Katie az ölemben feküdt s egy kósza hajtincsemmel játszott.Ma velem tölti a délutánt és Pocahontast nézünk amit nagyon élvez,főleg mikor olyan részhez érünk mikor énekelnek s nekem kötelezően énekelnem kell a dalokat a kislány örömére.
Már sütöttünk csokidarabos muffint és voltunk egy nagyot sétálni is.
Olyan kis édes,hetente egy napot velem tölt és az anyukája azt is megengedte,hogy péntek délutánonként érte menjek az oviba és velem maradjon estig amikor is találkozunk egy megadott helyen.
Nem jön el hozzám,gondolom Patrick miatt.
Kedves nő de hiába vagyok vele közvetlen,nem nyitott a barátkozásra s ennek nem értem az okát.

A kislány pár hete közölte,hogy ő majd vigyáz rám míg Riky bácsi be van zárva.
Tudja ő nagyon jól,hogy mi folyik itt s,hogy az apja mivel foglalkozik hiába is próbállja az anyja titkolni előtte.

-Így ni..mostmár nem felejted el ugye?-mondta s mosolya fültől fülig ért.

-Nem,nem..semmiképp sem.- válaszoltam mikor bekeretezte a születésnapját a naptárban és piros szivecskékkel borította a lapot.

Telefonom rezgéssel jelezte Dan üzenetét,csak a szokásos..este nyolc körül legyek a clubban.

Katie édesen nézett rám és kis kezével enyémet szorította.

-Anya nem akarja,hogy apa ott legyen a bulimon.Ez az első igazi bulim,azt akarom,hogy apa ott legyen.
Most mond meg Jázminom...most mond meg,hat éves leszek már.-csóválta meg a fejét s úgy csinált mint egy igazi felnőtt,kicsinál ez a kis csaj...Imádom.

Legugoltam hozzá.

-Ha ennyire szeretnéd majd én elintézem,hogy apukád ott lehessen az első,igazi,nagylányos bulidon.

Gyönyörű,szúrós kék szemei felragyogtak,különleges volt akárcsak az apjáé.-Komolyan?-kérdezte bizakodva.

-Komolyan!

Pár méterre tőlünk megállt egy autó és kiszállt belőle a kislány anyukája.
Patrick exe egy kimondottan szép nő volt,mondom ezt én aki mindig is kritikus női szemekkel szemléltem a többi nőt.
Hátközépig érő festett,bordó haja és mogyoró barna szemei kiemelték szép arcát amit a kislánya is örökölt tőle.Dekoratív,csinos nő volt és akár milyen jóban vagyok Pat jelenlegi barátnőjével akkor is be kell vallanom,hogy Naomi mert így hívják,sokkal de sokkal jobban passzolna egy olyan férfihoz mint Patrick.

-Sziasztok lányok.-a kislány anyukája nyakába ugrott.

-Szia.-köszöntem vissza.

-Anyuciiiii,megnéztük a Pocahontast és sütöttünk mufliiiit.- édeském így hívta a muffint s már én is eltanultam tőle, istenem imádnám ha ilyen kislányom lehetne, kalandoztam el kissé. - Jácciztam Andyvel, adtam neki kukacskát és mosolygott..és...és ettünk meleg szendvicset, volt rajta sajt meg sonka meg gomba meg sajt és még több gomba és még extra sajt is meg valami finom szósz.

Katienek be nem állt a szája csak csacsogott körbe és körbe.

-Ohh,hát nagyon örülök,hogy ilyen jó napotok volt.Köszönöm Reederica,hogy vigyáztál rá. -  belepuszilt a lány hajába.

-Ugyan..én köszönöm,hogy velem lehetett.-nem haboztam. - Beszélhetnénk kicsit?

-Hogy ne,szivem búcsúzz el Reedericától és ülj be a kocsiba.

A kislány nyakamba ugrott és megpuszilgatott.-Ma is csodálatos vagy.-elsomolyodtam mikor ezt mondta s válaszoltam.-Ma is csodálatos vagy.-ez volt a mi kis köszönésünk.-Vááárj, adok a szemedre puszit, hogy jól aludj. - esküszöm, hogy elolvadok ettől a kis pitypirittytől.

Elrohant és bevágta maga után a kocsi ajtaját.

- Imádom, egyszerűen imadom.

- Ahogy ő is téged.
Örülök,hogy rajtad keresztül találkozni tud az apjával.Annó sokat kellett szervezkednem a találkozók miatt úgy, hogy mi ketten még véletlenül se találkozzunk.

-Naomi, a lányod imádja az apját és szeretné ha ott lehetne a szü.... - besem tudtam fejezni.

-Ne folytasd!Nem!-vágta rá.

