°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Nyeltem egy nagyot majd fel sóhajtottam.
Lassan ráemeltem tekintetem,közben homlokát az enyémnek döntötte,ujainak forró érintése nyomot hagyott mezítelen bőrömön,mohó ajkai követelték csókomat.
Halk szavai fülemhez érve felkúsztak az elmémbe s bele vésték az egyetlen szót amit csak tőle fogadok...

Szeretlek....

Nem tudtam,hogyan vagy miért s azt sem hogy meddig de itt volt...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Csak ledöbbenve néztem s nem tudtam,hogy most sírjak vagy nevessek-e,viszont egyben biztos voltam,Richard itt áll előttem s még nem dolgoztam fel,itt áll előttem s el sem hiszem...
Mosolyom a lehető leg szélesebben terült el arcomon s karjaiba borultam.
Fejét nyakamba fúrta s mély levegőt vett,erősen szorított magához s ez annyira megnyugtató volt,mintha az elmúlt két hónap terhe esett volna le vállaimról s egyszerre fel is töltődtem.
Két kezem közé fogtam arcát.

-Hát szia.-mondtam miközben gyönyörű zöld szemeibe mélyedtem

-Hát szia.-válaszolta mélyen a szemeimbe meredve.

Mosolyunk egy pillanatra sem szűnt meg.

-Hát így kell köszönteni régnem látott kedvesed?-mondtam,mintha egy romantikus filmben lennénk.

-Édes..drága..gyönyörű hercegnőm...hát illik felpofozni régnem látott kedvesed?

-Megijedtem na..s ha egy idegen az?
Aki ellopja a csókomat?Nem bírnék élni a tudatban,hogy más érintette ezt a szájat.

-Senki sem érhet ezekhez a finom ajkaidhoz.-összeszorította orcámat és hosszasan csókolt. - Mert megölöm!

-Csípj meg,csípj meeg...tényleg itt vagy? - többsem kellett,hogy beleharapjon ajkamba.

-Hééé..nem harapunk,nem szabad ez a szabály,nem harapunk orális területre.
Semmi féle rágcsálás!

-Nem!Ez az én szabályom!Te nem haraphatod meg az én számat,arról szó sem volt,hogy én nem haraphatom a tiédet és meg is fogom mert megvertél.

-Sajnálom,megijedtem...örülj,hogy nem ököllel vertem az arcodba.-nevettem el magam.

-Te már ilyen nagy legény vagy?Hogy ököllel verekszel? -kérdezte.

-A multkor kivertem az egyik táncosnőd oldalsó két fogát mert megjegyzést tett Danre,én így védem a klánom..-húztam ki magam büszkén és drámaian meredtem a távolba.

-Hallottam,hogy jó főnök voltál...ezt ám nem felejtem el,jutalom jár érte.

Melkasára dőltem.-nekem te vagy a jutalom.

Fejét megtámasztotta kobakomon s puszit nyomott rá. -Már tudom is,hogy mivel leplek meg!-felnéztem rá.- ....nem...ne is kérlelj,nem árulom még el.- hmm,olvas a gondolataimban.

-Hogy,hogy itt vagy?-kérdeztem.

-Mindent elmesélek de most gyere,menjünk haza.

-De Rose...

-Nem,Rose várhat...most,hogy kijöttem csak is az enyém vagy!- kijelentése mosolyt csalt az arcomra.Ágaskodva megcsókoltam de Richard megkönyígette számomra s derekamra csúsztatva két kezét megemelt,hogy a lépcsőről felérjem őt.

Annyira hiányoztak az ajkai,reggelig csókolni fogom s ha kell egész éjjel fent maradok és azután is..meg azután is,hogy pótoljunk minden egyes elmaradt csókot amit kívántunk az elmúlt két hónapban.

-Hát én esküszöm,hogy rendőrt hívok.
Szemtelen banda,az én kapumban kell ezt csinálni? - csendült fel egy ismerős,idős hang a ház ablakából és mi tudtuk,hogy az öreg bácsi az,a mi szépkorú bácsink aki harmadszor kerget már el minket a kapujából és zavar bele csókunkba.

-Bocsánat uram,már itt sem vagyunk.-mondta Richard és megfordult,hogy hátára ugorhassak.

Nyakát karolva,fejemet vállán megtámasztva sétált velem s most jutott el az agyamig,hogy kint van ezért letámadtam és agyon puszilgattam a fejét.

