Fájdalom minden perc melyet veled töltök, mert tudom, hogy álmaim angyala soha sem fog vissza nézni rám a te szemeiddel.
A fájdalmam csak fokozódik a hamis szavaidtól, amiket reménybe csomagolva nyújtassz át nekem a boldogság álszent ajándékaként.

Mit ér a szavad, ha csak mondod?
Mit ér a tetted, ha csak kéjből teszed?
Mit ér ez az egész átverés?...
Mit ér az érzelmem, ha csak kihasználod, mint gyengeséget?

A remény hal meg utóljára... Bennem már nincs ami meghaljon. De szomorúan látom be, hogy te vagy az aki boldoggá tesz.