Elérkezett a várva várt nap, mellyel lezárnak egy újabb évet. Taeyong sokkal izgatottabban ébredt fel, mint ő azt gondolta volna, s szinte azon nyomban magához is veszi telefonját, hogy írjon szíve választottjának. Szemeit végigfuttatja az esti üzenetváltásukon, melynek folyamán a fiatalabb bealudt, ez a gondolat pedig széles vigyorra készteti a vöröst. Igaz, hajszíne már közel sem olyan rikítóan élénk színű, mint hónapokkal ezelőtt, s ennek okán úgy határoz, hogy átfesti lángoló tincseit valamely más árnyalatra.

Kihasználva, hogy nem alussza át a napot – mint azt valószínűleg a másik fiú teszi –, kel ki paplanja alól, s lábait a parkettára helyezve hagyja el kényelmes ágyát, majd lépdel a szekrényhez, hogy kiválogassa magának milyen ruhadarabokba bújtassa testét. Az esti bulira nyilván már elő van készítve a kigondolt szett, mely ott pihen felakasztva a ruhásszekrény kilincsén.

Egy fekete farmerba bújtatja lábait, majd mivel megjelenése annyira nem számít jelenleg, kiválaszt egy egyszerű pólót, amire egy pulcsit kap még fel. Összeszedi a szükséges holmijait, majd köszön a konyhában kávét szürcsölgető nővérének, aki nyilván nem engedi el egy szó nélkül öccsét:

- Merre-merre? Mész a kis szerelmedhez? - húzza ajkait mindenttudó vigyorra, mire Taeyong hitetlenkedve megrázza a fejét.

- Hajfestékért indultam jelenleg - válaszolja meg a feltett kérdést, miközben kiveszi a lány kezéből a csészét, hogy megigya a maradék kávét, mire nővére egy apró taslival ajándékozza meg meg cserébe. - De egyébként vele leszek az éjjel, kösz az érdeklődést!

- Aztán éjfélkor csókold meg - kacsint Taeyongra a lány, mire a vörös amolyan "ha nem mondod, magamtól eszembe sem jutott volna" nézéssel pillant vissza rá, majd az előszobában magára kapja bakancsát, s kabátját is. Int nővérének, majd el is hagyja a lakást, s a közeli buszmegállóhoz siet, ahol éppen elkapja az érkező járatot, mely beviszi a belvárosba. Mivel most kivételesen van hely, kényelmesen el tud helyezkedni az ablak mellett, s zenét hallgatva figyeli az elsuhanó épületeket.

Mikor a neki szükséges megállóba érkezik, leszáll a járműről, majd céltudatosan indul be a plázába, azon belül is az egyik drogériába. Mikor az üzlethelyiségbe ér, kisebb kutakodás után kiköt a hajfestékeknél, s a színeket kezdi válogatni; szokásához híven valamilyen rikító színt szeretne, mellyel kitűnhet a tömegből, magára vonzhatja az emberek szemeit – leginkább a thai fiújét –, szóval eszerint dönt végül.

A kasszához lépdel, majd ki is fizeti a festéket, aztán mivel kezdi érezni, hogy ma csak egy fél csésze kávét juttatott szervezetébe, elindul a kajáldák irányába. Miután ezzel is megvan, elindul haza, hiszen más dolga nem nagyon akad már – nővérének csomagoltatott zöldteás sütit, hiszen pont volt még egy darab annál az étteremnél, ahol ő evett, s a lány kifejezetten szereti ezt a fajta édességet.

Mikor hazaér, leteszi a nővére elé a kis szatyrot, aki vigyorogva köszöni meg a finomságot, majd hagyja elvonulni a fiút. Taeyong egyenesen a fürdőszobába megy, hogy ott kopottas vörös tincseit átfesthesse rózsaszínesebb árnyalatra. Rutinosan keveri ki a színelőhozót a festékkel magával, majd oszlatja el egész haján, aztán mikor ezzel megvan, nagyjából fél óra múlva kimossa tincseit. Egy törölközővel próbálja felitatni a vizet, hogy hamar megszáradjon haja, miközben szobájába battyog vissza, s ágyára huppanva kezd telefonozni – nyilván egyből válaszolva az éppen felébredt Chittapon üzenetére.