Richard szemszöge :

Apám és jövendőbeli apósom szombaton már kora reggel értem volt és együtt mentünk a bíróságra,privát tárgyalás volt.
Két ügyvédem,az apám és a köcsög Wans volt jelenleg na meg a rendőr brigád.
Meg lett sürgetve az ügyünk,nehogy már három hónapig bent rohadjak barátnőm édes csókjai,érintése nélkül.

Úgy bírálták el,hogy mindenkinek jó legyen főleg nekem.Felmentettek "önvédelemre" hivatkozva őt pedig felmentették jelenlegi hivatalából és áthelyezték Anglia másik felére ahol közrendőrként fog tevékenykedni,de számomra ez sem elegendő büntetés számára hiszem szemet vetett arra ami az enyém,de ezt majd még oldom a későbbiekben,hogy most ne keveredjek gyanúba.

Semmim sem volt ami drágább volt tőle,érte bármit megtettem volna,kérhet ő bármit,nemtudok ellenálni.
Van valami ami ott pislákol méz színű szemeinek mélyén s ha ránézek teljesen hatalmába kerít.

Reederica Malone maga volt a gyengepontom.
Ittam szavait s egyszerűen nem tudtam ellenálni szavainak,lágy étintésének,finom csókjainak.
Igéző tekintete elvette az eszemet,csípőjének ringása megbolondított.

Szombat kora délelőtt léptem be házamnak ajtaján,az az illat ami megcsapott és egyből felkúszott orromba..az ő illata volt.
Mióta velem él minden jobb lett,othonosabb és szebb volt a ház minden szeglete.
A kis Andy lebegett a vízben és örök mosolya ott volt pofikáján.

-Szia haver.-köszöntem a kis vizisárkánynak.

Terveim voltak a mai napra és nem is akármilyen terveim.
Vendéget vártam ezért sem mentem barátnőm után Dominikára,felesleges lenne hiszen holnap már jön haza addig is kihasználom ezt az időt hiszen addig kell intéznem ezt a dolgot amíg nincs othon..nen tud róla,nem látja.

Elfoglaltam othoni irodámban lévő bőr fotelem és vártam remélve,hogy nemjut majd barátnőm fülébe a dolog ami ma itt történni fog.

Halk cipőkopogást halottam s türelmetlenül vártam ezt a találkozót.Míg bent voltam kiagyaltam az egészet s nem engedtem ebből,csak okosan kell intéznem mert ha kiderül a kis titkom barátnőm nem fogja tolerálni a dolgot.

- Meglepett,hogy magadhoz hívattál. -foglalt helyet a hölgy miután bekisérte Bill,az egyik biztonsági emberem.

-Szépjónapot kívánok.Örülök,hogy eljöttél.

-Furcsáltam,hogy idehivattál.Nemtudtam,hogy már kijöttél.

-Te vagy az első ember aki tudja,hogy kint vagyok és számítok a diszkréciódra,minden téren...

-Minden téren,mármint?-feláltam és megkerültem az asztalt majd elé álltam és nekidőltem annak.

-Nem szeretném ha Reederica megtudná,hogy itt jártál és semmit sem szabad tudnia arról ami ma itt történni fog!

-De...-szólt volna de nem hagytam érvényesülni szavát.

-Nincs de..

-Mit akarsz Richad?-kérdezte kiváncsian.

-Valamit ami a tiéd...-nagyon jól tudtam,hogy mit akarok és én mindíg megkapom amit akarok,hiszen Reedericát is megkaptam.

Viszont most úgy érzem szükség van arra amit tenni fogok és ezt addig kell lezavarnom amíg nincs othon..

Reederica szemszöge :

-Szeretlek.

-Tudom,az elmult háron és fél percben elmondtad vagy nyolcvanszor.

-Zavar?...zavarlak?...leszállok ám...-kezdtem kapálózni hátamon mint egy kismajom.

-Dehogy te flúgos...én is Szeretlek.

-Nem hazudsz?

-Szeretleeeek.

-Hazudsz?

- London hallod?Szeretem ezt a dilis Malonet!

-Na..szerencséd,hogy üköreganyádnak szólítottál.

-Hazamegyünk és elfoglak verni.

-Hát remélem is...

-De én úgy elverlek Malone,de úgy.

-Hallod London?De kurva bátor lett ez a Williams.-mosolyogtam,ő pedig megnyalta száját majd csettintett a nyelvével.

-Kemény kis főnöknőm.- kissé hátra fordult s puszit követelve csücsörített aminek meg is lett az eredménye.

-Sietünk haza?-kérdezte.

-Nem,miért?