-Miért?De..

-Sok időmbe telt,hogy elfelejtsem ezt az egészet, nem és kész. - láttam kimért, hűvös tekintetén a dühöt ami Patrick felé irányult.

- Én megígértem Katienek, hogy az apja ott lesz a szülinapján... - és most sem hagyta, hogy befejezzem.

- Reederica, szeretnéd még látni Katiet?- a pofám leszakadt erre a mondatra.

- Te most fenyegetsz engem? - kérdeztem egyből vissza.

- Az én lányom! - vágta rá.

- Mond el, hogy megértsem, próbálok nyitni feléd de nem hagyod.

- Hidd el,van rá okom.

Nem akarok beleavatkozni más dolgába, de Naomi egyértelműen már csak Patrick puszta említésére is hevesebben reagált a kelleténél.

- Rendben, a te dolgod.De nem kell magadban tartanod, én nyitott vagyok arra, hogy nyissak feléd.Szia.-elindultam volna,de utánnam szólt.

- Nem veled van bajom Reederica, de ez komolyabb mint gondolnád, nemtudom te, hogy bírod.

- Hogy bírom? Mármint mit?-kérdeztem.

Közelebb lépett, hogy biztosra menjen csak mi ketten halljuk.

- Ezt a pusztítást, a folytonos öldöklést...én nemtudtam feldolgozni ezt az egész életvitelt amit a lányom apja normálisnak tart.

- Mind mások vagyunk, egy rossz szavam nem lehet rájuk.Richard jó hozzám, nemtudom te mit élhettél átt, vagy mi az ami neked belefér.
Én nem szeretem ha langyos a leves, gondolom érted mire célzok.

- Örülj neki, de ne vedd kézpénznek a jóságát.
Hallom, hogy jó hatással vagy rá.
S szinte már hihetetlen, előtted minden más volt.Ők nem jó emberek.Nagyon sok embert bántottak, sőtt...rengeteg nőt.Érted?

-Tudod hány sztorit hallottam?
Hányan jöttek azzal, hogy Richard így bánt velük, Richard úgy bánt velük.
Bízom annyira magamban, hogy tudjam velem más lesz minden.

- Ne ércsd félre, nem akarok ellene beszélni, hozzám Riky sosem volt rossz de láttam miként alázta meg a körülötte sertepertélő lányokat s van ezer meg egy sztori amit nem hallottál.

-De nem is érdekel.

- Rederica én nem akarom, hogy azt hidd rossz szándékkal beszélek így, neked szerencséd van.
Te érsz annyit, hogy érted megváltozzon a szeretett férfi...- hatalmasat sóhajtott s láttam az arcán, hogy zavarban van.

-Naomi...- és én most értettem meg.

-Mennem kell,szép estét Reederica.

-Szépe estét...- és már ott sem volt.

Bassza meg,ez a nő még mindíg szereti Patricket.Le esett állal száltam be a volán mögé s ekkor megszólalt telefonom amit egyből rákapcsoltam a kocsira s így simán tudtam dumcsizni vezetés közben.

-Szerelmeseeeeem.- kiáltottam el magam jókedvűen.

-Istenőm.

-Hát szia.

-Hat szia te kis csoda.

Elmeséltem neki,hogy mivolt ma Naomival...na jó én egy hatalmas pletyis nőszemély vagyok s Richard imádja ha pletyizek neki mert ő is nagy pletykás de mindegy.

- Hát, hogy ne szeretné...hatalmas szerelem volt.
Ha Naomi kiejtené a száján az újrakezdést Pat ugrana az első szavára.Hiába van ott Jenny, Patricknek mindig is Naomi lesz élete szerelme.

- Rendes nőnek tűnik, leszámítvan, hogy rossz embernek hisz titeket, viszont csoda szép ezt megkell hagyni.Imádnék a barátnője lenni.

-Reederica, azért ne feledjük,hogy én csak is életem egyetlen múzsájával szemben vagyok ilyen glóriát viselő kisangyal.A többi nem érdekel, senki sem érdekel...

- Tudom cukim, tudom.Úgy hiányzol.

-Te is hiányzol nekem, netudd mit élek átt, folyton veled álmodok és netud...fuuu micsoda álmok azok...hmm...mivan rajtad?

-Richaaard...- kuncogtam, tudtam mi jár a fejében.- ....vezetek.

-Ahh..küldj valami képet gyorsan,valami csinit...tudoood.

Imádtam azt a perverz, pimasz mindenét.

- Ami azt illeti, délelőtt volt az esküvői ruha fotózás és a ruhához fehérnemű is dukál...tudoood.