Egy darabig még beszélgetnek, majd ahogy telik az idő, Taeyong lustán feltápászkodik ágyáról, s a kiválasztott ruhadarabokat veszi magához; egy fekete, kicsit feszülősebb nadrágot és bő, fehér inget. Gyorsan átveszi ruháit, majd kedvenc fülbevalói között kezd válogatni, ujjaira pedig néhány gyűrű kerül fel, s ahogy a karikák között válogat, megakad tekintete azon a páron, melyet karácsonykor elfelejtett odaadni Chittaponnak. A gyűrűt apró rózsák formálják – Taeyong hihetetlenül különlegesnek találta ezt, mikor meglátta az ékszert, s valamiért a thai fiú gyönyörű vonásait ezeknek a virágoknak a szépségével hozza párhuzamba akaratlanul.

Szóval mikor pakolászik, a másik gyűrűt is elteszi, hiszen nem is lehetne ennél jobb alkalom arra, hogy átadja a fiúnak a sajátjához tartozó párt. Hajával nem sokat foglalkozik, hagyja, hogy frissen festett tincsei szanaszét álljanak, majd mikor már annyi az idő, hogy indulnia kell Chittaponért, kimegy a szobájából, s ismét bakancsába bújtatja lábait. Elköszön szüleitől is, majd a nap folyamán már másodjára indul el a buszmegállóba.

Tagadhatatlanul izgul, ahogy a járművön álldogál, hiszen ötlete sincsen, hogy a fiatalabb fiú mit vesz fel, hogyan fog kinézni, ám azzal tisztában van, hogy teljesen el fogja őt varázsolni. Chittapon minden egyes mozzanatába totálisan beleszeretett, s talán nem egy házibuli a legjobb alkalom arra, hogy érzelmeiről komolyabban beszéljen vele, mégis így határozott.

Napok óta azon agyal, hogy hogyan és mit mondjon a kisebbnek; nem az, hogy ne lenne megelégedve ezzel, ami köztük van, ám szeretné, ha tényleg, hivatalosan egy párt alkotnának. Tudja, hogy érzései nem viszonzatlanok, s igazából nem is érti, hogy miért nem jelentették még ki, hogy együtt vannak – kicsit talán mindketten félnek beszélni erről, hogy valamit esetleg elrontanak, s nem mernek kilépni ebből a komfortos, biztonságos állapotból, pedig aztán sokat nem igen változtatna ez. Csupán a kérdésre, hogy "van-e valakije éppen" Taeyong büszkén rá akarja vágni, hogy igen, van. S ebbe az emberbe totálisan beleszeretett.

Ezekkel a gondolatokkal tölti a buszutat, majd mikor a thai otthonához érkezik, leszáll, s a házhoz lépdel. Igaz, gyalog is viszonylag hamar ideért volna, de valamiért a tömegközelekedéssel való utazás hívogatóbbnak tűnt. Becsenget a bejárati ajtónál, majd ahogy a falap nyílik, rámosolyog Chittapon hugára, aki beljebb invitálja az idősebbet, hogy ne a hidegben várakozzon a másikra.

- Te mész valahova? - kérdezi kedvesen Taeyong, hiszen szeretne jó kapcsolatot ápolni – reményei szerint – leendő párja hugával.

- Nem valószínű - rázza meg a fejét a lány, ahogy az idősebbre pillant. - Pár barátnőm fog itt aludni, aztán elleszünk majd. Nincs nagyon kedvem úgy bulizni, hogy a barátom nem tudott ideutazni.

- Oh, értem - bólogat együttérzően Taeyong, majd ahogy meghallja a másik fiú léptei súlyát a lépcsőn, felkapja a fejét, s egyből elmosolyodik, ahogy végigpillant Chittaponon. A thai fiú lábait egy fehér, térdnél szaggatott nadrág fedi, rásimulva izmaira, felsőtestét pedig egy krémszínű pulcsi fedi, mely két számmal biztosan nagyobb rá. Vidáman lépdel oda Taeyonghoz, majd kicsit zavartan furakszik ölelésébe.

- Tetszik a hajad - motyogja az idősebb vállába, majd felpillant annak az arcára, ajkain hatalmas vigyorral. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól áll a rózsaszín!

- Örülök, hogy még így is áll a randi - nevet fel Taeyong, majd mindketten elbúcsúznak Chittapon hugától, aztán zavartan kapaszkodva meg a másik kezében indulnak el a házibuli helyszínére.