-Oké.. -mondta s befordult a kerítés mellett,majd megnyitotta az egyik kaput amin túl már a park volt s megállt,hogy leszálhassak hátáról.

Richard a kezemet fogta s ajkaihoz emelte miközben sétáltunk ezen a kora tavaszi estén.Bőrömön éreztem ahogy átfut a hideg s egyből összébb húztam kabátomat magamon.

A park megvolt világítva s mivel még nincs olyan késő páran kint voltak kutyákkal vagy csak sétáltak.

Richard átlendítve karját vállamon s én hozzá bújtam,ahogy magához húzott testemet végig járta egy fajta melegség amit csak az ő közelében érzek.
Talán még fel sem fogtam,hogy itt van..fel pillantottam rá,ő pedig mosolyra húzta száját amitől olvadtam.

-Te nagyobb lettél.

-Pedig még hozzá sem értél..röngen szemed van kislány? -a pimasz.

- Nagyobb,szélesebb,izmosabb...de tetszik,és a borostád is..szexi.-nevettem el magam.

Hirtelen befordult a halastó felé,ha erre járunk mindíg itt szoktunk meülni az egyik fétre eső padon,itt nincsenek sokat és nem bámulnak az arcunkba.

-Hé...lasíts,szokásoddá vált parkokon átrangatni vagy mi?

-Pszt...te most a túszom vagy.-ezzel lehuppant a "padunkra" s ölébe húzva megcsókolt.
Kezét lassan felvezette tarkómon és hajamba fűzte újait.
Szánk egyszerre mozdult s úgy járta a szambát nyelvünk,mintha az életünk múlna rajta.

Szívem úgy kalapált,hogy majd kiugrott a helyéről.Még nem igazán fogtam fel ezt az egészet,minta csak álmodnám.

-Csípj meg.-mondtam két csók között,nem mintha egy pillanatra is megszakítottuk volna.

-Megmutathatom máshogy is,hogy ez nem álom.

Na még mit nem...egy parkban?
Ismert emberként..biztos nem!
Gondoltam magamban de Richard megfogta kezemet és levezette nadrágjára én pedig felsikoltottam hirtelen s nevetni kezdtem.

-Perverz!

-Te meg állszent,fogadni merek amint beülünk az autóba már matatni fogsz,hogy lehúzhasd a cipzárt.

Pofátlan...

Elkaptam kezét és húzni kezdtem.-Na gyere!

-Hová?

-A túszom vagy!- visszafordultam kissé s megláttam csodás mosolyát ahogy megvillannak fogai s gödröcskéi...jaj anyám,azok a gödröcskék.

-Megadom magam,tégy velem amit akarsz..használd a testem,hasznlj ki!-mondta drámaian.

Egy másik kapuhoz értünk ahonnan már nem volt messze a kocsi.Előkotortam a kulcsot és nyitottam.Richard beszált én pedig utasítottam.

-Amíg vezetek te hívd fel Roset,hogy ne várjon s ne aggódjon a késés miatt.

Richard szemszöge:

Őrült egy nőszamély volt ez a Malone,az én dilis asszonyom!

Finom illata úgy táncolt felém mintha torkon akarna ragadni s magához láncolni az idők végezetéig de én erre vágytam,akartam s ha kell felteszem rá az életem,hogy naphoszatt imádhassam,kényesztessem és a tenyeremen hordozhassam ahogy ő is teszi velem.
Őrült szerelem volt ez,a lehető leg őrültebb.

Bármit megtettem volna érte,még Roset is felhívtam volna ha szépen kéri,de...

-Mit mondtál?-szegeztem rá tekintetem.

-Tessék?- fordult felém s tekintetében láttam már,hogy érti...tudja mire gondolok és,hgy mivel van a baj. -Én...elnézést!Kérlek,felhívod Roset amíg vezetek?-kislányos mosolya amit felém küldött meglágyította szívemet.

-Na,így már más...két hónap nem olyan hosszú idő,hogy elfelejtsd ezeket az apróságokat nem de?

-Sajnálom..-nézett rám ártatlan kis őzike szemekkel. -Nem felejtettem el.-mondta.

Elővettem telefonját és feloldottam ujjlenyomat híján a megadott kóddal,nem volt titok köztünk ezért sem titkoltuk az ilyesmit.Konkrétabban nem kértük egymástól csak véletlenek műve,hogy éppen tudjuk a másikét.

Nem,nem...nekünk nem voltak titkaink...
Leszámítva azt az egyet ami tegnap történt irodám falai közt.

