Én vagyok kit bánt a fény,
Kihez éjjelente eljön a lény.
Én kiben meghal minden remény,
Kiben már ott bújkál a lény.

Rózsaszínbe burkolt közöny,
Csak tetteti ha szépen köszön.

Szemet vonzó csábos mosoly,
Mely az örület felé sodor.
Fordulj el s' légy komoly,
Mert beteg játszmába kotor.

Bántja a fülemet amit bele lehel:
Csak bántani akar minden ember.