Hulljanak a hamisak, mikor látnak az igaziak.
Hulljanak az igaziak, mikor ott vannak a hamisak.

Keserű szájízzel emlékeztessen az élet, mikor keselyűnek adod az érmet,
Mely tisztasággal ruházza fel a latyaknál is mocskosabb lényed.

Fénye emlékeztessen bűnös létedre,
Melynek már nincs semmi értelme.
Vedd el, majd tedd zsebre,
Mutasd meg, hogy az élet nem tanított becsületre.

Alávaló, galád, rút bitorló,
Kivel az élet már nem lesz megtorló.
Övé a fény, mely minden felé magasodó,
De nincs benne érzelem, sem pedig ahhoz hasonló.

Keselyűnek tollai szállnak a szélben,
Galambok sírása halladszódik az égen.
Sötétség felemésztő fénye taszítja őket mélybe,
Fehérlő igazságukat nem reptethetik már az égbe.