Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

🖤HATODIKRÉSZ🖤


Az ég mintha leszakadni készült volna, hideg eső folyt végig az arcomon s rohantam le a metróhoz ugyanis fél órát töltöttem a taxiban de a forgalom megállt London szerte.
Ez a város híres arról, hogy naponta akár többször is végig söpör rajta egy gyors, futó zápor de ilyen zivatarra már rég nemvolt példa.
Az emberek próbálltak megbújni ahol csak tudtak az éttermek, kávézók, sörözők dugig voltak valaki inkább kivárta míg enyhül ez a hajcihő de volt aki  megpróbállt hazajutni.

Egy ekkora városban nem valami előnyös ha leáll a forgalom.
Két megálló után rohantam a clubbig már így is félórás késésben voltam és utálok késni.

Nem sokkal később már a vörös szőnyeges lépcsőn haladtam lefelé de a szokásos pincér és mixer hadsereg helyett egyetlen pultos fogadott, köszöntünk egymásnak s én egyből öltözőm felé vettem az irányt de ami ott fogadott.
Amerre csak néztem babarózsaszín és vajszínű rózsákat láttam.
Csak tátott szájjal bámultam magam elé és nemtudtam betelni a látványal.
Mikor megindultam a fürdőszoba felé, hogy megszabaduljak ázott ruháimtól és egy forró zuhanyt vegyek egy mély férfi hangra lettem figyelmes.

- Na,hogy tetszik?

Hátra fordultam és nem más állt ott mint az én gyönyörű zöld szemű főnököm, de most más volt semmi flancos elegancia egy póló volt rajta és ázott bőrkabátja.
Hajáról a padlóra hullottak az esőcseppek ahogy megrázta fejét, szűk farmerja csurom víz volt pólója rásimult hasára,anyám borogass.
Kicsit elidőztem rajta végül megálapodtam szemeinél.

- Imádom, ezek gyönyörűek.De kitől is kapom?És miért?

Lehajoltam és belélegeztem a rózsa csodás illatát.

-Tőlem és azért mert paraszt voltam tegnap veled.

-Nem voltál paraszt, csak részeg.

-De megharagudtál.

-Nem haragudtam meg, csak jobbnak láttam ha akkor ott befejezzük azt a beszélgetést.

Közben levetettem a kabátomat és magassarkú csizmámat, törölköző után kezdtem kutatni közben Richard csak csendben nézett és mosolygott.

-Nem fogok magyarázkodni, nem bántam meg, felnőttek vagyunk.

- Legalább őszinte vagy és nemis kértem, hogy magyarázd meg.

- Jó, hogy délelőtt megrendeltem a virágokat félő, hogy a vihar miatt nem értek volna ide.

- Köszönöm, de még az előző csokor is megvan, jól mutat a nappalimban.

Közben megtaláltam a törölközőket és egyet odadobtam neki, elkezdte haját törölgetni, istenem de helyes volt kócos, vizes hajjal.

Énis nekiláttam hosszú hajamról felitatni a felesleges cseppeket s közben néztem ahogy
Richard próbálja levenni magáról a vizes bőrkabátot de csaknem sikerült neki és vicces volt ahogy küszködött, akaratlanul is elnevettem magam.

-Várj, segítek.

Megpróbálltam leráncigálni róla de nem ment, az én drága főnököm persze élvezte a helyzetet és elégedett vigyor ült ki az arcára.

-Nyugi kislány, ilyen durván még senki sem próbállt levetkőztetni.

-Akár le is vághatjuk. - feleltem.

-Eszedbe ne jusson.

-Talán legközelebb nagyobb kabátot kellene venni.

-Szeretem ha feszül rajtam. - elégedett vigyora levakarhatatlan volt.

A kabát nemsokára megadta magát s ami ezt követte arra nem voltam felkészülve.
Levette a pólóját, elémtárult megannyi tetoválása és kidolgozott izmai, nem vitás ez a pasi egy az egyben mintha a fantáziám szüleménye volna.

Maga a megtestesült női álom.Jóképű, jó testű a farmer feszül a fokhagyma fenekén...továbbis van mondjam még?
S én már megint elkalandoztam.