Kikerestem Rose nevét majd kihangosítottam,a lány meglepődve fogadta hangomat.
Barátnőm meg magyarázta,hogy miért nem jelent meg majd búcsúztak is.

-Milyen érzés volt?-kérdeztem

-Az első pár nap totál homály...nem ettem,csak aludtam vagy néztem ki a fejemből.Hiányoztál...

-Loise,meggyilkosása.

-Jaj,vagy az...hát...-arcát néztem s egyből láttam hogy itt nem lesz baj a jövőre nézve.
Ahogy a kormányt fogta..ahogy sebességet váltott...láttam arcát a hirtelen változást minta egy másik énje tört volna felszínre.
-...az egy picsa...rohadék ribanc!Nekem az ilyen szakadék kis ribancaid ne baszakodjanak mert egyenként tördelem majd el az ujjaikat.

Lassan a lányra néztem és bármennyire is szeretem szembesítenem kellett vele,hogy kurvára elszaladt vele a ló.

-Hát neked kurva nagy pofád lett Malone!
Mi a szar késztet arra téged,hogy így merj velem beszélni?Miből gondolod,hogy ezt megengedheted magadnak?Két perce sincs,hogy bocsánatot kértél de ezek szerint valami baj van a memóriáddal ha ilyen hamar elfelejtetted,hogy ki voltam én neked előbb?!-ezt egyben egy kérdésnek is szántam.

Szemeit az úton tartotta s úgy válaszolt.

-A főnököm!Tudom,bocsánat...de elborult a buksim..tudod mennyit hallom ezt?
Folyton csak ezt kapom,ülök a fodrásznál és mellettem két nő rólad csacsog s azt vitatja,hogy vajon megjavultál vagy csak ügyesen színlelsz.
Mondanom sem kell,az nap félig vizes hajjal jöttem el a fodrászatból,mérgesen sőtt dühösen.
- durcás kis Maloneom,olyan aranyos volt ahogy mesélte. - De megoldódott,úgy intéztem mint egy úrinő.Franky és Xavier eltüntették nekem a két pletykálkodó picsát!

Sebváltón pihenő kezét átvezette ölembe,ujjai lassan haladtak s kezem után kutatva simított végig majd megtalálta s összekulcsolta enyémmel. -Direkt csinálják ezt velem,de én nem török meg, ...a-a... - elszánt tekintete előre meredt s megállt a piros lámpánál.

-Sajnálom amit mondtam,túlzásba estem.-nézett rám és ezúttal mrgsem próbállt manipulálni édes vagy éppen csábos pillantásokkal.

Összekulcsolt kezünket számhoz emeltem s apró csókot leheltem övére.Az ezt követő mosolya igazán ördögi volt s láttam benne szándékát,nincs mit titkolni...Reederica olyan volt mint én csak női kiadásban.
Pontosan tudtam,hogy mire gondol de azzal még várnunk kell hazáig.

Elég nagy forgalom volt a városban, meg kellett állnunk még párszor a pirosnál.

-Hallom eladtad Frankyt..

-Ja,eladtam..hátha a javára válik.

-Örülök,hogy minden rendben ment a távollétemben,mint mondtam meglesz a jutalmad érte...-rám mosolygott.-De én nem akarok semmit,igazán...egész,hogy itt vagy nyuszi...tőled jobbat úgysem adhatsz.-mondta.

Nagy hízelgő volt a kisasszony.

-Teljesítem az egyik legnagyobb vágyadat,ahogy Frankynek és a többieknek is.

Kérdőn nézett rám.

-Franky megkért,hogy helyezzem átt.
Kevin mellé,hogy a külföldi ügyeket vigye és utazhasson.Charlie pedig maradna itt ami Rose állapota miatt előnyös lenne.-arcát figyeltem miközben közöltem vele a hírt.

-Jaj...ez nem jó.Ez nagyon nem jó...ez is miattam van.- csendben vezetett tovább.

-Ne vedd magadra,majd vissza jön.Kis időről van szó,amíg rendbe szedi magát.-tenyerem áthelyeztem a combjára s kissé megszorítottam.-Fékezz..

-Jaj,oké.-már jól megy neki a vezetés de néha még rá kell szólni,hogy hamarabb fékezzen.

-Richard,én csak balszerencsét hozok rátok.
Olyan vagyok mint egy fekete macska,elsétáltam előttetek.

-Ne butáskodsz kislany,ez nem igaz.Dannel jót tettél és Xavier is kezelhetőbb mióta "terápiás" beszélgetéseket tartotok,Patrickról nem is beszélve...imádnak téged.

