Vagyunk ketten, te meg én,
A Föld két különböző részén.
Hajnalok hajnalán, éjjelek éjjelén,
Nem lehetünk egymással te meg én.

Nappalok telnek, éjjelek mennek,
Hiányod fáj, az érzelmek vernek.

Egyszer voltam ott, majd vártunk pár hónapot.
Másodszorra mentem s megéltem pár szép napot.

Járvány állja utunkat,
De nem veszítjük boldogságunkat.
Nem engedlek mert te vagy a minden,
Nem engedlek téged soha sem innen.