- Ha azt merészeled mondani, hogy fehérneműben fotóztak és mindenki látni fogja a képeket akkor nagyon nevárd, hogy hazamenjek mert megritkítom a hajadat.

- Csak, hogy tudja Mr.Williams több mint nyolc hónapja vagyok a barátnője és tisztában vagyok vele, hogy maga átvált szociopatára ha ilyenről van szó, hahóóó karácsonyi szexi kép.

- Asszony!Ne feleselj mert ennek komoly elfenekelés lesz a vége.
Mire hazajutok annyi lesz a számládon, hogy pipacs pirosra verem majd a feneked.

- Nyusziii, hát nem vagyok csacsi.
A főnökasszony kap termék mintát, vagyis othon csücsülnek már azok a csodás darabok amik ha jó leszel fel is kerülnek rám s akkor kapsz pár exkluzív fotót.

- Akkor menj haza főnökasszony és vedd fel a formás kis mindenségedre azokat a szexi akármiket és lőjj nekem pár exkluzív képet amit megmutatsz ha beszöksz hozzám.

- Ma ki...- be sem tudtam fejezni..

-Korner és Flinch..-mondta bosszanlodva.

- Ahh,veszett ügy. - válaszoltam mert ők be nem engednek.

Már velentin nap óta nem tudok be szökni hozzá, mindig olyan őr szolgál esténként akinél esélytelen pár perc romantika...

Lassú volt a forgalom így mire hazaértem már le is kellett tennie.

Pihepuha köntösömbe bújtam zuhanyzást követően majd nekiláttam készülődni az estéhez...vagyis nekiálltam volna de hirtelen fordult a kocka.

-Reeeeeeed.- hallottam meg Xavier hangják a nappaliból, szorosabbra húztam magamon a köntöst,majd lementem megnézni mit óbégat ez a dilis a nappaliban.

Mégcsak a lépcsők felénél jártam mikor megláttam őket s már tudtam,hogy MI MA Nem megyünk le a cluba!
Mind a négyen ott állnak s a szokásos macsó külső helyett tetőtől talpig feketébe burkozóztak.

- Elő ne vedd a kisestélyit, meló van. - mondta Xavi arcán elterülő, nagy vigyorral.

-Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian.

-Meglepiii...- mondta Franky kissé kótyagosan.

Kényelmes fekete nadrágot húztam és a vele megegyező színű felsőt majd kabátot,vastag talpú kényelmes bakancsot amibrn nagyon menőnek éreztem magam,tiszta maffia.

Egy órába sem telt bele mire a száz kilométerrel odébb található birtokra értünk,útközben elmagyarázták,hogy van valaki a csomagtartóban.

-Én most segíteni fogok eltűntetni egy hullát?

-Köszönd Frankynek.-mondta mosolyogva Dan.

-Most akkor azért vagyok itt mert maffiáskodok?-furán hangzott de hát na,nekem még nemvolt ilyen komoly ügyben részem.
Mosolygok a partikon,bájosan cseverészek az üzleti vacsorákon és baklavát csomagoltatok grátiszként mikor velük megyek a török étterembe védelmi pénzt behajtani.

Már magában ez is nagy dolog hiszen pár éve divat tervezőként végeztem a főiskolán s messze áll tőlem ez az egész öldöklősdi,senki sem mondta,hogy ilyen szerepet szán nekem az élet,bár megkell hagyni fenyegetésben jó vagyok,gondolok itt csak a kócosra akit úgy beszarattunk utoljára drága anyósommal karöltve,hogy azóta nem is láttuk,talán feldarabolta még az este folyamán?Nemtudom,de nem hinném,hogy megviselne ha így lenne.

- Maffiáskodsz édeske,maffiáskodsz.-mondta Dan s a vigyorát mintha odaragasztották volna sármos arcára.

Kokó nagy örömmel fogadott.
Megdögönyöztem kicsit aminek nagyon örült és örömét ugrálással fejezte ki ez a hatalmas szőrpamacs,futkosott körülöttem és boldogan csóválta farkát.

-Édes,cukorkám..te legszebbik,te legjobbik,te csodás kis pihécske.

Imádom ezt a kis cukorborsót,még pár percig simogattam,szeretgettem majd elindultam hátra.Munka van!

-Az érdekelne,hogy ki van a csomagtartóban és miért?

-Egy picsa aki beszólt neked.- monda Patrick.

-Nekem?- kérdeztem vissza.

-Franky kérlek meséld el Reednek mi történt.

Tudni kell,hogy Frankynek bőven volt már a kalap alatt s ezt le sem tagadhatta hiszen most is üveggel a kezében támaszkodott a kocsinak.

-Az a picsa Loise.