-Nem az kell,hogy szeressenek hanem,hogy ne hozzak több bajt a fejetekre.Téged is miattam csu...

-Ezt hallani sem akarom!
Életem egyetlen értelme,én miattad ezer meg egy csatát is végig harcolnék ahogy te is értem,tudom.-megálltam egy pillanatra,ha jobban belegondolok elég nagy nyomás lehet rajta,nem szabadna kiakadnom a jelenlegi nem éppen stabil megnyilvánulásain.

-Franky majd kiheveri,jót tesz majd neki az éghajlat változás,te pedig nyugodj meg mert be vagy feszülve.

-Rendben.-szeretem mikor elfogadja és nem firtatja a dolgokat.

Kezem még mindíg combján pihent,láttam,hogy rám-rám pillant és mosolyog.

Elgondolkodtam ezen a szerelem dolgon.
Volt két hónapom,hogy kiagyaljam mit is jelent valójában,vagy mire mondjuk azt,hogy szerelem.

Mikor két hónapig nélkülöznöd kell azt az embert aki valójában a másik feled az életben, még a levegő is más lesz,nehezebb és értelmetlen...mellette mintha édesebb lenne még ez is...nélküle viszont felesleges.

-Tudom ez most nem a megfelelő alkalom,de szeretném ha hozzám jönnél feleségül!

Akkorát taposott a fékre,hogy kissé előre buktunk mindketten.

-Vagyis,jó lenne ha igent mondanál mikor hivatalosan is megkérlek.Nem szeretnék úgy járni mint az a két pojáca előttem...én nem fogadok el nemleges választ.

Kezemért nyúlt és megpuszilta.

-Neked sosem mondanék nemet kis buta..azt hittem ezt már tudod...miért...nősülnél?

-Még az is meglehet.

-Jól átgondolta Mr.Williams?
Ugy halottam elég szeszélyes a jövendőbeli ara,főleg mostanában.- édesen felkacagott,
ilyenkor olyan cuki mint egy kis ringló szilva.

-Tudom,tudom,a szeszélyes a középső neve.

Reederica Malone mikor mosolyra húzta száját az egész világ mosolygott.
Tekintetét az útnak szentelte a továbbiakban s már csak pár percnyire voltunk attól hogy hazaérjünk és egymás karjaiba omolhassunk.

-Azért várd meg az egy évet.

-Miért tenném?

-Mert úgy illik.

-Mióta érdekel engem,hogy mit illik?

-De én szeretném.-ohh,Malone..megint megvettél kilóra.

Kiszált és indult volna befelé de elkaptam derekát s a vállamra dobtam.

-Szia Bill,Szia Call,Szia Dimitri,Szia Justin,Szia Robin,Szia Leo.-mondta egyesével a ma esti szolgálatos biztonsági őröknek akik vigyorogva integettek s vissza köszöntek a lánynak.
-Nem feletleztem ám meg rólatok,a hátsó ülésen vannak a kakaós csigák.Dimitri neked van ott glutén mentes.Jóéjt...

A nap még nem ért véget,kora este volt mikor átléptük othonunk küszöbét,jobban mondva csak én hiszen a kisasszonyt vállamon szállítottam majd letettem s ő meg támaszkodott a hatalmas előszobában található fehér,kör alakú asztalon aminek közepén mindíg egy méretes,friss virág csokor foglal helyet.
Kezét ki nyújtva megragadta kabátomat s már húzott is magára.Pillanatok alatt lekerült rólunk a kabát s forró csókjaink csattanása vízhangzott a házban.Felültettem az asztalra és olyan közel léptem hozzá amilyen közel csak lehetett, már csak a ruháink zavartak ezért fenekére markoltam s megemeltem majd elindultam az emeletre s ami ott történt az már csak kettőnkre tartozik...

🖤 GENGSZTERKÉÉÉK!🖤

Itt van,meg jött a várva várt új rész két keszekusza,bolond,szerelmessel akiknek égető,perzselő szerelme újra szabadlábon ég.
Vajon megfér egy kis időre nyugalomban ez a két flúgos?Vagy újra és újra be kell bizonyítaniuk egymásnak őszinte,hű szerelmüket amíg össze nem csiszolódnak?
Elárulok valamit,nem mindig minden az aminek látszik de nem kell megijedni,ha valaki olyan hűen és odaadóan szereti egymást mint Reed és Riky akkor az átsegít mindenen!

Millió csók...

🖤 STORM🖤