Jól vagyok.

-Nem akarsz nekem elmondani valamit?Mondjuk,hogy kisbabánk lesz?-kérdeztem kíváncsian mire Páola kuncogni kezdett.

-Kisbabánk?-kérdezte meglepve.

-Kisasszony,én kérdeztem a hozzá tartozóitól,hogy nem-e várandós,mert akkor nem ébreszthetem fel mestermségesen.-mondta az orvos.

-Nem vagyok várandós doktor úr.

-Ez tuti?Nem lehet,hogy mégis?-kérdezte anyám reménykedve.

-Biztos.-felelte barátnőm.

-Ohh,de kár.

-Pár hónapja vannak együtt,korai lenne még..- mondta Mr.Malone.-...ráérnek,persze nem lenne baj ha jönne a baba...de...-barátnőm elmosolyodott apja szavaira,gondolom meglepte ahogy engem is hiszen apjától tiltakozásra számítottam.

-És nálatok?- meglepődve hallgattam végig barátnőm kérdését apja felé.

-Mármint?-kérdezett vissza.

-Legjobb tudásom szerint Richard nem lesz most apuka,de te?Nálatok mi a helyzet?- arca rezzenéstelen volt és éreztem testén ahogy megfeszül.

-Reederica ezt majd megbeszéljük.

-Már nem kell..

Reederica szemszöge:

Anyám lágy hangját hallottam meg először,gyönyörű szemei egyből megnyugtatták háborgó lelkemet.
Majd Richard hibátlan pofija jött velem szemben és tudtam jó helyen vagyok.

Az orvos kérdezősködni kezdett a többiek pedig vigyorogva várták a választ kérdésére.Nem várok babát,nem is tudom honnan gondoloták,hogy várandós vagyok.

-Megkérhetnék mindenkit,hogy távozzon?-kérdezte az orvos.

-Miért?Nekem is ki kell mennem?-csattant fel Richard.

-Igen,neked is!-válaszolt apám az orvos helyett.

Nem nagyon akaródzott neki ott hagyni engem de végül megtette anyám kedves szavainak hatására.
Mikor ketten maradtunk feltett pár kérdést amire válaszoltam.
Szedek-e valamilyen gyógyszert van-e valamilyen betegségem vagy allergiám.

-Stresszes az élete?

-Nem,nemhiszem.

-Nincs túlhajszolva?Pihen eleget?

-Doktorúr megkönnyítem a dolgát.
Pszihés eredetű volt az ájulásom,pánikrohamom volt.

-Esetleg szed valamilyen pszichiátriai gyógyszert vagy kezeli pszichiáter?Máskor is előfordult ilyen?

-Nem járok pszichiaterhoz és nem szedek gyógyszereket.
A nagyanyám Alicia Malone pszichiáter szóval tudom mit beszélek,csak akkor fordul elő dühroham vagy pánikroham ha a szüleim válása vagy az ezzel kapcsolatos dolgok előjönnek.
Ő "kezelt" mondhatjuk így a vallás után.

-Értem,esetleg szúrhatok egy nyugtatót ha gondolja,de ha lehetséges mihamarabb beszéljen a nagyanyjával és ha már úgy is akkor mondja meg neki,hogy Dr.James Smith üdvözletét külni.

-Feltétlenül átadom.-ígértem meg a kedves orvosnak.

-Fel tud állni?

Feláltam és megigazítottam a ruhámat.Tudtam,hogy ez a nap még nem ért véget és azonnal tárcsáztam nagyanyámat.
Kincsengett a telefon...

-Szia bogarantyúm.-na igen,nagyanyám is olyan jól tud becézgetni mint az anyám.

-Mami,egy templom kellős közepén ébredtem az ájulásból.
Anyám itt van..apám nője gyereket vár és pániktohamom volt.
Ha nem akarod,hogy kitörjön egy újabb világháború akkor most meggyógyítod a buksimat oké?

-Megyek,rohanok te csak ne aggódj és ne került túl közel apádhoz vagy Lorenhoz...legfőbbképpen Lorenhoz.

Megbeszéltük,hogy egy óra múlva nálunk lesz.Az orvossal léptem ki a templom ajtaján.
Na ezt csinálja utánam valaki.

Richard egyből hozzánk lépett és átkarolt,homlokát egyémnek döntötte és ujjaink összekulcsolódtak.

-Minden rendben?Mi volt a baj?

-Persze,majd elmondom.-súgtam halkan.

Apám elindult felém és én abban a pillanatban közelebb bújtam Richardhoz és beletemetkeztem oltalmazó ölelésébe.

-Reederica...-szólított meg apám.

-Nem.A nagyi azt mondta ne kerüljek hozzád túl közel.

Apám sóhajtott...