Tudom, hogy távol kellene tartanom magam tőle de mibaj lehet belőle?
Rose szavai felcsendültek fülemben, hogy nem épp a legtisztességesebb és kétes ügyei vannak.
Nehéz lesz távol tartanom magam tőle, főleg így, hogy nyilvánvalóan érdeklődik irántam.
Az ajtó nyitva volt így hallottuk, hogy még mindig csend van, ezek szerint sem a táncosok sem a zenészek nincsenek még itt, ami nemis csoda hiszen kint egy komolyabb esőzés tombol. A metró még közlekedik de más nem nagyon ami egy ekkora városban a forgalom leállását eredményezi.

-Én most lezuhanyzom, nemtudom lesz valami az estéből nekiálljak készülődni?

-Nem.Nemhiszem, hogy bárki is kimerészkedik ilyen időben.Csak vegyél fel valami szárazat, megne fázz addig készítetek egy teát és átöltözöm az irodámban.

Fogtam magam és lezuhanyoztam, hajat mostam.Az idő miatt csomagoltam magamnak átöltöző ruhát egyszerű fekete hoszított derekú farmert és egy fekete magasnyakú bodyt,övemet áthúztam a nadrágomba és nekiláttam hajat szárítani mikor egyszercsak elment az áram s én ott ültem félig vizes hajjal a sötétben a telefonom után kutatva, hogy legalább kitaláljak az ajtón.

Kint is sötétség fogadott a megszokott szinkavalkád helyett, a kivilágított bárpult is sötétségbe borult csak Richard telefonjának zseblámpájával találkoztam össze.

-Erre gyere. - hallottam meg hangját, megragadta a kezem és maga után húzott nehogy nyakam törjem hisz az orromig sem láttam.

-Gyere szorosan mögöttem el ne ess.

-Auuu..

Térdem beleszaladt az egyik asztal sarkába Richard visszafordult és belémütközve lefejeltem őt  mire őis felszisszent.

-Jajj neharagudj. - mondtam sajnálkozva.

Kezemet homlokomhoz emeltem és a fájó pontot kezdem dörzsölgetni.

-Uhhhh azt hiszem erre gyógypuszit kell adnod.

Telefonommal arcába világítottam, orrából folyt a vér.

- Jézusom ez vérzik, várj.

A bárpult mögé mentem zsebkendőért  és jégért a pultos közben gyertyák után kutatott.
Richard elbotorkált az asztalig és nemnagyon érdekelte, hogy orrából szivárgó vére már végig folyt az arcán és a fehér kapucnis puloverének mellkasára rajzolt egy absztrakt festményt.

- Mondtam, hogy várj csupa vér vagy.

Leültem mellé a puha bársony ülőre és nekiláttam letörölgetni arcáról a vért, közel voltam hozzá éreztem parfümjének illatát  ő pedig engem figyelt, mozdulataimat követte tekintetével és úgy vigyorgott mint aki megbuggyant.

-Mi a baj? Miez a vigyor? Remélem nem okoztam maradandó agykárosodást.

De ő csak nem hagyta abba, letakarítottam mielőtt még rászáradt volna az arcára majd két tenyerem közé vettem a kobakját és megvizsgáltam nem-e kezd el dagadni az orra nem hiszem, hogy piros pontot kapnék érte ha a második napomon eltörném a főnököm orrát.

-Édes vagy ahogy aggódsz miattam.

Ezt a mondatot olyan nézéssel párosította, hogy majdnem elpirultam s talán el is pirultam volna ha  nem faragak volna ilyen kemény fából, nem dőlök be egy jóképű pasi bugyiszaggató vigyorának és elbűvölő szavainak...nem...én nem...Nem!Nem és Nem!

-Ezt lekellene venni és beáztatni. - fogtam meg pulóverének alját és elkezdtem lehúzni róla.

- Ma már másodszor vetkőztetsz, persze mikor én érdeklődtem a bugyid felől kioktattál és elrohantál.

-Áhh szóval erről fúj a szél, érzékenyen érintett.Értem én.

