Énekeld el altatóként az életedet, hogy többet tudhassak rólad és téged megismerve térjek nyugovóra. Álmaim vásznait a te szépségeddel festeném tele miközben tovább hallgatnám mámorító hangod.

Járj velem táncot a néma csendben, hogy csak is a te lélegzetedet hallhassam miközben összebújva dőlöngünk a végtelenségbe. Ezen lépések elismétlésével jutnánk el a fényes örökkévalóságba, ahol egymás társaságát élvezve nevetnénk a buja embereken, akik nem értik a világot és vágyaikat mohó módon élik ki egymáson, hogy eltereljék gondulatukat a valóságról, amely számukra rútul fest.

De te még a rút igazságból is édes képzeletvilágot alkotsz körém, hogy műveidben elveszve boldogságra leljek. Beléd fulladva lelem meg a szabadságot, soraid közt látom az igazságot és szavaidban találom az őrültséget ami bölcsességed mellé társul.

Válaszodra várva megőszülök,
szavaidat látva megörülök.