-Nem futhatsz el a dolgok elől,megkell értened.Te már felnőtt nő vagy,az élet ilyen az emberek időnként ki szeretnek egymásból és elválnak.

-Áljunk csak meg egy pillanatra!
Mi nem azért váltunk el mert kiszerettem belőled,hanem te szerettél bele másba,a gyakornokodba.

-Páola kérlek.

Nyeltem egyet és erősebben kezdtem szorítani Richardot amit ő észre is vett,magához szorított és hátamat simogatta.

-Richard,vigyük el innen a lányomat!-jelentette ki anyám.

Richard szülei és a srácok visszamentek a temetésre én pedig elindultam a férfi oldalán a kapu felé anyám kíséretében.
Nagyon fájt,apámnak gyereke lesz a nőtől akivel karöltve tönkre tettek mindent,a családunkat ag idilli,boldog életünket,ordítani tudtam volna.
A pillanat amikor apámról ráemeltem a tekintetem és az végig futattam a nőn szemeim elé tárva,hogy a kabáton keresztül is jólátható már a pocarja na az volt csak az i-re a pont.
Hivatalosan is elveszítettem az apámat.Sírni akartam de nem mások előtt,ordítani,hisztériázni és megtépni valakit de hát kismamákat nem bántunk,azért van ami nekem is szent.

-Reederica várj.

Megfordultam és elindultam apám felé majd elé állva azt mondtam.

-Szeretlek.Mindig is őrült rajongással szerettelek.Csalódtam mert hagytad,hogy csalódjak benned.Tönkre tetted a számomra idilli,boldog családi életünket ami szent volt és sérthetetlen.De ember vagy,hibázol és jogod van boldognak lenni még akkor is ha már férj vagy és apa.Belátom,hogy bennem van a hiba.Túlságosan nehezen engedem el a múltunkat a családunkat és annak összképét.Nehéz volt így hiszen elhagytál és elhagytad anyát..ezt a nőt.-mutattam anyámra.-jól nézd meg mit hagytál el,és miért?Azért a nőért aki tíz év múlva úgy fog kinézni mint egy darab felmosórongy.
Legyél boldog az új asszonykáddal és az új gyerekeddel de tudd,hogy sosem fogom elfogadni ezt a helyzetet ha tesem fogadod el Richardot!
Ha egy kicsit is érdekellek akkor legközelebb akkor keress mikor már belenyugodtál,hogy vele vagyok és vele is maradok!-közelebb léptem és megöleltem,úgy szorítottam mintha most látnám utoljára,nagy levegőt vett majd kifújta.

-Én is Szeretlek tökmag...szeretlek,mindenkitől jobban.

Istenem annyira egyformák voltunk.Szorítottam ahogy csak tudtam.

-Ugye nem hagysz el?Ugye szeretni fogsz attól még,hogy új gyereked lesz?

-Hát persze,hogy szeretni foglak.
Az egyetlen leányomat ne szeretném?

Felpnéztem rá kisboci szemekkel.

-Fiad lesz?

-Igen,a kis testvéred fiú lesz.

Fájtak a szavai,még nemtudtam elfogadni ezt az új helyzetet.
A picsába is,hogy miért rendelkezem ilyen elbaszott,bonyolult lelki világgal.

-És Richardot is szeretni fogod?

-Nanana..azért egyszerre mindent neakarjunk.Te szeretni fogod Lorent?

-Nanana...azért ez még túl korai.

-Reederica,hét éve...miért nemtudod feldolgozni?

Anyára pillantottam majd vissza apám szürkés íriszeibe.

-Mert elhagytál minket,olyan lettél mint egy tipikus kapuzárási pánikban szenvedő pöcs.

-Hmm,Reederica.Ezt ne egy temető kellős közepén beszéljük meg,tudunk valamikor beszélni?

-Ráérsz karácsonykor vagy az új családoddal leszel?

-Rád mindig van időm.

-Úgy legyen.

-Majd hívlak gyönyörűm.-átölelt és belepuszilt hajamba.

      Folytatás a következő részben...

🖤Édes,drága olvasóim🖤

Hol is kezdjem? 100 ezer megtekintés...sosem gondoltam volna,hogy valaha is eléri a könyvecském ezt a hatalmas számot.
Szeretném megköszönni nektek,hihetetlenek vagytok!
Köszönöm,köszönöm és legszívesebben  százezerszer leírnám.
Ha felmerült volna a kérdés,hogy hány rész lehet még hátra akkor most elárulom még csak a felénél járunk,mikor elkezdtem azt gondoltam,hogy 25-30 rész lesz semmivel sem több.
Jelenleg viszont úgy érzem ennek a történetnek még annyi mondanivalója van amit le kell írnom nektek.
Szóvaaaaal KÖSZÖNÖM mégegyszer.

                           🖤Millió csók🖤

                                             🖤STORM🖤