-Mire gondolsz gyönyörűm? - felvontam szemöldökömet a megszólításra de valahol jól is esett.

-Gondolom még senki nem utasított vissza. - válaszoltam.

-Nem nagyon. - mondta a leg egyszerűbben.

-Ez új neked. - mosolyogtam.

-Igen, mondhatjuk.

-Hát nagyon sajnálom de nemszoktam megosztani a főnökömmel, hogy milyen fehéneműt hordok, ha hordok.

A szája fülig ért ennél a mondatomnál.
Nem is értem miért mondtam ezt.

-Ha hordasz? Hmm ez tetszik.

Hajolt közelebb, arcát megvilágította a gyertya fénye és a lángnyelvek csak úgy táncoltak tökéletes férfias arcán, szemei csillogtak, álkapcsa megfeszült ahogy rámnézett.

- Szóval nem mindíg van rajtad?

Ugy nézett mint egy vad a prédára.
Talán nem kellett volna ezt mondanom neki.

-Újra témánál vagyunk, de emlékeztetném uram maga a főnököm.

Kissé játékosra fogtam a témát.

-És nem, nem szokás ilyen felsliccelt ruha alá fehérneműt venni és még tudod mit nem illik?Megkérdezni az új énekesnődtől az első napján, hogy van e rajta bugyi.

- Szóval nemvolt rajtad? Én hülye...csak pár centivel vezettem volna feljebb a kezem.

Ekkor már olyan széles volt a mosolya, hogy ha nem lennének fülei körbe érte volna a fejét.
Pimasz, nagyon pimasz!

-Kihűl a teád...inkább igyál!

Nyomtam kezébe a forrónak már nem mondható italt, felhúztam a lábaimat, kényelembe helyeztem magam és szürcsölni kezdtem.

-Hmm fekete tea.

-Egy csepp tejjel és barna cukorral. - mondta.

-Megjegyezted?

-Mindent megjegyeztem.

Dőlt hátra ő is és elhelyezkedett kényelmesen.
Beszélgetni kezdtünk és telt az idő de nemjött senki.Mesélt a birtokról az ott töltött időről az állatokról, hogy van egy kutyája és minden második hétvégét ott tölti.

- Gyönyörű nyáron is de látnod kellene télen mindent hó takar, távol a város zajától.

Olyan lelkesedéssel mondta jóvolt halgatni, a szavai átjártak szinte ott éreztem magam olyan beleéléssel mesélt róla s én figyelmesen hallgattam őt.

-Volna kedved valamikor eljönni velem?

-Hogy együtt töltsünk egy hétvégét vidéken, távol a várostól? Nem mondhatok igent amíg nem bizonyosodom meg róla, hogy nem vagy perverz.

-Biztosíthatlak róla, hogy az vagyok.

- Szóval töltsek egy hétvégét a perverz főnökömmel messze a várostól?
Igazán jólhangzik, de a szüleim arra tanítottak ne bízzak meg idegenekben.

-Nem vagyok idegen, már bemutatkoztam de ha kell újra megteszem.Szia Ricky vagyok.

Nyújtotta kezét és én akaratlanul is elmosolyodtam rajta.Nagyon cukin viselkedett nem gondoltam volna róla, hogy ilyen is tud lenni bár még nem ismerem annyira.

-Ez nem ilyen egyszerű. - mondtam.

-Csak mondj igent.

-De nem tehetem. - közben egy kósza hajtincsemmel játszottam.

-Will miatt? - meglepett a kérdése.

-Will miatt? Miköze ehhez Willnek?

-Szóval nem a pasid?

-Nem dehogy. - nevettem el magam. - Hidd el Will már Igent mondott volna helyettem is.

Előkerestem egy képet a telefonomból amin Roseal és Willel vagyunk az egyik csajos, filmezős  esténken én csokit tömök Will nagyra nyitott szájába ő fénképez én telipofával nevetek  Rose pedig hatalmas puszit nyom az arcomra és mindketőnket átölel.

-Ők itt Rose és Will.

Adtam át neki a telefonom és ő jól megvizsgálta a fotót,ránagyított a vigyori fejemre és felém mutatta.

