Január; igazából semmi izgalmasat, s jót nem tartogat magában, hiszen hideg van, a karácsonyi időszakon túl vagyunk már, s messze még a tavasz, mely egy igazán közkedvelt időszak - pláne a szerelmesek számára -, ám Taeyong mégis ebben a pillanatban a legboldogabb. Chittaponnal minden a legnagyobb rendben van köztük, s sosem érezte még, hogy ennyire szerelmes lenne, mint most; a thai fiú olyan emóciókat ébresztett fel benne, melyeknek létezéséről maga Taeyong sem tudott. Elég csupán a most mellette pihengető fiúra gondolnia, a mosolyára, szemeinek íveire, vagy bármire igazából, s szíve máris gyorsabb dobogásra kezd, mintha egy kalitkájából szabadulni kívánó madár volna, ami csak Chittapon finom kezeiben lehet biztonságban, melyek a legapróbb szellőtől is óvnák azt.

S ezzel az érzéssel nincsen egyedül, Chittaponnal ketten tapasztalják ugyanazt az eufórikus borzongást, mely végigszánkázik gerincük mentén, mikor a másikhoz érnek. Ijesztő ez az egész, hiszen sosem volt egyikük sem ilyen szituációban, még hasonló szerelemben sem volt részük, ám közben olyan elképesztően megnyugtató és komfortos ez az állapot, hogy soha nem akarnak kiszakadni belőle; ezt pedig fizikális formában is közlik egymással, mivel az idősebb ágyán szinte teljesen összegabalyodva pihengetnek, s valamilyen random sorozatot néznek annak laptopján. Igazából egyikük sem figyel száz százalékosan az eseményekre, mivel a másik közelsége minden esetben ezerszer érdekesebb; pláne, hogy Chittapon apró mozdulatokkal ír kivehetetlen motívumokat Taeyong mellkasára, miközben fejét vállához hajtja. A rózsaszínes tincseket birtokló érzi a kisebb forró levegőjét, mely annak orrából ered, s Taeyong nyakának puha felületén terül szét, mire kicsit megborzong, ezt pedig nyilván a thai is észreveszi, ajkaira pedig halovány mosoly kúszik.

- Szeretem, ahogy reagálsz rám - szólal meg halkan a fiatalabb, mire Taeyong csupán szemeit forgatja meg mosolyogva, hiszen párja ezt igazán szereti mostanában felhozni neki, majd odafordítja irányába fejét, hogy íriszeik összetalálkozzanak, mire Chittapon egyből szélesebb görbületre húzza ajkait teljesen reflexből. - Most mi az?

- Semmi, csak nézlek téged - válaszolja egyszerűen Taeyong, s a félig rajta fekvő párját teljesen mellkasára húzza, mire Chittapon elkényelmesedve bújik oda hozzá, pont mint egy aprócska cica. Taeyong a fiatalabb tincseit kezdi igazgatni, hogy jobban ráláthasson annak gyönyörű vonásaira, s úgy vizslathassa Chittapon arcát, mintha minimum a világ nyolcadik csodája lenne; számára pedig ez így is van, hiszen sosem találkozott még olyan elképesztően szép emberrel, ki nem csak külsőleg van megáldva bájos vonásokkal, hanem személyisége is varázslatos, s egyszerűen minden egyes dolgot tökéletesnek lát vele kapcsolatban.

- És ennyire érdekes lennék? - kérdezi kuncogva a thai, miközben alkarjain támaszkodva meg figyeli a másik hatalmas, barna szemeit, amik fényesebben ragyognak, mint az égen lévő összes csillag.

- Te vagy a legérdekesebb ember az egész Univerzumban! - érkezik egyből a válasz egy hatalmas mosoly kíséretében, mire Chittapon ketyegője mintha más ütemben kezdeni kalapálni bordakosarának fogságában, s közben egyáltalán nem tudatosan harap telt, rózsaszín húspárnájába, ezzel pofátlanul magára vonzva Taeyong tekintetét. Szavai megerősítése érdekében pedig, s hogy minden egyes hangzókkal megfogalmazhatatlan érzelmét átadhassa egy gyengéd csók közben szerelmének, aki nem rest megmozdítani mézédes ajkait, hogy teljesen belefeledkezhessenek ebbe a pillanatba.

Chittapon sosem gondolta volna, hogy egy csók lehet ennyire jó; egyszerre száll rá teljes nyugalom, s kapcsol ki agya, hogy semmi másra ne tudjon figyelni, csupán Taeyongra, ajkaik tökéletes passzolására, azonban másfelől minden porcikájában érzi szívének erőteljes, heves dobogását, bőre szinte lángra lobban, mikor az idősebb csontos ujjai végigsiklanak rajta, s úgy érzi, hogy képes lenne abban a pillanatban meghalni. Az idősebb mindig puhán, lágyan kezdi a csókot, ám van, hogy ezt a tempót felváltja egy sokkal szenvedélyesebb, hevesebb tánc, mely miatt gyakran szinte megremegnek térdei, s ha Taeyong olyankor nem tartaná biztosan erős karjai között, akkor összeesne.

- Tudod, nem csak azt szeretem, ahogy reagálsz rám, hanem azt is, hogy hogyan tudsz nézni engem - szólal meg kicsit pihegve a csók után a thai származású, miközben egyik kezével Taeyong arcára simít, s hüvelykujjával kezdi gyengéden cirógatni annak sima felületét.

- Akkor nem fura, hogy azt mondom, szoktalak nézni alvás közben - mondja kissé talán zavartan az idősebb, mivel nem tudja emiatt mennyire fogja majd idiótának titulálni szíve választottja, azonban a várt "Jézusom, ez beteges" megszólalás helyett csupán csilingelő kacagás üti meg füleit, ami Chittapon rózsaszín ajkai közül szakad ki.

- De imádlak, úristen - rázza meg a fejét kacagva; nem is érti, hogy párja hogyan lehet ennyire elképesztően édes. Taeyongnak hiába van olyan megjelenése, mely azt sugallhatja a többi ember felé, hogy ő egy igazi nőcsábász, valójában egy roppant bizonytalan, bújós és elképesztően romantikus ember, ezt pedig Chittapon elképesztően szereti benne.

- Alszol ma is itt, ugye? - kérdezi mosolyogva ezután, teljesen megnyugodva, hogy nem lett elkönyvelve valami elborult elmélyű beteg állatnak. Kezeit szorosan Chittapon dereka köré fonja, ezzel is jelezve felé, hogy nagyon nem szeretné, ha a mai éjszakát egyedül kéne töltenie; a téli szünet alatt túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy a thai aprócska testét öleli magához, érzi minden porcikájának melegségét, hallgatja, ahogy halkan szuszogva lélegzik, majd reggel a világ legédesebb látványára ébred, mikor Chittapon nagyokat pislogva, orrát összeráncolva, totálisan kócosan nyitogatja szemeit.

- Nyilván itt alszom - jelenti ki határozottan Chittapon, s lassú puszit hagy a telt párnácskákon, melyeknek tulajdonosa egyből boldogan elvigyorodik, majd az eddigieknél is szorosabban öleli magához a thai karcsú derekát, mire a fiú ismét csak felnevet, Taeyong pedig tényleg úgy érzi, hogy soha nem akarja elengedi őt.