Tágranyílt szemekkel figyeltem.- Mi a szar Franky?A csöcsös Loiset?Miért?...

-Reed..-Franky elém lépett és kezeit vállamra tette.-...téged senki sem bánthat...érted Reed?Téged senki...-közben elkezdett csuklani...-Senkiiiii.-kiabálta.-Neeem...nem mondhat le senki,nem nem...senki sem.
Ezért fejbe vertem egy Abszintos üveggel.

-Franky...

-Nem,nem!Neee mondj semmit..
Melyik részét nem érti az a szép kis fejed?Senki.
Őt is megverem!-mutatott Danre aki csak vigyorogva magára mutatott.-Ha rosszat mond rád én bizony megverem.Megám!- na jó,Franky picsa részeg az már biztos.

-Na jólvan kisgyerek,téged elrakunk aludni.-Xavier úgy döntött bevezeti és ágyba dugja elázott barátunkat.

-Neeem,én kiszedem azokat az inplantátumolat.-ellenkezett.

-De bizony,mára neked elég volt.-mondta Xavi.

-Reederica te is jösz?Léciii gyere,csinálj nekem kakaót.Kakaót akarok inni.-könyörgött majd megindult a bejárat felé s mikor megbotlott Kokó egyik játékában majdnem hasra esett.

-Jólvagyok...ne féljetek!-kiabálta vissza.

És így történt,hogy míg én kakaót főztem Xavier elrakta Frankyt aludni Patrick és Dan pedig előkészültek Loise eltüntetéséhez.

Felraktam a tejet forni amit mézzel édesítettem, közben azon agyaltam vajon hol lehet a kakaó por.

Egyszer csak megéreztem,hogy valaki megfogja a karom,felé fordultam s Franky a nyakamba borult.

-Én vigyázok rád,úgy vigyázok rád mint a fehér Airmaxemre esős időben.Esküszöm.
Megígértem Rikynek,a szavamat adtam.

Természetesen vissza öleltem ezt a nagyra nőt hülyegyereket.Kissé nehéz volt ahogy elhagyta magát,de hát mire valók a barátok ha nem arra,hogy részeg éjszakán támogassanak?

-Tudom Franky,tudom.

-Tudod azt is, hogy...-kezdett volna bele abba a témába amit józanul sosem feszeget.Franky nemtudta,hogy tudom miként érez irántam.
S megmondom őszintén, hogy nekem megterhelő volt a tudat, hogy érez valamit.
Ők négyen már hozzám tartoznak, a családomként tekintek rájuk, nem tudtam miként kellene kezelnem ezt a helyzetet.
Barátok vagyunk és fontos nekem, ugyanúgy bármit megtennék ha róluk van szó.

-Tudom.-válaszoltam röviden.

-Tényleg?- kérdezte.-De én...én tényleg nem akarok semmi rosszat Reed, esküszöm.Csak én ilyen romantikus alkat vagyok tudod.

-Tudom...

-Ez baj?Mármint baj,hogy én egy kicsit asszem szeretlek?-nézett rám s közben próbállt koncentrálni szavaira.

Elmosolyodtam,olyan aranyos volt ahogy részegen szerelmet vall, de közben fájt is csak a puszta gondolata annak, hogy ez az érzés megváltoztat majd valamit, a barátságunkat.
Mi így voltunk jól ahogy voltunk, nem hiányzott az, hogy valami felborítsa ezt az imádott harmóniát.
Franky ártatlan volt, nem vezérelte rossz szándék s eszébe sem jutott tenni ezért az egyoldalú, viszonzatlan érzésért.Tisztelt engem és tisztelte Richardot is.

- Franky..- engedtem ölelésünkön és megfogtam két vállát...- nem baj, barátok vagyunk és túl leszünk rajta.Mond, hogy segítsek és esküszöm megteszem, nemtudom, hogy segíthetnék elfelejteni...-na itt megálltam kicsit és megvakartam fejem búbját...-....engem?

-Hú de szarul hangzik.- mondta Xavier.

-Hát szarul.- vigyorgott az ajtóban Patrick.

- Járj el fekete hajú kurvákhoz!- monta Xavier a konyhába lépve és megvonogatta szemöldökét.

-Jaj a bolond, miket beszél... -nevettem el magam.

-Ilyen Reed hasonmásokra gondolsz?-kérdezte Dan.

-Gyere össze az anyjával,úgy hallottam szingli.-mondta Patrick.-Én is rámozdulnék de hát ott van Jenny...kár, hogy nem volt szingli fél évvel ezelőtt.

-Na jó!Álj..álj álj!Nem!Anyámat tessék békén hagyni! -szólaltam rájuk.

-Nem akarok az apja lenni hééé- mondta Franky.