-Hogy tudnálak ilyen boldoggá tenni?

- Ma már boldoggá tettél azzal a gyönyörű virág rengeteggel ami az öltözőmben fogadott.

-Ennyire egyszerű volna? Azok a nők akiket én ismerek ennél többre vágynak.

-Hmm,akkor van kit vinni a hétvégén vidékre.

-Nem úgy értettem.

-Nem tartozol magyarázattal, inkább igyunk valamit.

Richard odaszolt a pultos hölgynek.

- Mery hazamehetsz ha gondolod, az estéd kilesz fizetve mára bezárunk.

A nő megköszönte és elköszönt tőlünk.
Richard bezárta utána a bejáratot csak ketten maradtunk s én elgondolkodtam, hogy ez helyes-e? Miért vagyok még itt vele kettesben?
Amíg el volt én bementem a bárpult mögé és összekutyultam két vodka dzsúzt.
Odaült a pulthoz és végig nézett rajtam.

-Hmm, pincérnőnek sem lennél rossz.

Elé könyököltem a pulton úgy kérdeztem meg.

- Akkor miért kell még itt lennem?
A kolléganőmet már hazaengedted.

- Te túlórázol.

- Ja igen Sonja említette, hogy néha van ilyen.
De jobb dolgom is lett volna ma éjjel.

- Ennél jobb ?

-Igazad van, gyertyafényes áram szünet...Imádom.

-Ugye milyen romantikus? Na mit intéztem neked?

- Eljártad az esőtáncot?

Közben felállt és az asztalhoz vitte a két vodka dzsúzt.

-El én, reggeltől esőtáncolok.

Megtekerte csípőjét s rólam majdhogynem leolvadt a bugyi. Istenem de jól csinálja...
Telefonja rezegni kezdett de elnémította és az asztalra dobta, nem firtattam nem az én dolgom biztos nem olyan fontos.Vagy egy órát beszélgettünk mikor megszólalt a telefonom.
Sonja volt az és aggódott, tudni szerette volna merre vagyok nem -e akadtam el a város valamelyik pontján mint az alkalmazottak nagy része.
Mondtam neki, hogy itt vagyok Richardal és rajtunk kívül csak Mery volt bent de már elment mert nem lakik messze és áramszünet van a clubban.

Majd átadtam a telefont Richardnak mert Sonja már többször is hívta de ő nem vette fel senkinek mert a telefonja folyton rezgett s végül kikapcsolta.Tovább iszogattunk és beszélgetünk viszont megálltunk ennél a pohárnál  nem mint a multkor.

Érdekelte a munkám így beszéltem neki a ruhaszalonról a terveimről a főnöknőm ajánlatáról és, hogy igazából ezért is kezdtem el itt dolgozni.Figyelmesen halgatott, kérdezett ha kiváncsi volt valamire.
Meséltünk egymásnak a szülőkről, hogy milyen volt gyerekkorunk, a suliról, míg én divatot ő üzletet tanult.
Konkrétan nem kérdeztem rá mi is a munkája nem akartam mélyebben belemenni vagy csak nem akartam tudomást venni róla, lehet jobb is.
A csendet hangos dörömbölés törte meg valaki nagyon verte az ajtót.

-Miez?

-Várj,megnézem.

Richárd felment, hogy megnézze kiaz.
Addig én újabb gyertyák után kutatva a pult mögé mentem.

- Miért nem veszed fel a telefont? Már vagy ezerszer hívtalak, most meg kivagy kapcsolva.Végig rohantam a városon,már végig hívtam mindenkit.Miért nem hívtál vissza? Mit keresel itt egyedül?Aggódtam miattad.

-Ashley minek jöttél ide? Ha nem veszem fel az azért van mert nem akarok veled beszélni.

-Miaz, hogy nem akarsz velem beszélni Ricky?Miért nem akarsz velem beszélni? Ha hívlak vedd fel, azért van a telefon.Nemis érdekel mivan velem?

- Fejezd be! Senki sem kiváncsi a hisztidre ahogy rád sem!

