Forró könnycseppjeid lassan folynak le hideg arcodon, miközben az esőben állva bőrig ázol egyedül. Karodat szét tárva nézel az égre, azt várva, hogy isten felfigyeljen rád. Én a meleg lakásban, magányosan járkálok és az ablakon kinézve megpillantalak téged. Angyal módjára festel, ahogy körbeölel az utcalámpa gyér fénye, miközben az esőcseppek versenyt futnak a könnyeiddel. Mint egy földre szállt angyal akinek nincs hova mennie. Én befogadlak és karjaim közé vonva átmelegítem átfagyott testedet.