-Köszönöm.

- De most komolyan beszerelmesedtél?-kérdezte Dan.- hmm, egy kicsit én is szerelmes vagyok belé. - rám mutatott és kacsintott.

- Ez kész..te hülye vagy.-nevettem.

-De most komolyan ha nem tértem volna átt a faszikra nekem is bejönnél vágod kislány, hogy a város legnagyobb szarháziját bolondítottad magadba?Ha őt magadba tudtat a puszta jelenléteddel akkor a többieknek esélyük nincs kimaradni.- odajött és átvetette karját a vállamon.

-A főnökünkre gondolsz?- mosolyogtam rá.

-Pontosan, arra a szarházira aki nélkül most kurvára nemtudom, hogy fogja Pat feldarabolni ezt a picsát mert egy combcsontot kurva nehéz ketté vágni.-kaptam a választ.

-Mi most komolyan felfogunk darabolni egy nőt?

-Mi egy ócska kis kurvát fogunk feldarabolni, már elnézést.-mondta Patrick.

-Főnök asszony te vagy a darálónál.Dan, te pedig jösz darabolni.

-Bazd meg, Pat..én úriember vagyok.-válaszolta Dan.

-Faszt vagy te uriember!
Több embert tettél el láb alól mint akármelyikünk.- hallgattam meglepve.

-Én most bűnrészes leszek gyilkosságban?-kérdeztem.

-Nem Reed,te maga vagy a bűn!-Xavier nagy vigyorral fejtette ki véleményét.

-Én is akarok menni!-szólt közbe Franky.

-Te menj kijózanodni!-parancsolt rá Pat.

-Ahh,nebassz már...kifog helyettem csontozni?

-És ha szereznénk egy hordó savat amiben feloldjuk?- a meglepett tekintetek egyenesen rámszegeződtek.

-Aztakurva...hívom Chuckot.-mondta Dan.

-Okos vagy Miss.Barátnő,okos kis fejed van.-simogatta meg Xavier a kobakom.
-Miből lesz a cserebogár.

Hmm,okos vagyok.Most komolyan ötletet adtam egy hulla eltüntetéséhez?

Dan intézte a "savas embert" jézusom, miez már?El sem hiszem, hogy ez megtörténik velem.
Franky leheveredett a kanapéra józanodni miután benyomta a kakaóját.Már értem miért hívják a srácok kisgyereknek.
Patrick a barátnőjével tolt egy videó hívást, Xavi pedig csajokat bolondított telefonjával a kezében.Mi Dannel azon agyaltunk, hogy drága Will barátunk az én imádott Williamam mit is kapjon a közelgő születénapjára s arra jutottunk,hogy egy nagyszabású meglepetés buli az alap amit megérdemel ez a drága ember.

Egy óra múlva begördült az udvarra egy tartály kocsi.Egyszerű, feloldjuk savban.Nincs holtest,nincs gyilkosság.
Vagyis ekkor még azt hittük, hogy egyszerű dolgunk lesz.
Fasza...bűnrészes vagyok egy holtest eltűntetésében, a palim pedig vizsgálrati fogságban, hát nen szép az élet?
Mit megnem tesz az új Reed.Új lettem?
Más lettem?Vajon mikor változtam meg ennyire?Mikor váltam én is gengszterré?
Talán azon a napon mikor beléptem a klub ajtaján, már az első este megváltozott valami és ez nem más mint az életem.
Ha belegondolok, hogy egy évvel ezelőtt milyen volt az életem nem látok mást mint tűsarkúkat és fincsi koktélokat, begubózós csajos estéket.
Richard nélküli estéket, nem akarok Richard nélküli estéket.

Emlékszem ahogy rám nézett, mindenre emlékszem.
Élénken él emlékeimben az az éjszaka, szemei elvarázsoltak első pillantásra.
Nagyon hianyzik, de nem mutatom ki mások előtt, inkább csak magamat sanyargatom.
Enni még mindig csak akkor eszek ha nagyon muszáj, aludni még mindíg a kanapén alszom.
Nem akarok nélküle abban a hatalmas ágyban egydül, magányosan, arra gondolva, hogy miattam van ott ahol van.

Kokó ott sertepertélt a kocsi körül mikor kiléptünk a házból.
Kinyitottam a csomagtartót és....mi a szar?

-Bassza meg,ez él...-mondtam.

A nő ott nyöszörgött s felém emelte tekintetét.

-Reed,te vagy az?...miért vagyok itt?-mondta akadozva.

-De szarul nézel ki Loise.- válaszoltam.

-Én nem akartam, nem akartam esküszöm, sokat ittam és hülyeségeket beszéltem.- megpróbállt felülni de Dan leintette.