- Egyedül vagy?

- Miközöd van hozzá?

Halottam ahogy egy idegesítő női hang hisztériázik és számonkéri őt.
Majd megindult lefelé.

- Miaz, hogy miközöm hozzá?A barátnőd vagyok!

- Te nem a barátnőm vagy hanem egy aranyásó liba aki csak költi a pénzemet.
Sehol nem lennél ha a szüleink nem erőltetnék ezt az egészet.

Emelte fel a hangját a nővel szemben s én nemtudtam miez az egész.
Maradjak vagy menjek az öltözőbe.

-Aha, én vévig rohanok szakadó esőben a városon amíg te a szeretőddel enyelegsz a drágalátos clubbodban, szép. (*tapsol*)
- Te vagy az új ribanca? - nézett rád összefont karokkal.

-Mit parancsol? - válaszoltam az elázott  hölgyikének.

- Jól hallod, én a barátnője vagyok!Szóval tipli van!

-Elnézést hölgyem de először is én itt dolgozom, másodszor talán köszönni kellett volna majd bemutatkozni és utána kérdezni,nem le ribancozni.Ráadásul nem emlékszem rá, hogy eggyütt őriztünk libákat szóval ne tegezzen ha megkérhetem nem adtam rá engedélyt.

- Ohhh elnézést kérek, akkor te biztosan az egyik tangában riszáló olcsó kurva vagy akinek ez élete csúcspontja, hogy itt vonaglik seggébe szorult tangával ebben a szivar füstös kuplerájban.

-Látom egy igazi értelmiségivel állok szemben.

Tekintetem lenézően végig futtatam rajta, szőke haja...haja? Póthaja vizesen tapadt gömböjded fejére úgy nézett ki mint egy elázott napraforgó, termete alacsony volt talán elérte a százhatvan centit.Alkata akár a feje, nemvolt kövér de hasonlított egy jól lakott galambra.Vagy csak a feje volt nagy, az rontott az összhatáson.
Egy ilyen kis segdugó ezzel a pasival?
Richard persze nem hagyta szó nélkül és karon ragadta a nőt.

- Hogy beszélsz te a hölgyel? Ő az egyik alkalmazottam!
Álítsd le magad Ashley vagy rábaszol, most pedig takarodj haza.Undorító vagy, nő létedre
úgy beszélsz mint egy kocsis.

-Alkalmazott? És mire alkalmazod? Hogy szétrakja a lábait?

Úrinőnek tartom magam de nem tűröm, hogy bárki is így beszéljen rólam, fogtam magam és úrinőhez méltóan rendeztem le a dolgot.
Kisétáltam a pult mögül és Richardhoz léptem, felpipiskedtem hozzá és csókot leheltem orcájára.

- Köszönöm, hogy velem töltötted az estét, jóléreztem magam.

Halkan súgtam fülébe de úgy, hogy ez a modortalan liba azért hallja és forrjon az idegtől.

-Megyek öltözni.

Elsétáltam magam után hagyva őket, élveztem a helyzetet.Most durcizzak,hogy barátnője van? Ugyaaan.
De nem tatott sokáig az elégedetségem mert utánam rohant és meglökött én pedig nekiestem az egyik asztalnak.
Richard megindult felém de a nő neki rontott és mellkasát ütötte vágva közben keserves arcot vágott, kiábrándító látvány volt és úgy nyávogott mint a nőstény macska párzás idején.
Többsem kellett, hogy fére tegyem női büszkeségem, megfordultam és gyors ütemben felé sétáltam.
Richard egy ideig tűrte majd lefogta a kezeit.

-Neked ez az ócska kurva kell helyettem?

Ekkor odaértem és belekapaszkodva a hajába  magamfelé fordítottam.

-Na ide figyelt te szélébe szabott picsa, ha mégegyszer le kurvázol eggyesével tépem le az összes szál póthajat arról az ostoba fejedről! Értve vagyok???

Elkezdett kapálózni és próbált eltolni magától.

- Eressz el, kinek képzeled magad? Ha egy hajam szála is meggörbül...én..én...

Richard közénk állt, én eltávolodtam a nő pedig ismét ütötte vágta s engem mindennek elhordott.
Én csak lenézően halovány mosolyal néztem ahogy próbálkozik.
Láttam, hogy Richard nagyon tűrtőzteti magát, gondolom a jelenlétem zavarta így úgy döntöttem othagyom őket.Nem az én dolgom.

- Nekem erre nincs időm.

Othagytam őket és a hátsó kijárat felé mentem megnézni milyen is a kinti helyzet de be volt zárva az ajtó így öltözőm felé vettem az irányt, telefonommal világítottam de hirtelen megálltam mikor halottam, hogy Richard torka szakadtából üvölt majd egy csattanás és...

- Nem bírom már ezt, te kezelésre szorulsz.
Nem bírom elviselni a folyamatos hiszti rohamokat a fenyegetőzéseidet, hogy öngyilkos leszel ha elhagylak.
Fordulj orvoshoz! Nem veszed észre, élősködsz rajtam,nem hagysz élni.
Ashley én nem szeretlek, sosem szerettelek.
Mit tegyek, hogy végre megércsd, hogy felfogd nem akarok veled lenni.
Nem akarlak elvenni, hiába erőlteti az apád vagy az én apám mert nem foglak elvenni!

Hangja nyugodt volt és kimért, őszintén hatott.

-De terhes vagyok.

-Dehogy vagy terhes, te minden veszekedés után terhes vagy.

-De igenis az vagyok, a gyerekedet várom Ricky.

-És hányadik hónapban vagy bogaram?

- A negyedik hétben...

-Hmmm, hogy is van ez Ashley? valami gond lehet a matekkal, tudtommal három hónapja hozzád sem értem, megszált a szentlélek vagy mi?

Az ajtó nyitódását lehetett hallani valaki lefelé tartott a lépcsőn.

- Dan.Jó, hogy itt vagy.Hazavihetnéd Ashleyt.

-Helló Ricky, hát ti? Mit csináltok itt?

-Csá haver, piknikezünk nem látod?

-Vagy úgy, velem miért nem piknimezik egyik nőm sem?- Gyujtott rá cigarettájára és lebiggyeztette ajkait, nem szép dolog leselkedni tudom.

-Épp ezért mert többen vannak és csak az ágyik jutsz el velük.

- Ez nem igaz nem mindig jutunk el az ágyig, emlékszel mikor az irodádban húztam meg  azt a kis vöröst? Ő sem akart piknimezni.

Ezek most komolyan erről beszélgetnek?
Én igazán nem akartam hallgatozni de mondjuk inkább úgy, hogy nyitva maradt az öltözőm ajtaja s én a kanapén helyet foglalva halgattam az esti matinét.

-Akkor vidd Ashleyt ő szivesen piknikezik veled itt már nincs rá szükség...

-Na gyere Ashley...kurva lassu a forgalom induljunk...utána visszajöjjek főnök?

-Nem kell nem tudom meddig maradok...

A szőke liba persze eddig bírta pofázás nélkül ujra megmutatta,hogy ahányszor ki nyitja a száját azon mindig valami ostobaság jön ki...

-Hogyne maradna,még biztos nem végzett a kis ribancal...

Dan kérdően nézett Richardra kaján mosolyal a szája szélén...

- Ne akarj feldühíteni Ashley ...Vidd haza!

A férfi karon ragadta a nőt és kivezette a clubból.Kicsit leselkedtem na...

-Hát itt vagy.

Néztem fel az ajtófélfának támaszkodó férfira...

-Itt.

-Figyelj sajnálom, hogy ezt látnod, hallanod kellett az a liba nemtud viselkedni.

- Talán énis így viselkedtem volna ha a pasim nem veszi fel a telefont és egy másik csajjal találom félhomájban annyi külömbséggel, hogy én szétvertem volna a pasim fejét a bárpult szélében.

Elnevette magát és leült mellém a kanapéra egyik kezét a combomra tette és lassan cirógatni kezdte én rátettem kezemet az övére ezzel megakadájozva tettét, kezünk a combomon pihent.