-Hagyd, ne bonyolícsd.- a férfi elővette fegyverét és a nőre fogta én pedig álltam s ha lehet ilyet mondani még a szar is belém fagyott.

Bonyolult volt nekem ez az egész.
Itt mindenki azt csinál amit akar s többnyire büntetlenül megússza, gondoltam itt Richardra.

-Álljunk meg egy pillanatra.
Mi vezetett idáig?Mit mondtál Fenkynek amiért idekerültél?-kérdeztem.

Dadogott de nemtudott válaszolni a kérdésemre.

Xavier odalépett hozzá s tettetett együtérzéssel a lány hajába vezette kezét és csitította reménytelen nyavajgását.-Naa, nem kell sírni..Loise, így randa lesz a fejed.
Had emlékezzünk rád úgy mint egy gátlástalan szexjátékra.-csak nem hagyta abba,felült és fejét Xaviernek döntötte aki felnézett ránk és nevetett...mi a szart csinálok én itt?

Ezek gúnyt űznek az életéből.

Reederica őrlődött, nemtudta eldönteni még , hogy mi a helyes és mi nem, mit tehet meg és mit nem.
Egy lábbal már benne volt a maffiában de csizmájának tűsarka még mindíg az elegáns, úrinő útját járta.
De arra gondolt jelen pillanatban is ha szerelme Ő érte s csakis érte jófiú tud lenni akkor ő is lehet rossz kislány egy kicsit a férfiért akit szeret.
Elvégre erre kérte nem? Hogy vegye kicsit fel az ő szerepét.

Közelebb léptem és legugoltam elé, hogy szemeibe nézhessek.- Nézz rám!- parancsoltam mire szemeit rám emelte.-Miért akadt ki ennyire Franky?Mit mondtál neki?- nem válaszolt.

-Loise, igy nemtudok rajtad segíteni.

-Na, mond már.Kiváncsiak vagyunk mi is.-mondta Xavier.

- Mi a szarért nem lőhetem le?He?Az egyikőtök játsza a pszichopatát aki ki akar csikarni egy kis stockholm szindrómát a másik meg a kibeszélő show háziasszonyának hiszi magát.- mondta Dan szemeit forgatva.

-Daniel, kérlek.Hallani akarom!

-Majd Franky elmondja.

-Tőle akarom, ezen múlik a sorsa.- mikor lettem én ekkora sors döntő azt nemtudom.

A lány elkerekedett szemekkel nézett rám bennem pedig egyre feljebb ment a pumpa és éreztem, hogy nem sok kell hozzá, hogy elboruljon az agyam.-Ha nem mondod el mi a szart mondtál Frankynek amiért így kiakadt akkor ne számíts semmi jóra, csak egy szavamba kerül és Dan szétlövi a fejedet...gyere állj fel.

Felsegítettem s megpróbállt lábra állni.

- Ha elmondod hívok neked orvost és itt maradhatsz míg felépülsz.

-Mi a szar?Ez még él?- hallottuk meg Franky hangját a verandáról a srácok pedig csatlakoztak hozzá és felvilágosították az eddig történtekről.

Ketten maradtunk és nekem most ez volt a lényeg.-Hallgatlak.

-Tudod ugye, hogy lefekszem velük?
Ezt nem én akartam így, nem mindenkinek jut olyan élet mint neked.-csak néztem és vártam,hogy végre kinyögje.
- Anno mikor még nem dolgoztál a klubban Dan kivételével mind a négyükkel..érted.

Csing,csing,csiiiing...szólt a vészjelző a fejemben.
Jaj Reed, elfog borulni az agyad.
Sosem érdekelt Richard múltja, felőlem végig mehetett az egész városon az sem érdekel, nem élhetünk a múltban.Megkell hagyni habzsolta az életet méghozzá hatalmas nagy kanállal, de most jobb lenne egy tapasztalatlan bájgúnár alatt feküdni? Hát nem, volt benne részem és köszönöm nem kérem!

-Mármint?- tudtam én de hallani akartam.

-Igen Reed, megdugtak.
Franky,Xavier,Patrick és Riky is.

Riky?Az én Richardom?Ezzel a szaladékkal?

- Én csak azt mondtam Frankynek, hogy ha Riky kijön feleleveníthetnénk így öten a régi szép idők emlékét.

És BUMMM!...az agy borult én pedig megfogdam az egyik öntöző kannát ami a kert díszeként szoltált s kövirózsákkal volt tele ültetve.

-Régi szép idők mi?- lendítettem a kezem és fejbe vertem a kannával.
-Basszon meg a halál te kurva!-újra lendült a kezem majd újra s tovább már nem is számoltam.- Régi szép idők hát hogyne...
Ellenkezni már nem tudott, talán már nem is mozgott.

-Azt is mondta, hogy egy rohadt kurva vagy és te tehetsz róla amiért Riky már nem dugja.- kiáltott Franky s hangját vitte a késő téli szél.

A veranda felé indultam, fejem zúgott s csak mentem de nem is észleltem magam körül a dolgolat két gondolat váltotta egymást a fejemben újra meg újra.

Az, hogy a jelenlegi állás szerint Loise halott aminek zavarnia kellett volna hiszen épp most léptem átt egy határt és egyértelműen kimondhatjuk, hogy megöltem valakit.
A másik pedig az volt aminek jelentése egyértelművé tette az iménti tettemet és az indulatot ami vezérelt s az nem más mint, hogy ÉN VAGYOK A KIBASZOTT FŐNÖK!

Patrick kezébe nyomtam a kannát és csak ennyit mondtam.-Szerintem Naomi még mindíg szeret, hozok Domestost.

A konyhában elkeztem véres kezemet lemosni mintha misem történt volna, majd nekiálltam megkeresni az említett tisztítószert.

-Kokó neee.-szóltam a kutyára mert Loise fejét nyalogatta ami vérbefagyva hevert a földön.

-Reed,várj..-mondta Patrick.-Mivolt ez az előbbi?

-Nemtudom, csak úgy jött..bumm..elborult az agyam.-mutattam fejemre s közben körbelocsoltam az öntözőkannát.Ezeknek a virágoknak annyi, úsznak a Domestosban.

-Nem az, hanem ez a Naomis dolog.- tért egyből a lényegre.

-Jaa, hogy az.Hát,szerintem szeret.

-De...

-Patrick...nincs de...megöltem egy nőt...látod..-mutazzam Loise tetemére.
-Most nincs de, most az van,hogy eltüntetem az újlenyomatomat erről a kurva virágos kannáról majd megkérlek titeket,hogy segítsetek eltakarítani ezt az inplantátumos picsát.
Most ez van,érted?Majd ha végeztünk kurvára benyomok egy adag kakaós csigát,tudod miért?
Mert én most ka-ka-ós-csi-gát-a-ka-rok-enni!

Patrick elém állt majd vállamra tette a kezét s így szólt. -Te kis psziho, azért máskor csak kérj egy pisztolyt...kis öntözőkannás.

-Kicsi..vágod, hogy te lettél az öntözőlannás gyilkos?-mondta Xavi.

A srácok nevetésben törtek ki és engem is magukkal rántottak,Patrick mellkasának dőltem aki magához ölelt.

-Ez nem is cuki.-motyogtam.

-Ugyan, jobb mint ami rám ragadt..-mondta Dan.

-Mi az a gyilkos név?-kérdeztem kiváncsian.

A srácok elmagyarázták Loise eltalarítása közben, hogy mindanyiuknak van egy "gyilkos neve" amit a leg bizarabb gyilkolása után kapott.

A tartálykocsis fickó az autónak támaszkodva cigarettázott mint aki nem lát s nem hall, jól megvan ezért fizetve, hogy ez igy is maradjon.
A savnak hála Loise eltűnik örökre s nekünk már nincs is más dolgunk.
Vannak emberek arra, hogy Loise eltűnése úgy hasson mintha az a világ leg természetesebb dolga lenne s ne tűnjön fel senkinek a hiánya.

-Ennyi,mintha sosem lett volna.-mondta Dan.

A forró zuhany alatt nekitámaszkodtam a hideg csempének s megpróbálltam relaxálni kicsit.Elvesztem a gőzfelhőben s lehunyt szemmel tűrtem ahogy végig folyik arcomon s el lazít.
Égetnie kellene de nem éget,ahogy a gondolat sem,hogy megöltem valakit..nem érzek semmit,nem fáj,nem mar,nem érzek bűntudatot.
Bár ha jobban belegondolok Richard nagyapja is cserbenhagyásos történet volt s akkor sem éreztem semmit pedig tudtam,hogy a mi hibánkból halt meg.Az utamban állt és haragudtam rá a randa,nagy pofája miatt.
Igazság szerint Loise nem ártott nekem csak egyszerűen lenéztem amiért kurválkodik s azután,hogy megtudtam ebben Richard is részt vett már volt is értelme az egésznek.

Törölközőszáraz hajjal és egy talált fekete kapucnis pulóverben indultam le a lépcsőn.Meztelen talpam hallan érintette a fa burkolatot s most nagyon vágytam egy csésze forró teára és pár kakaós csigára.

Ahogy leértem Dan a kezembe nyomott egy babarózsaszín csészét aminek kamilla illata volt.
Megköszöntem majd mélyen beleszagoltam.
Hogy egy csésze forró tea mennyire tud ránk hatni angolokra.

-Hmm,kamilla.Gondoltad,hogy nyugtalan vagyok?

-Inkább úgy mondam..reméltem,hogy nem.-barátságos mosolya nyugtatóan hatott rám s ahogy körbe néztem tudtam,gyilkosság ide vagy oda,én itt jó helyen vagyok.

Patrick a konyhasziget mögött állt s telefonját bújva adta az utasításokat.

-Kimérsz négyszáz gramm lisztet...

-Hol a szarban van ezen a gramm?Nekem decit mutat.-kérdezte Franky.

-Nyomd meg azt a szart.-válaszolt Xavi s rámutatott a digitális konyhai mérőre.

-Kééész...

-Xavi,hogy áll az élesztő?-kérdezte Patrick.

-Xavier közlegény jelenti,az élesztő felfutott uram!

-Nagyon jó,nagyon jó.

Csak álltam ott ledöbbenve és néztem őket felváltva,hol az egyikre,hol a másikra majd a harmadikdra...meghatódtam...ott álltak és azon ügyködtek,hogy én kakaós csigát ehessek.

-Mi a külömbség a kakaós csiga és a kakaós bejgli közt?-kérdezte Franky aki már sokkal józanabb volt mint mikor idekeveredtünk.

-Hát az,hogy az egyik csiga a másik bejgli.-szeretem Xavier válaszait,ő mindíg tudja mit kell mondani.

Átkaroltam Dant és nyomtam egy puszit a sármos kis pofijára,bátorítóan mosolygott s azt sugalta,hogy nincs semmi gond,a mi életünk ilyen és ez így van jól.

A konyhába szökdelve jeleztem Patricknek,hogy hajoljon le egy puszira.-Annyira édesek vagytok.-mondtam s megölelgettem Xavit és Frankyt is majd cuppanós puszival háláltam kedvességüket.

-Ez ám ilyen diétás liszt.-mondta Xavi és felmutatta a lisztet.

-Milenne velem nélkületek?

Dan átlarolt hátulról és fejét a fejemre tette.

-Barátok vagyunk Malone,barátok.-a konyha felé nézve láttam ahogy Franky felnéz egyenesen Dan szemeibe s apró mosollyal száján bólintott.

-Barátok vagyunk...- mondta Franky és ökölpacsira nyújtotta kezét amit meg is adtam neki.

-Még ha Franky kicsit megborult is...-nevetett Patrick.

-Aztán csipkedd magad,legközelebb én akarok belé szeretni.-folytatta Xavier.

Ahh,ezek a srácok.
Végül kimondottan finom kakaós csigát hoztak össze,kellemesen telt az esténk a kandalló tüze mellett Kokó társaságában aki a beleolvadt a fehér plüss szőnyegbe.

Első,igazi gyilkosság.Kipipálva

Mostmás nem kell mondogatnom magamnak,tudom..tudják..ÉN VAGYOK A KIBASZOTT FŐNÖK!

Hogy mi járt a fejükben?
Amit eddig nem tudhattak száz százalékra,viszont most bizonyította s már nem volt kérdés...Reederica valóban megfelel annak,hogy tökéletes társa legyen a Londoni alvilág koronázatlan királyának.

Rosszak voltunk,gengszterek,zsiványok...de a szívünk a helyén volt s egyre biztosabb voltam abban,hogy az életem árán is megvédeném őket,ahogy ők is engem.Egy család vagyunk,egy mindent elsöprő család s ettől az erős kapocstól ami hozzájuk láncol nem is kell több.
Hazataláltam,othon vagyok a lehető legnagyobb biztonságban.

Amit neked köszönhetek....

🖤Édes,drága gengszterkéim🖤

Meghoztam az új részt,élvezzétek,olvassátok..olvassátok újra majd olvassátok el mégegyszer,csak mert idő hiányában ez az utolsó rész az évben.
Ha találnék egy kiskaput ami lehetővé teszi,hogy legyen időm írni akkor azon leszek,hogy kikerüljön még egy részecske valamikor a hónap végén de nem ígérem.
Ez a december kikészítt,itt a karácsony a nyakamon és folytogat mert nem bírok haladni vele a napok meg csak telnek és telnem nekem meg levegőt venni sincs időm már lassan.
Köszönöm,hogy megértőek vagytok és velem vagytok.Sokat jelent,most érzem azt,hogy az egész éves hajsza kezd kimutazkozni rajtam.

Öltözzetek fel jól, igyatok sok forró csokit és írjátok le,hogy mit kértetek karira.🎄

Millió csók.....

🖤STORM🖤