- Naaa azt hittem a puszinál folytatjuk.

- Azt csak a barátnőd miatt kaptad.

- Ashleyyyyy - elkezdte a nevét kiabálni.

- Gyere visszaaaa.

Persze Dan és a hisztérika már vagy tíz perce elindultak ez a majom meg itt produkálja magát mellettem.

- Ha felhívom, hogy jöjjön vissza akkor megcsokolsz?

Hajolt közelebb hozzám, éreztem mentolos lehelletét ajkai nem messze áltak meg az enyémtől.

- Nem, de mekkora majom vagy már. - mondtam szemei közé pimasz mosolyal.

- Gyere el velem a hétvégén, kérlek.

- Nem lehet.

- Mindent lehet, csak nem akarsz.

- A főnököm vagy és barátnőd van.

- Jó, akkor kivagy rúgva.

Kérdően néztem rá nem hittem a fülemnek, majd feláltam és indulni készültem de ő megragadta a derekam és visszahúzott majdnem az ölében landoltam, kissé elhúzódtam tőle.

- Te mindig elrohansz ha valami nem tetszik?

- Most rúgtál ki!

- Nem gondoltam komolyan.

- Nem gondoltad komolyan? - hirtelen felindulásból vállon ütöttem.

- Csak,hogy tudd ez munkahelyi erőszak, először lefejelsz utána meg akarsz verni és még szexuálisan is zaklattál.
Nemtudom, nemtudom.Le akartál már vetkőztetni kétszer is.

- Aha, igen...beszélgethetünk a szexuális zaklatásról  miközben a kezed már megint a combomon jár. - csaptam oda kezére a szemtelemjének s ő nevetésben tört ki de már énsem bírtam tovább a szituáció, az apró kis gesztusaink egymás felé, élveztem.
Élveztem ahogy csipkelődtünk egész este egymással.
Semmi jele annak a férfinak akiről Rose mesélt, vagyis nem láttam eddig azt az oldalát.
Nyilván nem került szóba közöttünk ez a téma de hülye sem vagyok és az előző estémen láttam eleget, hogy tudjam ez a clubb valóban alvilági célokat szolgál, de ez nem az én dolgom.
Igaz azt ígértem Rosenak, hogy távol tartom magam tőle és nem keveredek semmibe, most meg itvagyok a főnökömmel akinek barátnője van és olyan közel ülünk egymáshoz, hogy szinte egymás levegőjét szívjuk el.
A ma este jól összehozott minket, órákat beszélgettünk, ismerkedtünk és ez így ment hajnalig.Nevetgélés, csipkelődés, sztorizgatás, szexuális zaklazás mert valahogy nem jegyezte meg, hogy a combom nem arra van, hogy a kezét pihentesse rajta.
Ugy hajnali négy és öt között felajánlotta, hogy hazavisz, betuszkoltuk a rózsákat a kocsijába.Igazán jól vezet, biztonságban éreztem magam mellette.Majd mikor a háztömb  elé értünk segített felvinni a rózsarengeteget.

- Ugye nem vár bent egy dühös férj?

- Nem csak Andy de ő ilyenkor már alszik.

- Ő ki?

- Az axolotlm.

- Micsodád? - vonta fel a szemöldökét.

- A kis cuki pajrásom.

- Ohh a cuki " pajtásod " értem.

- Ne gondolj olyanra ami miatt elkönyvelhetlek perverz disznónak.

- Azt hittem ezt már tisztáztuk, azvagyok. - kacsintott majd elbucsuztunk egymástól.

- Gondold meg azt a hétvégét, még van egy heted bepakolni.

- Köszönöm az estét és hogy hazahoztál, talán átgondolom.Jóejt főnök úr.

- Jóejt Miss Malone. - s így ért véget ez a nem mindennapi éjjszaka.















🖤Haliii,mint igértem itt vagyok és gyakrabban lesznek részek.Hoztam egy több mint háromezerkétszáz  szavas részt nektek.Egyre jobban indul be a kis történeten ennek nagyon örülök és köszönöm nektek akik olvassátok.
                                                Millió csók STORM🖤

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro